4. BÁRKA NEMZETKÖZI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL

2009. november 1 – 10.
Ha november, akkor Bárka Fesztivál. Negyedik alkalommal rendezzük meg a Bárkán azt a Nemzetközi Színházi Találkozót, ahol a magyar közönség a legizgalmasabb európai színházi törekvésekkel találkozhat, köztük mindig egy-két „nagyágyúval”, azaz a kortárs színház meghatározó rendezőjével, társulatával. Idén, a fesztivál főszenzációja a vilniusi Városi Színház Hamlet c. előadás, Oskaras Korsunovas rendezésében, de jön az Elledanse is Pozsonyból, akik a 2008 év legjobb szlovák előadását hozzák el a fesztiválra (Canto Hondo), a Temesvári Csiky Gergely Színház a Prométheusz-témát dolgozza fel Katona Gábor koreográfus rendezésében, itt lesz az egyik legjelentősebb lengyel rendező, Piotr Cieplak munkája is a Varsóból meghívott Montownia Társulat szöveg nélküli, élő zenére előadott lírai darabja, az Érzelmes darab négy színészre. Szintén Lengyelországból érkezik a bydgoszczi Teatr Polski, mely a képzőművész-rendező, Pawel Wodzinski radikális újragondolásában viszi színre Krasinski hitvitázó drámáját, az Istentelen komédiát. A külföldi programot jól kiegészítik a magyar résztvevők: láthatjuk Ladányi Andreát és társulatát és idén se maradnak el a Bárkás előadások. A fesztiválprogramot minden este szakmai beszélgetések kísérik és lesz Dob+Basszus is Lévai Balázzsal és a Csík zenekarral, Firkin koncert és megtekinthető Garamvári Gábor fotókiállítása is. Az előadások 19 órakor kezdődnek.


nov. 1. Ladányi Andrea Társulata - GASZTROBALETT-HAYDN – rendező: Ladányi Andrea (Budapest)
Ladányi Andrea új előadása kortárs táncra, élő zenére és énekre épül, a zene Haydn zenéjének újragondolása. Az érzékek vacsorája, azaz a Gasztrobalett úgynevezett degusztációs vacsora alatt játszódik, a létrehozók célja az érzékelés lehetőségeinek kitágítása a vizualitás, az akusztikus hatások, a mozgás és a művészi képek segítségével. Az est az észlelés átjáróit keresi: mit jelent például a hűvös vagy a forró a táncban, a zenében, a gasztronómiában?
Jegyár:
felnőtt: 2500 Ft
diák/nyugdíjas: 2000 Ft
nov. 2. 18:00 Nádas: TALÁLKOZÁS - rendező: Gergye Krisztián

20.00 Nádas: TEMETÉS - rendező: Gergye Krisztián
„Nem tartom magam színházi rendezőnek, elsősorban koreográfus vagyok és táncos, aki a test jelenlétében gondolkodik. Mindemellett hihetetlen lelki kötődésem van Nádas Péter drámái iránt. Olyan mélységekig hatolnak le, amit a mai világban csak nagyon kevesen tudnak. Feldolgozhatatlan lelki sűrítmények, amelyeket pillanatokra képesek vagyunk átélni, kommunikálni azonban nehezen. Elszoktunk ettől a hitelességtől és őszinteségtől." Gergye Krisztián
Jegyár:
felnőtt: 2200Ft
diák/nyugdíjas: 1800Ft
A két előadás jegyára együtt kedvezményes: 3000Ft

nov. 3. Városi Színház, VILNIUS – HAMLET (rendezte: OSKARAS KORSUNOVAS)
Ki vagyok én? – ez az alapkérdés az Európa-díjas litván rendező legújabb Shakespeare-változatában, melyet 2008-ban állított színpadra.
„A Hamletet színpadra állítani valami olyasmi, mint megházasodni. Érzi az ember, hogy ezt egyszer meg kell tenni, ha eljön a pillanat. És a pillanat előbb vagy utóbb eljön. Saját életem, legalábbis így érzem, most van azon a ponton, amikor rímel a hamleti sorsra.” (Oskaras Korsunovas)
Jegyár:
felnőtt: 4500 Ft
diák/nyugdíjas: 3000 Ft

nov. 4. DOB+BASSZUS LIVE
Lévai Balázs zenés, színpadi talk showja

Fővendég – Zenélő vendég: a Csík zenekar
Szakértő vendég: Erdélyi Zsolt Superman és Stumpf András
Virtuális vendég: Kiss Tibor és Lovasi András
(Át)költő vendég: Grecsó Krisztián
Színész vendég: Mucsi Zoltán és Szorcsik Kriszta

„Dob meg basszus zakatol a füleiben”: Lévai Balázs többszörös díjnyertes könnyűzenei tévéműsora majd két év kihagyás után a Bárka Színház színpadán új formában, új tartalommal tér vissza. Részletek>>
Jegyár:
felnőtt: 2200Ft
diák/nyugdíjas: 1800Ft

nov. 4. BL - Borlai / Ladányi
kortárs táncest
"A ligeti kikiáltók szavaival élve: egyet fizet, két szenit kap..." MGP
Jegyár: 1800Ft

nov. 5. Elle Danse, POZSONY – CANTO HONDO (rendezte: SARKA ONDRISOVA és KAMIL ZISKA)
Az Elle Danse táncosok, színészek és zenészek alternatív színházi társulata, mely az elmúlt évad legjobb szlovák előadását hozta létre. Számos díjjal jutalmazták a produkciót, melyben tánc, élő zene és szöveg nagyszerű ötvözete valósul meg. A történet olyan mezsgyére visz bennünket, ahol élők és holtak, külvilág és lélek, egykori, mostani és majdani generációk találkoznak.
Jegyár:
felnőtt: 2500 Ft
diák/nyugdíjas: 2000 Ft



nov. 6. DOGVILLE – rendező: Anger Zsolt (Budapest)
Bárka Színház, BUDAPEST – DOGVILLE (rendezte: ANGER ZSOLT)
"Nagyon jó a társulat, minden szereplő tudja, hogy csupa katalizált figurát játszik, akikből az önkéntes áldozat Angelika a legrosszabbat - valódi énjüket - hozza ki." Koltai Tamás
Jegyár:
felnőtt: 2200Ft
diák/nyugdíjas: 1800Ft

nov. 6. FIRKIN ZENEKAR KLUB 22 óra
Novembertől havonta egyszer, mindig a hónap első péntekén, Firkin klubest lesz a Bárkán! Az őrült ír zenekart 2008 nyarán alapította Péter János fuvolás. A FIRKIN a modern ír kocsmazene féktelenül vidám műfaját honosítja meg Magyarországon. További információk www.firkin.hu. Kép mellékelve.
Belépő: 1200 Ft és aki aznap megnézi a Dogville c. előadást, az kedvezményes áron, azaz 800 Ft-ért vásárolhatja meg a koncertjegyet, illetve az előadásra is kedvezményt kap!

nov. 7. ZENDÜLŐK - rendező: Vidovszky György (Budapest)
Az első világháború végén játszódó történet négy, érettségi előtt álló fiúról szól, akik sértődötten, félelemmel telve fellázadnak a felnőttek torz és hazug világa ellen: kigúnyolják, meglopják, becsapják őket. Infantilis és igazából ártalmatlan játékaikkal az utolsó nagyívű és elegáns tettet hajtják végre az összeomlás előtt álló világban.
Jegyár:
felnőtt: 2200Ft
diák/nyugdíjas: 1800Ft

nov. 8. Teatr Polski, BYDGOSZCZ – ISTENTELEN KOMÉDIA (rendezte: PAWEL WODZINSKI)
A szerző, Krasinski a 19. században írta a drámát, a tervezőként is elismert Wodzinski a 21. századra alkalmazta azt. E sajátos színházi happeningben találkozik az újra és újra előráncigált, érvényét vesztett egyetlen kapaszkodó: a tradíció és a helyére tolakodó üres, hamis, felszínes és gyökértelen, de csillogó új forma – az ember pedig a kettő között a semmibe zuhan. A Teatr Polski színészei együtt játszanak-léteznek húsz civillel egy olyan előadásban, mely az egykor poros bydgoszczi színházat a lengyel színjátszás fókuszába emelte.
Jegyár:
felnőtt: 2500 Ft
diák/nyugdíjas: 2000 Ft

nov. 9. Teatr Montownia, VARSÓ – ÉRZELMES DARAB 4 SZÍNÉSZRE (rendezte: PIOTR CIEPLAK)
A mai lengyel színházat meghatározó középgeneráció egyik legkiemelkedőbb alakja Piotr Cieplak. Jarzyna és Warlikowski mellett ő az, aki az elmúlt évek legfontosabb lengyel előadásait rendezte. Ezek közé tartozik a Teatr Montownia játékos, lírai darabja, ez az élő zenével kísért, szavak nélküli, fájdalmasan mulatságos mese is egy computerek, mobilok és egyéb szörnyűségek nélküli gazdag világról.
Jegyár:
felnőtt: 2500 Ft
diák/nyugdíjas: 2000 Ft

nov.10. Csiky Gergely Állami Magyar Színház, TEMESVÁR –
Ungvárnémeti Tóth László: PROMÉTHEUSZ (rendezte: KATONA GÁBOR)
„A tűz, mellyel agyag-képét formálta Prométheusz,
Öszve sütötte kezét s újait, és ki alutt. ”

Az előadásról: Nem a lineáris történetmesélés a cél, hanem az egymás mellett párhuzamosan futó történetek bemutatása, tánccal, zenével és szöveggel. Hallunk valamit, amit később látunk, látunk valamit, amit később hallunk. Az összefuggéseket nekünk kell megtalálnunk. A történet több szereplő perspektívájából jelenik meg, ezért elemeire bomlik. A szöveg is kollázsszerű, Aiszkhülösz mellett Gide, Aveline, Byron, Goethe és Hodjak mondatai is megszólalnak. Annak ellenére, hogy elemeire van bontva, a történet „végigfut”, a mítosz el van mesélve. A mozgás és a szöveg vetekedik egymással, hol egyik, hol másik kerül előtérbe. Mintha két előadás fonódna össze.
Jegyár:
felnőtt: 2500 Ft
diák/nyugdíjas: 2000 Ft


A BÁRKA NEMZETKÖZI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL

A fesztivál ebben a formájában 2006 őszén indult, 2009 novemberében rendezzük meg 4. alkalommal. A Bárka Fesztivál újabb lépcsőfok azon az úton, melynek kezdete két évtizeddel korábbra, a Gödöllői Stúdiószínházi Fesztivál indítására helyezhető. Ez az út 2001-ben a Bárka Színház kezdeményezésére Budapesten folytatódott. 2006 a váltás éve volt, mert azóta magyar stúdiószínházi előadások helyett elsősorban külföldi produkciókkal találkozhat a közönség. Mégpedig kiemelkedő produkciókkal, mert a koncepció lényege az volt, hogy a kis költségvetésből inkább kevés, de jelentős produkciót tudjunk meghívni Budapestre. A meghívottak névsora, illetve a közönség és a szakma érdeklődése igazolta ezt a koncepciót. A Bárka fesztivál jóvoltából az elmúlt három évben Budapesten láthattuk többek között Alvis Hermanis, Nagy József, Luk Perceval, Dmitrij Krimov, Oskaras Korsunovas, Andrej Mogucsij rendezéseit. A fesztivál megrendezése újabb egyértelmű lépés abba az irányba, hogy végre Magyarországon is rendszeres nemzetközi színházi fesztivál szülessen. Ezt az igényt bizonyította már többek között a két alkalommal Budapestre költöztetett Színházi Uniós Találkozó sikere, a Szegeden évek óta megrendezett Thealter Találkozó, az immár évente szervezett Kortárs Drámafesztivál, a 2008 őszén elindított dunaPart Platform project, és az egyre jelentősebbé váló Gyulai Shakespeare-fesztivál is.

