Madame Poe - Magyar Narancs

(Magyar Narancs)

Emlékszem, tizenkét-tizenhárom éves koromban irodalomból néha házi feladat volt egy-egy ismert regénybeli szituáció megírása a másik oldalról. Erdős Virág egyfelvonásos drámájában nem merészkedett ennél sokkal messzebb: fogta a Morgue utcai kettős gyilkosság részletesen megfogalmazott öldöklési jelenetét, és megpróbálta azt az estét "a négyemeletes ház legfelső emeleti" szobáján belülről elmesélni. A biztonság kedvéért nélkülözött minden olyasmit, ami Poe-t naggyá tette, s még azokat a huncutságokat is, amik miatt általában drámát írni vagy előadást rendezni szokás.

Megragadott egy ismert archetípust - a lámpaoltás előtti rituálét, ahol az egyik szereplő, a lány (Gesler Lili) próbálja ágyba tenni anyját (Szoták Andrea), hogy aztán nekivághasson az éjszakának -, s mivel ez magában nem volt elég, megfűszerezte némi misztikummal, némi Poe-citálással és némi humorral. És ez még nem hangzik tragikusan: ám a misztikum itt annyit jelent, hogy bántóan sokszor befejezetlen mondatokkal utalnak a halálra, s a pompás mulatságokhoz illő hangnemben sorolják a válogatott erőszakformákat. No meg azt, hogy tudjuk: az anya nem csak aludni, de halni készül (a miért nem fontos igazán: úgy igazi csak a horror). A Poe-citálás pedig egyszerűen kínos, mind a szavaló holló megjelenése, mind a vendég az Usher-házból. Noha mindez bizonnyal némileg ironikusnak volt szánva, a végeredményen ez nem segít: az olyan, mint valami alaposan elrontott, kriptabéli Besenyő család-epizód. S hogy fokozzuk még: az egy óra jelentős részében a fentiek ismételgetésén kívül semmi egyéb nem történik, majd egy csúcsra pozicionált, de inkább a mélypont felé tendáló jelenetben felmondják a gyilkos majom történetét.

Felesleges is a feledhető színészi alakításokról vagy Göttinger Pál semmi újat nem hozó rendezéséről beszélni: nem oszt, nem szoroz.

Kovács Bálint

Sirály, március 31.

*

BISB

Drama Workshop

Fourteen Key Stage 3 pupils had the opportunity to take part in a week long drama workshop run by theatre professionals, Pali Göttinger and Zsuzsi Várady. They were introduced to a range of theatre skills and games to improve their concentration, confidence, team work skills, creative thinking and spatial awareness. They focused on the skill of live improvisation on stage and sections of a play by the playwright Dennis Kelly. This play is called DNA and is about a group of children who do something very wrong and have to deal will the consequences.

Even with a four-hour workshop every day, and a full day’s rehearsal on Saturday, pupils never lost their enthusiasm, commitment and energy. On Saturday they gave a final presentation of their work to friends, family and teachers at the Merlin Theatre. It was a fantastic performance, enjoyed by all; the pupils experienced an amazingly fun, educational and memorable week.


(www.bisb.hu)

a.N.N.a sajtóanyag

Bemutató: 2008. április 06. 20.00 - MERLIN SZÍNHÁZ
2008. április 07. 20:00 utána közönség-találkozó, moderátor: Lajos Sándor
április 08. 22:00
(Az idei évadban csak ekkor!)

Ki ez a nő? Ez az Anne vagy Annie vagy Ánya? Terrorista vagy áldozat? Pszichopata vagy formabontó képzőművész? Anya, akinek meggyilkolták a gyerekeit vagy gyilkos, aki másokét gyilkolja? Hol vagyunk? Párizsban, Berlinben, Moszkvában, Minnesotában vagy Koszovóban? Mi történt egyáltalán? Forradalom volt vagy utcai randalírozás? Történt egyáltalán valami? Vagy csupán forgatókönyvírók ötleteltek? Mintha a mondatok szülnék meg magát a valóságot, mintha afféle csodaceruzaként a kimondott szó teremtené meg a figurákat, a helyeket, a viszonyokat. Ki tudja eldönteni, mi az igazság? A világszerte nagysikerű Martin Crimp első magyarországi bemutatója régen fájó hiányt pótol a hazai színházi palettán. A mű első bemutatója a londoni Royal Court Theatre-ben volt.

Kortárs angol színdarab, ami ellene megy a színházi konvencióknak. Nincsenek karakterek, megírt szerepek, nincs könnyen követhető történetmesélés. Szellemesen és megrendítően megírt jelenetek vannak, feltételezett sorsok, aktuális társadalmi problémák. Élő audiovizuális közegben.

Látvány: Izsák Lili Zene: Sőrés Zsolt Videó: ExLex (Kálmán Mátyás - Szmieskó Zoltán)
Dramaturg: Fancsikai Péter e.h. Asszisztens: Gerő Szandra e.h
Produkciós vezető: Barnák László

Szereplők: Barnák László, Botos Éva, Ollé Erik, Scherer Péter, Urbanovits Krisztina

Rendező: Göttinger Pál

Egy újságcikk - egy nap - 3 bemutató

Március 27-én, a Színház Világnapján már XIII. alkalommal rendezték meg a Magyar Drámaíró Versenyt. Jó pár éve már a Budapesti Kamaraszínház ad otthont ennek, a színház számos dolgozóját is egész napos sürgés-forgásra késztető rendezvénynek.

Dráma
Március 26-án este, a Tivoli előcsarnokában három vállalkozó szellemű író: Szalay Kriszta, Béres Attila és Kiss József számára a Budapesti 7 Nap friss hírei közül sorsoltak ki egyet. Ez a cikk a 80 éves Joe Murányi klarinétművészről szólt, aki ma is aktív. Ingázik New York és Oslo között. Valamint itthon is játszik, többek között a Benkó Dixieland Banddel. Tagja volt Louis Armstrong zenekarának is. Ebben a témában kellett az íróknak másnap reggelre egy közel 20 oldalas, egyfelvonásos színdarabot alkotniuk. Feltétel volt még, hogy mindegyikben három női és három férfi szereplő legyen.

