Ugrás a fő tartalomra

Most épp ez

Tabudöntés családi körben

Az egyik legnagyobb hazai társulatot hagyta ott két éve, azóta szabadúszóként dolgozik, napi sorozatban szerepel. Most az Orlai Produkcióval játszmázik. Réti Adrienn színésznővel beszélgettünk.

– A színlap azt írja a Családi játszmákról: intellektuális komédia. Mit takar ez a meghatározás?

– A darab címe többértelmű, a szereplők egymással játszanak, játszmáznak. Ugyanakkor a játékszabályokba csak a nézőt avatjuk be: folyamatosan kapják az információmorzsákat, amelyekből megtudhatják, mit miért tesz a szereplő, milyen szabályok alapján játszik. Leül? Hazudik. Gyógyszert vesz be? Nyugtatja magát. És így tovább.

– Két éve hagyta ott a Vígszínházat, azóta szabadúszóként kevesebb színházi darabot vállal. Mégis szinte azonnal igent mondott. Ilyen meggyőző Orlai Tibor?

– Tudatosan vállalok az utóbbi két évben kevesebb bemutatót. Ez esetben Tibor személye és a darab is meggyőző volt. Fontosnak tartom ezt az előadást. Bár komédia, nem ígér habkönnyű szórakozást. A darab olyan alapvető játszmáinkra mutat rá, amelyeket talán már észre sem veszünk – játszunk a munkahelyünkön, a családunkban, a párkapcsolatunkban. Régi feszültségeket fojtunk el, sérelmeket kendőzünk kényszeres mosollyal, megfelelési kényszerrel. Nem jellemző, hogy kidumálnánk magunkból ezeket a feszültségeket, még a legjobb családokban is találni tabu témát. Inkább nem beszélünk a konfliktusainkról, jobb a békesség alapon. A darab azonban felveti a kérdést: megéri a hallgatás, vagy jobb, ha borítunk? Képesek vagyunk együtt élni az igazságainkkal, vagy inkább hazudunk tovább – önmagunknak is?

– Az idei évadban nemcsak színésznőként, de drámapedagógusként is kipróbálhatta magát. Milyen tapasztalatokat szerzett?

– Rettentő izgalmas feladat volt, hatalmas kihívás. Mikor megtudtam, hogy a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ ösztöndíjasa lettem, olyan boldog voltam, mint amikor felvettek a főiskolára. Nagyon régóta szerettem volna ezzel foglalkozni. A Messiások című előadást idén ötször játszottuk, melyekre fiatal, 15-17 éves nézőket vártunk. A darab jövőre sem kerül le a műsorról, kíváncsi vagyok, hogyan fejlődik tovább. Új feladatként meg kellett tanulnom, hogyan nyissak a néző felé szó szerint is: a legfeszültebb pillanatban vonni be partnerként a fiatalokat a darabba. Akik szerencsére egyre több hasonló, interaktív színházi élményben részesülnek és egyre nyitottabbak is. Nagyon érdekes tapasztalat – színésznek és nézőnek egyaránt. Hálás vagyok, hogy a részese lehettem.

Megjelent a 2017. július 15.-i lapszámban