A fesztivál időpontja: minden év novemberében
A fesztivál helyszíne: Bárka Színház, Budapest
A fesztivál főszervezője: Bérczes László rendező, dramaturg, szerkesztő

A Bárka Fesztivál műsorfüzete írja a Firkinről

BEINDUL A FIRKIN KLUB!

Az egész Göttinger Palival kezdődött. Azzal, hogy rendezett egy pompás ír darabot a Bárkán (Tengeren), amiben mellesleg mértéket nem ismerve isszák a whiskey-t meg a Guinesst (firkin=mérce…). És közben kiderült, Göttingernek köze van a zenéhez, nem is kicsi: a Soharóza Kórust rendezi valamint zenél és énekel a egy őrült zenekarban, a Firkinben.

És folytatódott mindez az Ördögkatlanban: volt ott Tengeren is, Soharóza is, Firkin is. Hát perszehogy lesz minden a Bárkán is: Göttinger Esterházy-féle Haydnt rendez, a Soharóza is fellép januárban – és íme: beindul a Firkin Klub!

Időpont: a hónap első pénteki napja, 22.00 órától

Helyszín: Bárka Kávézó

Firkin: a kelta zúzás mércéje

... A klasszikus zene, a jazz, a színház, az irodalom mind olyan területek, ami a Firkintagok hátterében stabilan jelen van, de amitől a Firkin, egyszerűség-szenvedélyénél fogva egy könnyed vállrándítással megszabadult. János, a fuvolás klasszikus zenén nőtt fel, mielőtt ír zenére adta a fejét. Zsuzsa, a csapat bájos rosszkislány-hegedűse Vivaldi-játékával váltott már ki elismerést a hegedős szakmában. Péter jazz-hátterét elég nehéz nem észrevenni, ha kicsit több figyelmet szentelünk a skáláinak. Attila megrögzött rock’n roll fenegyerek, ha szólóznia kell. Pali, énekes-gitáros-furulyás „szabadidejében” voltaképp színházi rendező. Ese, a "dobberman" a trash-metáltól az etnóig már mindent játszott, a székelyudvarhelyi Barnát pedig ír és brit irodalmi és színházi tanulmányai sodorták a kelta lelkivilágba, ami egyébként igen rokonlelkű a székellyel.

Szóval ebből a szivárványspektrumból rajzolódott ki a Firkin. A közös ív: az energia, a nyersesség, az egyszerűség és a dallamosság, amit a kelta punk - természeténél fogva - képes egybenyalábolni.

forrás: Hajónapló

Bárkás jegynyeremény

NYERJEN SZÍNHÁZJEGYET A HÉTVÉGÉRE!

Válaszoljon helyesen az alábbi három kérdésre október 31-én szombaton 17 óráig, és nyerjen színházjegyet (2fő részére) a vasárnapi gastroBaLet c. előadásra.
A helyesen válaszolók közül 17:00-kor sorsoljuk ki a nyerteseket, akiket azonnal értesítünk!


1. Hányadik alkalommal rendezik meg a Nemzetközi Bárka Fesztivált?
A. harmadik
B. első
C. negyedik

2. Melyik előadásban látható MÉG együtt Ladányi Andrea és Borlai Gergő?
A. BL
B. Tengeren
C. Piaf, Piaf

3. Ki a rendezője a december közepén bemutatásra kerülő Esterházy-darabnak, amely szintén a Haydn évhez kapcsolódik?
A. Szabó Máté
B. Göttinger Pál
C. Benedek Miklós

Válaszait a barkaszinhaz@gmail.com e-mail címre vagy SMS-ben a 0630/947 6061-es telefonszámra várjuk!
(Kérjük nevét, telefonszámát ne felejtse el megadni, hogy a közeli időpont miatt rögtön tudjuk értesíteni!)

Firkin a MűPában!

A MüPában is kevés a pénz
Barenboim és Beethoven-maraton a következő évad műsorán
Koncertezik a Freiburgi Barokk Zenekar, Daniel Barenboim, Anne-Sophie Mutter, Gidon Kremer, rendeznek Beethoven-maratont, ismét lesz Wagner-napok és Mahler ünnep - csak néhány program a márciusban ötödik születésnapját ünneplő Művészetek Palotája 2009-2010-es évadából. Bár a MüPát is érintik az elvonások, de szponzorok bevonásával, intézményi összefogással ebben az évben is 850-900 esemény rendeznek.

A Művészetek Palotája 2010. március 14-én ünnepli ötödik születésnapját, és a megnyitása óta eltelt rövid időben sikerült itthon és külföldön is elismert intézménnyé válnia. Bár minket is érintenek az elvonások, hiszen idén 2,3 milliárd forintból, vagyis a 2005-ös csonka év költségvetésénél százmillió forinttal kevesebből gazdálkodunk, de így is évi 850-900 eseményt rendezünk - mondta el a Művészetek Palotája évadnyitó sajtótájékoztatóján Kiss Imre igazgató. Hozzátette: a kivezető utat a szponzorok bevonása mellett abban látja, hogy folyamatosan és egyre szorosabban együttműködnek több kulturális intézménnyel, mint például az Operaház vagy a Zeneakadémia.

A program kialakításakor továbbra is arra törekedtek, hogy neves külföldi művészek mellett a hazai együttesek, előadók is bemutatkozhassanak, illetve folytatják a korábbi években sikeres programokat, sorozatokat is.

Az Újévi Haydn-hangversenyen például ezúttal Fischer Ádám a Freiburgi Barokk Zenekart és az Arnold Schoenberg Kórust vezényli. Jövőre is lesz maraton: február 21-én Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar Beethoven műveit játssza egy napon keresztül. Május végén kezdődnek a Wagner-napok, amelyeken idén A nibelung gyűrűje tetralógia mellett a Trisztán és Izolda lesz műsoron. Ősszel hatodszor lesz Mahler-ünnep, az NDR Szimfonikus Zenekarral és Christoph von Dohnányi karmesterrel.

2010-ben koncertezik Schiff András és a Cappella Andrea Barca, a Chanticleer Énekegyüttes, Daniele Gatti és az Orchestre National de France, Bogányi Gergely, aki 48 órás koncerten tiszteleg a 200 éve született Chopin előtt, Daniel Barenboim pedig ezúttal zongoristaként érkezik egy Chopin-estre - lévén 2010 Chopin év lesz. Játszik a Müpában a Suisse Romande Zenekar, a Pittsburghi Szimfonikus Zenekar és Anne-Sophie Mutter hegedűművész, a Sanghaji Szimfonikus Zenekar, a Sinfonia Varsovia, az Orosz Nemzeti Zenekar Mihail Pletnyev karmesterrel és hegedűsök királyaként emlegetett Gidon Kremerrel. Händel-estet ad a neves kontratenor, Andreas Scholl, 18. századi operacsemegéket kínál a tenorista Ian Bostridge az Europa Galante társaságában. Folytatódik a Magyar Szimfonikus Körkép, amelyen 16 hazai szimfonikus zenekarral ismerkedhet meg a közönség.

A jazzkedvelőket várják a Jazz Showcase fiatal tehetségeket bemutató koncertjei január elején, lesz Jazztavasz Djabe-val és a Stúdió 11-gyel, koncertezik az Anouar Brahem Quartet és a Brad Mehldau-Joshua Redman Duo.

A világzenei programok között ismét lesz januárban Népzene ünnepe, folytatódik a Hangzó Helikon-sorozat, újra hallható lesz MSorkizárásariza és Palya Bea, fellép például az Olah Gipsy Allstars és a Gipsy Queens & Kings, Lila Downs, Goran Bregovic.

A könnyebb műfajok szerelmesei választhatnak a Hey, June!-sorozat hazai előadói közül (Emilio, Amorf Ördögök, Erik Sumo Band, Firkin, 30Y, PASO), ismét lesz Táncdalfesztivál-est, koncertezik a Kistehén Tánczenekar, a Vad Fruttik, az Irie Maffia, Falusi Mariann, Szirtes Edina Mókus.

2010-ben is lesznek élő Metropolitan Opera-közvetítések, műsoron A rózsalovag (Renée Fleminggel), a Carmen (Roberto Alagnával), a Simon Boccanegra (a bariton címszerepben Plácido Domingóval), a Hamlet és az Armida.

forrás: Népszabadság Online

Firkin Klub - Dogville-jeggyel olcsóbb




Firkin koncert
a Bárka Színházban

2009. november 6. 22 óra
Jegyár: 1200 Ft
Aki jegyet vásárol az esti Dogville c. előadásra, kedvezményes jeggyel, 800 Ft-ért vehet részt a koncerten, és az előadást is kedvezményesen, 1600 Ft-ért nézheti meg!

LARS VON TRIER: DOGVILLE
A Bárka Színház idei évadának újdonsága a híres dogmafilmes, Lars von Trier DOGVILLE c. forgatókönyve alapján színpadra állított előadás. Trier 2003-ban forgatta filmjét Grace szerepében Nicole Kidman-el. A Bárka Dogville-je sokban hasonlít de sokban különbözik is majd az eredeti műtől. Ez most túl titokzatosnak tűnhet, talán szándékosan - és, hogy fokozzuk ezt, a nézők a darab szereplőinek személyneveit is csak az előadáson fogják majd megtudni. Ez is része Dogville-nek. Egy helynek, amit meglátogat az Ember Lánya.
Rendező – Anger Zsolt

Jegyigénylés: 483-13-25; 30/5443190 jegyiroda@barka.hu
Bárka Színház, Üllői út 82. (a Nagyvárad térnél)

Ezerrel pörög a Szputnyik Hajózási Társaság


2009. október 19.
A napokban debütáltak Kölnben Tasnádi István Tranzitjával, itthon több premiert is terveznek, etűdöket forgatnak és kiállítást szerveznek. Közben Bodó Viktort ismét jelölték Nestroy-díjra.
A grazi koprodukció után a Szputnyik csapata (kiegészülve Láng Annamáriával, Pető Katával, Anger Zsolttal, Czukor Balázzsal és Vinnai Andrással) ismét német nyelvterülten, a kölni Halle Kalkban mutatta be október elején Tasnádi István Tranzit című darabját. Tasnádi a sok-nemzetiségű közegből érkező színészekhez alakította és új jelenetekkel gazdagította az eredeti szöveget. A magyar színészek mellett vendégként vett részt a nagy kritikai sikert aratott munkában Pascal Raich, aki Bodó mindhárom grazi produkciójának díszlettervező-munkatársa volt, és a szintén a grazi előadásokban zeneszerzőként és zenészként közreműködő, ugyancsak német Klaus von Heydenaber.

A kölni bemutató után a Szputnyik csapata itthon folytatja a munkát. Első bemutatójukat Luke Rhinehart A kockavető című regénye alapján Vinnai András és Bodó Viktor írja s utóbbi rendezi is egyben. A bemutató 2010. január 10-én lesz. A következő premier Edward Bond Szűk ösvény a messzi éjszakra Göttinger Pál rendezésében, majd az évad végén párhuzamosan készül két produkció is. Abszurd-szürreális-groteszk "törmeléket" mutatnak be, amelynek a rendezői csapata még egyeztetés alatt áll, majd a sort Kovács Dániel rendezése zárja.

Az évad során a színházi munkák mellett Liftkezelő címmel etűdöket forgat a társulat Kárpáti Péter és az általa kiválasztott írók munkái alapján, valamint kiállítást szerveznek Bujtás Mónika képző- és Varga Imre fotóművészünknek.

Továbbra is műsoron marad a Bérháztörténetek 0.1, amely november 14-én Budapesten a Szputnyik Műhelyben, november 25-én pedig a szabadkai Desiré Central Station Fesztiválon lesz látható, amelyben már a társulat új tagjai, Téby Zita és Molnár Gusztáv is láthatók, valamint a HOPPart Társulat A kis vakond, akinek a fejére csináltak című előadása. A társulat további új tagjai Róbert Júlia dramaturg és Székely Rozi színész, aki már korábban is játszott a Bérháztörténetekben és a Terecskében.

A Szputnyikkal kapcsolatos további hír, hogy a közelmúltban osztották ki Bécsben a legtekintélyesebb osztrák színházi elismeréseket, a Nestroy-díjakat. Tíz kategóriában talált gazdára az elismerés; Bodó Viktort a grazi színházban rendezett Az óra, amikor semmit sem tudtunk egymásról című előadásért - amelyet a grazi társulattal és saját csapatával, a Szputnyik Hajózási Társaság magyar színészeivel állított színpadra - a legjobb rendező díjára jelölték. A három jelölt - Bodó mellett Christoph Schlingensief (színházi és filmrendező, performer, a német nyelvű színház egyik legkülönlegesebb alkotója) és Martin Kusej (színházi és operarendező, évekig a salzburgi Ünnepi Játékok színházi programjának vezetője) - közül végül Martin Kusej kapta a díjat jelképező szobrocskát.

Bodó Viktor tavaly már elnyerte a Nestroy-díjat, akkor a - szintén Grazban rendezett - Alice című előadás látványáért.

Szlengblog az Élet és Irodalomban





VÁGVÖLGYI B. ANDRÁS
NÉPNYELV ÉS DALSZÍNHÁZ

Élet és Irodalom, III. évfolyam 42. szám, 2009. október 16.


Hogy ki Nyelvész Józsi, azt nem tudom. Blogja viszont, a szleng.blog.hu, be van jelölve a kedvencek közé, élvezet olvasni, autenticitással tüntet, időről időre kurkászok anyagai között, és bejön a narratív háttér is. A haverokkal néha küldünk át egymásnak linket, előfordult, hogy idézgettük, hiszen a szleng.blog.hu az akadémiai nyelvszemlélet eleven antitézise, újabb cáfolhatatlan istenbizonyíték arra, hogy a nyelv élő, lélegző, magát újólag és újólag megfiatalító organizmus, mely valójában az egyik legnagyobb csoda, ha nem a legnagyobb maga. Még alulnézetben is: sőt! Miből ismerhetnénk meg a mát jobban, mint a beszélt nyelvből. A proletariátus és az ifjúság nyelvéből - mely, úgyszólván, forradalmi. De legalábbis obszcén, vulgáris, a „négybetűs szavak" korbácsával korbácsoló, mely felüdít és értelmezi a társadalmi valóságot. Őszintén szólva korábban azt gondoltam, hogy a blog afféle mélyen irodalmias literátor-hack, egyfajta szerzőrejtős ál-újdondászat, Nyelvész Józsi pedig a blogoszféra válasza Csokonai Lilire vagy Spie gel mann Laurára, hiszen korunk szleng ki fejezéseinek magyarázatai egységes vagy legalábbis egymás mellé rakható cselekménnyé látszódtak szervesülni és izmosodni, s egyáltalán nem lettem volna meglepődve, ha írói nagyság vagy Nádasdy Ádám-szerű nyelvészguru állt volna megette. Ám ekkor be is igazolódott a sejtelem meg nem is. A szleng.blog.hu tényleg egységes narratíva alapjául szolgált, noha meglepő módon nem próza született belőle, és, amennyire ez kihüvelyezhető, nem irodalmi nagyság az alkotója. Az index.hu videója szerint Nyelvész Józsi - „a posztmodern magyar nyelv Kazinczy Ference" -, a skype-on bejelentkező, identitását szemcsíkkal elfedő fiatalember Dublinban él és alkot, de vigyázó szemét Tokodra meg Dorogra veti. A szleng.blog.hu kulturális blogként kategóriagyőztes volt a Goldenblog 2009-en, a múlt héten pedig a Soharóza énekkar a Szemlőhegyi-barlangban kórusoperát, ha tetszik oratóriumot adott elő az oldal alapján, ahol piros és sárga esőkabátba öltözött urbánus és rurális népek csaptak egymásnak. Mi is ez valójában?

„Nyelvész Józsi vagyok, a Szlengblog írója. A szlenget kutatom" - hangzik el tárgyszerűen a nyitóoldalon, majd egy példabeszélyt kapunk: „A Rudika a jaszkari haverjaival truvájkodik a Horizontban, lespannol a portával meg a csóglikkal, meg osztja a gét a kiskancsó. Gyulabá vascsővel üti a sok kínait meg bulandzsiut, meg hozat okosba' Sanelt a Timikének a Dorog Plázából. Öt dózis gömbkóla-Dreher kombó után mindenki beszédül, mint a malac. Tesó vagy, Kálmán?" Eddig a minta, majd a definíció jön: „Szlengblog: a magyar nyelv, alulnézetből". A „Dumázzunk, basszátok meg!" alatt található az eligazítás, majd a sztorilájn fő karaktereinek rövid bióját kapjuk, elsőnek Gyulabáét: „Idős kora ellenére hiányt szenved jovialitásban. Hallatlan dühvel és rosszindulattal érez minden élőlény irányába, hacsak nem teheti azt a csicskájává. Szélsőségesen nő-, idegen- és fajgyűlölő, radikális nézeteket vall, amelyekre fia, Misi, és annak baráti köre rokonszenvvel tekint. A vén szarzsák hosszú utat járt be. Annavölgyön született, 1956-ban, és általános iskolai tanulmányai közepes eredményekkel való elvégzése után a tokodi üveggyárban helyezkedett el, mint utolsó segédmunkás."

Vagy itt a Kisnovák, a szleng.blog.hu egyik legtöbbet szereplő karaktere: a patkányfejű kis senkit csicskáztatják, sátánadót fizettetnek vele az iskolatársak, színesfémlopással teremti meg ehhez az anyagi alapokat. A Pazgyera Gazsi, a Pikács Tonió, Timike vagy a Hitzinger Gabi életútjától most megkímélem az olvasót, tessék utánanézni az eredetiben!

Az opera siker volt, én például nem kaptam jegyet, de novemberben állítólag ismétlik Göttinger Pál rendező és Hidas Dóra karvezető alkotását a barlangban. Már plágiumbotrány is kifejlődött a blog körül: Temesi Ferenc írót az oldal szövegeinek nyakló nélküli felhasználása miatt engedte el kötelékéből a hírek szerint a Magyar Nemzet. Tehát élő, virulens dologról beszélünk, mely egyébként a társoldalakat is felsorolja: Tibor, a tudodmelyik; magyar-magyar szótár; modorosblog (Modor Tibivel felöltjük a farmermellényt, és tükröt tartunk - cizellált lelkűeknek nem ajánlott); rapnyelv.hu (a Kisnovák is innen barkácsolja a rap-paneleket); tardai történetek (Nathanp blogja). Nemcsak parasztok és dzsipók, jaszkari faszkalapok népesítik a Szlengblogot, de a határok nélküli Európa, a technikailag civilizált, még a YouTube-ot („tecső") is ismerő EU-tag Magyarország szimpatikus és perspektivikus képe is kibomlik.

A Bárka műsora


Dalok a mélyből, avagy teletabik a tárnában - Ellenfény

Mindenütt jó - Soharóza kórus
PLACCC Fesztivál

Fehér Anna Magda

A második éve megrendezett PLACCC Fesztivál a tavaly meghívott külföldi helyspecifikus színházi előadások után idén két (részben) hazai alkotócsoportot választott be a színházi programjába: Ardai Petra és Luc van Loo A hely, ahová tartozunk című dokumentumszínházi akcióját és a Soharóza kórus Mindenütt jó című barlangtúrával egybekötött „szlengblog operáját".
A fesztivál szervezőinek eredeti elképzelése szerint mindkét előadás az otthonosság témájáról gondolkodott volna, ám a Mindenütt jó csak címében utal az egykori tervekre, alkotói külön utakra tévedtek... a megmihájlott szituban a föld alá dzsaltak, ahol Nyelvész Józsi vakerját vakerolják okosba, a skubizók meg kamillázhatnak, hogy mi a retek ez...
Végigolvastam Nyelvész Józsi szleng blogját, ahol olyan szavakat gyűjtenek csokorba, és magyaráznak meg rövid szócikkekben, illetve példamondatokban, amelyek bizonyos hazai szubkultúrákban közszájon forognak. Ennek a blognak a szókincse volt a kiinduló pontja a Mindenütt jó című előadás szövegének. Ez esetben előbb volt meg a szó, mintsem a mondat, a történet, amit ki akarnak fejezni vele. Juhász Kristóf (a Szputnyik Hajózási Társaság és Viselkedéskutató Labor munkatársa) írta meg az előadás librettóját. A legtöbb néző számára valószínűleg érthetetlen tömörségű szleng-szöveg állítólag ókori tragédiákat idéz meg: a városlakók és kentaurok összecsapnak az elrabolt és megbecstelenített nők miatt. A műsorfüzetben színről színre olvashatjuk előre a történetet, amiből később egy kukkot sem értünk majd. Se kentaurok, se városiak, talán egyedül a megbecstelenítés momentuma állja meg a helyét, hiszen a legtöbb szó eredeti jelentése testnyílásokat, szexuális pozíciókat és különféle váladékokat nevez meg virágnyelven. A kentaurok a szövegben „arcosgasztrók", a városlakók elnevezése „Újzsélandiak", a nők pedig a „rabbulák".