A munka 27-én délelőtt 10.30-kor kezdődött el a Tivoliban. A három rendezőnek este 7-re színpadra kellett állítania az éjjel megírt műveket a színészekkel. A "társulatok" tagjai Andai Györgyi, Tallós Rita, Verebes Linda, Dolmány Attila, Lippai László, Anga Kakszi István; Schubert Éva, Rák Kati, Juhász Réka, Ifj. Jászai László, Bank Tamás, Kovács Ferenc; Tímár Éva, Mérai Kata, Gilicze Márta, Vallai Péter, Jánosi Dávid, Felhőfi-Kiss László.

Akik nélkül nem
Természetesen ehhez szükség volt a színházi kulisszák nélkülözhetetlen dolgozóira is. Kellékesekre, öltöztetőkre, díszítőkre, fodrászra, asszisztensekre, a rendezők "szócsöveire". A kellékeseknek a lehető legrövidebb idő alatt kellett összeszedniük az írók, rendezők által megálmodott az előadáshoz szükséges tárgyakat (kellékeket). A díszletek mögött a kellékesek, a fodrászok és díszítők jelmezekkel és hajsütővel a kezükben rohangáltak, a színpadon pedig megállás nélkül próbáltak a színészek.

Minden rendező, Léner András, Romvári Gergely, Göttinger Pál a legjobbat szerette volna kihozni a rábízott szövegkönyvből. Egyrészt, hogy a nézők kész produkciókat láthassanak - és jól érezzék magukat -, és hogy elnyerjék a zsűri tetszését.

A zsűri értékítélete szerint a legjobb színdarab Béres Attiláé, az Aranytrombita, lett, amit Göttinger Pál rendezett. Legjobb rendezőnek Léner Andrást tartották, aki Szalay Kriszta művét a HalliOhio!-t vitte színre. Ebben játszott a legjobb színésznő, Gilicze Márta. A legjobb férfi színész díját Ifj. Jászai László vitte el, aki a közönségdíjas, Kiss József által írt Poor Butterfly-ban játszott. Ezt az előadást Romvári Gergely rendezte.

Jövőre veletek ugyanitt, ugyanekkor, de nem ugyanezt. Legalábbis ezt ígérik a szervezők...

Kun Csilla (csakjohirek.hu)

Bemutatók a Bárkában - kulturport.hu




Színházi világnap

Hat bemutató a Bárka Színházban az új évadban

Hat bemutatót tervez a Bárka Színház a 2008/2009-es évadra, három nagyszínházit és három stúdiószínpadit - közölte Seress Zoltán igazgató csütörtökön Budapesten, a színházi világnap alkalmából tartott sajtótájékoztatón.
2008.03.27 19:06, MTI


Az évad első felében, szeptemberben mutatják be Vidovszky György rendezésében az Istentelen ifjúság című regényből, Ödön von Horváth művéből készült színdarabot - mondta Seress Zoltán, hozzáfűzve, hogy ennek a produkciónak várhatóan Kapolcson lesz az ősbemutatója.

Októberben a finn Jorma Uotinen Edith Piaf életét viszi színre - folytatta a március 1-jén hivatalba lépett igazgató, aki szerint a darab, amelyet augusztus 17-től kezdenek el próbálni, különleges színházi élmény nyújt sok zenével és sok tánccal.

Szólt arról is, hogy a Bárka Színház a harmadik bemutatót decemberre tervezi: a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező szakán tavaly végzett Göttinger Pál állít színpadra egy darabot; még nem dőlt el, melyik mű lesz az.

Seress Zoltán az évad a második felében színre vitt alkotások közül kiemelte Gogol Háztűznézőjét, amely a Debreceni Csokonai Színházzal koprodukcióban készül, Vidnyánszky Attila rendezésében.

Az igazgató reményét fejezte ki, hogy Dömötör András színész-rendező, aki 2007-ben a színikritikusoktól elnyerte a legígéretesebb pályakezdő díját, "beleszeret" abba a dán kortárs színdarabba, melyet ajánlott neki. Az alapműről csak annyit mondott, hogy egy "szép, szélsőséges" munka, amely diktatúrában játszódik, ahol betiltják a művészetet és a színházat. Megjegyezte, hogy "kockázatos" lehet a színre vitel, hiszen megoszthatja a közönséget.

Még nem született végső döntés arról, melyik darab lesz a Bárka Színház hatodik bemutatója a következő évadban - jelezte. Seress Zoltán kitért arra, hogy két színész távozik a Bárkából a Nemzeti Színházba: Tompos Kátya és Makranczi Zalán.

Beszámolt arról is, hogy jelenleg Vidovszky Györggyel együtt egy német programot próbálnak a magyarországi sajátosságok figyelembe vételével átültetni: a fiatalokat szeretnék a színház szeretetére nevelni. Tájékoztatása szerint ebben egy, a fiatalok utaztatásával foglalkozó cég is a segítségükre lesz. Úgy fogalmazott, "kíváncsi, érdeklődő, valóban ide jönni akaró fiatalokat" szeretne a Bárkában látni, "aki akar látni, hallani, tudni".

A tervek között említette egy középiskolás drámaíróverseny megszervezését, ehhez azonban kiadóra és pénzügyi támogatásra van szükség. Az igazgató hangsúlyozta, hogy a Bárka Fesztivál megrendezése szintén a financiális háttértől függ, ha megfelelő összeg gyűlik össze, akkor várhatóan november 7-én kezdődik a rendezvény.

Seress Zoltánt azután nevezte ki a Bárka Színház vezetőjévé a józsefvárosi önkormányzat, hogy elődje, Alföldi Róbert július 1-jével pályázaton elnyerte a Nemzeti Színház igazgatói tisztségét.

A színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) bécsi közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója.

Magyar Drámaíró verseny a Tivoliban


A színházi világnapon, március 27-én rendezik meg tizenharmadik alkalommal a Magyar Drámaíró Versenyt, a Budapesti Kamaraszínház Tivoli Színházában – tájékoztatott Linka Ágnes, az esemény művészeti vezetője.

A Magyar Rádió Zrt. és a XXI. század Magyar Drámájáért Alapítvány által rendezett gyorsasági drámaíró versenyen az idén Szalay Kriszta, Kiss József és Béres Attila egyfelvonásosát tekintheti meg a közönség.

A drámaírói versengés ötlete még 1993-ban pattant ki Siposhegyi Péter fejéből, ekkor még csak egyedül és egyetlen ellenféllel vette fel a versenyt: az idővel. A háromfelvonásos mű 7 óra 20 perc alatt született, és 15 színművész adta elő olvasószínház-szerűen.

Az első hivatalos Magyar Drámaíró Versenyen, 1994-ben Siposhegyi Péternek kihívói is akadtak, Hernádi Gyula és Spiró György személyében. A nap kérdése az volt, hogyan lehet az időjárás-jelentésből egyfelvonásost írni - emlékeznek a szervezők.

Azóta a gyorsasági drámaíró versenyen indult már többek között Eörsi István, Horváth Péter, Nagy András, Békés Pál, Pozsgai Zsolt, Görgey Gábor, Kertész Ákos, Kiss Csaba, Thúróczy Katalin, Háy János, Gosztonyi János is.

Siposhegyi Péter 1997-ben alapította a XXI. század Magyar Drámájáért Alapítványt, amely a versenyeket azóta is szervezi.

A témákat az idén a Budapesti 7 Nap című újság cikkei közül sorsolják március 26-án, 18.45-kor, majd a szerzők otthon, saját gépükön készíthetik el a 20-25 oldalas, három férfi és három női színészre írt egyfelvonásosukat, legkésőbb reggel 8-ig. A próbák már délelőtt megkezdődnek, a friss darabokat március 27-én, 19 órától mutatják be.

A darabok rendezője Léner András, Romvári Gergely és Göttinger Pál lesz, a három egyfelvonásost Andai Györgyi, Bank Tamás, Bozsó Péter, Cserna Antal, Dolmány Attila, Gilicze Márta, Jánosi Dávid, ifj. Jászai László, Juhász Réka, Kovács Ferenc, Lippai László, Rák Kati, Schubert Éva, Szabó Margaréta, Tallós Rita, Tímár Éva, Vallai Péter, Verebes Linda színművész játssza.

A zsűri tagja Magyar Fruzsina dramaturg, Cs. Tóth János, a Móra Könyvkiadó vezérigazgatója, Szűcs Miklós, a Budapesti Kamaraszínház igazgatója, Dalia László, a Budapesti 7 Nap főszerkesztője és Merza Jenő, az MR1 Kossuth Rádió főszerkesztő-helyettese; a testület döntését este 10 órakor ismerheti meg a közönség. A grémium értékeli a leggyorsabban elkészült mű íróját, kiosztják a szakmai-társadalmi zsűri-díjat, valamint a legjobb színésznek, a legjobb színésznőnek és a legjobb rendezőnek járó elismerést és a közönségdíjat. Érdekesség, hogy a nézők nem tudják, kinek a darabját látják, a bemutatás sorrendjének számával szavazhatnak - mondta Linka Ágnes.

Drámaíró verseny a Tivoli Színházban

(MTI) – A Magyar Rádió Zrt. és a XXI. század Magyar Drámájáért Alapítvány által rendezett gyorsasági drámaíró versenyen az idén Szalay Kriszta, Kiss József és Béres Attila egyfelvonásosát tekintheti meg a közönség.

A drámaírói versengés ötlete még 1993-ban pattant ki Siposhegyi Péter fejéből, ekkor még csak egyedül és egyetlen ellenféllel vette fel a versenyt: az idővel. A háromfelvonásos mű 7 óra 20 perc alatt született, és 15 színművész adta elő olvasószínház-szerűen. 1997-ben Siposhegyi megalapította a XXI. század Magyar Drámájáért Alapítványt, amely a versenyeket azóta is szervezi.

A témákat az idén a Budapesti 7 Nap című újság cikkei közül sorsolják március 26-án 18.45-kor, majd a szerzők otthon, saját gépükön készíthetik el a 20-25 oldalas, három férfi és három női színészre írt egyfelvonásosukat, legkésőbb reggel 8-ig. A próbák már délelőtt megkezdődnek, a friss darabokat március 27-én, 19 órától mutatják be.

A darabok rendezője Léner András, Romvári Gergely és Göttinger Pál lesz, a három egyfelvonásost Andai Györgyi, Bank Tamás, Bozsó Péter, Cserna Antal, Dolmány Attila, Gilicze Márta, Jánosi Dávid, ifj. Jászai László, Juhász Réka, Kovács Ferenc, Lippai László, Rák Kati, Schubert Éva, Szabó Margaréta, Tallós Rita, Tímár Éva, Vallai Péter, Verebes Linda színművészek játsszák.

A zsűri tagja Magyar Fruzsina dramaturg, Cs. Tóth János, a Móra Könyvkiadó vezérigazgatója, Szűcs Miklós, a Budapesti Kamaraszínház igazgatója, Dalia László, a Budapesti 7 Nap főszerkesztője és Merza Jenő, az MR1 Kossuth Rádió főszerkesztő-helyettese.

Hamarosan újra: Pokol


Március végén újra!
POKOL

A MERLIN előadása

Író: Hamvai Kornél
Rendező: Göttinger Pál

Játsszák:
Eric - Ötvös András
Carolyn - Sipos Vera
Szomszéd - Zrínyi Gál Vince
Pizzafutár - Tóth Simon Ferenc

Díszlettervező: Daróczi Sándor
A rendező munkatársa: Gerő Szandra

MERLIN - Budapest
1052 Budapest, Gerlóczy u. 4.
Tel.: 317-9338, 327-1443, 327-1445, 327-1497
E-mail: szervezes@merlinszinhaz.hu
INTERNETES JEGYRENDELÉS: http://jegy.szinhaz.hu


március 31. (hétfő) 19:30


Nem tudod. Nem tudod. Az ember - figyelj, Eric, az ember azért akar társat magának, mert fél a sötétben. Fél egyedül. És akkor én rájövök, hogy akitől félek, pont azt sikerült ijedtemben kiválasztani magamnak. Az kódorgott évekig a lakásomban, és az feküdt az ágyamban, és figyelt engem álmomban, és az, amikor kiraktam végre, az osont éjjel az ablakom alatt. Én annyira féltem, hogy az eszemet vesztettem tőle, Eric. (...) Először azt hittem, hogy megőrültél, hogy megbuggyantál teljesen, Eric, elég félelmetes volt, amikor negyvenkét napon át minden nap küldtél egy lábtörlőt (...) nagyon későn esett le, hogy teljesen normális vagy, nem az a bajod neked, hogy nem vagy normális, hanem hogy gonosz vagy, Eric, gonosz vagy. Hogy gonosz vagy.

