$type=ticker$label=0$cols=3$va=0$count=99

“Nem a megújulás vágya hajt előre, hanem az igény, hogy érzékeny maradjak a változásra” – interjú Göttinger Pállal

Miért érdemes szeretni az operát, miben fedezhető fel annak szépsége és miben rejlik fájó aktualitása, valamint leckéje, most éppen a Bohéméletre vonatkoztatva? Többek között ezekről is beszélgettünk Göttinger Pállal, aki Puccini klasszikus operáját viszi színpadra a Szegedi Nemzeti Színházban.

Amennyire tudom, egészen kisgyerekkorod óta játszol. Volt olyan pont, amikor megfogalmazódott benned az, hogy igen, Te ezzel szeretnél foglalkozni, vagy természetesen jött egyik dolog a másikból?

Volt fordulópont, még ha nem is lehet napra pontosan tetten érni. Egészen kisgyerekként bekerültem annak idején a Magyar Rádió gyerekstúdiójába – ahol gyerekszínészeket képeztek az akkor még virágzó hangjátékgyártás számára. Rengeteg nagy rendező és színész (Varsányi Anikó akkori ottani főrendező, Papp János, Zsurzs Kati, Andai Kati, Zoltán Gábor, Vadász Gyula) tanított bennünket, néhány hónap után be is dobtak a mély vízbe. Azon kaptam magam, hogy ott állok 11-12 évesen Gábor Miklóssal, Szakácsi Sándorral, Vajda Lászlóval egy mikrofonnál. Egyébként sok, ma már meghatározó színésszel játszottam ott, Mácsai Pállal, Máté Gáborral, Hegedűs D. Gézával, Alföldi Róberttel – de aligha emlékeznek rám onnan, kisgyerek voltam. Szóval a fertőzés minden bizonnyal innen van. Később felvételiztem színész és rendező szakra is, utóbbira vettek fel.

A szüleid támogatók voltak?

Nagyon. Olyan családból jövök, ahol, ha nem is az előadóművészetnek, de a művészetkedvelő közösségnek van valamifajta hagyománya. Apám például ükapám, Körösfői-Kriesch Aladár és a gödöllői művésztelep örökségének vizsgálatával és gondozásával foglalkozik. Négyen testvérek mindannyian mindig zenéltünk, különféle kórusokban énekeltünk, plébániatemplomtól a Schola Hungaricán át a Soharózáig. A szüleim is kórusban ismerkedtek meg eleve. És noha színészek-rendezők sehol nem voltak a családban, amikor kiadta magát, hogy ezen a pályán mennék tovább, támogatást kaptam mindenben. Vagy legalábbis nem akadályoztak benne.

Olvastam, hogy nagyon szereted az operát, mint műfajt. Mikor alakult ez ki nálad?

Zenetagozatosok voltunk, és akkoriban ez még operabérlettel járt együtt szinte törvényszerűen. Egészen korán odakeveredtünk, hat-nyolc évesek lehettünk. A bérletek persze körbeértek egy idő után, így bizonyos műveket, az Aidát, a Hunyadit vagy a Don Pasqualét rengetegszer láttuk. Ismerősök lettek egy idő után.

Szerinted miért érdemes ma operát nézni?

Ezer oka lehet. Hálisten gazdag műfaj, mindenki találhat benne valami olyat, amihez tapadni tud. Egy kisgyerek például, amilyen én is voltam, amikor először találkoztam az operával, egy ekkora méretű masinériát sehol másutt, egy musicalben sem fog látni. Egy Aida-előadáson például – egyszer poénból összeszámoltuk – több, mint 250 ember dolgozik egyszerre. Ez semmilyen másik műfajban nem látható, pláne egy száz évnél régebben kimondottan ezért épült csoda szép palotában. Egy ilyen színes, látványos, sok embert felvonultató előadás pedig egy gyereknek letaglózó varázslat – és a közhiedelemmel ellentétben szórakoztató is. A gyerekek számára nem absztraktabb dolog az opera, mint bármi más – szivacsként szívják magukba a történeteket, dallamokat, a történetmesélés sajátos módját. Az csak idősebb korban jön aztán, hogy túlságosan absztrakttá válik sokaknak, vagy nevetségessé, vagy unalmassá, és ezért eltartják maguktól. Egy kisiskolást már nyugodtan el lehet vinni az operába, egészen biztosan kevésbé fog unatkozni, mint az elegáns ruhában mellettük feszengő fölnőttek.

Az operát csúcsműfajnak tartom a színházművészetben. A dráma, a történetmesélés, a zene, a képzőművészet, és nem mellesleg az élsporthoz vagy cirkuszi mutatványhoz hasonló vérfagyasztó fizikai igénybevétel legnagyobb teljesítményeit képes egységgé formálni magában. Ráadásul úgy, hogy az aprólékosan elemző, minden hang és összhang mögött kultúrtörténeti és filozófiai mélységeket halló intellektus is szellemi táplálékhoz jut általa – miközben tele van zabolátlan, szabadjára engedett érzéki szenvedéllyel is. A cizellált mesterművek zsenialitása örömforrás a hallgatónak – de a Mimi halálakor feltörő visszatarthatatlan sírás is az.

Egyébként meg az operák muzsikája, gondolkodásmódja, cselekményszövése, drámai helyzetei elidegeníthetetlen részei az alapműveltségünknek, Európában mindenképpen. Folyamatosan hivatkozunk is rá. Legyen szó akár Don Giovanni Leporellóhoz való fura viszonyáról, vagy a Bohémélet padlásszobában nyomorgó fiataljairól, ezek olyan toposzok, amelyre széles körben előszeretettel hivatkozunk. Látens módon, az meglehet – de mégiscsak része az életünknek, szókincsünknek, gondolkodásmódunknak.

Mennyire tudod magadat újra és újra feltalálni, kvázi újradefiniálni rendezőként? Azért is kérdezem, mert nagyon sok műfajban rendeztél már színdarabot, az opera csak kis szeletét képezi ennek a képnek.

Kínkeservesen. (nevet) Magamra egyébként inkább szakemberként szeretnék gondolni, semmint művészként. Ez a foglalkozásom, és kész. Nem a megújulás vágya hajt előre, hanem az igény, hogy érzékeny maradjak a változásra – a magaméra, és a világéra is magam körül. Ebbe sikerületlen előadások, vagy akár tehetségtelenebb időszakok is beleférnek, és aztán százas szériák is – hosszú távra játszom, nem aggasztom magam ezek miatt. A tehetségtelenségnél a fásultság egyébként is sokkal veszélyesebb ellenfél, és annak nem a megújulás görcsös vágya az ellenszere, hanem a nyitottság, a tanulni akarás, a szelíd szemlélődés. Persze félig öntudatlanul azért specializálódtam valamelyest: általában új írást rendezek, magyart és külföldit vegyesen, kőszínházban és független terepen is. Sok külföldi szerzőt mutattam be először Magyarországon (főleg angol nyelvűeket), de nagyszerű magyar szerzőkkel is dolgozhattam együtt a szövegeiken – és néhány éve magam is írok, általában konkrét megrendelésre és szereposztásra. Az opera pedig, ami miatt az egészet elkezdtem annak idején, az utóbbi időben szintén aránylag rendszeressé vált az életemben – boldogan lennék igazi operarendező, akire így is hivatkoznak, és aki csak ezt csinálja, de addig még, azt nézem, sok van hátra.

Mi kell ahhoz, hogy igazán magadnak érezz egy megrendezendő darabot – szakemberlét ide vagy oda?

A benne dolgozó művészekkel kötött szövetség. Az együtt töltött minőségi idő. Ha én magam alig is látszom benne a végén – nem bánom. Van egyfajta túlmisztifikáltsága annak idehaza, hogy egy megrendezett előadás mennyire viseli magán az alkotó keze nyomát, világlátását, hogy mennyire érződik személyesnek. Én is így tanultam annak idején, hogy ez egy meghatározó tényező, amin esztétikai ítéletek alapulnak – viszont ezzel nekem vannak nehézségeim. Noha láttam már csodaszép személyes dolgokat (és igyekeztem csinálni is), de ha ott és akkor az volt épp a feladat, attól ez még nem számít számomra abszolút fokmérőnek. Nem attól érzem magam jobban egy előadáson, hogy felismerem a rendező kézjegyét. És én sem úgy válogatok a saját munkáim közül, hogy megvizsgálom, melyik az, amelyikben a leginkább látszódom. Tartózkodóbb vagyok ennél, a próbateremben dől el számomra a dolog sikere, nem a színpadon. Ami ott fenn megy – az már a színészek és nézők belügye. Ha a próbán úgy érzem, hogy szövetségesekre találtam, akikkel egy nyelvet beszélünk, egy a humorérzékünk, ugyanazok a dolgok aggasztanak a világban, akkor szokott az lenni, hogy arra a munkámra büszke vagyok. Az igazán nagy katarzis pedig akkor születik meg a számomra, amikor egy színész jobbnak bizonyul saját magánál, vagy annál, amilyennek a próbán elterveztük az alakítását. Ha sikerül mindent alaposan kidolgoznia, és ha én is a lehető legtöbbet tudtam segíteni neki, az is jó… de ha kimegy a színpadra, és nem megtagadva, hanem ellenkezőleg: meghaladva azt, amit csináltunk együtt, valami olyat művel, amire nem számítottam, az maga a csoda. Olyankor bőgök, mint egy kisgyerek.

Jelenleg a Bohéméleten dolgozol. Szereted az alapul szolgáló darabot?

Nagyon szeretem, gyerekkori alapélményeim közé tartozik. A Bohéméletet az ABC-operák egyikének is csúfoljuk (Aida, Bohémélet, Carmen – A szerk.), mert minden operaházban, az egész világon műsorra lehet tűzni, és több mint valószínű, hogy siker is lesz. Pesten is mindig ment és megy is, a Nádasdy-féle előadás kis híján száz éves már, és még látható (és csoda szép). Most ráadásul, a COVID után-alatt mást jelent a magát halálba köhögő, a rég elhagyott, segíteni már nem tudó szerelméhez az utolsó óráján hörögve visszavánszorgó nő képe.

És így máris van aktualitása az előadásnak.

Így van, az aktualizálásnak így már nincs is értelme. A másik pedig, ami szintén a járvány utáni színrevitellel jár: a mű éhező, nyomorgó művészek között játszódik. Az úgynevezett párizsi művészvilág szerves részét képezi Párizs önazonosságának. Viszont érdekes módon csupán az egész egyben jelenti ezt, az egyes ember már nem. Ha valaki fagyhalálban elpusztul a padlásszobájában, nem fog hiányozni senkinek. A jelenség, a pezsgő-forrongó művészet, az azzal járó életmód elidegeníthetetlen része a közösség identitásának, de maga az ember nem. Teljesen lényegtelen, hogy a sokadik festőművész él-e vagy hal. Ez nagyon rémisztő jelenség. Ha pedig színházi emberként az utóbbi másfél évet végiggondoljuk, akkor a járvány súlyosan felvetette a feleslegességünk kérdését. A vírus a szeretteink mellett a kultúránkra támadt rá: nem jártunk színházba, moziba, nem jártunk múzeumba, nem telt meg a város főutcája este örömmel találkozó emberekkel. Noha látszólag jól megvoltunk színház nélkül, mégis azt vette el a korona, amiért jó európainak lenni. Ezt mindenki megérezte. De hogy konkrétan a színházi életből X vagy Y pályán van-e még, elment-e mást dolgozni, vagy már éhen is halt, az jelentéktelen. Máshogy fogalmazva: az, amit csinálunk, hiányozna mindenkinek, viszont mi magunk nem hiányoznánk senkinek. Ez az egyik leckéje a Covidnak. A Bohémélet pedig erről is szól.

Ez egy elég szomorú felismerés.

Ahogy a jó színdaraboknál lenni szokott: oda üt, ahova fáj. Egyébként maga a darab mindezek ellenére vicces szerintem, kifejezetten szórakoztatónak tartom. Könnyű nézni, jó hallgatni. Közhelyes talán, de belépőnek tartom az operába azoknak, akiknek ez idegen terep. Rövid, húsz-harminc perces felvonásokból áll, amelyek mulattatóak, mozgalmasak, gyorsan történnek bennük a dolgok. És mindent összevetve mégis hordozza magán azt a besűrített időtlenséget, ami az operák sajátja. Mindenre jut idő annak ellenére, hogy gyorsan szalad a cselekmény előre. És szól a legcsodálatosabb zenék egyike.

Lényegében tehát ez egy kapudrog lehet az operába. A próbák mindeközben már zajlanak. Az összecsiszolódás megtörtént már?

Nincs okom panaszra. Többségüket ismertem már korábbi munkáinkból, a szegediekkel is már többször dolgoztam együtt, de lesznek olyan új arcok is, akiknek a színészetét majd még úgymond tanulnom kell.

A látványvilágot illetően mire számíthatunk?

Látványos lesz, már csak azért is, mert sok szereplőt mozgatunk meg. Ugyanakkor talán a Deszkavízió olvasói is tisztában vannak azzal, hogy a Szegedi Színház (sokadmagával) igencsak nehéz időszakot él át mostanában, kimerült tartalékokkal, megtépázott csapattal. Így arra kényszerülünk, hogy egyszerre legyünk látványosak és költséghatékonyak. Ezért a leghagyományosabb kulisszás díszlet egy mai parafrázisával fogunk dolgozni, egy rajzolt, és mégis ismerős mesevilág fog dominálni, tehát nem stilizációt, de nem is a fotorealizmust fogjuk szem előtt tartani – nem is engedhetnénk meg magunknak. Próbáljuk a játékosságát is megtartani, és igyekszünk mainak is lenni. Az operanézőknél valamiért mindig egy kardinális kérdés, hogy vajon a rendezés modern lesz, vagy sem. A magam részéről szórakoztatónak tartom ezt a problémát, meg hát hidegen is hagy. De azért válaszolok: ha valaki aggódna, hogy modernizáljuk-e a darabot, akkor jöjjön nyugodtan, mert erről szó sincs. Ha valaki pedig amiatt aggódik, hogy egy múzeumi előadást állítunk színpadra, akkor nekik is azt üzenem: nem olyan lesz. Jöjjenek bátran.

Engem máris meggyőztél. Mire számíthatunk Tőled a közeljövőben?

A félbemaradt dolgokat kell mozgásba hozni, a lezárás miatt a tavalyi évadban készült produkciók közül sok még nem került igazi nézők elé. Nekem is felgyűlt valamennyi. Nyíregyházán készítettem például egy előadást Bogáncsvirág címen, az is bekerül végre a rendes játékrendbe, bár szabadtéren már sikerült megmutatni pár nézőnek nyár elején. Közben ugyancsak Szegeden csináltunk két másik operaelőadást is tavaly, a Dido és Aeneas-t és a Négyhangú operát – az egyik Purcell, a másik Tom Johnson műve, ezeket is újra kéne tanulni, újrapróbálni. Emellett elkezdtük játszani a Stefan Zweig Sakknovella című kisregénye alapján íródott Fekete-fehér című monodrámát is, amit Légrádi Gergely írt és Ujj Mészáros Károly rendezett, és amit én játszom. Az Orlai Produkciónál a Hárman a padon félbemaradt munkálatait folytatjuk majd Benedek Miklóssal, Gálvölgyi Jánossal és Egri Mártával. Más előadásokat is fel kéne újítani, majdnem két év távolából… és persze új tervek is vannak, de ezek nagy része még a homályba vész.

Értem. Magyarán: nem fogsz unatkozni.

Unatkozni semmiképpen, ugyanakkor úgy áll a dolog, hogy ezekkel bármelyik pillanatban bármi megeshet. Tehát ez vagy mind lesz, amit most felsoroltam, vagy egyik sem, vagy nem mind… nem tudom.

Mindenesetre kívánom, hogy mindegyik úgy alakuljon, ahogy el lett tervezve!

Köszönöm!

Ezeken az oldalakon nincsenek saját írások. A cikkek forrását az egyes bejegyzések végén lehet megtalálni.

/fa-tags/ TÁRGYMUTATÓ.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt b32 baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál címlap club70 cosí fan tutte cover cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy csók és más semmi egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek falstaff fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mesterjátszma mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operavita operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron sorozat a vidéki operajátszásról stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szénakutyák szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház a város színház tv színházak éjszakája színházi törvény színlapok szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed
Név

600 kilométer 100 guinness,4,a csemegepultos naplója,243,a gyáva,1,a gyermek és a varázslat,3,a haramiák,32,a hülyéje,21,a kék hajú lány,2,a kéz,48,a kis kéményseprő,2,a köpeny,34,a közös többszörös,34,alapítvány a magyar színházakért,3,alba regia szimfonikus zenekar,7,aldi női futógála,1,állj bele,1,aNNa,29,anyám éhesnek tűnik,3,aradi kamaraszínház,3,aranytíz,4,archívum,3,arden,1,az elvarázsolt disznó,12,az ember tragédiája,1,az öreghíd alatt,60,b32,8,baal,2,babel sound,1,baja,1,balatonboglár,2,balatonfüred,2,balfácánt vacsorára,27,bálna,2,bárka,268,bátorságpróba,6,bencs villa,1,beszélő levelek,4,bisb,1,bivaly-szuflé,54,bob herceg,37,bogáncsvirág,33,bohémélet,63,borral oltó fesztivál,1,börtönrádió,3,bsi,1,budaörs,5,budapest improv show,10,budapest music center,1,budapesti kamaraszínház,1,budapesti vonósok,11,budoár kiállítás,1,busz-színház,11,CAFe Budapest,8,caminus,72,castel felice,43,castel felice vizsga,5,centrál,3,címlap,16,club70,1,cosí fan tutte,47,cover,3,cupido és a halál,30,cv,1,családi játszmák,59,családi ünnep,3,cseh tamás,4,csíkszerda,65,csoportterápia,17,csukás-díj,10,dankó rádió,1,danubia zenekar,6,debrecen,11,debreceni tavaszi fesztivál,1,delila,2,deszka fesztivál,19,dido és aeneas,52,díjak elismerések,1,don juan,3,dráma kortárs színházi találkozó,6,drámaíró verseny,1,due,1,duett,2,dunapart,6,dunaújváros,2,e-színház,32,egri tavaszi fesztivál,1,egy csók és más semmi,1,egy kiállítás rémei,1,éhség,8,élnek mint a disznók,13,előadásszámok,1,email,1,ének a három hollóhoz,2,english,25,erkel színház,65,ernani,4,érzékenyítő fesztivál,1,esztergom,3,eucharisztikus kongresszus,7,europa cantat,7,ezek mennek,16,falstaff,1,fekete-fehér,38,fellegek,14,fesz segélyalap,9,fiatal írók,1,fidelio színházi est,3,finito,16,firkin,264,fishing on orfű,1,fogság,1,francia sanzonest,2,friss hús,2,furnitur,49,füge,124,független előadóművészeti szövetség,9,gianni schicchi,30,gödöllő,1,grecsó,1,grisnik petra,9,gusztinak megjött az esze,1,gyerekstúdió,2,gyilkosok,1,gyógyír északi szélre,85,győr,5,győri tavaszi fesztivál,3,gyulai várszínház,5,hajmeresztő,27,halál hotel,24,halastó,116,hangoló,1,hárman a padon,64,harminchárom változat haydn-koponyára,94,háromszögek,25,hatok csoport,1,hatszín teátrum,74,hazug,1,hét domb fesztivál,2,hetedik alabárdos,1,hetedik mennyország,15,hírek,3,hírszerzők,1,hogy szeret a másik,76,hol,4,hoppart,1,hrabal-vurstli,14,humorfesztivál,6,így tanultam meg vezetni,1,imprójam,1,imprómaraton,3,in medias brass,1,in memoriam cseh tamás,4,interjú,92,irodalom éjszakája,7,jak,2,jászberény,6,jegyek,1,jó kérdés,13,junior príma,4,jurányi,59,k2 színház,2,kalandra fül fesztivál,2,kaposvár,142,katona,76,képek,329,kibelátó,13,kicsi szívem kávéba pottyant,1,kis suttogás,5,kisfaludy színházi fesztivál,2,kisvárda,8,kmtg,1,kolozsvár,33,koma,38,komárom,5,komédium,1,koronavírus,136,kortárs drámafesztivál,15,kórusok éjszakája,63,kőszeg,195,köszönet estéje-estélye,1,kritika,458,kritikusdíj-átadó,15,kuk,3,kultkikötő,10,kultúrfürdő,26,kurátorok,9,lakott sziget,17,láthatatlan állomás,4,latinovits diákszínpad,1,leenane szépe,30,leonardo,1,lev&te,2,limerick-bajnokság,7,líra és epika,38,london,1,love and money,73,love and money vizsga,9,macskadémon,33,madách színház,4,madame poe,7,magdafeszt,6,mágnás miska,13,magvető,4,magyar rádió,17,magyar színház,140,magyar színházi társaság,9,magyar zene háza,2,manhattan short,5,manna,110,manőver,38,margó irodalmi fesztivál,7,más olvasnivaló,3,menház színpad,27,merlin,5,mesterjátszma,1,mikor,3,mindenütt jó,34,mindenütt nő,1,mintaapák,1,miskolc,1,miszépmiszépmiszép,54,mojo,51,momentán,134,monodráma fesztivál,9,móra kiadó,1,most fesztivál,6,motto,3,mozart-kommandó,2,mozgófénykép,44,mozsár műhely,4,mu,5,múzeumok éjszakája,1,művészetek palotája,17,művészetek völgye,31,nagykanizsa,1,naptár,1,nefelé,2,négyhangú opera,50,nemzeti filharmonikusok,7,nemzeti színház,11,nézőművészeti kft,46,nézőpont színház,9,nofilter,4,nyílt nap,4,nyinyernya,30,nyíregyháza,370,nyolc nő,26,óbudai társaskör,28,ómama,2,online fordítónapok,1,operabeavató,238,operaház,80,operajátszóház,21,operamacera,7,operavita,12,operettszínház,35,orlai,602,othello gyulaházán,42,ők,2,ördögkatlan,314,örkény,1,örkény vurstli,5,örömimpró,3,pájinkás jános,1,pannonhalma,2,papp jános,1,párkák,44,patália,2,páternoszter,1,patreon,2,pécs,42,pécsi egyetem,2,pesthidegkúti művészeti fesztivál,1,pesti barokk,84,pesti magyar színiakadémia,16,petőfi irodalmi múzeum,4,pim dia hangoskönyvek,3,pinceszínház,8,placcc,30,pokol,10,portré,1,postart,1,poszt,63,poznan,1,pozsonyi piknik,4,rádió,1,rádiójátékosok,3,radnóti,45,remény,10,rendezők viadala,4,rév fülöp,34,rögvest,24,russian indie film fesztival,1,sakknovella,2,shots festival,1,sinaia,1,sly,55,snowman,6,soharóza,82,sokszemközt,1,somló cirqsz,7,song-óra,1,sopron,1,sorozat a vidéki operajátszásról,4,stockholm,2,susotázs,126,szabadesés,39,szeged,224,székely-könyv,4,szemes fesztivál,2,szénakutyák,1,szent imre,1,szentendrei teátrum,15,szép heléna,21,szerzői munkák,4,szfe,18,színház a város,1,színház tv,59,színházak éjszakája,29,színházi törvény,1,színlapok,67,szívem szeret,4,szkéné,29,szombathely,28,szöveg,4,szputnyik hajózási társaság,25,táblázat,1,tárgymutató,1,tartalom,2,tatabánya,46,telefondoktor,176,temesvár,46,tengeren 2008,104,tengeren 2019,69,térkép,1,terminál workhouse,4,teszt,16,thália,75,the irish coffee,46,thealter,15,tilos rádió,3,tivoli,3,tóbiás és az angyal,30,törőcsik-emlékest,11,trefort színjátszó fesztivál,1,váci dunakanyar színház,4,vágánybenéző,11,van egy határ,28,városmajor,11,vaskakas,5,veled kerek,1,vera,102,vidéki színházak fesztiválja,13,vidor fesztivál,83,vigadó,2,visszaszámláló,1,volt egyszer egy ndk,3,vonalhúzás,34,zalaegerszegi kvártélyház,16,zeneakadémia,1,zichy major,1,zsolnay negyed,3,
ltr
item
GÖTTINGER PÁL: “Nem a megújulás vágya hajt előre, hanem az igény, hogy érzékeny maradjak a változásra” – interjú Göttinger Pállal
“Nem a megújulás vágya hajt előre, hanem az igény, hogy érzékeny maradjak a változásra” – interjú Göttinger Pállal
GÖTTINGER PÁL
https://www.gottingerpal.com/2021/09/nem-megujulas-vagya-hajt-elore-hanem-az.html
https://www.gottingerpal.com/
https://www.gottingerpal.com/
https://www.gottingerpal.com/2021/09/nem-megujulas-vagya-hajt-elore-hanem-az.html
true
457243742996709958
UTF-8
Ez a vége. Nincs találat erre. LÁSD MINDET Tovább... Reply Cancel reply Delete By Címlap PAGES CIKK Lásd mindet LÁSD MÉG A TÁRGYMUTATÓBAN ARCHIVE KERESÉS MINDEN CIKK. Nem találtunk semmit erre a keresésre Címlap Sunday Monday Tuesday Wednesday Thursday Friday Saturday Sun Mon Tue Wed Thu Fri Sat January February March April May June July August September October November December Jan Feb Mar Apr May Jun Jul Aug Sep Oct Nov Dec just now 1 minute ago $$1$$ minutes ago 1 hour ago $$1$$ hours ago Yesterday $$1$$ days ago $$1$$ weeks ago more than 5 weeks ago Followers Follow THIS PREMIUM CONTENT IS LOCKED STEP 1: Share to a social network STEP 2: Click the link on your social network Copy All Code Select All Code All codes were copied to your clipboard Can not copy the codes / texts, please press [CTRL]+[C] (or CMD+C with Mac) to copy Table of Content