Ugrás a fő tartalomra

Most épp ez

5 + SOK PROGRAM AZ ÖRDÖGKATLAN FESZTIVÁLRÓL, AMIT VÉTEK LENNE KIHAGYNI!

Aki sok éve olvas minket, és érdeklődik a kulturális csemegék iránt, az már biztosan tudja, hogy az Ördögkatlan Fesztivál jóval több, mint egy sima kulturális eseménysorozat – festői szépségű tájakon. Aki pedig egyszer már belekóstolt a „katlanos” életérzésbe, függővé válik tőle. Az utolsó koncert utáni első pillanatban visszafelé számolja a napokat, és az év további részében ez élteti, erre vágyik, ez ad neki erőt ahhoz, hogy elhiggye: a világunk, az országunk, az életünk akár olyan is lehet, mint amit az Ördögkatlan Fesztivál ad nekünk. Hogy milyen ez az élet? Both Gabi elmeséli. – Ez az a fesztivál, ami akkor is van, ha nincs Amióta létezik a WMN, azóta minden évben írtam róla, tavaly is, pedig akkor nem is volt Ördögkatlan. Elmaradt a vírus miatt. Nem vagyok babonás, de az épp a 13. lett volna volt. Minket, akik régóta járunk oda boldognak lenni, mindez nem tántorított el attól, hogy a saját kis magánkatlanunkat megrendezzük. Olvassátok el ITT , milyen volt. (Aki nem olvassa el, a

Fesztiválnapló: “Mindkét esti előadás unikum"

Tinédzserkorom óta meg voltam róla győződve, hogy a péntek az én napom – hát, ez kedden megdőlt. Csáki Alexandra fesztiválnaplója a Vidor fesztiválról.

A Kossuth téren délután négytől Vitéz László egyszerre küzdött meg ördöggel, halállal és a teli szájjal hol üvöltve bömbölő, hol göndören kacagó gyerekekkel. Gyors kávé (sok habbal és csokiöntettel), divattanácsadás a dohányzóban (Illik-e a mustárszínű cipő a kék nadrághoz és a szürke kardigánhoz?), majd megérkezik Makk Károly és felesége. Míg Hanna sminkel, zsűri elnök férje készülő könyve megírásának részleteivel szórakoztat minket. Órákig tudnám hallgatni, ahogy az életéről mesél, de érzem, itt, az örök rohanásban erre nem lesz lehetőségem.

Mindkét esti előadás unikum: szinte végigszánt rajtunk abszurd humorával a szombathelyi társulat, akik egy zűrzavaros éjszakát mesélnek el, tele lehetetlen helyzetekkel, mindezt olyan tempóban, hogy még legalább kétszer meg kellene néznem, hogy az összes poént felfogjam. Göttinger Pál pedig bebizonyította, rendezőként éppen annyira feledhetetlen, mint színészként: a korhatáros kétfelvonásos alatt a közönség is vonalakat húzott: felváltva került egy strigula a nevetés, egy a megdöbbenés, egy pedig a lélekbe marás mellé.

Ez már a félidő, lassan meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy hamarosan visszatérünk a korábban megszokott életünkhöz. Egyelőre úgy tűnik, nem lesz könnyű…

Csáki Alexandra