Martin Crimp - Attempts on her Life - a.N.N.a

a.N.N.a

A
MERLIN előadása

Író: Martin Crimp
Fordító: Merényi Anna
Zene: Sőrés Zsolt
Rendező: Göttinger Pál

Színész:
Barnák László
Botos Éva
Ollé Erik
Scherer Péter
Urbanovits Krisztina

Látvány: Izsák Lili
Dramaturg: Fancsikai Péter
Produkciós vezető: Barnák László
Asszisztens: Gerő Szandra
Előadás időpontok:
MERLIN - Budapest
április 6. (vasárnap) 20:00
április 7. (hétfő) 20:00
április 8. (kedd) 22:00



Ismertető

Ki ez a nő? Ez az Anne vagy Annie vagy Ánya? Terrorista vagy áldozat? Pszichopata vagy formabontó képzőművész? Anya, akinek meggyilkolták a gyerekeit vagy gyilkos, aki másokét gyilkolja? Hol vagyunk? Párizsban, Berlinben, Moszkvában, Minnesotában vagy Koszovóban? Mi történt egyáltalán? Forradalom volt vagy utcai randalírozás? Történt egyáltalán valami? Vagy csupán forgatókönyvírók ötleteltek? Mintha a mondatok szülnék meg magát a valóságot, mintha afféle csodaceruzaként a kimondott szó teremtené meg a figurákat, a helyeket, a viszonyokat. Ki tudja eldönteni, mi az igazság? A világszerte nagysikerű Martin Crimp első magyarországi bemutatója régen fájó hiányt pótol a hazai színházi palettán.
A mű első bemutatója a londoni Royal Court Theatre-ben volt.

Meglépték

MEGLÉPTÉK

Első lépcső - Holland és flamand drámák, felolvasószínház
2008.03.14.

A LOW Fesztivál felolvasó-színházi sorozatának keretében három kortárs németalföldi drámát láthattunk – és nem csupán hallhattunk! – a félig szcenírozott előadásokon. A sorozatnak az Első lépcső címet adták. PAPP TÍMEA CIKKE.

Valószínűleg kevesen gondolnak arra, hogy a kifejezést az űrkutatásból kölcsönözte Upor László dramaturg. Az esték házigazdája ugyanis az űrhajó pályára állításának fokozataira gondolt, a három hordozórakétára, amelyek tolóerejének segítségével kilövik a járművet, s amelyek leválása után az űrhajó saját pályájára áll. A dráma-űrhajó esetében az első lépcső a felolvasószínház.

Tavaly ősszel, a Kortárs Drámafesztivál keretében az izraeli drámákból rendeztek hasonló sorozatot. Ami akkor nem bizonyult szerencsésnek, a LOW Fesztiválon tökéletesen működött. Izraelből ugyanis olyan darabok érkeztek, amelyeknek megértéséhez a mai izraeli politikai, társadalmi, kulturális helyzet és háttér ismerete elengedhetetlennek tűnt, s ez a magyar közönségnél nem föltétlenül adott. Ezzel szemben a holland és flamand darabok, a Családi ünnep, az Agyag és a Mostohák!! „noha másik kultúrában születtek, rólunk is, nekünk is ugyanannyira szólnak” (idézet a fesztivál műsorfüzetéből). A három dráma középpontjában diszfunkcionális családok állnak; a "kultúrafüggetlen" problémákat - a megromlott házasságokat, válásokat, a kereknek tűnő, aztán egy pillanat alatt kipukkanó élethazugságokat - ha nem is kizárólag gyerekszemmel, de mindig a gyerekek pontos optikájú szemüvegén keresztül látjuk, hiszen ők azok, akik képesek az őszinte helyzetértékelésre.

Jeroen van den Berg drámaíró, rendező, és van egy saját társulata is. Azt írják róla kritikusai, hogy karakterei nem saját magukban, inkább másokban keresik önmagukat és önmaguk igazolását, ami frusztrációhoz, kaotikus állapotokhoz vezet. A Családi ünnep (fordító: Varga Orsolya, szereplők: Szoták Andrea, Mertz Tibor, Kaszás Ágnes, Szemkeő-Szabó Zoltán) stílszerűen egy szépen terített asztal mellett játszódik. Unott férj/apa és két kamaszgyerek feszeng ünneplőben az anya 45. születésnapján, ő pedig igyekszik meggyőz(et)ni magát arról, hogy korához képest milyen jól néz ki, és kényszeresen próbálja megteremteni a boldog család illúzióját. Ha valami apró, bosszantó kellemetlenség történik - például nem úgy és nem akkor veszi fel az új videokamera a tökéletesre beállított pillanatot, amikor ő szeretné -, azonnal újra kell kezdeni az ünneplést. Mintha egy felvételt néznék, amit vissza lehet (jelen esetben kell) pörgetni, hogy a kívánt véget kapjuk. A játék és a színlelés azonban nem tarthat örökké: a gyerekek bepakolnak a hátizsákba, és otthagyják a hazugságokat. A szülők azonban nem merik megtenni a lépést egy új, őszintébb élet felé.

Marijke Schermer darabja, az öt rövid felvonásból álló Agyag (fordító: Bérczes Tibor, szereplők: Naszlady Éva, Horváth Virgil, Szilágyi Kata, Széles László, Kiss Diána Magdolna) valahol a tengerparton játszódik. Csupa titok, elfojtás és apátia. A főszereplő Dora, aki tízéves, befelé forduló, kissé koravén, beteg lányával, Immével és a régi barátból jobb híján élettárssá váló Titusszal él távol a világtól. A látszólagos nyugalomba betoppan egy halott kutyával rendelkező egzaltált húg, illetve Vink, akivel Imme születése előtt Dora amolyan Született gyilkosok-féle kapcsolatban élt és rabolt. Mára a nő lenyugodott, sőt: már nem hisz igazán semmiben. Életének egyetlen stabil pontja a semmi közepén álló lepukkant ház, amit befektetők vennének meg jó pénzért, de ő nem adja. Vink aztán ahogy jött, el is megy, Dora pedig aláírja a szerződést, s megteszi azt, ami ellen hevesen tiltakozott. Eladja a házat, ám kétséges, hogy ez a papír valami újnak és reménytelibbnek a kezdetét jelentené.