Az előadásban legkevésbé a történet, a szavak jelentése az érdekes. A szleng szavak használata két okból fontos: hangzásuk (legtöbb esetben) ideális az improvizatív kórusénekléshez, hasonló módon működnek, (ha nem is azon a szinten), mint ahogy Weöres Sándor vagy Szilágyi Ákos hangkölteményei. A másik ok pedig, hogy a blog használata felerősíti azt a tendenciát, ahogy a helyspecifikus színházi előadások használják az internet adta virtuális tér lehetőségeit. A helyspecifikus előadások ugyanis nemcsak egy helyen játszódnak, hanem összekötnek helyeket. Elfeledettnek vélt, vagy teljesen másképp használt területeket kapcsolnak be egy közös hálózatba, új horizontját nyitják meg egy közös értelmezésnek. Ez esetben a Duna-Ipoly Nemzeti Park felügyelete alatt álló Szemlő-hegyi-barlangot, ami egyrészt természeti képződmény, másrészt intézmény, ahová főképp általános iskolásokat visznek levegőztetni, ezt a helyet összekötik egy virtuális térrel és közösséggel, a lakótelepi szlenget, vidéki és roma elnevezéseket ismerők és gyűjtők kultúrájával. A játék a blogon kezdődik, és az előadás után folytatódik, a fórumokon. Talált helyek, talált nyelvek, és talált emberek találkozása ez az előadás.
Nehéz kérdés, hogy mit nevezünk színháznak, és mit nem. Az viszont tény, hogy ebben az előadásban a kórustagok játéka, jelenléte (az első jeleneten kívül) sokkal kevésbé izgalmas, mint a hangjuk és a tér játéka. Az előadás elején születik meg számomra az egyetlen színházi pillanat, amikor a színes esőkabátokba bújt énekesek egyenesen a nézőknek szegezik a kérdéseket: „Jaszkari vagy? Vagy kis táska? Vagy truvájkodó? Vagy hávécsé?" Szigorúan a szemünkbe nézve, a szűk térben zsibongva, személyesen megszólítva bennünket, ám semmilyen válaszra nem reagálva köröznek közöttünk, ezeket a bosszantó szavakat ismételgetve. Kellemetlen, de különös tapasztalat. A következő teremben, vagyis kivésett tárnában egy jókora vasrácsra terelik a nézőket, körbevesz minket a sötétség, képzeletünkre van bízva, milyen mélységek és magasságok tátongnak a fejünk felett és a talpunk alatt. A kórus egy egységesebb dalban kristálytiszta hangon énekel, végül gospel koreográfiában: jobbra-balra lépkedve táncol. Ezután megbomlik az egység, a nézők egy hosszú, sajnos a kelleténél sietősebb sétát tesznek a barlang elnyúló, szűk, de több emeletnyi magasságú hasadékában a kiépített úton, míg egy kitartott hangból született talán elrablás történetet énekelnek a kórustagok. Kisebb csoportokra és szólamokra bomlanak, az út menti beszögellésekben, kerülő utakon távolabbról, magasból vagy a mélyből szól a hangjuk. Már nem az előadó személyes jelenlétén van a hangsúly, hanem hogy hogyan tévelyegnek, kísértenek a dallamok az egyedi akusztikai környezetben. A barlang főjáratának szépségét nem a hosszan lenyúló cseppkövek adják, mert hidrotermális kiválással keletkezett úgynevezett borsókövek borítják a falakat, hanem a hasadékok belmagassága, a sötétbe vesző járatok, jókora sziklák. Ez a látvány, ez a környezet egyben hatalmas hangszóróként is működik az előadás folyamán. A végső összecsapás helyszínére talán túl kapkodva jutunk le, szívesen nézelődtem volna még, miközben a kórust hallgatom. De hamar egy szélesebb hasadékba, terembe értünk, ahol az egy méter széles betonúton tömörülünk, két oldalunkon az ellenálló felek. Egy recitativo jellegű szópárbaj következik, ahol valóban zavaró, hogy alig-alig lehet a szavakból dekódolni a történéseket, csak a gesztusokból, amit pedig a tömeg miatt nem látunk teljesen. Annyit lehetett érteni mindössze, hogy furcsán káromkodnak az énekesek. Majd a szópárbajt követő csata egy egységes kórusmű előadásából áll, az énekesek a közönség szűk sorába furakodnak, így, a tehetetlen küzdelmet közösen, egyensúlyozva egy talpalatnyi földön vívjuk meg. Ha jól értelmezem, végül a rabbulák megszabadulnak, és az Újzsélandiak győznek. Az arcosgasztrók pedig egy szép siratóban a túlvilág élvezeteit köszöntik: „Oboázzon lelkünknek a fény, Vár odaát gyári párdéj". (Elégítse ki lelkünket a fény, A túlvilágon gyönyörű, szűzlány vár - a szleng szótár szerinti szabad fordításban)

A kórus improvizáció az előadás során nem csak az egyes énekesek, csoportok vagy szólamok érzésszerű belépéseiből, összhangzataiból alakul ki, de felhasználják saját üreges testük hangzását, mellkasukon dobolva, vagy az esőköpenyük súrolását, ami megtévesztően hasonlít a szkreccseléshez, illetve a barlangban csöpögő víz hangját is. A záró dalhoz visszatértünk a kürtőbe, újra ráálltunk a vészjósló fémrácsra. A kórustagok a sötétben körbevesznek minket a falak mentén, halk dúdolásukból, egyedi szólamokból egyre fényesebben hangzó kórusmű születik. Aztán az énekesek apró kék fényű lámpákat emeltek a fejük felé, ekkor feldereng a magasban, a széles, ember vágta kürtő, ami a hegy tetejére vezet. Miközben szédítő magasan keringenek a tiszta hangok, a tiszta levegőben, én arra gondolok, hogy szlengszótár ide vagy oda, újra és újra rácsodálkozom a kórusművészetre, ami az emberi humánum zengő bizonyítéka. Ez esetben csöppet sem szentimentális módon, hiszen arról énekelnek, hogy „csapassuk a teletabit..."


MINDENÜTT JÓ
Soharóza kórus

Szöveg: Juhász Kristóf
Karnagy: Halas Dóra
Rendezte: Göttinger Pál
Munkatársak, énekesek, szerzők: Csatádi Ádám, Cserne Klára, Eörsi Sarolta, Földi Bálint, Göttinger Klára, Göttinger Magda, Hajdú Marietta, Halas Dóra, Hám Bernadett, Jankó Dániel, Juhász Éva, Komlósi Sarolta, Kozma Kriszta, Ligeti László, Lokody Ákos, Murányi Norbert, Nagy Lilla, Pap Kinga Marjatta, Polonyi Artemisz, Pribay Veronika, Rácz Dóra, Rácz Nóra, Simon Júlia, Spilák Zsuzsanna, Szálka Zsuzsanna, Szász Bence, Szintai-Molnár Péter, Tihanyi Benedek, Tóvári Krisztina, Turchányi Dániel, Thurchányi Márton, Vági Péter

Rendező: PLACCC Fesztivál
Helyszín: Szemlő-hegyi-barlang

MTV Kultúrház a Placccról

Vége is, meg nem is...

Bár az idei PLACCC Fesztivál hivatalosan vasárnap ért véget, a hatása érezhető Budapest kulturális vérkeringésében. Aki lemaradt, az sem maradt ki végleg. Az óriási érdeklődés miatt már tervezik a Soharóza Kórus és Göttinger Pál szlengblog-operájának továbbjátszását, a Haszondesign Projekt köztéri művészeti alkotásainak egy része pedig marad az utcákon. A mottó tehát ezután is: Tartsd nyitva a szemed!

Közbeszéd tárgya lett a második PLACCC Fesztivál. A szervezők azt ígérték, hogy október 2 és 11. között felkavarják az állóvizet Budapesten, és a jelek szerint ez sikerült is nekik. Internetes fórumokon, kávézókban, romkocsmákban beszélgetnek az emberek a holland Space hovatartozásról szóló dokumentum-színházi előadásáról és a Soharóza Kórus szlengblog-operájáról, együtt gondolkodnak az algákkal működő Belvárosi Szmogreduktorról, míg mások fotókat töltenek fel a világhálóra a Haszondesign projekt látványos köztéri akcióiról. Aki lemaradt az idei PLACCC-ról, még pótolhatja az élmények egy részét.

A Soharóza Kórus és Göttinger Pál rendező közös produkciója, a Mindenütt jó összes előadására már a második napon valamennyi belépőjegy elkelt. A szleng.blog.hu alapján készült libretto Juhász Kristóf, a Szputnyik Hajózási Társaság szövegírójának munkája. A Soharóza Kórus olyan szövegekre improvizál zenét, mint például: "Megmurdellt, megmakkant", "Nem csicskulnak, kajakra jönnek, ez nem lakossági para", "Vágod? Befigyel a végzet!" A Szemlő-hegyi-barlangban bemutatott produkciót várhatóan még láthatják azok, akik a PLACCC Fesztivál alatt már nem jutottak belépőhöz. A szervezők tervezik a továbbjátszást, ezért érdemes folyamatosan figyelni a honlapon megjelenő információkat.

A Haszondesign Projekt alatt született köztéri alkotások egy részét is meg lehet még nézni Budapesten. Az 1000% csoport a VIII. kerületben rozsdás, málladozó, telecetlizett belvárosi pinceajtókat vett kezelésbe. A "senki földje" felé nyíló lejárókról lekaparták a lakossági hirdetéseket, évek óta oszladozó plakátokat, graffitiket. A csúfságok helyét művészi alkotások, kis festmények, izgalmas grafikák vették át. A Pincerehab eredményét a Rökk Szilárd utca, Bródy Sándor utca, Somogyi Béla utca, Szentkirályi utca útvonalon lehet látni. Amit a járókelők eddig észre sem vettek, oda mostantól gyönyörködni és fotózni is járhatnak.

Szintén Józsefvárosban, a Palotanegyedben látható az Élő galéria. Az Újirány Csoport alkotói felkutatták a Mikszáth tér-Krúdy Gyula utca - Lőrinc pap tér útvonalon található üzletek, kávézók, intézmények anekdotáit. Ezeket kitették a falakra, míg a járdára virágmintákat, idézeteket, kérdéseket és válaszokat festettek. A sétálók az Élő galéria részévé válnak, hiszen az alkotók egyetlen nagy kommunikációs felületként értelmezik a környéket.

A szövegek segítenek, hogy a helybeliek és az oda látogató vendégek könnyebben szóba elegyedhessenek, és mindannyian otthon érezzék magukat szűkebb és tágabb környezetükben. Bár a kis táblág eredetileg lekerültek volna a falakról a PLACCC Fesztivál végén, a visszajelzések annyira jók voltak, hogy valószínűleg most már örökre kint maradnak.

forrás: http://szinhaz.hu/

Oboázzon lelkünknek a fény - kultúrpart.hu

Placcc Fesztivál - Soharóza Kórus: Mindenütt jó
Kánya Andrea

A PLACCC Fesztiválon mutatták be Göttinger Pál és a Soharóza Kórus Mindenütt jó című előadását. Kiaknázva a Szemlőhegyi-barlang adta lehetőségeket, mind vizuális, mind fület gyönyörködtető élményekkel gazdagodtunk, no és nagyon jókat nevetgéltünk.

A szlengszövegek alkotójának, Juhász Kristófnak, valamint Göttinger Pál rendezésének köszönhetően olyan előadást kaptunk a föld alatt, amire nagyon oda kell koncentrálni, hogy az ember felfogja, nem csupán zenei aláfestést kapunk az egy órás barlangtúrához, amely során esőkabátos énekesek követnek, vezetnek minket. A Mindenütt jó sokkal több ennél.

Az első percekben nem érteni pontosan, mit énekelnek, és mit mondanak nekünk, de aztán szépen körvonalazódik: bizony szleng ez a javából, lásd „gyári punágér labardiját”, és „cipőzés lesz”. Hallunk a „brékorbácsról” és arról, hogy „aki zsebhoki, most mind makkan” (szövegkönyv itt).
Ahogyan Göttinger vasárnapi blogbejegyzésében is olvasható, tényleg van az egészben valami tolkieni, valami tündés: a kis manók (vagyis tündék) sajátos nyelvezetükön beszélnek, énekelnek, csatáznak előttünk egy szokatlan környezetben.
A szövegek merítenek kortárs szerzők, így Ariel Ramirez és Karl Jenkins műveiből, és afrikai, valamint észak-amerikai songokból is, a koherenciáját azonban Halas Dóri átkötő szösszenetei és a közösen kialakított kórusimprók adják.

A csaknem húsz fős nézőseregben akadt, aki pálinkásüveggel felszerelkezve érkezett, és nem állta meg, hogy néha beszólogasson az énekeseknek, akik viszont remekül bírták a strapát, nem estek ki a szerepükből, és rezzenéstelen arccal folytatták a nótát: „Hesszel-e, befigyel-e, skubizod-e, blokkoltál-e ind dö nájt?”

Az énekesek néha a nézőket is megszólítják, így például megkérdezik, kistáskák vagyunk-e, vagy jaszkarik, vagy hávécsék? (a rémülten pislogó néző ilyenkor vagy felveszi a fonalat, vagy zavartan menekül a barlang folyosóján.)
De igazából a nézőnek nincs ideje filózni azon, mit jelenthet ez a kérdés, mert sodródunk is tovább a tömeggel és már egy új helyszínen, új szlenggel találkozunk.

Több izgalmas jelenetet is tartogat a barlang, a legjobb maga a harc, mikor egy nagyon szűk helyre szorulnak be a nézők, és két csapat fogja őket közre, majd megindul a csatározás, szóban az arcosgasztró harcosok és a rabbulák kara között. E jelenet csúcspontja, mikor a nagyjából 10 négyzetméterre zsúfolt nézők közé bevetik magukat a kórustagok, és intim szféránkkal és auránkkal nem törődve egészen az arcunkba énekelnek. Abszurd és szokatlan helyzetekbe kerülünk a kórussal, és a rendező olyan fokú közvetlenséggel és interaktivitással keveri az előadást, hogy a néző ilyenkor inkább kellemetlenül, zavarban érzi magát – de természetesen közben nagyon is élvezi a szokatlant.

A különböző terekben valóban hihetetlenül érdekesen és gyönyörűen hangzik, ahogyan csattan a „t” és a „cs”, ahgyan szisszen az „sz”, és nagyon különleges élmény, ahogy a baritonoktól és szopránoktól lúdbőrözik az ember.

forrás: http://www.kulturpart.hu/

Szleng vagy nem szleng? - Halas Dóri a Mindenütt jó-ról a Soharóza weboldalán

Gyakran jutott eszembe az előadás előkészületei alatt, hogy vajon más dolog született-e volna, ha, tegyük fel, nem a szlenghez nyúlunk, hanem egy sosemvolt halandzsa nyelvhez. A nonszensz versek jutottak eszembe, mert mindig is szerettem, ahogy teljes meggyőződéssel el lehet mondani egy sort, aminek egy szavát sem értem. A szavakat nem, de a mondatot mégis. A híres sor „Nézsonra járt, nyalkás brigyók turboltak, purrtak a zepén” Lewis Carrolltól még azelőtt egyértelmű volt számomra, mielőtt elolvastam volna Dingidungi magyarázatait. Eszembe jutott továbbá a Gyűrűk ura, amiben a nyelvtörténész Tolkien szándékosan nyúl az óangolhoz, amikor megalkotja a tündék nyelvezetét. Azt a hatást szerette volna elérni az olvasóknál, hogy ne értsék pontosan a tündéket, mégis ismerősnek, otthonosnak hasson a beszédük.

Amikor Juhász Kristóftól, a szövegírótól megkaptam a szövegkönyv egy részét, továbbá egy kis rövid eligazítást a történetet illetően, és elkezdtem/elkezdtünk zenei játékokat játszani a szavakkal, a sorokkal, rögtön megcsillant a nyelv zsenialitása. Egyszerűen könnyű volt a játék. Egyértelműen jöttek a zenei megoldások. Érezni lehetett a hangulatot. Ez szerintem leginkább Kristófnak köszönhető. Úgy használta fel a szavakat, hogy értelem nélkül is értelmet nyertek. Én már az előkészületek legelején leszoktam a szótárazásról, mert bár időtöltésnek szórakoztató volt, egyáltalán nem vitte előre a munkát.

Most, hogy bemutattuk a darabot, és látta mindenféle ember, köztük a szlengblog néhány rajongója is (pálinkástul), befészkelte magát valami a gondolataimba. Igen, jól fogalmaz az origo.hu kritikaírója, nem volt célunk bunkónak lenni, nem volt cél a szlengblog-érzést visszaadni. És jól fogalmaz Juhász Kristóf, amikor ezt írja a szinopszisban: „Kórusmű – szlengben. Az ellentét feszültsége önmagában humorforrás. A lehetséges kapcsolatokat kezdtem keresni adott zenei modor és adott nyelvi modor között. Evidencia – közhely –, hogy a kórusmű magasztos, emelkedett, a szleng trágár, roncsolt, a nyelvnek valamilyen »pereme«, »alja«. Mint minden evidencia, ha jobban megkapargatjuk, bizonyos vonatkozásaiban ez is téves.” Na, hát ez volt az úgynevezett Koncepció.

Egy dolgot azonban belátok: bizonyos szempontból kényszerzubbonyt húztunk a magyar szlengre, leborotváltuk őt és jól felöltöztettük, hogy másvalakinek tűnjön, azt mondtuk rá, hogy ez halandzsa, miközben nem az, ez igenis van, létezik, él és virul (bár a donaldkacsázást akkor tényleg Nyelvész Józsi találta ki?). Történetünk és zenénk által szmoking került Gyulabára és világára, megfésültük, megpenderítettük a bajszát, szivart nyomtunk a kezibe, majd betoltuk hintaszéken egy kandalló elé. Aki szereti és ismeri őt, az bizony most szomorú. Ez nem az a Gyulabá, akit ismert.

Lementek az előadások, mi pedig tisztelettel visszaadjuk Gyulabát a családjának, magunknak pedig megtartjuk a G-vitamin-dús szavakból létrejött frenkizős* zenét, mesét.

* Ja, csekkoltam a szlengblog szerinti jelentést, nálunk azonban Frankie a lakás neve, ahol a Soharóza kórus próbálni szokott, és ahol a Mindenütt jó zenéjének zöme született. A dolgok néha véletlenül összeérnek.

Fehér Elephánt a Mindenütt jó-ról

A varázsos szépségű Szemlő-hegyi Barlang különleges hangulatával még a Törökfürdő kupolás akusztikájára is ráduplázott, a Halas Dóra vezetette Halastó Kórus nagykorosodó kisöccse, a még nevében is muzikális Soharóza. Inverz kanyon-rendszer a föld alatt, véletlenalkotta cseppkő-szobrok, ásító kürtők, bujkáló járatok: jelenetről jelenetre, együtt haladunk a szereplőkkel, a keskeny járda és az extrém cselekmény Ariadné-fonalát követve. Juhász Kristóf az ormótlan trágárságú Nyelvész Józsi blognak, csak a valóban elképesztő leleményességű szókészletét használja, fenséges időmértékben taglalva a megfoghatatlan történetet. De mit kell itt érteni és minek!?! A szavak, frázisok, jelentésüktől függetlenül nemesednek "hangzó anyag"-gá, amely éppúgy merít kortárs szerzők: Ariel Ramirez és Karl Jenkins műveiből, mint afrikai és észak-amerikai songokból, koherenciáját azonban Halas Dóri átkötő szösszenetei és a közösen kialakított kórusimprók adják. A Hirnök Lokody Ákos jelzi a szörnyű veszélyt: "Idetép a vitéz arcosgasztro" - a városlakókkal együtt menekülünk egyre szűkülő vágatokban. "Kajakra jönnek" a kentaurok, rabul ejtett lányainkat gyalázva, - a végső összecsapás előtt még hallhatjuk a Punnyadt Kamara békés énekét. Az Óriások Lépcsőjén, azaz a csatatéren még egy utolsó egyezkedési kísérlet zajlik az Újzsélandi és az Arcosgasztró Követ között, hiába: "Befigyel a Végzet!", az ellenfél nevében Turchányí Dániel baritonja hív a csatába. De a nők a mi oldalunkon vannak inkább, Simon Júlia blues-os intonációval ellenkezik, ...csak-csak győzünk! Kifelé haladva a szférák zenéjeként halljuk a kentaurok siratóját: "Fekvőnyolcast dobott a gép / Oboázzon lelkünknek a fény", majd a sötétbe vesző Nagy Kürtő alatt, a körben álló kórus hálaadó öröméneke, igazi kórusimpro hangfürt-zúgása fejezi be az operát. Mert az! Összművészet a javából: szöveg és ének, látvány és mozgás, titkok és gesztusok feszülten izgalmas együttese. Minimális szcenirozással megállná helyét a felvilágot jelentő deszkákon is. - Nyelvészeti csemege, invenciózus poézis, eszméletlen helyszín, de mindenek előtt a Soharóza Kórus lenyűgöző teljesítménye!

Firkin a Stadionkertben annakidején

Életre kel a blog - metropol.hu

Bus István, a Playboy főszerkesztő-helyettese
2009-10-08 20:42

Fontos motivációm, hogy képet kapjak a magyar nyelv állapotáról, alulnézetből... De legfőképp szeretnék röhögni egy jót.

Majdnem egész héten (még a holnapi napon is) egy kórus káromkodik a Szemlő-hegyi barlang mélyén. Bár ez nem pontos megfogalmazás. Nem káromkodnak – bár valójában használnak szalonképtelen szavakat is –, hanem szlengben dalolják el, amit el kell dalolniuk. Szóval, inkább a laza duma megy a tízfokos félhomályban, ami azért is vicces, mert egyébként klasszikus kórusfelállásról van szó, hóttkomoly zenei megoldásokkal.

A magam részéről kedvelem, ha valamiben ekkora ellentét feszül, bírom, ha valaki polgárpukkasztó, horribile dictu: szerintem kifejezetten szórakoztató tud lenni, ha egy intelligens embernek néha mocskos a szája. A kórusművet egyébként a „Szlengblog” (szleng.blog.hu) anyaga alapján állították össze.

Ablogban van a jövő, arrafele mutat minden – mondta egy ismerősöm úgy hét-nyolc évvel ezelőtt, amikor szerintem még ő maga sem tudta, mi az a blog. Aztán lassan megjelentek a magyar neten is ezek a „webnaplók”. Az elején kifejezetten idegesítettek: legrosszabb típusuk a bénán, igénytelenül megírt „énblogok”, amelyek leginkább a szerző lelkiállapotáról számolnak be. Ki a frászt érdekel, ugye – főleg, hogy ezek a szerzők többnyire nagyon érzékenyek és művészi vénával rendelkeznek –, hogy min dig elhagyja őket a nőjük, nem szereti eléggé az any juk, és eleve soha senki nem érti meg őket.

Na, ha ilyen a blog, nemhogy írni nem fogok, de
olvasni sem, gondoltam. Mígnem aztán lassan min den változni kezdett, és kiderült, tényleg egy egészen épkézláb dolog formálódik a neten. Olyanok is elkezdtek blogot írni, akik valóban értenek valamihez. Sőt, jobban értenek a témájukhoz, mint a mindenhez csak kicsit értő újság-írók. Egy hírt előbb dolgoz fel az, aki direkt az adott témára van kihegyezve.

Ezért ma már a régészeti kérdésekben, természettudományokkal kapcsolatban és külpolitikai ügyekben is érdemes blogokat böngészni. Hogy akkor már a borról és a gasztronómiáról ne is beszéljek, a borajánló, a receptek és az étteremkritika a blogok egyik legerősebb motorja. Mi több, ahogy azt már az index.hu is megírta: az egyik legismertebb blogger, a chili&vanília szerzője, Mautner Zsófia online gasztroújság főszerkesztője lett, szakácskönyve jelenik meg, majd pedig tévéműsorban fog szerepelni.

A blogokból tehát igenis ki lehet tűnni, és el lehet jutni egészen messzire. Miként a goldenblog-versenyen a legjobb kulturális blognak nyilvánított szlengblognak is, aminek szerzője, bizonyos „Nyelvész Józsi” álmában sem hitte volna, hogy meredek szövegeit oratorikus formában dolgozzák át. Minderre egy ismerősöm hívta fel a figyelmet, aki maga is a kórus tagja – hát már ezért is el fogok menni megnézni. Fontos motivációm, hogy képet kapjak a magyar nyelv állapotáról, alulnézetből... De legfőképpen szeretnék röhögni egy jót.

Bátor, de nem elég bunkó - a Szlengblog-operán jártunk - kritika az origón

INKEI BENCE
2009. 10. 08., 12:14
Utolsó módosítás: 2009. 10. 08., 15:18

A Placcc fesztivál keretében mutatja be és játssza október 10-ig a Mindenütt jó című előadást a Soharóza Kórus nevű amatőr társulat, amely most rendhagyó kísérletre szánta rá magát, hiszen a szövegkönyv teljes egészében a modern szlengen alapul, méghozzá az utóbbi egy évben rendkívül népszerűvé vált Szlengblogon szereplő szavakból. A darab másik érdekessége a helyszín, hiszen a Szemlőhegyi barlangban sétálva, a kórustagokkal keveredve a nézők is részesei lesznek a darabnak.

A Mindenütt jó című előadás közönsége alapvetően három típusból kerülhet ki: egyrészt ott bolyongtak a barlangban a Soharóza Kórus szimpatizánsai, másrészt azok, akik a túrázást szívesen kötik egybe a szokatlan formájú műélvezéssel, és végül ott vannak azok, akik a Szlengblog hű olvasóiként értesültek az előadásról. Mivel mi is Nyelvész Józsi rajongói közé tartozunk, ezért beszámolónk is ebből a nézőpontból íródott.

Aki nem tudná, Nyelvész Józsi tavaly ősszel tette át blogját a Blogspotról a blog.hu-ra, és azóta folyamatosan nő a rajongótábora, ami nem csoda, hiszen a gyakran frenetikus példamondatok mentén kibontakozó történet a tokodi szigorú arcokról sok mindenkit bevont a bűvkörébe. Az olvasók így ismerhették meg a jól eltalált karaktereket, az arrogáns bunkó Gyulabától kezdve a szerencsétlen bunkó Pazgyera Gazsi bácsiig, és amikor híre jött a Mindenütt jó-nak, sokan őket remélték a színpadon látni. Noha később maga Nyelvész Józsi oszlatta el a félreértést, azért a közönség "szlengblogos" része bízott abban, hogy a blogban megszokott primitívséget hallja viszont az előadáson.

Merthogy ne kerteljünk: a Szlengblog legfőbb vonzereje a bunkóságában van. Amellett, hogy megismertetett bennünket olyan szavakkal, mint a donaldkacsázás vagy az ákosozás, igazából azt szerettük benne a legjobban, hogy általában jól visszaadja a hazánkban egy széles réteg által ténylegesen beszélt nyelvet ("Menjél bazmeg, jó lesz, mi? Anyádnál benn tolulnak a tyúkok meg a kutyák a lakásba, biztos jobb lesz, te csíra, te, bazmeg.").

Nos, ez a fajta bunkóság a Mindenütt jó-ból teljes mértékben hiányzik. A szövegkönyvből gondosan kiírták kedvenc trágár szavainkat, úgyhogy így inkább családbarát előadás lett ez, ami vicces kikukucskálásra nyújt lehetőséget a kíváncsiskodónak a saját burkából. A Szlengblogon talált szlengszavakat az előadás kitalálói inkább csak egy halandzsa-nyelv megteremtésére használták. Az egymás mellé pakolt kifejezések egy sosemvolt nyelv illúzióját ébresztik, hiszen ne legyenek kétségeink, a világtörténelemben ezt megelőzően, "élesben" még sosem hangzott el az, hogy "Tiplizz, te fals sutyerák" vagy hogy "Szkippeld a modort, és virítsad: mit filmeztél?" Ezzel természetesen az alkotók is tisztában vannak, mindenesetre az előadás így meglehetősen abszurd párbeszédeken alapul (bár mutassanak egy operát is, ami a tényleg beszélt nyelven íródott), amin néha tényleg lehet nevetni. Persze érteni a történetet nem nagyon fogjuk, ha nem olvassuk el az előadás előtt osztogatott segítséget, de igazából nem is ez a lényeg, hiszen a kórusrészeknél amúgy sem hallani tisztán a szöveget, és amikor igen, akkor is előfordulhat, hogy még a Szlengblog hűséges olvasója is azon gondolkozik majdnem az egész előadás alatt, hogy mit is jelent az, hogy "mutrázni".

A kórus és a közönség tagjai összekeveredve vonulnak át a barlangon, és előbbiek néha belenéznek az utóbbi tagjainak szemébe, és azt kérdezik, "jaszkari vagy, vagy kistáska?", amire az emberek többsége általában lesütött szemmel és szégyenlős mosollyal reagál. A helyzet szokatlansága aztán húsz-harminc perc után kezd elillanni, és amikor már éppen kicsit elunnánk az előadást, akkor elérkezünk a darab csúcspontjához, a konfliktushoz, amikor két szólóénekes felesel egymással, és itt tényleg érteni is a szavakat. Majd jön a csata, ahol e sorok írójának nagy örömére a "ratyi" és a "cidázni" kifejezés is (talán ez a két legcsúnyább szó a darabban) elhangzik, és aztán felemelő kórussal zárul az este, miközben a szereplők körbeállják a közönséget (amelynek soraiban ott van Göttinger Pál rendező is).

"Elnézést, de milyen nyelven énekeltek?" - tette föl a kérdést az egyik szereplőnek kifelé menet egy vicces kedvű, idősebb úr, és vélhetően ez az a reakció, amit ki akart váltani a Soharóza Kórus, hiszen aki nem figyel a szövegre és nincs beavatva, az az előadás nagy részében észre sem veszi, hogy milyen szokatlan szavakat énekel a kórus. Aki pedig be van avatva, és emellett még nyitott is egy rendhagyó előadásra, sőt, még jól fel is öltözik, az bátran benevezhet erre az ötvenperces menetre a Szemlőhegyi barlangban.

Placcc képek Udvardy Dávidtól


A Mindenütt jó szövege Juhász Kristóftól, zenei anyaga Halas Dóritól

MINDENÜTT JÓ…
Szövegét írta Juhász Kristóf.
Zenéje nyomokban tartalmaz Ariel Ramirez és Karl Jenkins műrészleteket, dél-afrikai és afroamerikai énekeket, Halas Dóra szösszeneteket, továbbá Soharóza improvizációkat.

Rendezte Göttinger Pál.


I.
ÓVATOSBA HESSZELJÜK, KI KIVEL VAN

KAR
Hesszel-e, hesszel-e, befigyel-e, skubizod-e?
Hesszel-e, hesszel-e, skubizod-e be?
Subidubi, skubizod-e, skubidubi, subizod-e?
Moccantál-e, moccantál-e
Gömbkólára moccantál-e?
Csicskultál-e, csicskultál-e,
A csicsákónak csicskultál-e?
Kamilláztál-e in dö mórning?
Blokkoltál-e in dö nájt?
Kuffantottad-e májer módra
A gyári punáger labardiját?
Adtad-e hommernak a korpást
Dípeztél-e ezredesért?
Jaszkari vagy, vagy kistáska,
Vagy truvájkodó, vagy hávécsé?
HÍRNÖK
Pampogtok, ruppótlan törpék
Trébányán rejszoltam a minap
Befigyelt ott egy húzós párdéj
Csikágóztak a mergás bringák
Japánult a jardra a mokka
Rámoccantak a retekre többen
Ó, jaj, az arcosgasztrók!
Gasztrók bizony, osztós arccal
Cuffolták a muffot, a cuncit
Dűtöttek gurigányi punágert
Benézték a csiribiri csókák
Idemutráznak, nagy puma lesz.
KAR
Izzó szitu ez. Kamuzol, bobi!
HÍRNÖK
Nem hanginfó, amit én küldök
Vakerom vészt hoz, nem modorosság
Idetép a vitéz arcosgasztró
Cipőzés lesz, brékorbács!
KAR
Ha rámutráznak a tücskök a sünre
Azt se tudjuk, ki kivel van
Obrájen a bábu, a mammer
Felejtős a donaldkacsa!
Bogijával benga japánul
Puszolválva adja az ívet
Nem csicskulnak, kajakra jönnek
Ez nem lakossági para!

II.
KONKRÉT PÓKOK GERJEDNEK A TÖRTÉNETRE

ARCOSGASZTRÓ HARCOSOK KARA
Pecóba románulj, sufni
Tiplizz, te fals sutyerák
Pucsítson a csíra, a klambó
A héder nem nekik áll
RABBULÁK KARA
Szangik, fűt, és hesszel
Kajakra kekszreverőzik
ARCOSGASZTRÓ HARCOSOK KARA
Cápásodnak a mezők
Tépi a pók a retket
És oblákolnak a rétek
A törpe nyomítva falsul
Vágod: Befigyel a végzet!
RABBULÁK KARA
Télakot matekol az éjjel
de ó, remény, lehozós a nappal
Csóka, hiába mutyiztál
Aki zsebhoki, most mind makkan
Szkippelném a kalippót
Ha nem lenne téma a rejsz-rojsz
Eldzsalt a meseautó
Megmihájlik a sorsom
ARCOSGASZTRÓ HARCOSOK ÉS RABBULÁK KARA
Gablis fuksz, elönt a losszer
Kajakkurelló, passzol a fószer
Passzol a fószer, passzol a fószer
Kokszon van
Gördül a grejfok, kanyarba szittyóz
Gördül a grejfok, kanyhalo nem tosz
Gördül a grejfok, kanyarba szittyóz
Gördül a grejfok, kanyhalo nem tosz,
Pucold a gasztrót, pucold a gasztrót
Paudevecbe gablit
Ne avászkodj, szútyeljál
Felhőre ültetjük a zsellért gyorsba
A LEGSZEBB RABBULA S A TÖBBI RABBULÁK
Punnyadt, punnyadt… ampulla
Blindli bukovári, ki fog brennelni?
Móka, móka, móka… nem téma
Ki fog brennelni?
OLASZ PRINCEK KARA
Póver, benga pók, elő a surit, elő a brét
Rúdon már a csepp, ez nem a hang, ez a konkrét
Ott a lobogó, hol a gömb, ott csumeráj
Ott a lobogó, hol a gömb, ott csumeráj
Krúzing, krúzing, krúzing… krúzingolj

III.
KÓSTOLGATÁS, PAMPOGÁS

ÚJZSÉLANDI KÖVET Tranyó arcosgasztró! Önnön ancsád merre hesszeled, titkos ilona?
ARCOSGASZTRÓ KÖVET Lármázd ki a napszid a kozák kucsmából, és pucsítsál félhátra.
ÚJZSÉLANDI KÖVET Lájtos bábu, tiplizz ki fiókból! Nem tolom veszélyesbe! Dumázzunk,
kecsege! Izzó a szitu, ám csapassuk okosba!
ARCOSGASZTRÓ KÖVET Kóstolgasd a csicska grincset, azt, amék G-vitamint flamózik a pádre
pélójából Baracska-bícsen! Szkippeld a modort, és virítsad: mit filmeztél?
ÚJZSÉLANDI KÖVET Ruppótlan kistáskák! Újzséland vakerját vakerom! Ez egy ilyen megmondós történet: ha a nálatok kempelő punágerek cápátlan mónikázzák a héderben a vízipipát nálunk, mire a Hold a hegy mögé bukovári, nem cipőzzük mihállyá a habiszti ancsátokat! Ám, ha nem így lesz: ikszbe fogtok oblákolni ól in van!
ARCOSGASZTRÓ KÖVET Szangjál királydekket, zsellér! Offolom a hikomat vakert kisklambó! Azt filmeztétek, szkippelitek az obrájent? A pezsgős vacsorának taxi! A punágerekért kidobtok tíz nagygurigát és száz mikulást, valamint Újzséland kulcsait! Ha nem: a dáréknak brékorbács, dánó, frigyák, édesgyökér, és fingerli, de előtte egy kis grejfoku! Nektek pedig habcsók, cida, kalippó, és csavarás!
ÚJZSÉLANDI KÖVET Ah! Ha ti így: hát kula kerül a heftitekbe, mielőtt a báló egyet flessel!
Fényesítsétek ki az ancsát, mert a rütyvedt korpásotokban fog csikágózni a bakeló!
ARCOSGASZTRÓ KÖVET Haha! Brácsára makkantjuk egész Trébányát, mielőtt egyet prátol a
losszer! Nincs több eszterlánc! Olyan gyakás lesz, hogy még a pangolettó is megcápásodik a
zaciban!
ÚJZSÉLANDI KÖVET Korvald!
ARCOSGASZTRÓ KÖVET Sün!
ÚJZSÉLANDI KÖVET Hikomat!
ARCOSGASZTRÓ KÖVET Tücsök!
ÚJZSÉLANDI KÖVET Sitnyik!
ARCOSGASZTRÓ KÖVET Balboz!
ÚJZSÉLANDI KÖVET Rütyvedt, nyikhaj, modoros buher!
ARCOSGASZTRÓ KÖVET Pleknis, prikézsiás lukesztor!

IV.
PUSZOVA, MÁRÁSZ, CIPŐ

OLASZ PRINCEK ÉS ARCOSGASZTRÓK KARA
Skubizzad pörgését Benga Bömösnek
Mint ikszel a halef, durvul a dáré
Hesszeld a pókot a kétélű brével
Küldi az ellen lelkének a pótert
Ott egy olaszt kajak tisztába tettek
Ancsába halef: a felhőn szútyel
Másiknak péló üti át a testét
Sufnira többé nem moccan a hommer
Tedd jégre, hintsd a sallert
Tedd jégre, hintsd a sallert
Tedd jégre, hintsd a sallert
Fenyítsd a nyikhaját
Span span mellett, villog a ceka a kézben
Brusztol a raj, vértjén csattan a patron
Izzít, okosít, makkan, támad, durvul
Blokkolván blokkol a lukesztor
Csurmányi csurit brébe
Csurmányi csurit brébe
Csurmányi csurit brébe
Puszováld felhőre föl
Nyomjad a kobrát, halefot, a prátot
Knasszold, cipőzd, simítsd a jágót
Hokizzon a bré, brácsázzon a ceka
Vágjon rendet a ratyiban a csuma
Irtson a dáré, szúrjon a rúd
Mentsd a punágert, a cidázót
Vágd gerincre az arcosgasztrót
Irtson a dáré, szúrjon a rúd
Addig alázd, míg rúdoncsepp
ARCOSGASZTRÓ SIRATÓK KARA
Megmurdellt, megmakkant
Megmurdellt, megmakkant
Megmurdellt, nem bólint
Megmurdellt, felhőn ül
Megmurdellt, égnek pacskert
Megmurdellt, égnek pacskert
Fekvőnyolcast dob a gép
Oboázzon lelküknek a fény
Oboázzon lelküknek a fény
Oboázzon lelküknek a fény
Vár odaát gyári párdéj
Oboázzon lelküknek a fény
Oboázzon lelküknek a fény
Oboázzon lelküknek a fény
Vár sukár párdéj
ÚJZSÉLANDI HÁLAADÓK KARA
Ó, rajságnak, rajságnak gerjeszd sűrű dubaját
Ó, rajságnak, rajságnak gerjeszd sűrű dubaját
Csapasd a teletabit, ikszelj, gömbözz
Dubajra áll ma a stájsz
Ó, rajságnak, rajságnak gerjeszd sűrű dubaját
Ó, rajságnak, rajságnak gerjeszd sűrű dubaját
Ne stoppold ma a pangolettót
Dubajra áll ma a stájsz
Ó, rajságnak, rajságnak gerjeszd sűrű dubaját
Ó, rajságnak, rajságnak gerjeszd sűrű dubaját
Flamózd a szittyót, a topánkát
Dubajra áll ma a stájsz
Ó, rajságnak, rajságnak gerjeszd sűrű dubaját
Ó, rajságnak, rajságnak gerjeszd sűrű dubaját







Kottafüzet Halas Dóritól:





Halas Dóri a kórusimpróról a Mindenütt jó kapcsán

Nehéz fogalom ez: a kórusimpró.

Azt mindenki tudja, mi az a kórus és hogy mi az az improvizáció. A kórusimpró valahogy mégse ennek a kettőnek az ötvözete, hanem valami más, amire pont nincs megfelelő szó.

Ezért itt egy kis magyarázat arra, hogy a Placcc fesztiválos Mindenütt jó című előadásunkban mit is értünk mi kórusimpó alatt.

1. A legfőbb eleme az improvizációnak a VÉLETLEN. Véletlen például az, hogy klikkesedve bulizunk a nyitány alatt, és minden zenei klikknek van egy vezetője, aki saját belátása szerint ki és be intheti a csoportját. Olyan ez, mintha különböző színű szűrőket tennél egymás mögé, időnként valaki kihúz egyet, aztán valaki egy másikat, néha egyszerre többet is, és sosem tudni, épp milyen szín alakul ki véletlenszerűen a húzogatás összehangoltságának hiányában.

2. Improvizatív elem a szabad tempó, a szabad szünet, a szabad beszéd, a szabad hang. A SZABADSÁG persze sosem (vagy majdnem sosem) jelent teljes szabadságot, mindig csak bizonyos játékszabályokon belüli szabadságot. Ez például elég jól leképezi a társadalmat: szabadságban élhetünk, de megvannak a kortlátaink, ölni például nem annyira ildomos még egy szabad országban sem. De elég jól leképezi a lelkünket is: cselekedhetünk, érezhetünk saját akaratunk szerint, de legtöbben mégis behatárolódunk egy bizonyos viselkedési normába, nehogy rosszat gondoljon a szomszéd. Na, mi is ilyesmi gátakat szabtunk magunknak. Egyrészt, hogy legyen némi kis formája a dolognak, másrészt hogy a szomszéd (a közönség) is élvezhesse.

3. Vannak olyan tételeink, melyek improvizálva születtek, ám az előadás idejére már fixálódtak mind a hangok, mind a felépítés. Ilyen a Rabbulák szomorú távozása a fogságba (Ha rámutráznak a tücskök a sünre), illetve az előadás zárótétele, a Rajsági himnusz. A próbák során csoportokba rendeződtünk (hol véletlenszerűen, hol pedig szólamok szerint), és egy adott dallamra minden csoport kitalálta, feltalálta a saját szólamát. A dallamot addig ismételgettük, amíg nem épült fel szépen fokozatosan egy 4-5-6 szólamú tételecske. Ezen dalok bája improvizatív keletkezésükben rejlik, ezért tudatosan nem módosítottunk az így létrejött szólamokon utólag, hiába nem felelnek meg bizonyos zeneszerzői szabályoknak, amikről amúgy is vajmi keveset tudunk (így Sztojanov Georgi, házizeneszerzőnk nélkül, aki jelenleg Hollandiában csapatja tovább a zeneszerzést). Egy ilyen dalkeletkezést (kb. 15 perc) jól fel is töltünk majd ide a blogra.

4. Improvizációnak élünk meg minden "hibát" (nyugodtan éljétek meg ti is annak), ami a barlangi körülményeknek köszönhetően történik, mint például amikor hosszú folyosókon kígyózva énekel 25 kórista, és bizony elmászik a sor eleje a végéhez képest. Ez nem hiba, ne is higgyjétek annak, ezek gyönyörűséges véletlenszerűségek a Soharóza és a Szemlőhegyi barlang előadásában. A barlang nem csak tér és akusztika, hanem alkotótárs. Mi sem bizonyítja jobban ezt, mint hogy a darab csúcspontján (valahol az aranymetszésben), a csatában ontott vércseppek megjelenésének pillanatában szóló szerepet kap maga a Barlang. Nagy tapsot neki. Tapasztalt öreg róka. Megtiszteltetés vele/benne énekelni.

Népszabadság - Szlengkórustól visszhangzik a Szemlőhegyi-barlang

Több estén át szlengben dalolnak a cseppkövek között a Szemlő-hegyi barlangban. A múlt hét végén elkezdődött, és vasárnapig tartó Placcc Fesztivál ilyen programokat is kínál a budapesti flaszteron fesztiválozóknak.

Sz. K.| NOL| 2009. október 5.


Fura meglepetésben lehet részük a nézőknek, akik rendhagyó technikai megoldásoknak köszönhetően kukkolhatnak a Hotel Mercure Budapest Korona egyik bárjából. És hogy mit lesnek ki? A főszereplő provokatív utcai beszélgetéseit a belvárosban: azt tudakolja, ha családjával el akarná hagyni Hollandiát, akkor Budapesten megfelelő otthonra lelne-e. A holland-magyar Space színház a nemzeti identitás, a hovatartozás, a kirekesztettség és a beolvadás témakörét járja körbe a The Place Where We Belong (A hely, ahova tartozunk) című produkciójában.

A Space társulat onnan lehet ismerős, hogy tavaly a Holland Cunami című dokumentumszínházzal mutatkozott be Pesten. A magyar Ardai Petra és férje, a holland Luc Van Loo a valóság és a fikció határán egyensúlyozva igyekszik aktív párbeszédet kezdeményezni, és társadalmi problémákat tesz személyessé.

A csapat Amszterdamban és Berlinben nagy sikerrel mutatta be a produkció első változatát, a budapesti előadás azért egyfajta ősbemutató, mert a művészek teljesen átírták, és az itteni viszonyokra adaptálták a kérdéseket. (Az előadás még hétfő és kedd este fél nyolctól, valamint kedd délután öttől is látható.)

Szlengben dalolnak a cseppkövek között, ajánlják a szervezők a Soharóza Kórus új előadását, amelyet olyan különleges helyen lehet meghallgatni mától 10-ig este héttől és fél kilenctől, mint a Szemlő-hegyi barlang. Az énekesek a fiatal rendező, Göttinger Pál elképzelései alapján mozognak és improvizálnak, a nézők pedig a gyönyörűen megvilágított cseppkövek között sétálnak. Az előadás címe: Mindenütt jó, és azt tudjuk róla: kórus-improvizáción alapuló zenei anyag. Az imprók nyelvi alapanyagát Juhász Kristóf, a Szputnyik Hajózási Társaság szövegírója állítja össze Nyelvész Józsi, a szleng.blog.hu szerkesztőjének gyűjtése alapján.

Halas Dóra kórusa már több színházi produkcióban (a Krétakör, a Szputnyik Bárka) szerepelt. Göttinger Pállal korábban a Cupido és a Halál, az Éhség és az Ördögkatlan című előadásokban dolgozott együtt.


Szlengben írt görög tragédia a Szemlőhegyi-barlangban

2009. október 5., hétfő 17:23 InfoRádió



A helyspecifikus produkciókat bemutató Placcc Fesztivál keretében mutatja be a budai Szemlőhegyi-barlangban új rendhagyó előadását a Soharóza Kórus, Göttinger Pál rendezésében. A Mindenütt jó című előadást hétfőtől szombatig minden este két alkalommal láthatja a közönség.

Gazdag városlakók és kentaurok közötti konfliktus áll a Soharóza Kórus új, improvizáción alapuló zenei anyagának középpontjában, amelyet az együttes október 5-én este mutat be a Szemlőhegyi-barlangban.

A Halas Dóra vezette kórus korábbi előadásaiban is fontos szerepet kapott a nyelvi improvizáció, ez alkalommal az alkotók egy internetes forrásból, a szleng.blog.hu gyűjtéseiből merítették a darab alapanyagát, amelyet végül Juhász Kristóf, a Szputnyik Hajózási Társaság elnevezésű színházi társulat szövegírója állított össze.

Az előadás rendezője, Göttinger Pál szerint a produkció külön érdekessége a Szemlőhegyi-barlang akusztikai környezete, amelyet a közönség is kipróbálhat a darab keretében.

Arról, hogy az alkotókat mi vonzotta a szokatlan helyszínre, Göttinger Pál a következőket mondta: "Halas Dórának nagyon régi terve, hogy egy ilyen sétálgatós vagy túravezetős dolgot csináljunk, az én szempontom pedig az volt, hogy fantasztikus város a miénk. Én például Budán lakom, és fogalmam sincs arról, hogy mi van a lábam alatt - és tessék, itt egy teljesen másfajta jelentésű atmoszféra, egy teljesen másfajta jelentésű tér, pár lépésnyire a buszmegállótól."
A Mindenütt jó című előadás a rendező szerint lényegében egy barlangtúrához lesz hasonló, ahol a Soharóza Kórus tagjai egyben idegenvezetők is lesznek a Szemlőhegyi-barlang kiépített útvonalán végighaladó, körülbelül ötven perces, néhány száz méteres túrán.

Mivel a barlangban télen-nyáron 12 fok van, a falai nyirkosak és a boltozatból csepeg a víz, ezért a szervezők felhívják a közönség figyelmét, hogy a darab megtekintéséhez jól öltözködjenek fel; válasszanak kényelmes ruházatot és zárt cipőt.
Oláh András

Mindenütt jó - index.hu videó

Szlengopera a cseppkőbarlangban

OPERA | SZEMLŐHEGYI BARLANG (II., PUSZTASZERI ÚT 35.) 19.00 és 20.30

"Lájtos bábu, tiplizz ki fiókból! Nem tolom veszélyesbe! Dumázzunk, kecsege! Izzó a szitu, ám csapassuk okosba! Kóstolgasd a csicska grincset, azt, amék G-vitamint flamózik a pádre pélójából Baracska-bícsen! Szkippeld a modort, és virítsad: mit filmeztél? Ruppótlan kistáskák!" A Szlengblog-opera szövegkönyvéből idéztünk: a fürdőköpenyes operából és Bodó Viktor Bérháztörténetei-ből ismert Soharóza kórust megihlette Nyelvész Józsi Goldenblog-díjas gyűjtése, és eposzi igényű dalestet gyártottak belőle. Az előadást október 5-én mutatják be meglehetősen szokatlan helyen, a Szemlőhegyi cseppkő-barlangban, majd október 10-ig minden nap kétszer, hét órakor és fél kilenckor megismétlik. A Szlengblog érdeme nemcsak hihetetlen szlengszavak gyűjtése és közzététele, messze nem. A szavak jelentését minden alkalommal példamondatok világítják meg, melyekből egy elképesztő bagázs kalandjai rajzolódnak ki. A seftes Gyulabá taxizik és okosítja a gékartont, Kisnovák egy lúzer csicska, Tóniót meg elhagyta Timike egy mogyorósbányai csiribiri parasztért, Pazgyera Gazsi öreg forma, mindig ott csapatja a Merszipéjnben. Mivel a Szlengblog állandó olvasói, egyúttal nagy rajongói vagyunk, nem csoda, ha először azt gondoltuk (reméltük), az opera a tokodi mitológiát bontja ki. Tévedtünk: Gyulabá élettörténete helyett az arcosgasztók és újzsélandiak rivalizását ismerhetjük meg, akik elrabolt nők miatt hadakoznak szlengblogos kifejezésekből összepréselt halandzsa-nyelven. Mivel ez a bizarr ötlet legalább annyira felkeltette érdeklődésünket, mint a Gyulabá-opera, nemsokára beszámolunk élményeinkről. A jegy ára 2200 Ft (elővételben 2000 Ft). Az előadás a PLACC fesztivál keretében valósul meg.


Juhász Kristóf: Mindenütt jó - szinopszis

SOHARÓZA - MINDENÜTT JÓ

Szinopszis

Kórusmű - szlengben. Az ellentét feszültsége önmagában humorforrás. A lehetséges kapcsolatokat kezdtem keresni adott zenei modor és adott nyelvi modor között. Evidencia – közhely – hogy a kórusmű magasztos, emelkedett, a szleng trágár, roncsolt, a nyelvnek valamilyen „pereme”, „alja”. Mint minden evidencia, ha jobban megkapargatjuk, bizonyos vonatkozásaiban ez is téves. A Nyelvész Józsi Szlengblogja nyújtotta forráson kívül használtam még több gyűjtő munkáját, főleg börtönszlenget, illetve saját tapasztalataimat, hiszen szlengben, akarva-akaratlanul, mindannyian beszélünk. Vágod?

A szleng világa patriarchális világ. Férfivilág. A különböző gyűjteményekben tucatnyi kifejezés van a férfi és női nemi szervekre, közösülésre, kábítószerekre. Egy kifejezést sem találtam ellenben Napra és Holdra, például. E világ erényei: a bátorság, talpraesettség, leleményesség, férfiasság, testi erő. Akárcsak az eposzok, hősénekek világában. Így adta magát a gondolat, hogy a kórus egy – persze erősen tömörített – eposzt adjon elő, csatával, vérrel, jajgató ártatlanokkal, hősökkel, gyásszal, és dicső győzelemmel.
Történetünkben az arcosgasztrók népe (gasztró: ló, arc: ember, vagyis kentaur), felbőszülve az újzsélandi (gazdag városlakó) emberek jaszkarizásán, japánkodásán, és folyamatos pampogásán (orcátlan viselkedésén), elrabolja a város gyári buláit (legszebb leányait). Újzséland népe egy bevállalós hírnöktől értesül erről. A bulákat megalázó munkákra kényszerítik: elrablóik szőrét kell fényesíteniük, miközben azok túlvállalós harci dalukat dalolják. Ráadásul a legszebb bulának elfogyott a topánkája (marokrakétája, ampullája, szittyója, azaz védőitala). Elvonási tüneteit megindító dalban panaszolja el.

Az arcosgasztrók le akarják rohanni az újzsélandiakat; biztosak benne: az ellen becsicskul, mert parázik a bulákért. Ám a város sem nyikhaj: kiválasztanak egy raklap olasz princet (seregnyi hős vitézt), akik megpróbálják nagystílbe póterre vinni (bátran kiszabadítani) a bulákat.

Természetesen a két fél követet is küld egymáshoz, hátha meg lehet dumázni okosba (diplomáciai tárgyalások folynak). Kajakra nem lehet. Marad a póver, a cipőzés, és az oblák (nagy csata készül, ahol sűrűn arat majd a halál, e konok, néma rettenet).

Végül persze az egyik fél viszi a zászlósbrét (fényes győzelmet arat), majd nagyba nyomatják a pezsgős vacsorát (fényes győzelmi ünnepet ülnek).

Juhász Kristóf

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron sorozat a vidéki operajátszásról stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed