Interjú a Kísérleti Adás oldalon (Garamvári Gábor)

Fotó: Garamvári Gábor
G.G.: Lényegében az iskolapadból robbantál be a sokat foglakoztatott rendezők közé. Gondoltál volna erre mielőtt végeztél?
Göttinger Pál: Ó nem, ez egyáltalán nem így nézett ki akkor. Nem voltak erre utaló jelek, hogy finom legyek. Sőt, az osztálytársaim kőszínháznál csinálták a diplomarendezésüket, Dömötör András tagja volt már az Örkénynek, Tóth András és Keresztyén Gabi Nyíregyházán, Funk Iván Pécsett, Hollós Gábor Kecskeméten dolgozott. Én meg a Merlinben próbáltam és mutattam be a Pokolt, Hamvai Kornél darabját. A Merlin ugyan Pesten van, és nagyon jó helyen, viszont ez nem volt senkinek sem a produkciója, csak a mienk, Ötvös Andrissal, Sipos Verával, Zrinyi Gál Vincével, Tóth Simon Ferenccel. Vizsgaelőadás volt, nem kaptunk pénzt rá, a díszletre magánemberek adományoztak, meg egy kis pályázati pénz volt valami nyomdai munkára. Ez volt ötödéves koromban a helyzet év végén. Nem volt szívderítő. De aztán kiderült, hogy valaki valahol csak figyel arra, amit csinálok, mert aztán a nyár elején felgyorsultak az események, akkor keresett meg Kroó Ádám a székelyudvarhelyi munka ötletével (Dennis Kelly: Love and Money), és Horváth Patrícia Debrecenből a Mágnás Miska hírével. Utána jött a többi lassacskán, aztán egyre gyorsabban. A vége meg ez lett - az első három év szabadúszást egy-két hét szünettel végigdolgoztam. Pincétől a nagyszínpadig, kamaradrámától a barokk operáig, vidéki kőszínháztól az alternatívokig. Dolgozhattam a KoMával, a Szputnyikkal, néhány HoppArtosal, a K.V. Társulattal, erdélyiekkel, Debrecenben, Nyíregyházán, és végül a Bárkán. Jó időszak volt.
Sok volt benne a szerencse, a kegyelem. Jó volt a diploma után rögtön elbújni majdnem fél évre Székelyudvarhelyen, és a főiskolán tanultakat gyakorlattá fordítani le. Jó volt nagyüzemi színházat látni aztán. Jó volt belemenni egy csomó "csinálós" munkába, pakolni a díszletet, csavarozgatni meg ragasztgatni, aztán pár héttel később egy negyven emberes műszakot terelgetni. Sokat tanultam, meg le is nyugodtam egy kicsit. Ha most új munkát kezdek, már egész magabiztosan átlátom, hogy mit tudunk, és mit nem tudunk majd megcsinálni. Az egész szabadúszósdiban az emberekkel való találkozás volt a legjobb, mostanra kicsit olyan (bár persze minden alakul majd, és úgyis csak az idő dönti el), mintha lenne "csapatom", például Szabó Bori, Dinyés Dani, Katona Gábor, Kovalcsik Anikó, Csík Gyuri - és sok erős szövetségesem, mint mondjuk Elek Ányos vagy Zrinyi Gál Vince. Ha bajba kerülnék, tudnék kivel beszélni. Szóval jó, na.
G.G.: Székely Gábor volt az osztályvezető tanárod, mit tanultál tőle?
Göttinger Pál: Most ezt kicsit nehéz lenne összefoglalni... az nagyon hosszú öt év volt, és volt benne minden - nem egységesként emlékszem rá. Elmesélem inkább, hogy mikor idén a Bárkán Esterházy odaadta a Haydnról szóló darab első változatát, ilyen megjegyzéseket fűzött hozzá: ő szereti, ha egy szöveg eldöntetlen, ha lebeg. És hogy nem nagyon tud úgy írni, hogy a történetmesélés vigye előre a szöveget. Ez azért érdekes most, mert olyan túl sok igazi, tételszerű mondatra nem emlékszem a Székely-féle iskolából, de speciel a döntések és a történetmesélés elég sokszor elhangzott. Vicces volt az Esterházyval szemtől-szemben erre gondolni, és nagy érzés, hogy nem megijedtem ettől, hanem ekkor éreztem meg igazán, hogy mennyi mindennel fel vagyok vértezve, amit az iskolából hoztam - neki tudtam kezdeni, bele tudtam nyúlni, ki tudtam találni, mit akarok.
Székely megingathatatlanságára emlékszik mindenki, akit róla kérdeznek, gondolom. Hogy nagyon tudta a sajátját, ami az övé. És hogy nem utasította el a tiedet, esetleg érdekelte is, mindenképpen figyelt rá nagyon. De a magáéval mérte, azzal szembesítette. Féltem tőle az elején, persze. A szembesítéskori törvényszerű alulmaradásokkal teltek az évek. Kiderült, hogy ez nem olyan iskola, nem lesz megmondva, mit kell csinálni. Csak amit te csinálsz, magadtól, az lesz komolyan véve. Végül aztán ha az ember kitanulta azt, hogyan kell jól elpakolni a sokféle tanártól érkező sokféle visszajelzést, nem rágörcsölni, de nem is elvetni, jól végiggondolni és elrakni, hogy útban se legyen, meg el se vesszen - akkor mégiscsak jó képzést találhatott ki magának, és akkor hirtelen minden tanár nagyon jó partnernek bizonyult. De nem csak Székely tanított minket, sokat köszönhetek Halász Péternek vagy Novák Eszternek is.
G.G.: Minden rendező máshogyan áll neki a munkának, te hogyan építesz fel egy előadást?
Göttinger Pál: Ááá, nincs módszer egyelőre. Mindent az alkalomhoz igazítok, "a zenészekhez és a hercegi fülhöz". Vagyis azt próbálom leolvasni, hogy ott és akkor mi lenne a jó. Hogy mi a jó abban, hogy én csinálom, az én ízlésemmel, képességeimmel, és nem más. És ugyanígy: hogy azokkal, és nem másokkal, hogy ott, és nem máshol, és azoknak, és nem másoknak. Ez rugalmas terveket követel, de hát mit csináljak, nincsenek még kész dolgaim, amiket mindenáron végig akarok verni a többieken, meg a nézőkön, meg a világon. Alakulnak, de még nincsenek készen. Tanulás ez még, mondhatni. Többet bízok a színészekre talán, mint mások - nagyon felhergelem magam az olyan színészen, aki hajlandó megcsinálni, amit mondok neki. Valamint az olyanon is, aki nem hajlandó. Az olyannal jövök ki jól, akinek arról, amit én mondok, eszébe jut valami más, és azt csinálja meg. Ha le tudom olvasni, hogy ez melyik mondatomról jutott eszébe, akkor jól dolgozunk éppen - még akkor is, ha mást kértem eredetileg, vagy ha az ötletet később el is kell dobnunk valami miatt. Ez persze nem egy nagy recept - meg nem is ilyen egyszerű -, de én még mindig kezdőnek tartom magam, és a színészektől tanulás sokkal fontosabb része számomra az egésznek, mint az önmegvalósítás.