Paul Pourveur forgatókönyvek és tévéjátékok után a 80-as években fordult a színpad felé. A Mostohák!! (fordító: Balogh Tamás, szereplők: Lass Bea, Polgár Péter, Tóth Máté, Jelinek Erzsébet, Róbert Júlia, Zrínyi Gál Vince, Erős Balázs) töredékes szerkezetében folyamatosan egymásba játszik a valóság és a fantázia. A darab főszereplője Julie, akinek a szülei elváltak. A matematikarajongó kiskamasz az apjával él, és épp az anyai láthatásra készülnek. Julie a számok egzakt birodalmában találja meg a biztonságot. Abacusba menekül, hogy a hétköznapokban alkalmazható mostohaanya ellen védelmet és megoldást leljen, mert ha a matematikai feladványoknak van megoldása, az életegyenleteknek is kell, hogy legyen.

A „felolvasószínház” szóösszetételben Göttinger Pál, Novák Eszter és Lendvai Zoltán rendezők a hangsúlyt a térkialakítással, a jelzett jelmezekkel, és nem utolsó sorban a felkért színészekkel a második tagra tették. A színészek nagy biztonsággal, pontosan értelmezve olvassák szövegüket. A Családi ünnep stílszerűen egy terített asztal mellett, ünneplő öltözékben (fehér blúz-sötét nadrág/alj, öltöny) olvastatott föl. Az Agyaghoz földet hordtak a Merlin kamarájának színpadára, a sok egymásra vett ruha a komoran morajló hideg tengeri szelet, a kopott sötét falak, a véletlennek köszönhetően épp friss festékszag pedig Dora házának összetákoltságát idézték meg. A Mostohák!! esetében a realitás és Abacus váltakozik és keveredik, a két világot a darab rendszerében Julie köti össze, vele mindkét helyen történnek események, ezért a lépcsőzetesen kialakított térben, ahol lámpával megvilágított kis asztalkáknál ülnek a szereplők, ő foglalja el a központi helyet.

Három vasárnap este lerakták a Németalföldet Magyarországgal összekötő híd pilléreit. Ha ilyen alapanyagokból épül tovább, jókat fogunk sétálni rajta, és közben talán űrhajókat is látunk.

Kapcsolódó cikkünk:
Holland-Flamand Kultfeszt 2008

Szerző: Papp Tímea

Kórusimprovizáció - a Halastó kúrus honlapjáról

Kórusimprovizáció

A kórusimprovizáció

A kórusimprovizáció fogalmával először néhány évvel ezelőtt találkozott kórusunk pár tagja (amely kórus ekkor még nem létezett), éspedig Gunnar Eriksson svéd karnagy kurzusán. Ő fejlesztette ki ezt a műfajt, legalábbis abban a formában, ahogy mi gyakoroljuk: együtt rögtönzünk – persze karnagyi irányítás alatt - korábban már elsajátított dallamokra. Ahogy a hangszeres rögtönzésnél, itt is a dallamokkal való tetszőleges és végtelen számú játék, azok összekapcsolása adja az improvizáció lényegét.

Bevezető

„Szerencsés esetben a kórusimprovizáció olyan érzést kelt az emberben, mintha egy tükrökkel teli szobába lépett volna be. Érezni a súlytalanságot és az időszakos bizonytalanságot, ahol a zene szabadon és organikusan növekszik mindenféle előre eltervezett siker nélkül.”

Ez az idézet Gunnar Eriksson svéd karnagytól származik, akinek kurzusára teljesen véletlenül estünk be Linzben, az I. Kórusolimpián. Akkor mi ugyanolyan kerek szemekkel, tátott szájjal figyeltük a mestert, mint amennyire értetlenül a később az épp megalakulás alatt levő Halastó kórus tagjai álltak az első improvizációs kísérletek előtt. Aztán megszoktuk, felbátorodtunk és ráéreztünk. A zenei rögtönzés annál nehezebbé válik, minél több résztvevőnek kell létrehoznia az együtthangzást. A kórusimprovizáció esetében pár ember mindig kezében tartja az irányítást, a kórust mint hangszert alkalmazza, de bármikor szabadjára ereszthet egy-egy szóló énekest.

Erikssontól származik az a mondás is, hogy az improvizációban nem lehet hibázni. A ’hiba’ a hangzás részévé válik, inkább variációként lehet felfogni. Jelenleg ez a műfaj viszonylag ismeretlen Magyarországon. Saját magunkon kísérletezve szeretnénk minél jobban megismerni és továbbfejleszteni a közös zenei improvizáció adta lehetőségeket, és mindezek eredményét megszerettetni a még beavatatlan közönséggel.

Eddigi legnagyobb felfedezésünk, amire a munka során jöttünk rá, hogy ennek a műfajnak mérhetetlenül nagy közösségformáló, sőt mondhatnánk, terápia-jellegű hatása van. Mindez párosítva a zenei élménnyel, úgy gondoljuk, a kórusimprovizáció egy olyan út számunkra, amely valóban jó irányba tereli a Halastót mint kórust és mint közösséget.

A kórusimprovizáció, ez a sajátos előadási - és egyben készségfejlesztő – műfaj Magyarországon még nem igazán terjedt el. Néhány évvel ezelőtt azonban Gunnar Eriksson hazánkba is ellátogatott, és egy négynapos kurzus keretein belül felvillantotta a jelenlévő kórus mind amatőr, mind zenész-hallgató tagjai előtt a kórusimprovizáció lehetőségeit. A négynapos „workshop” végén pedig a kórus és a karnagy munkájának eredménye bemutatásra került.

Érdekes gondolat, hogy a nyelvészek – legfőképp a szociolingvisztika területén – az emberi kommunikációt is egyfajta improvizációnak nevezik, hiszen a beszélgetés résztvevői folyamatosan az aktuális szituációnak, az előttük elhangzott megszólalásnak, saját lelki állapotuknak megfelelően reagálnak. Ezen körülmények variációinak száma végtelen, ezért a kommunikáció sohasem előre eltervezett, hanem függ az adott pillanattól. Minél több a résztvevő – és ezt most már érthetjük zenei értelemben is –, annál nehezebb az összhang megtalálása és fenntartása. Míg egy hangszeres szólista egyedül határok nélkül improvizálhat, addig két játékos esetében már oda kell a zenészeknek figyelniük egymásra, és egy egész zenekar esetében az eredmény nagy valószínűséggel kaotikus lesz. Ezek azok a körülmények, melyek a karmester jelenlétét is szükségessé teszik egy nagyobb együttes előadásánál.

Módszertani alapvetések

A kórus mint hangszer

A fentiek alapján tehát nyilvánvalóvá válik, hogy a kórusimprovizáció szabályozott keretek között zajlik, a szabályokat pedig a karnagy diktálja. A karnagy és a kórus szerepét ebben a helyzetben egy zongorista és a hangszere közötti viszonyhoz hasonlíthatjuk. A kórusnak van egy létező repertoárja, amely rövid, egyszerű, nagyrészt egyszólamú dallamokból áll. Kiválóan illenek a dallamgyűjteménybe a gregoriándallamok, kánonok, magyar és más népek népdalai, gyermekdalok, nagyobb művekből kiragadott dallamfoszlányok és még sok egyéb. A karnagy feladata e dallamok variált megszólaltatása és összekapcsolása – egyszóval a végtelen sok lehetőséggel való játék – úgy, ahogy egy zongorista játszik a rendelkezésére álló billentyűk hangjaival egy improvizatív előadás során.

Az első lépcsőfok, melyet a karnagynak el kell érnie, hogy a kórustagok megtanuljanak egymástól függetlenül, adott jelre énekelni. Ehhez célszerű egy nagy kört alkotni, melynek belső ívén a karnagy végighaladhat és az énekeseket csoportokba rendezve, megszólaltathat „rajtuk” bizonyos hangokat, akkordokat, illetve az ismert dallamfoszlányokat – ám azokat is mindig más és más módon. Tehát, a kórusimprovizáció legelső nehézsége a hatásos kommunikáció a kórustagok és a karnagy között. Mivel az előadás során folyamatosan szól valamilyen zenei anyag (melyet a karnagy korábban indított el), a karnagynak beszéd nélkül, valamely jelrendszerrel, gesztikulációval kell rövid időn belül csoportba rendeznie az embereket és a hang vagy dallam megadásával jelezni az anyag tempóját és karakterét.

A tempó, a karakter és a dinamika kérdése – illetve azok jelzése – külön figyelmet igényel a kórusimprovizációban. Bár komponált és kottából olvasott zene esetében is elengedhetetlen a karnagyi kifejezőerő, az improvizáció esetében mindhárom zenei tényező további variációs lehetőségeket rejt magában. Így bár az énekesek elsajátították az alapdallamokat egy adott tempóban, karakterrel és dinamikával, az improvizáció során számukra is ismeretlen módon kell majd őket megszólaltatni. Sőt mi több, a fent említett faktorok segítségével kontrasztokat és színeket lehet előidézni ugyanazon zenei anyagban, akár egymással párhuzamosan is. Mivel a kórustagoknak nincs más kiindulópontjuk az általuk ismert dallamokon és a karnagy spontán utasításain kívül – ezzel szemben komponált zene esetében a kórus rendelkezésére áll tájékoztató jelleggel a kottaanyag és a próbákon elhangzott, állandó karnagyi kérések –, az improvizációs karvezetőnek igen precízen és érthetően kell kommunikálnia az énekesekkel.

Az életre kelt zongora

A kórusimprovizáció azonban nem minden esetben egyenlő a karnagy vagy karnagyok egyéni játékával a kóruson mint hangszeren. További fokozatot jelent az a fajta éneklés, amikor a karnagyokon kívül néhány kórustag is beszáll a kreatív és aktív rögtönzésbe. Ez olyan módon valósulhat meg, hogy a (fő)karnagy kijelöl bizonyos csoportokat és az azok élén álló vezénylők saját belátásuk szerint – odafigyelve a többi csoport szimultán zenei megszólalásaira – irányítják saját énekeseiket. A jelrendszer, mint mindig, itt is kiemelkedő szerepet kap, hiszen a zenészeknek most már egy több szintes szerkezetben kell megérteniük egymást. Végezetül, ebben a műfajban lehetőség nyílik az egyéni improvizációra is. Az egyik alapjáték, amely már egyéni kreativitást igényel, úgy zajlik, hogy a kórustagok körbeállva folyamatosan továbbítanak egy hangot, pár hangból álló dallamot, szövegrészt vagy ritmust a mellettük állónak, mely zenei anyagot mindig egy bizonyos személy indít el a körön belül. Az „üzenet” továbbítása során az énekesek szabadon változtathatnak az egyszerű zenei anyagon. Erre a játékra az egyik legjobb és legizgalmasabb példa a hangszín megváltoztatása, hiszen az is egy variációs lehetőséget hordoz magában (mint ahogy azt már minimalista zeneszerzők korábban felfedezték), de lehet a tempón, dinamikán, karakteren, ritmikán is módosítani.

Az egyéni kórusimprovizáció csúcsa pedig azok a helyzetek, amikor egy adott harmónia fölé, például háromszólamú kánonra vagy egy Bach-korálra, az énekesek szabadon hajlítgathatják saját szólamuknak dallamvonalát. A tapasztalat azt mutatja, hogy mindig maradnak páran – talán a félénkebbek –, akik megtartják az eredeti dallamot, így a harmóniai váz sohasem tűnik el teljes egészében, legfeljebb beleolvad a díszítésekbe, és azon énekesekből is kevés van – talán a kalandvágyóbb é szakértőbb zenészek lehetnek azok –, akik túlságosan elragaszkodnak az eredeti hangnemtől és ritmikától. Az eredmény egy végtelenül színes és kimeríthetetlen zenei összhangzás, mondhatnánk egy tiszavirág-életű, megismételhetetlen élmény a fülnek és a léleknek.

Kórusimpró amatőrökkel

Gunnar Eriksson azon a bizonyos linzi első találkozáson úgy kezdte, hogy mindenféle bevezetés nélkül körbeállította az ott összegyűlt kórustagokat, ő maga pedig a kör belső ívén haladva különböző hangokat adott meg egyenként az énekeseknek. A zsongásszerű hangzásból lassanként építette fel a kurzus anyagát: míg a kórus többsége a korábban megadott hangot tartotta, a karnagy úr maga köré gyűjtött pár embert és hallás után tanította meg az újabb és újabb dallamfoszlányokat. Természetesen mindig más csoportokkal foglalkozott, és a dallamokat magukon belül és egymással is variálta. Több mint egy órán keresztül zengett a szűnni nem akaró színes hangzás, ahogy újabb és újabb dallamokkal ismerkedtünk meg, és ahogy tágra nyílt szemekkel, kíváncsian vártuk a számunkra ismeretlen zenei fordulatokat.

Ahogy közeledett az első próba vége, a karnagy odasétált egy litván leánykar pár tagjához, akik szintén belecsöppentek a kurzusba, és mivel mi továbbra is a megadott dallamokat zsongtuk a háttérben, csak annyit láttunk, hogy valamiről röviden tárgyalnak, majd a lányok arca felragyog, és közös énekbe kezdenek. Az ének továbbterjedt, ahogy a többi litván leány is becsatlakozott (mint később kiderült, egy litván népdalt énekeltek), minket pedig Eriksson sorra kiintett, hogy a legvégén – a hosszas többszólamúságot követően – egyetlenegy szál dallam lebegjen, majd elhaljon a levegőben.

A linzi felejthetetlen élményem és az a tény, hogy Magyarországon nem találtam további lehetőséget a kórusimprovizáció műfajának megismerésére, győzött meg arról, hogy saját amatőr kórusaimban is kipróbáljam az Eriksson-féle játékokat és zenei ötleteket. Eleinte a beéneklés részeként építettük be a próbákba, ám a gyakorlat igen hamar kinőtte magát. A kórusimpró funkcióját tekintve már rég nem az, mint aminek indult: a próbák és a koncertek szerves részévé vált. A Fringe fesztiválon, 2006 tavaszán történt meg először, hogy egy egész koncertnyi kórusimprovizációs előadásra vetemedtünk, és azóta több „imprókoncertet” is adtunk. Az alábbiakban szeretném felvázolni a kórusimprovizáció amatőr kórusokban való alkalmazásának előnyeit.

A kórusimprovizáció legkiemelkedőbb és legfontosabb jótékony hatása az énekesek ellazítása. Tekintve, hogy amatőr kórusokban nagyrészt olyan emberek énekelnek, akik nem tanulnak egyéni hangképzést, gyakran felmerül a probléma, hogy az énekesek helytelenül használják hangjukat, ez pedig kihatással van a hangminőségre és az intonációra. Fontos megjegyezni, hogy ez nem egy egyedi probléma, hiszen a ’képzettebb’ éneklés tulajdonképpen fiziológiailag egy természetellenes izommunkát igényel. Nem véletlen, hogy az amatőr énekes a hangosabb és kifejezőbb éneklés érdekében gyakran megfeszíti torkát ahelyett, hogy testizmait és arcüregeit kihasználná. Az improvizációs gyakorlatok során eleve körbeállnak a kórustagok – azaz aktív éneklési pozíciót vesznek fel –, így egyrészt nagyobb valószínűséggel fognak egész testtel énekelni, másrészt sem a kotta, sem a szék nem akadályozza őket a szabad mozgásban. Az éneklés közbeni lépegetés, táncolgatás, a végtagok mozgatása, tapsolás és egyéb mozgások – persze rövid szoktatási idő elteltével – mérhetetlenül ellazítják a kórustagokat és ennek eredménye tisztán hallatszik az éneklés minőségén is.

A másik pozitív pszichológiai hatása a kórusimprovizációnak az, hogy mivel a kórustagok már jól ismerik és teljes mértékben magukénak tudhatják a felhasznált dallamokat, nincs bennük az a fajta feszültség, amely időnként a kottából való próbáknál (főleg a darabtanulás kezdeti fázisaiban) érzékelhető rajtuk. Véleményem szerint ez a jelenség nem csak amatőröknél fordul elő: saját magamon is tapasztalom, hogy amikor arra figyelek, hogy a kottához hűen és megfelelő hangképzéssel előadjak valamit, a koncentráció feszültséggé alakul; ezzel szemben egy alkalommal csak úgy mellékesen eldúdoltam egy dallamot hangképzés tanáromnak, hogy tudja, melyik darabról beszélek, és ő azt kérdezte: „Kérem, maga miért nem így énekel, amikor darabot tanulunk?” Talán hívhatjuk ezt ’fürdőszoba-effektusnak’: a teljesen ellazult és felszabadult állapotban lévő éneklés. Röviden összefoglalva, a kórusimprovizáció megteremti azt a közeget, ahol ez a fajta állapot létrejöhet.

További előnye az improvizációnak kifejezetten amatőr kórusok tekintetében, hogy bátorságra és függetlenségre ösztönzi az énekeseket. Egyrészt a kórustagok tetszőlegesen állnak be a körbe, így elvész az a biztonságérzet, melyet saját szólambeli társaik mellett éreznek, amikor a szokásos felállásban, kottából tanulnak egy zenei anyagot. Ráadásul, a kórusimprovizáció számtalan olyan gyakorlatot tartalmaz, amely valamilyen módon egyéni rögtönzést igényel, legyen az tempó-, karakter- vagy hangbéli különbség. Az énekeseknek vállalniuk kell a felelősséget saját hangjukért és azért, amit énekelnek. Ugyanakkor nem áll fenn az a veszély, hogy ettől a helyzettől megijednének vagy elrettennének, ugyanis, mint az fentebb is elhangzott (eredetileg Eriksson karnagy úr egyik mellékes mondata volt, melyet beszélgetéseink során csíptem el), „az improvizációban nem lehet hibázni”. Ha a kórustagok elsajátítják ezt a nézetet és képesek a gyakorlatok alatt rugalmasan figyelemmel követni az utasításokat, akkor félelem nélkül veszik ki majd részüket a csodálatos élményből.

Az improvizatív tevékenység következő – kifejezetten zenei – hatása a kórusra a figyelem és hallás fejlesztése. Ez két tényezőből ered. Egyrészt a már korábban említett szabadságból, miszerint az énekes nincs kottához kötve, és ezért nem fenyegeti az a veszély, hogy csupán saját szólamának horizontális útját követné (mely veszély sajnos professzionális kórusoknál is időnként előtör). Másrészt a gyakorlatok során gyakori a motívumok folyamatos repetálása, illetve egy-egy hang hosszan tartó éneklése, így a kórustagok közben megfigyelhetik a többi szólam változását, saját szólamuk viszonyát a többiekhez képest, valamint a nagy egész összhangzását. Egy általam nagyra becsült karmester egyszer azt mondta, hogy véleménye szerint a legszebb dallam az egy hangon ismétlődő dallamvonal (gyakori jelenség az alt szólamban). Állítását akkor értettem meg, amikor tudatosult bennem, hogy a repetált hang körül viszont folyamatosan változik a környezet és ezért a szó szerint ’egyhangú’ dallam szépsége szilárdságában rejlik, mely újabb és újabb szerepet kap a többi szólam között. Az improvizáció során külön foglalkozni szoktunk azzal, hogy az egyének saját dallamukon kívül meghallják az együtthangzást is, ezért időnként a tagok kiscsoportokban, egymást váltva a kör közepére állnak és ’fülelnek’.

Végezetül nem elhanyagolható tényező az a közösségre gyakorolt jótékony hatás, melyet a kórusimprovizáció kapcsán eddig tapasztaltam. Mindaz a sok zenei és pszichológiai előny, melyek a fentiekben megemlítésre kerültek – a szabadság, az ellazulás, a figyelem, a bátorság, a kreativitás, az egyéniség és az összhang – hozzájárulnak a kórustagok között lévő őszintébb és mélyebb kapcsolatok kialakulásához, mind közösségi, mind egyéni szinten.

Egy amatőr kórus életében a kórusimprovizáció természetesen nem helyettesíti a kórusirodalom sok színes darabját, melyből a kórus folyamatosan fejlődő repertoárja áll. Ellenkezőleg: ez a fajta tevékenység egy kiegészítést, egyfajta segítséget jelent a komponált művek megtanulásához és tökéletesítéséhez, továbbá hozzájárul az énekesek zenei képességeinek, sőt, emberi tulajdonságainak fejlesztéséhez. A többlet, melyet véleményem szerint a kórusimprovizáció nyújt egy amatőr kórus számára, egy sajátos hasonlattal ragadható meg. Az angol nyelvben ’olvasztótégelynek’ nevezik Amerikát és ’keverőtálnak” Kanadát. Valami ilyesmi lehet a különbség, ha egy kórust, ahol mindenki aláveti magát a komponált hangoknak, a karnagy utasításainak és a kórus egységének, akár önmaga feladásával is, összevetünk egy olyan énekegyüttessel, ahol az egyének különbözőségéből születik meg az egység.

/halasdóri/

Cupid and Death

Cupid and Death

From Wikipedia, the free encyclopedia

Jump to: navigation, search

Cupid and Death is a mid-seventeenth-century masque, written by the Caroline era dramatist James Shirley, and performed on March 26, 1653 before the Portuguese ambassador to Great Britain. The work and its performance provide a point of contradiction to the standard view that the England of Oliver Cromwell and the Interregnum was uniformly hostile to stage drama.

The drama depends on a traditional tale, found in Aesop and many subsequent versions. For his source, Shirley employed a 1651 translation of Aesop by John Ogilby, with whom he'd worked at the Werburgh Street Theatre in the later 1630s. Shirley wrote commendatory verses for Ogilby's volume.

In the tale and in Shirley's retelling, Death and Cupid accidentally exchange their arrows and cause chaos as a result. Cupid shoots potential lovers and inadvertently kills them. Death shoots at elderly people whose time of passing has come, and strikes them ardent instead; he shoots duellists about to fight, and they drop their swords to embrace and dance and sing. The "serious" portion of the masque features the kind of personifications standard in the masque form: Nature, Folly, Madness, and Despair. As usual in masques of Shirley's era, the work contains a comic anti-masque, with a tavern Host and a Chamberlain, and a dance of "SatyrsMercury eventually intervenes to set things right; Cupid is banished from the courts of princes to common people's cottages (a suitably sober moral for the Puritan regime then in power). The slain lovers are shown rejoicing in Elysium. and Apes." (The poor Chamberlain is struck by Death with Cupid's arrow, and falls in love with an ape.) The god

Cupid and Death was first published in quarto in 1653, by the booksellers John Crook and John Baker. It was reprinted in 1659. The full musical score for the masque, by Matthew Locke and Christopher Gibbons, has survived, and was published together with Shirley's text in a modern edition in 1951.[1]

After the closure of the theatres in 1642 at the start of the English Civil War, Shirley earned a living as a schoolteacher. As part of his new occupation, he wrote dramas — morality plays and masques — for his students to perform. The final works of his career, including Honoria and Mammon and The Contention of Ajax and Ulysses (both published in 1659), were works for student performers. Cupid and Death is another work in this category, though its resemblances with the great masques of the late Stuart Court have been noted by critics — it "is much more like a Court Masque than any of Shirley's other school Masques."[2] Perhaps this aspect of the work made it seem appropriate for the Portuguese ambassador, the Count of Peneguiaõ. Shirley's past Royalist connections with the Stuart Court, and even his Roman Catholicism, clearly (if surprisingly) did not stand as insuperable obstacles to a public staging of the work.[3]

"Cupid and Death resembles Caroline masque in its use of staging, music, dance, singing and dialogue. Yet it differs in that the masquers take part in the action and they do not dance with the audience at the end...The balance between spoken prose dialogue, recitative and song carries the performance away from masque and towards opera, a form Davenant planned to introduce to the London stage as early as 1639."[4]

Cupid and Death was performed at the Glastonbury Festival in 1919.[5]

[edit] Notes

  1. ^ By Edward J. Dent, in Musica Britanica, Vol. 2 (1951).
  2. ^ Edward Dent, quoted in Logan and Smith, p. 160.
  3. ^ Clare, pp. 153-4.
  4. ^ Corns, p. 276.
  5. ^ Martial Rose, Forever Juliet, Dereham, Norfolk, Larks Press, 2003; p. 29.

[edit] Sources

  • Clare, Janet. Drama of the English Republic, 1649–60. Manchester, Manchester University Press, 2006.
  • Corns, Thomas N. A History of Seventeenth-Century English Literature. London, Blackwell, 2007.
  • Logan, Terence P., and Denzell S. Smith, eds. The Later Jacobean and Caroline Dramatists: A Survey and Bibliography of Recent Studies in English Renaissance Drama. Lincoln, NE, University of Nebraska Press, 1978.

Gibbons

Christopher Gibbons

(1615 - 1676)

English organist and composer. Second son of Orlando Gibbons, he sang as a boy in the Chapel Royal under Giles; probably also studied with his father, after whose death in 1625 he went to live with an uncle in Exeter. Succeeded Thomas Holmes as organist at Winchester Cathedral in1638; the Civil War, and subsequent suppression of church music, terminated this post in 1642. He lived and taught in London, 1651-60; collaborated with Locke on the masque Cupid and Deathin 1653 and was heard on the organ at Oxford in 1654. He became organist at the Chapel Royal and to King Charles II upocun the Restoration in 1660, later also serving at Westminster Abbey until his death. A bribery scandal involving construction of an organ did not diminish his stature with the king, who nominated him for an Oxford doctorate in 1663. Known in his time primarily as a performer. His compositions include sacred works along with consort and keyboard music. Blow was among his pupils.



From the Manuscript of Christopher Gibbons' Cupid and Death

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed