Ugrás a fő tartalomra

MOST ÉPP EZ

Újabb Puccini operát rendez Göttinger Pál: nem a koronavírusra akarok reagálni! – mondta a közönségtalálkozón

A Szegedi Nemzeti Színház új évadának első opera bemutatóját október 22-én láthatja a közönség a nagyszínházban. Puccini Bohémélet című operáját Göttinger Pál állítja színpadra. A premier előtt, szerdán délután az alkotók közreműködésével zenés közönségtalálkozót rendeztek a Reök-palotában. Nem először állít színpadra Szegeden Puccini operát Göttinger Pál. Éppen két éve, 2019 októberében vitte színre az olasz szerző két egyfelvonásosát, A köpenyt és a Gianni Schicchit. Most ismét a huszadik század legnépszerűbb operaszerzőjének újabb darabját vette elő. A Bohémélet a rendező szerint is Giacomo Puccini életművének egyik csúcspontja, valódi drámai remekmű. A közönségtalálkozót vezető Dinyés Dániel zeneigazgató elsőként azt kérdezte Göttingertől, mennyiben különbözik a Bohémélet a korábbi két Puccini-rendezésétől. – A köpenyhez képes ez a darab sokkal ráérősebb, van idejük a szereplőknek alakulni, fejlődni. Így a Bohéméletet én elsősorban színészi darabnak tartom. Kiderült az is, Pucciniv

A Kőszegi Várszínház nagy manőverre készül

Trifusz Péter az idén színes örökmozgóban fogalmazta meg a Kőszegi Várszínház szezonját, amely ráadásul kerek: a negyvenedik. Mintha azt mondaná ez a különleges „aranycsináló” alkimista szerkezet, hogy az elmúlt év dermedtsége után ideje újra elindulni.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a közönség érzi és érti az üzenetet: telt házas vendégelőadásokról érkeznek hírek a varázslatos kisvárosból, ahol még kútba dobott pénzérmére sincs szükség, hogy az ember – ha egyszer itt járt – visszatérjen. De nem csak vendégelőadásnak örülhettünk: az együttműködésre apelláló várszínház az idén tizedik alkalommal hozott létre koprodukciós előadást a szombathelyi Mesebolt Bábszínházzal: A fabatkák kertje is telt házakat vonzott a lovagteremben, ahol a szintén Trifusz Péter tervezte, kerekeken járó nagy hajó legénysége mindvégig együttműködésre késztette a gyerekközönséget – nagy sikerrel.

Persze együttműködés az is, ha csendben (nevetve, sírva, tapsolva, lélegzetünket viszszatartva) nézünk egy előadást, amelyben jó esetben mindig önmagunkat pillantjuk meg – akkor is (vagy talán főleg akkor), ha a színpadi történet messzi tájakra, mondjuk Skandináviába kalauzol. A skandináv éjszakákról, ha máshonnan nem, Charlie-tól vannak információink, bár ezen a ponton megjegyezhetjük, hogy anno, a 80-as, 90-es években mintha gyakrabban kellett volna pléddel felszerelkezve elindulni a Kőszegi Várszínházba. Lehet, hogy ez csak érzet, hogy csal az emlékezet, mindenesetre mostanában nem kell pléd, a bársonyos kőszegi égbolt (az a védőponyva, amely belőle a várszínház belső udvara fölött ki van feszítve) éppen elég.

Ebben a furcsán amorf (mint Dalí szétfolyó órái) időben nehéz megmondani, hogy régen volt vagy sem: a múlt év tavaszán-nyarán izgalmas előadások készültek itt, csak ezeket az előadásokat a járvány miatt nagyon kevesen látták. De az az igazi, ha valaki a hátrányt előnyre képes fordítani. Kőszegen most ez történik: a tavalyi saját – és zenés – nagyszínpadi várszínházi bemutató, Az Öreghíd alatt az idén visszatér a világot jelentő kőszegi deszkákra. De a kerék forog tovább, pontosabban újra elindul, hiszen közben készül a 2021-re rendelt saját nagybemutató, amely prózai előadás lesz – a kényszerből pedig rend születik: az idei Manőver repertoáron marad a tervek szerint a következő szezonban is (amikor persze ismét készül vadonatúj bemutató, ismét zenés). Pócza Zoltán, a várszínház igazgatója – és a Szabadtéri Színházak Szövetségének elnöke – abban bízik, hogy a saját nyári produkciókat intenzívebben lehet majd utaztatni is.

Ezáltal pedig elmúlik, oldódik az a csipetnyi szomorúság is, amely a szép, de mindig rövid nyári szezonok után a színészekben marad. És erősödik a várakozás meg a kőszegi alapérzet, hogy ide jó, sőt: muszáj visszatérni. Göttinger Pál erre az eleven bizonyíték: a múlt nyári „északír” ősbemutatót szerzőként és rendezőként is jegyzi, az idei „skandináv” Manővernek ő a szerzője, a rendező pedig Horváth Illés, aki anno színészként már megfordult Kőszegen.

A „képzeletbeli skandináv vígjáték” a beharangozó szerint Svédországban játszódik napjainkban, méghozzá „a Trombon című kisvárosi napilap szerkesztőségében, ahol Kaspernek, az újság főszerkesztő-helyettesének ideje lenne észhez térnie. Valaha ígéretes és tehetséges újságíró volt, de negyven-egynéhány évesen azt érzi, kicsúszik az élete a keze közül… Kaspernek egyetlen nagy manőverrel kéne visszatalálnia a régi énjéhez, helyrehoznia az önbecsülését, a karrierjét, a házasságát – és nincs mese, az új főnökével is sürgősen meg kell találnia a hangot, mert az idilli városka fölött sötét felhők gyülekeznek, egy sosem látott összeesküvés körvonalai kezdenek kibontakozni, amely maholnap az életüket fenyegeti…” Az előadás szereplői: Soltész Bözse, Gémes Antos, Pálmai Anna, Jenővári Miklós, Tenki Dalma, Göttinger Pál. Ebben a kombinációban először együtt. Július elsején ősbemutató, majd meglátjuk!

A legelszántabb kőszegi nézők azt is tudják, hogy nem telhet el nyári szezon kortárs tánc, vagyis Gergye Krisztián-bemutató nélkül. Az idén (augusztus elején) a Szinesztézia-sorozat folytatódik Kőszegen, a képzőművészet vonzásában. Egy Gergye-premier mindig egyszeri – és tényleg megismételhetetlen alkalom: ilyenkor új tartalommal telik meg a színházi közhely. És persze lesz még sok izgalmas este, egyszer csak megérkezik például a két pápa (Jordán Tamás és Lukács Sándor is). A kőszegi bársonyos égbolt nyitva van: és nagyon vár.

Ölbei Lívia