Ugrás a fő tartalomra

Most épp ez

Törőcsik Mari összehozta egy estére Alföldi Róbertet és Vidnyánszky Attilát

Törőcsik Mari máig velünk él, kedden például összehozta a Nemzeti Színház korábbi és mostani igazgatóját is egy estére. A közönség több percig állva, némán tisztelgett a Nemzet Színésze előtt. „Hiányzik belőlünk a nagyvonalúság. A felülemelkedés képessége. Boldogító érzés, amikor ezzel mégiscsak találkozik az ember.” Törőcsik Mari mondatait nem véletlenül választotta a rendező, Bérczes László a keddi, a magyar dráma napján megrendezett „Senkié és mindenkié” – Törőcsik Mari-emlékest mottójává, hiszen a mai magyar színházi életből nagyon is hiányzik a nagyvonalúság és a felülemelkedés is. És igaza volt: tényleg boldogító érzés volt megtapasztalni, hogy ha máskor nem is, de egy ilyen megemlékezés erejéig képes ez a végletesen szétszakított szakma valamennyire közösen kiállni valamiért. Konkrétan Törőcsik Mariért. Újra. Legutóbb a 80. születésnapján volt így. Hiszen ő valóban senkié és mindenkié, nemigen sajátíthatja ki semelyik oldal, egész élete és művészete erről szólt. Az est Maár Gyul

Eldőlt a játszma, a Pinceszínház indul, a k2 meg tönkremegy

Elindult a színházi szezon, a Pinceszínház is megkezdi működését, mindjárt szeptember elsején az új direktor, Sztarenki Pál igazgatásával. Közben egy másik színház, a szakma és a közönség által is elismert, ám állandó játszóhellyel nem rendelkező műhely meg lehet, hogy nyolc év után bezár. Mindenesetre az első bemutatója már elmarad.

„Nem is gondoltam volna, hogy saját társulatom nekrológját írom, amikor a doktorimon dolgoztam: az ugyanis a k2 Színházban betöltött működésemről szól” – mondja Fábián Péter, a színház egyik művészeti vezetője. A Pinceszínház igazgatói pályázatának legnagyobb vesztese a nyolc év óta működő k2 Színház. Fábián a nyári direktori pályázat eredményhirdetését most így kommentálja:

Mi az önkormányzat döntésével soha nem látott bizonytalanságba kerültünk, de ha egy hét múlva kérdez, lehet, hogy azt mondom, le is húztuk a rolót. Mivel állandó játszóhelyünk nincs és nem is volt soha, a Pinceszínház lett volna az utolsó mentsvárunk.

Fábiánék Komáromi György színházi menedzserrel nem először pályáztak közösen: tavaly ősszel elindultak a Pécsi Nemzeti Színház igazgatói pályázatán is, amit végül Lipics Zsolt pécsi színész nyert meg. Mivel azonban a Pinceszínház az államtól teljesen független intézmény, sem Emmi, sem NKA, sem egyéb, állami pályázati pénzt nem kap, egy ellenzéki vezetésű fővárosi kerület, Ferencváros támogatja, a k2 az utolsó pillanatig reménykedett abban, hogy ezúttal szakmai döntés fog születni. Fábián azt mondja, hogy
a korábbi színházi pályázatoknál már a kiírás pillanatában tudni lehetett, hogyan fog eldőlni a játszma, itt azonban bíztunk abban, hogy nem fideszes kerület lévén a szakmaiság dominálhat. Ahogy azonban végignéztem a pályázók háromórás meghallgatását, kikristályosodott bennem, hogy ez is egy előre lepörgetett játszma. Akit a képviselők preferáltak, annak alákérdeztek, akit meg nem, azzal kekeckedtek. Én egy jó időre elvesztettem a hitemet a színházi pályázatokban.
A k2 és Komáromi pályázatában az állt, hogy a k2 Színház évi két bemutatóját a Pinceszínházban tarthatja, ezenfelül a k2 szervezésében megvalósult volna többek között egy, az aznap reggeli híreken alapuló, improvizációs hírlapszínházi sorozat (amilyet korábban már megismerhettünk a Katona József Színházban), beavatószínházi sorozat, ifjúsági program, illetve egy havonta jelentkező színházi szitkom komikus karakterekkel, a kerület életére reflektálva. A szakmai együttműködést a színházépületen kívülre is kiterjesztették volna közösségi színházi projektek, színházi nevelési programok szervezésével, civilek és marginális társadalmi csoportok bevonásával. A szakmai bizottság javaslatát totálisan figyelmen kívül hagyó önkormányzati végeredmény óriási csalódást és felháborodást jelentett Fábián számára, aki úgy érzi, Csipkerózsika álmából ébredt arra, hogy

EZÚTTAL IS POLITIKAI TÉRBE KERÜLT EGY SZAKMAI, SZÍNHÁZI PÁLYÁZAT.

Ráadásul a Magyar Színházi Társaság közleménye tovább mélyítette csalódását, hiszen a hasonló kormányközeli pályázati ügyek és győztesek esetében mindig kemény hangon felháborodtak, most azonban egy se hús, se hal közleményt adtak ki az alábbi szöveggel:

Lehetséges, hogy szerencsésebb lett volna a sok értékes pályázatból többet ajánlani, mindenesetre meglepő és fájdalmas lehetett a közvélemény és legfőképp a bizottsági tagok számára, hogy az általuk ajánlott pályázó a végszavazásig nem jutott.

Majd hozzátették, hogy nem tartják szerencsésnek azt az elsöprő indulatot, ami Sztarenki Pál kinevezésének tényét kíséri. Aprócska folt a történeten, hogy Sztarenki a Magyar Színházi Társaság vezetőségének tagja, ám erről a közlemény nem tesz említést.

A döntéssel a k2 Színház, melyet már eddig is megtépázott a pandémia és a pályázati pénzek bizonytalansága (az Emmi többlettámogatási pályázatairól még semmit nem tudnak, noha májusban járt le a kihirdetési határidő), teljesen lehetetlen helyzetbe került, ráadásul a működésükhöz minimálisan kellő 30 millió forint helyett most az NKA-tól is csak meglehetősen alacsony összeget, négymillió forintot kaptak. Így a társulati tagoknak, akik nagy része már eddig is pizzafutárként dolgozott, hogy megéljen, máshol kell munkát vállalniuk, márpedig hogyan lehetne játszóhelyért lobbizni egy széteső társulattal?

Ezzel a szemben a Pinceszínház szeptember elsején megkezdi működését Sztarenki Pállal, aki korábban színészi és rendezői pályafutásán túl a zalaegerszegi Hevesi Színház művészeti vezetőjeként szerzett tapasztalatot.

DE NÉZZÜK, MI IS TÖRTÉNT A PINCESZÍNHÁZBAN.

A Pinceszínház kerületi fenntartású kis színház, mindössze 99 férőhellyel, a Ferencvárosban. Már eddig is a színházi szakma perifériáján foglalt helyet, viszont óriási potenciál van benne: az egyetlen budapesti színház, mely nem tartozik sem az Emmi, sem a főváros felügyelete alá, Budapest IX. kerületi önkormányzata működteti.

Valószínű ezzel is magyarázható az az óriási érdeklődés az igazgatói posztra kiírt pályázat körül, melyre tizenöten jelentkeztek, végül tizennégyen maradtak, mert Pozsgai Zsolt drámaíró, aki az Új Színház igazgatói székéért is indult Dörner György ellenében, a k2 Színház esélyeit javítandó az utolsó pillanatban gesztust gyakorolva visszalépett.

A szakmai bizottságban ők foglaltak helyet:
  • Barnák László, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója
  • Őze Áron, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza igazgatója
  • Csáki Judit színikritikus
  • Jászay Tamás színikritikus
  • Benedekfi István, az Emmi Kultúráért Felelős Államtitkárság, Előadó-művészet Főosztályának vezetője
  • Döme Zsuzsanna alpolgármester
  • Szász János színházi és filmrendező
  • a Pinceszínház képviseletében Farkasné Bugyáki Beáta
A szakmai bizottság Komáromi György és a k2 Színház közös pályázatát találta a legérdekesebbnek, a legizgalmasabbnak, az ő személyét javasolta az igazgatói posztra. Az önkormányzati testület viszont, félresöpörve a szakmai bizottság véleményét, Sztarenki Pált hozta ki győztesnek az igazgatói székért folyó versenyben. A direktorok kinevezésének eddigi gyakorlatában nem először történik olyan, a döntéshozók nem veszik figyelembe a szakértőkből, színházi emberekből álló bizottság véleményét.

Sztarenki Pál az Index megkeresésére elmondta, szerinte a jelenlegi pályázati rendszer nem jó, de nem tudja, hogyan lehetne jobbat kitalálni. Ő abban a reményben adta be egyébként a Spiró György és Alföldi Róbert által is támogatói nyilatkozattal ellátott pályázatát, hogy van rá esély, hogy nyerhet. Nyilván a nagy játszmában ő csak egy gyalog volt a sok közül, mondja, de nem tudja és nem is kívánja kommentálni Baranyi Krisztina IX. kerületi polgármester többek közt a 9 nevű önkormányzati magazinban megjelent állítását:

Végtelenül elkeserítő döntés született ma a Pinceszínház igazgatójának kiválasztásakor. Ezen a téren az marad a kerületben, ami a Fidesznek kedves, változás leszavazva.

Baranyi szerint a Fidesz, a DK, az MSZP és a Momentum képviselői „friss nagykoalíciót” alkotva hagyták figyelmen kívül a szakmai bizottság javaslatát.

Sztarenki a Pinceszínházat elsősorban repertoárszínházként üzemelteti mostantól, ahogy eddig is működött, önálló társulat nélkül, bizonyos előadásokat pedig a IX. kerületi iskolákba szeretne elvinni, és osztálytermekben játszani. A munkát már nyáron elkezdte, szeptember közepétől pedig teljes bedobással indítja a szezont egyrészt a Covid-járvány miatt be nem mutatott, „bennragadt” produkciókkal, másrészt már meglévő előadások budapesti bemutatójával.

A FREESZFE EGYESÜLETTEL MINDENKÉPP EGYÜTT SZERETNE MŰKÖDNI,

ez a pályázati kiírásban is kötelező elemként szerepelt, egy vizsgaelődást a végzősök itt mutathatnak be. A Pinceszínházban lesz a premierje Jordán Tamás legújabb költői önálló estjének Levelek Adytól címmel, ezenkívül Trezor címen egy beszélgetéssorozatot is indít illusztris vendégekkel, elsőként Alföldi Róberttel. Sztarenki a vesztesként távozó k2 Színházzal is szeretne együttműködni, ha lenyugodnak a kedélyek, legalábbis felajánlotta nekik, hogy egyik előadásukat a Pinceszínház befogadja. Ezt azonban Fábiánék visszautasították, mert úgy érzik, árulás lenne azt a szellemi tőkét, amik ők tettek bele saját pályázatukba, ilyen módon bevinni a Pinceszínházba.

SZTARENKI PÁLYÁZATÁBAN AZ IS BENNE VAN, HOGY NÉHÁNY SZÉKET FENNTARTANA HAJLÉKTALANOKNAK, ILLETVE ROMA MŰVÉSZEKKEL SZERVEZNE PROGRAMOT A PINCESZÍNHÁZBAN.

Az új igazgató ugyanolyan szerény büdzsével gazdálkodhat, mint elődje: az önkormányzati 115 millióból és a 11 millió körülire saccolt jegybevételből. Sztarenki innentől fogva, noha nem tagja egyetlen más társulatnak, szabadúszóként, a saját bt.-je keretében sem játszhat, illetve rendezhet máshol, csak önkormányzati engedéllyel, ami szokatlan, más színházra nem jellemző gyakorlat. A Rózsavölgyi Szalonban jelenleg futó előadás próbáit, illetve a meglévő előadásokat még végigviheti, de mást nem vállalhat.

A szakmai bizottság mindegy egyes pályázónál kimondta, támogatja-e vagy sem, s indokolta is döntését. E szerint Bagossy László pályázata nem elég sokszínű színházat vázol fel, Bodansky György nem teljesítette a pályázati kiírásokat, Kutszegi Csaba pályázata körvonalazatlan, és nem határoz meg egyértelmű színházi koncepciót, Szirtes Balázsé pedig nem helyspecifikus, nem reagál arra, miként lehetne a Pinceszínház ferencvárosi színház. Sztarenki pályázatáról az volt az összegző vélemény, hogy van benne egy erős színházi szellemiség, ugyanakkor széttartó és nem elég koherens ahhoz, hogy kitűnjön a budapesti színházi szakmából.

Komáromi Györgyöt is megkerestük, ő nem kívánta kommentálni az önkormányzat döntését.

Mi a baj?… Átpolitizálódott a teljes magyar közélet és a művészet. Ez megöli a szakmát, megöli a mesterségeket

– írta Ruszt József 2005-ben. A mondat Sztarenki pályázatában olvasható.