G.G.: Van olyan darab amit egyszer szeretnél megrendezni? És színház, ahol rendeznél?
Göttinger Pál: Van. Én igazából operarendező szerettem volna lenni, és még most sem tettem le róla. A Dinyés Daniért például ezért is hálás vagyok a sorsnak - minthogy egy kisebb meseoperán ügyködünk most, a következő hónapokban tőle fogom tanulni a legtöbbet - már nagyon várom a munkát. Remélem, sikerül folytatást is csinálni neki , hogy végre operázhassak pár év múlva rendesen. A színházam meg most a Bárka, ahol tag lettem idén - otthon szeretnék lenni itt, és ez is még évekbe telhet. Most ezen dolgozom, nem gondolok másra. Az mondjuk jó, hogy a vendégeskedést hálisten nem kell abbahagynom, úgy beszéltük meg - jövőre is csinálhatok amatőr operát nyolcvan szereplővel nyáron, meg elmehetek rendezni a Magyar Színházba is. Szóval a helyzet jó. Nem szeretném megszakítani a kapcsolatot senkivel, de nagy elvágyódásom most nincs. Ja, és a régi nagy vágyamat, az angol meseoperát, aminek a címét még nem mondhatom meg, mert még nem biztos teljesen az egész - de úgy néz ki, hogy a Halastóval és Tóth Árpád zenei vezetésével meg tudom majd csinálni jövő nyáron.
G.G.: A kultúra más ágaiban is megmutatod a tehetséged, gondolok itt a Firkin együttesre és a Soharóza Kórus-ra. Ez nem igazán jellemző a rendezőkre, nálad honnan jöttek ezek a lehetőségek? (itt inkább a belső késztetésre gondolok)
Göttinger Pál: A két dolog, amit említesz, teljesen más. A Soharóza komoly dolog, a Firkin inkább komolytalan. A Firkin örömzene, marháskodás. Ír punk, noha sem írek nem vagyunk, sem punkok. Én még zenész sem vagyok, bár vannak a Firkinben igazi zenészek is. A Firkin arra való, hogy mindenki kiröhögjön minket, de azért legközelebb is legyen kedve eljönni ugrálni. Számomra nagyon fontos terep, mert irgalmatlan boldogsághormon-mennyiséget termel kétórányi féktelen rockzene, nekem is, a többieknek is, meg a nézőknek is - ennyiben ez simán egy veszélytelen drogfajta. És jönnek az emberek, megy az egész elég jól. Tegnap Bécsben játszottunk az utcán, leállt az élet az Operngassén, ott ugrált minden korosztály, mulatságossá váltak maguk is, és nagyon élvezték. Jövő héten a MűPában kell megcsinálnunk ugyanezt, és nem aggódom nagyon - valahogy csak lesz. Nem kockázatos, így az állandóan kockáztató színházcsinálás mellett ez nagyon jó kísérőprogram nekem hétről hétre. Örülök, hogy meghívtak bele, csinálom, amíg lehet. A Soharóza azért más, mert ők nagyon komolyan vehető dolgot csinálnak, leporolják a kórus fogalmát, a sok lelkesedésből dolgozó ember, amint minden maradék idejében a közös éneklésbe öli magát - számomra ez nagyon tiszteletreméltó dolog. Ilyen legyen a világ. Hogy az ilyesmi dolgok, mint a Halas Dóri projektjei, megvalósulhassanak. Ráadásul a Dóri a zenészség mellett fantasztikus társulatvezető, tíz, harminc, nyolcvan emberből álló társaságot is bámulatos lelki-szellemi energiával tart egybe, ha akar - nagyon sokat tanulok tőle. Sajnos rendes tagnak nincs már időm lenni náluk, hiába hívtak kedvesen - de remélem, valami vállalkozásra azért még elhívnak újra.
A belső késztetés-dolgot, amit kérdezel, nem pontosan értem - számomra nem különül el ez a színháztól. Egy próbát ügyesen megtartani, beleölve a fáradságot elmondani valamit jól, ami fontos - ez ugyanaz a készség, mint kiállni, és jól elénekelni valamit.
G.G.: Az internetről, mint marketing eszközről mi a véleményed? Amit szerintem rendkívül tudatosan használsz.
Göttinger Pál: Jó, hogy van. Sokat segít. Amikor kinn dolgoztam Angliában, láttam ezt az ügynökös szisztémát, és sárgultam az irigységtől. Felfogva, hogy nálunk ez még nagyon sokáig nem lesz, hogy nálunk még mindig azzal fog kávéval kínálni az igazgató egy színházban, hogy "jókat hallottam rólad" - kitől? mit? látott valamit? -, szóval hogy nincs különösebb érdekképviselet, összegyűjtögettem, amit találtam a munkáimról. Közben jöttem rá, hogy a technika olyannyira rendelkezésre áll már, hogy az egész folyamat automatizálható, hogy keresők, ingyenes tárhelyek és mondjuk a Facebook összekapcsolásával szinte hozzá sem kell nyúlnom az egészhez, minden magától összegyűlik egy helyen. Ez több dologra is jó, élménynapló is, meg portfólió is - aki keres valamit, az fog találni. Ennél többet pénz nélkül nem tehetek, de nem is kell.
A szerkesztetlenség az igazán izgalmas az internetben, a felhasználók (akár a színházbajárók, koncertre járók) által létrehozott tartalom. Jó dolog, izgalmas. Kár, hogy a színházasdi embereket nem nagyon érdekli ez még, pedig sok fölösleges fáradságot, pénzkidobást megspórolhatnának vele, és egészen személyes kapcsolatba kerülhetnének egy nyitott, aktív, nem szükségképpen mosolygó vagy gazsuláló közösséggel - de tán majd belejövünk.
G.G.: Az elkövetkező időszak? Mit vársz tőle?
Göttinger Pál: Jön a nyár, sok Firkin-buli fesztiválokon, a Bárkával az Ördögkatlan Fesztivál, közben lemegyünk vidékre bezárkózni, dolgozni a meseoperán, aztán kezdődik az évad, két általam nagyon szeretett előadás (Tengeren, Haydn) felújítása, beugrás is lesz, közben korrepetíció, tervezgetés, aztán próbakezdés, jó sok munka, évadterv-készítés a Bárkán, a tagság miatt egy szerény, de biztonságos megélhetésecske - alig várom a jövőt. Tényleg alig várom.

forrás: http://kiserletiadas.blogspot.com/

FIRKIN - MűPa

Jegyvásárlás: http://mupa.jegy.hu/

„HEY, JUNE!”
FIRKIN
VENDÉG: JAMIE WINCHESTER ÉS AZ OCHO MACHO ZENEKAR

2010. június 25. 20:00 - 22:20
Fesztivál Színház

Marthy Barna – ének, Göttinger Pál – ének, akusztikus gitár, ír furulya, Sárhidai Zsuzsanna – hegedű, Péter János – fuvola, ír furulya, Marczis Attila – elektromos gitár, Szuna Péter – basszusgitár, Juhász Róbert – dob, vokál
Közreműködnek: a Con-Fusion Dance és a Blackbird IDS táncosai
VJ: Kiss Ákos
Vendég: Jamie Winchester, Ocho Macho zenekar

Péter János, aki korábban a M.É.Z. és a Shannon.hu zenekaroknál fuvolázott, 2008-ban hozta létre saját zenekarát, a Firkint (9 gallonos sör-űrmértéket jelent), ismerős és válogatottan profi zenészekből. Nagy fesztiválok, ír kocsmashow-k, turnék sora jelzi a zenekar egyre szélesebb körben terjedő népszerűségét. A sörbe oltott életigenlést varázsolja igényes előadássá a Firkin.
Az elsöprő energiát adó koncert neves vendégművészekkel, táncosokkal, VJ-vel és további izgalmas meglepetésekkel kiegészülve különleges élményt nyújt a Müpa hallgatóságának.


Rendező: Művészetek Palotája
Erre a koncertre jegyét a Művészetek Palotája saját jegypénztáraiban üdülési csekk, Accor Ticket Culture utalvány, Sodexho Pass Kultúra- és Ajándékutalvány, valamint Művészetek Palotája ajándékutalvány beváltásával is megvásárolhatja.

Jegyárak: 1500, 2900, 3600 Ft

A kultúrának építik a közönséget

Seress Zoltán, a Bárka Színház igazgatója a teátrumok jövőjéért és lelkéért aggódik

Makrai Sonja

Seress Zoltán 2008 óta vezeti a budapesti Bárka Színházat. Igazgatása alatt kortárs darabok kerültek előtérbe, és kidolgoztak egy átfogó drámapedagógiai programot. Seress Zoltán a műfajokkal való kísérletezést tartja szem előtt, ahogy ő fogalmazott, elsősorban azért, hogy a színészeit kibillentse a komfortérzetükből.

Két éve vezeti a Bárka Színházat. Hogyan értékeli az eltelt időszakot?
– Az eredeti szerződésem kettő plusz három évre szólt, de meghosszabbították 2014-ig. Nehezen kezelhető örökségeket kellett helyreállítani, elsősorban a gazdálkodás területén. Fel kellett készülnünk az előadó-művészeti törvényre, mert tudtuk, hogy a Bárkát jelentős elvonások fogják sújtani. Ez be is igazolódott: kilencvenmillió forintot vontak el a színháztól. Az önkormányzat nem tudta teljes egészében pótolni a kiesett összeget, de 2011. január 31-ig biztosított a Bárka fenntartása. Kérdés, hogy az új kormányzati struktúrában milyen szerepet kap a kultúra. Ha a színházat ideológiai hadszíntérként kezelik, az békétlenséget szül, amely megöli az alkotást. El kell felejteni a múltbéli sérelmeket, hogy továbblépjünk. Ha ezt nem tesszük meg, nem a színházak gazdasága, hanem a lelke fog összeroskadni.
– Az Orczy-kert is a Bárka fenntartása alá tartozott egy ideig. Erre miért volt szükség?
– Az önkormányzat kultúráért felelős politikusai úgy gondolták, ha az Orczy-kerttel összevonják a Bárkát, az anyagilag sokat segíthet nekünk. Mostanra a helyzet változott: mégsem lesz összevonás, mivel nem rendezettek a terület tulajdoni viszonyai. Egy májusi testületi döntés szerint az Orczy-kert önálló intézményként működik.
– Az ön vezetése óta művészi szempontból milyen utat jár be a Bárka?
– Idén nincs klasszikus előadásunk. A kortárs művek bemutatására akartam koncentrálni. Nem könnyű, mert a kortárs magyar dráma nincs túl jó helyzetben. A művek dramaturgiai szempontból más rendszerben műkődnek, ezáltal a rendezés is más utakat járhat be, mint egy klasszikus darabnál. A másik szándékom az volt, hogy a zenés daraboknak is nagyobb figyelmet szenteljünk, hogy kísérletezzünk a műfajjal. Ilyen próbálkozás volt a Piaf, Piaf című előadásunk, amelyet Jorma Uotinen rendezett, illetve a Haydn-év zárásához kapcsolódó Harminckét változat Haydn koponyájára, amelyet Esterházy Péter írt nekünk. A jövő évadban, ezt az irányvonalat folytatva, egy meseoperát tervezünk. A görög mitológiával foglalkozó, jelenleg Párkák munkacímmel futó darab szövegkönyvét Szabó Bori, a zenét Dinnyés Dániel írja.
– A hét végén rendezték meg Palotanegyed fesztivált, amelyben a Bárka jelentős feladatot vállalt.
– A nyolcadik kerületi önkormányzat elnyert egy kétmilliárd forintos uniós támogatást, amelyet gazdasági és kulturális fejlesztésekre kell fordítania 2011-ig. Ez magában foglalja a közösségi épületek és terek létrehozását, utak javítását, épületrekonstrukciót, illetve a Palotanegyed intézményeinek együttműködésében megszülető kulturális programokat. Gyerekprogramok, koncertek, könyvfesztivál szerepel a programban, illetve egy bemutató a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. Ez azért is kiemelkedő együttműködés, mert nem kerületi intézményről van szó. Arisztophanész Béke című darabját adja elő a társulat egy szerb rendező vezetésével. Ez ősztől repertoáron is lesz.
– Számos külföldi rendezővel dolgoztak együtt év közben is. Mi ennek az oka?
– Nem azért hívok külföldi rendezőket, mert a magyarokat nem tartom jónak, hanem mert más a munkamódszerük. Ezek a kísérletezések megváltoztatják a színészeket is. Szeretem őket kibillenteni a komfortérzetükből.
– A középiskolásoknak szóló drámapedagógiai program is az ön igazgatása alatt jött létre. Ezt miért tartja fontosnak?
– Vidovszky György már régóta dolgozik a színháznál, de 2008 óta az általa rendezett előadásokhoz drámapedagógiai foglalkozásokat társítottunk. Beavató színházról van szó, kibővített formában. A diákok az előadások előtt megismerkednek a színházzal, és az előadást követően a színészekkel együtt beszélik meg a látottakat. Talán más szemüvegen keresztül látják a világot, ha részt vesznek egy ilyen foglalkozáson. Ezt a programot fontosnak tartottam összekapcsolni a kortárs előadásokkal is, hisz az oktatási rendszer figyelmen kívül hagyja ezeket a darabokat, pedig ezek is kultúránk részei, amelyeket a fiataloknak ismerni, értenie kell. Azt gondolom, egy ilyen előadásban több viszonyítási pontot találnak a saját életükkel. A színháznak ki kell lépnie a maga teremtette szűk keretekből, nyitnia kell a nézők felé. Közönséget kell építenünk. Nem magunknak, hanem a kultúrának.

Betekintés külföldre

2010-06-13 10:18:49

A kortárs dráma helyzetének javítását misszióként felfogó PanoDráma Egyesület idén öt felolvasással készült a külföldi palettáról, végül csak háromra került sor, a másik kettő majd Budapesten hangzik el valamikor máskor.

Láthattuk Simon Stephens Motorvárosát, ami egy Irakból idő előtt hazatérő, erőszakra szocializált brit katona történetébe vezet be; Roland Schimmelpfennigtől Az Arany Sárkányt, melyben tanúi leszünk egy európai thai-kínai-vietnámi étteremben megtörtént tragikus foghúzásnak; valamint Michał Walczak Erotikusfilmjét, amelyben egy bécsi (nem pécsi!) színházi ember szeretne betekintést nyerni egy átlagos lengyel házaspár életébe, hogy hiteles dialógusokat írhasson a következő darabjához (ehhez az éppen készülőhöz, amit lengyel író ír, bécsi pályázati kiírásra). Néztünk tehát balra is, jobbra is, Kelet, Nyugat, ki- és bevándorlás is terítékre került. Erőszak és egymás nem ismerése: a görcsös, eleve kudarcra ítélt megismerni akarás egyfelől, önirónia másfelől. Mindenfelől.

Igazságtalan leszek: a színészek közül Bánki Gergőt (Lee a Motorvárosban) és Elek Ferencet (OFF és Samantha az Erotikusfilmben) emelem csak ki – elsöprőek voltak.

A kortárs külföldi dráma magyarországi helyzetéről Merényi Anna, a PanoDráma alapítója, Upor László dramaturg, Göttinger Pál rendező és Lőrinczy Attila dramaturg beszélgettek. Teli vagy üres-e a pohár, nézőpont kérdése. A Bárka Színházban tavaly is, idén is láttunk kortárs bemutatókat (Conor McPherson: Tengeren, Howard Barker: Victory, Jon Fosse: Őszi Álom – ugyanitt repertoáron van Nádas és Esterházy is). Háy János, Spiró György, Garaczi László drámáit folyamatosan játsszák a magyar színházak. Társulat is szerveződik a kortárs magyar dráma köré: a KoMa idén Vinnai Andrással dolgozott együtt. Szaporodnak a drámaíró és a színház szoros együttműködésében létrehozott előadások. Pintér Béla a saját társulatának ír. A Színházban minden hónapban megjelenik egy-egy új magyar dráma vagy drámafordítás. A Nemzeti nyolc kortárs dráma sorsát gondozza három évadon át. Hazaival tehát nem állunk rosszul.

Mi a helyzet a szomszédokkal és a többiekkel? Miért van aránytalanul kevés kortárs külföldi dráma a magyar színpadokon? És ha vannak is, akkor miért inkább angolszászok, mint a vasfüggönyön inneniek? Figyelmetlenségből? Lustaságból? Nézőszám féltésből? A nyelvtudás hiányzik vagy a nyitottság? Vagy csak az előfinanszírozás? Csak akkor tudják kifizetni a fordítót, ha be is mutatják a művet, de ha nem fordítja le, a rendező nem biztos, hogy el tudja olvasni… gubbasztunk az ördögi körben vagy találunk kiutat? Azért nézik többen a Rómeó és Júliát, mert kötelező olvasmány, vagy mert annyival jobb a darab, vagy mert (néhány évvel ezelőtti) musical változatban is látható? Azért nem jön be a néző a kortársa, mert nem vevő rá, vagy mert nem elég magas az előadás színvonala? Ki tudja? Annyi bizonyos, hogy muszáj befektetni időt, energiát, pénzt – kinek mije van –, mert nem tolja magát a szekér.


Radnóti Judit

Igazából szerelem - X. POSZT

Igazából szerelem - X. POSzT

Néha baltát vágnak az ember feje mellé

Apró Annamária
2010. június 13., vasárnap 12:50

Jegyesek? Jegyeseeek? – kiabál a jegyszedő hölgy a verekedő-tolakodó kártyások (újságírók) és kitűzősök (a szakma) közé, a sűrűjéből pedig egy hang válaszol: itt, kérem, csak házasok vannak! Ez a X. Jubileumi Pécsi Országos Színházi Találkozó legtöbbször elsütött poénja. Idén Fáy Miklós válogatott 14 versenydarabot.


A POSZT története számokban
Eddig összesen 46 színház 154 versenydarabját játszották, 14 színház legalább minden második fesztiválon részt vett. A magyar nyelvű színházak 30 százaléka adja a fesztiválprogram kétharmadát. A legtöbb darabot, 11-et a Katona József Színház hozhatta a találkozóra. A magyar rendezők közül 19 rendezte a bemutatók 50 százalékát. A legtöbb versenydarabot Zsótér Sándor rendezte (11).

Pécs Magyarország Avignonja már 10 éve. Legalábbis kicsiben ugyanazt jelenti a POSZT a magyar színházi életnek, mint a délfrancia kisváros Európa színjátszásának. 2001 előtt is volt Magyarországon Országos Színházi Találkozó, de a vándorfesztivál nem működött, és érdektelenségbe fulladt mind a szakma, mind a közönség részéről. Ekkor született az ötlet, hogy állandó díszletet kell találni az eseménynek. Az elmúlt 10 évben Pécs a színházi szakma és a közönség romantikus randevúhelyévé vált, erről idén szentimentális kisfilm is készült Jordán Tamás és Simon István fesztiváligazgatók brezsnyevi csókjával.

Pécs részben a POSZT-nak köszönheti az EKF-címet is, hiszen a pályázatban a fesztivál kiemelt helyen szerepelt, a város kulturális életének egyik alappilléreként, versenydarabjaival és a POSZT meg az OFF (Országos Fesztiválmelletti Fesztivál) programjaival, amelyek néha izgalmasabbak, mint maga a verseny. Bár sokan irigylik Pécstől az ország legrangosabb színházi eseményét, és évek óta kering a pletyka, hogy a fesztivál más városba költözik, vagy megszűnik, a közönség és a város nem engedi az egyszer megkaparintott kincset. Ahogy a leköszönő fesztiváligazgató, Jordán Tamás fogalmazott: „Nem lesz sem DOSZT, sem KOSZT, lehetetlen elképzelni, hogy megnyitom a debreceni Pécsi Országos Színházi Találkozót.”

A politika nem szokott beleszólni a művészetbe

Simon István és Jordán Tamás viszont az Európa Kulturális Fővárosa évad után lemond posztjáról a POSZT-on, úgy tűnik, belefáradtak a harcba. Mert a rendezvény bár nagyon sikeres, emellett élvezi az önkormányzat és Pécs városa, valamint pécsi cégek támogatását, és Vajda Márta, a Magyar Színházművészeti Társaság ügyvezetője szerint a helyi segítség mindig korrektül megérkezik, a pénzügyi helyzet kétségbeejtő.

„A mai napon nemhogy pénzünk, aláírt szerződésünk sincs egyik főtámogatónkkal, az Oktatási és Kulturális Minisztériummal. Ilyen még soha sem fordult elő. Június 1-jén írták ki a meghívásos pályázatot a 65 millió forintos központi forrásra, legkorábban július végén kaphatjuk meg a pénzt, addig senkinek sem tudunk fizetni. Ez nem a mi titkunk, ettől én éjszakákon át nem alszom” – vázolta Simon István. A távozó szervezők utódlása még kérdéses, egy pécsi szakembert és egy országosan ismert szakmai tekintélyt keresnek. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Balikó Tamás mandátuma is lejár a Pécsi Nemzeti Színház élén, így a pécsi igazgatói szék sikeres pályázata után dönthetnek az új fesztiváligazgatók személyéről. A választás nem politikai alapokon nyugszik majd, hiszen a politika nemigen szokott beleszólni a művészetbe – jegyezte meg Jordán Tamás a fesztiválértékelő beszélgetésen, a közönség nevetett.

Nemzeti-ügy
2009 elején készült egy felmérés: a Pécsi Nemzeti Színház teljes felújítása mintegy 1,5 milliárd forintba kerülne. Ezt EKF-es forrásokból nem sikerült megoldani. A PNSZ gépészeti berendezései korszerűtlenek, az erkélyt pedig ideiglenesen megerősítették, hogy ne szakadjon le. Februárban egy előadást műszaki okokból meg kellett szakítani, mivel az egyik lámpáról egy 3 kilós lencse zuhant a színpadra. Jordán Tamás szerint ha programonként csak öt hibaforrás lenne, az fesztiválonként ezer hibázási lehetőség, de a tíz év alatt nagyobb gond sosem adódott.

Válogatós

A POSZT születésekor az volt a koncepció, hogy a magyar kulturális élet egy szereplőjére bízzák a mustrát, az évad új, magyar nyelvű darabjai közül tizenkettőt kell választania (a keretet eddig mind a tíz válogató túllépte), ezek lesznek a versenydarabok. Ezzel sikerült felkavarni a színházi élet állóvizét, és komoly szakmai vitákat kiváltani, hiszen egy ember színházi látcsövén keresztül láthatták a színházkedvelők az egész évad legjobbjait.


Az idei szezonban Fáy Miklós újságíró volt a kiválasztott kiválasztó, aki 130 darabból válogathatott. A választási szempontja egyszerű volt: ”Olyan darabokat válasszak, amiket szívesen néznék újra, hogy ne legyen olyan, amiben csak az eszmeisége fog meg, vagy amire azt mondom: ez egy magasabb szempontból értékesebb?” – mondta a szinhaz.hu-nak Fáy. Több helyen pedig kijelentette, hogy az idei nem volt erős évad. A Katona József Színházzal összetűzésbe is került, mert A hős és a csokoládékatona című, beválogatott versenydarab helyett a színház a Kétfejű fenevadat akarta a POSZT-ra hozni. A Pécsett játszódó Weöres-darab így az OFF-programba került be, a Katona pedig kikerült a versenyből. Többek szerint idén kevés pesti és sok vidéki darab volt a szórásban, Zsótér és Mohácsi pedig két előadást is hozhatott.

Adatok a POSZT-ról
Játszó személyek:
190 színész + egyéb közreműködők (statiszták, zenészek)

Fellépő társulatok: 12
3 határon túli (Marosvásárhely, Szabadka, Szatmárnémeti), 5 vidéki (Debrecen, Eger, Pécs, Szeged, Zalaegerszeg), 4 budapesti (KoMa, Maladype Színház, Örkény István Színház, Szputnyik Hajózási Társaság)

Kortárs szerző műve:
7 darab, ebből négy magyar szerző műve, Vinnai András 2 mű szerzője is

Előadások száma:
22 (a versenyprogram 14 produkciójából) + gálaest

Legkisebb társulat:
4 színész + műszaki, technikai személyzet (Maladype Színház, Budapest – Übü király, Csokonai Színház, Debrecen – Fodrásznő, Kosztolányi Dezső Színház – Urbán András Társulata, Szabadka – The beach)
Legnagyobb társulat: 12 színész + 12 közreműködő + 5 zenész + műszaki, technikai személyzet (Pécsi Nemzeti Színház – Az elveszett levél)

Játékkal töltött órák:
45 óra 10 perc

Kamionok: 19
Szállodai szobák/nap: 318 (=680 ágy/nap)

Fáy törekedett a sokszínűségre is, így a repertoárban operett és mobilrevü, pécsi vígjáték, diákszínjátszást idéző komás előadás és a magyar–román viszonyt boncolgató bukaresti darab is található, a versenyelőadások jelentős része pedig kifejezetten közönségdarab volt, néha hasraesős poénokkal. Fáy boldog és önfeledt kisgyermekként biciklizett Pécs belvárosában tíz napon át, én pedig egyre szívesebben engedtem volna a mondott kétfejű fenevadakat a biciklije után, mert láttam jó előadásokat és kevésbé jókat is, de egyik sem ragadott meg. Jövőre hárman osztoznak a válogatás terhén. „Úgy látszik, erős volt a kritikusi lobbi, vagy túl nagy nyomás nehezedett a POSZT-ra, hiszen minden évben elhangzott, hogy ezer sebből vérzik az egyszemélyi válogatás” – nyilatkozta Fáy a Jelenkorban. Március 1-jétől tehát Vekerdy Tamás pszichológus, Szilágyi Lenke fotóművész és Urbán Balázs kritikus kezdte meg a válogatást a 2011-es fesztiválra.

Minden elismerés

A legjobb darabnak járó díjat a debreceni Csokonai Színház Fodrásznője kapta, a férfi főszereplőt, Trill Zsoltot, aki a tavalyi POSZT legjobb férfi alakításáért járó díjat is elhozta, az utcán is megtalálta a lelkes pécsi közönség gratulációival. „Minden elismerésnek örülünk, ez nemcsak a debreceni, hanem a beregszászi színház hírnevét is öregbíti. Ebben a darabban bolondozhatunk, lehetünk finomak, harsányak, az előadásnak mélysége és iróniája van, szerepeket váltogatunk és egy nőnek segítünk, hogy még jobban érezze magát az életben. Én nagyon élvezem!” – meséli a főhős. „Pont az az izgalmas ezekben a szerepekben, hogy ilyen férfi és nő rengeteg van. Nagyon sokan ábrándoznak arról, hogy megtalálják az igaz szerelmet. A darabban a veszélyes helyzetek inkább veszélyesnek tűnnek csak, ilyenek a hétköznapokban is vannak.” Néha baltát vágnak az ember feje mellé, vagy felgyújtják, ilyen hétköznapi helyzetekbe nem szívesen kerülnék.

A szinte minden díjat vivő darab a X. POSZT-on az Örkény István Színház Kasimir és Karolinéja lett, a legjobb női epizódszereplőnek választott Hámori Gabriella, aki tőlünk megkapja a gála legbájosabb teremtésének járó különdíjat is, nagyon boldog a díjesőtől: „Az előadásunk kritikai visszhangja egyáltalán nem volt rossz, de kicsit megosztotta az embereket. Jó érzés, hogy itt ennyire ráéreztek, minek is szánta Bagossy László ezt a darabot. Számított a közönségre is, mert ez egy olyan interpretáció, ahol eljátszunk valamit, ami aztán a nézőben folytatódik tovább. Kapcsolatteremtésről szól, itt pedig mintha vegytisztán érezték volna ezt az emberek. Nagyon-nagyon örülünk neki, aztán hazamegyünk, elfelejtjük, dolgozunk tovább.”

Díjak
A szakmai zsűri díjai:

Legjobb előadás:
Szergej Medvegyev: Fodrásznő, Rendező: Viktor Rizsakov, Csokonai Színház, Debrecen

Legjobb rendezés:
Bagossy László, Ödön von Horváth: Kasimir és Karoline, Örkény István Színház, Budapest

Legjobb női főszereplő:
Kerekes Éva, Bertolt Brecht: Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése, Örkény István Színház, Budapest

Legjobb férfi főszereplő:
Kovács Zsolt, Ion Luca Caragiale után Rusznyák Aladár nyersfordítása alapján Mohácsi István és Mohácsi János: Az elveszett levél, Pécsi Nemzeti Színház

Legjobb női epizódszereplő:
Hámori Gabriella, Kasimir és Karoline, Örkény István Színház, Budapest

Legjobb férfi epizódszereplő:
Urbán Tibor, Az elveszett levél, Pécsi Nemzeti Színház

Legjobb díszlet:
Ambrus Mária, Bertolt Brecht: Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése, Örkény István Színház, Budapest

Legjobb jelmez:
Ignjatovic Kristina, Kasimir és Karoline, Örkény István Színház, Budapest

Legjobb színpadi szöveg:
Parti Nagy Lajos, Ödön von Horváth: Kasimir és Karoline-fordításáért, Örkény István Színház, Budapest

Különdíj:
Yorick Stúdió, Marosvásárhely & dramAcum, Bukarest
Gianina Cărbunariu: 20/20

A nemzetközi zsűri díja:

Bodó Viktor, Vinnai, Turai, Róbert, Bodó: Kockavető, Szputnyik Hajózási Társaság – Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet – Labor, Budapest

A MASZK Országos Színészegyesület színész zsűri díjai:

Legjobb férfi alakítás:
Nagy Péter, Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor, Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg

Legjobb női alakítás:
Szűcs Nelli, Szergej Medvegyev: Fodrásznő, Csokonai Színház, Debrecen

A közönség zsűri díja:

Ödön von Horváth: Kasimir és Karoline, Rendező: Bagossy László, Örkény István Színház, Budapest

A Soharóza bemutatja


A légtérben édes ízekké alakuló zenei hangok. Szájból szájba.
Ez a háttérgondolata következő koncertünknek, melyet a Chili&Vaníliagasztroblog szerzőjével, Mautner Zsófival ötlöttünk ki jó néhány hónappal ezelőtt. A közös pontot a különböző világtájak kultúrájában találtuk meg: Zsófi minden utazása során bejelentkezik egy helyi főzőtanfolyamra, mi meg évek óta forgatjuk, nézegetjük ezeket az ösztönös törzsi, népi zenéket. És amúgy is: még mindig izgat bennünket a zene fizikai hatása, úgyhogy most jól benyomunk nektek egyet.
Június 20. és 21. estéjére nyolc különböző nép zenéjének és desszertjének kóstolójával készülünk, ám figyelmeztetünk: emiatt aztán ne hagyjátok ki a nagymama vasárnapi ebédjét, a csinos kis desszertfalatkák ízelítőül szolgálnak csupán, csak úgy, mint a 8-10 perces játékos, improvizatív zenei blokkok.
A fenti időpontokon túl (melyekre előzetes bejelentkezés szükségeltetik) két további koncertet ajánlunk a publikumnak, ahol a gasztrokoncert zenei anyaga és a velejáró performanszok láthatók és hallhatók: Dolce Voce Unchilied. (Helyszínről és jegyárakról később.) Június 19. szombat és 25. péntek. Aztán nyári szünet.

Ördögkatlan 2010.

INDUL AZ ÖRDÖGKATLAN!
2010. augusztus 4-8.


Idén is lesz Ördögkatlan Fesztivál, immár a harmadik. És hogy az érdeklődők időben tervezhessék a nyarat, a szervezők a www.ordogkatlan.hu -t is felébresztették téli álmából: aki ellátogat a fesztivál megújuló honlapjára, fontos információkat találhat az idei eseményekről.
Például arról, hogy a Katlan augusztus 4-én, szerdán este kezdődik – kivel mással, mint idén is a Quimby-vel. Napról-napra frissül majd a honlap, hiszen sorra felkerülnek azok a programok: KONCERTEK, SZÍNHÁZI ELŐADÁSOK, KÉPZŐMŰVÉSZETI, IRODALMI ÉS GYERMEK PROGRAMOK, amiket már biztosan ígérni tudnak a szervezők.
A fesztiválra jelentős kedvezménnyel már ELŐVÉTELBEN lehet bérletet venni (online a ezen az oldalon vagy személyesen a Bárka Színház pénztárában – Üllői u. 82 .- és jegyirodájában – Ráday utca 37. –, a Pécs 2010 infópontjaiban, valamint a fontosabb jegyirodákban országszerte).
Érdemes feliratkozni az Ördögkatlan elektronikus hírlevelére, mert a szervezők folyamatos JÁTÉKOT indítanak számukra, és a nyertesek havonta ingyenes bérlethez juthatnak.
Indul tehát a III. Ördögkatlan, a Bárka Kikötő újra Baranyába látogat. Kisharsány, Nagyharsány, Palkonya, a Szoborpark és a Vylyan Terasz 2010 augusztusában várja a visszatérő és az új katlanlakókat.

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed