Ugrás a fő tartalomra

Most épp ez

Szerdán kezdődik az Irodalom Éjszakája

Összesen 24 ország 25 írójának szövegeit olvassák fel június 23. és 25. között esténként Budapest különböző helyszínein, az Irodalom Éjszakája rendezvényen. Az idei téma a VÉSZKIJÁRAT. Az irodalmi happening formabontó stílusban hozza közelebb a világirodalmat. A budapesti nyilvános felolvasások sorozata évről évre új helyszínre vándorol, hogy az irodalmi élményen túl a város kulturális sajátosságaira is felhívja a közönség figyelmét. Az idei három napos eseménynek Belső-Erzsébetváros ad otthont. „Ami a világjárványt illeti, úgy tűnik, már látszik a villogó neonfelirat, megtaláltuk a vészkijáratot. De az életünkből egyetlen vakcina sem menekít ki, és akkor sem szabadulunk, ha nem veszünk tudomást a vészről. Valami ilyesmi volt számomra a tanulság az idei Irodalom Éjszakája szövegeit olvasva, amelyek többnyire nem friss szövegek, nem a ránk szakadt válság szülte őket” – összegez Nagy Gabriella író, szerkesztő, az Irodalom Éjszakája kurátora. A szemelvényeket az Orlai Produkció, a Gólem S

A Kőszegi Várszínháznak az idén sikerült minden réteget megszólítania

Négy bemutató mozgatta az idén a várszínházat. Kőszegen kisebb a lépték, a nagyságrend, a város az otthonosság érzetét adja rendezőnek, színésznek, közönségnek is. Pozitív a mérleg, nagyon jól sikerült a nyár, köszönik a közönség bizalmát, remélik, hogy megszolgálták, a Jóistennek pedig azért hálásak, mert nem volt esőnapjuk – így summázza a mögöttük lévő két sűrű hónapot Pócza Zoltán, a Kőszegi Várszínház igazgatója.

A számokkal sem marad adós: Trifusz Péter plakátkiállítás-megnyitójától az utolsó előadásig, a Családi játszmákig összesen hatezren voltak kíváncsiak a 32 előadásra. És hogy mi mozgatta az idén a várszínházat? – A négy bemutató –, mondja az igazgató. Mindenekelőtt a saját nagyszínpadi darab – a Göttinger Pál rendezte Hajmeresztő, amely az inkább kamaraszínpadra való interaktív jellege miatt jókora váltás, merész vállalás volt az előző évekhez képest.

Új volt a stáb: a rendező először járt Kőszegen, ahogy Ullmann Mónika és Kálid Artúr is. Epres Attilát régi ismerősként üdvözölték, a zenészek – Némedi Árpád, Sebesi Tamás – munkáját is ismerhette a közönség, amely a másik három bemutatót az előzetes elképzelések szerint fogadta. Régi keletű a kapcsolat a Mesebolt Bábszínházzal, Pócza Zoltán úgy fogalmaz: velük összefogva működik a kísérletezés, új gondolat van az előadásokban, merészebb témák akár.

– A kortárs táncestekhez is hozzászokhatott a közönség.

Gergye Krisztián kőszegi származású kiváló művész, szerencsések lehetünk, hogy minden évben vissza akar térni a gyökereihez. A Fejes Ádám–Hoff mann Adrienn páros is otthonra lelt Kőszegen (egy estén láthatta a közönség a két táncelőadást). A Vojáger – a szintén visszajáró – Keszég László rendezésében friss volt, a máról szólt – olyan művészek vettek részt az alkotásban, olyan együttműködés valósult meg, amelynek révén a darab tovább él – jósolja az igazgató.
Hónapokig tartó teammunka

És hogy némileg belássunk kulisszák mögé: évről évre hosszú hónapokig tartó teammunka zajlik a várszínház műhelyében: Gelencsér Ildikó művészeti titkár „a főszakács, kigondolja az ízeket”, Bakos Zoltán a műszaki háttérért felel, és csak olyan döntés születik, amit mindhárman jóváhagynak. – Színházi szempontból az a lényeg: legyenek új előadások, fogalmazódjanak újra történetek, alkalmazzuk azokat az adott helyszínre. Katartikus pillanatokat hozott az idei évad is, ebben meghatározó a kőszegi miliő, ami egyértelműen visszahat a művészekre: itt rájuk köszönnek az utcán, egy csapásra ismerősök lesznek. Kőszeg egyenlő az otthonnal, az otthonossággal. Kisebb a lépték, nagyobb a barátság(osság)fok, bensőséges a hangulat és más a közönség is.

Határozott törekvésük, hogy megszólítsanak minden réteget – az idén sikerült.

Külön öröm, mondja, hogy a hét közbeni előadásokon megjelentek a húszas, harmincas, negyvenes éveikben járók, akik amúgy is minden este kimozdulnak. A színházban társasági eseményt, élményt kaptak, közben a büfében szóba elegyedtek egymással régi ismerősök. Ráadásul a várszínház munkatársai várták a közönséget minden este – fontos a személyesség, vallja Pócza Zoltán. – A szabadtéri színházak között megpróbálunk az elithez tartozni. Kőszeg speciális helyzetű: a vár, a színház a város közepén van, mégis csendes, ez az atmoszféra megfizethetetlen.