Ugrás a fő tartalomra

MOST ÉPP EZ

Grisnik Petra 35 éves

Ma ünnepli 35. születésnapját Grisnik Petra Junior Prima-díjas színésznő, Göttinger Pál rendező felesége. Grisnik Petra 1986. október 16-án látta meg a napvilágot Pécsett, egy horvát nemzetiségű családban nevelkedett a város melletti Kökényben. Már gyermekként megcsillogtatta művészi tehetségét, ugyanis 1999-től kezdve fellépett a Pécsi Horvát Színházban. Természetesen ezen a pályán folytatta, 2008-ban fejezte be a Kaposvári Egyetem színművész szakát, majd gyakorlatát a kaposvári Csiky Gergely Színházban töltötte. 2008 és 2014 között ennél a társulatnál talált otthonra, 2014-től kezdve viszont szabadúszó. Eddigi pályafutása során játszott már a Rómeó és Júliában, a West Side Story-ban, A víg özvegyben, a La Mancha lovagjában, az Egérfogóban, a Nyolc nőben és a Csoportterápiában is, de nem idegenek számára olyan közkedvelt darabok sem, mint a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, a Játék a kastélyban vagy a Száll a kakukk fészkére. Jelenleg több előadása is műsoron van, például a Kolibri Pincé

Aki tudott szeretni – Törőcsik Mari visszatért a Nemzetibe

Szeptember 21-én nagyszabású gála keretében helyezték el az emlékezés sárga rózsáit egy ikonikus fotel mellé Törőcsik Mari pályatársai és barátai a Nemzeti Színházban. A nézőtéren meghatott csend, a színpad elé kifeszített kivetítőn egy mondat – „Tudni kell szeretni” – és egy távolba révedő arc… Marié.

A kivetítőn filmrészletek, egy születésnapi köszöntés pillanatai, archív fotók, előadás-jelenetek és egy el nem készült produkció – Az öreg és a tenger – próbáinak először és utoljára látható felvételei váltották egymást. Bérczes László rendezésében a múlt darabkái álltak össze lassan komplett életművé, mialatt színészek és rendezők léptek a színpadra, közben mindent belengett a szeretet érzése. Az a szeretet, amiről Mari azt vallotta, hogy az egyetlen dolog, ami szebbé teszi a világot, „beragyogja azt, aki adja és aki kapja”.

Egyszer csak Molnár Piroska hangja töltötte be a teret, a melódia utána még hosszan a fülünkben csengett. Majd Voith Ágié, Oláh Ibolyáé, de Básti Juli és Dés László is énekelt. Ki-ki a maga eszközeivel vett búcsút a 20. század egyik legmeghatározóbb színésznőjétől. Érdi Tamás például Chopintől és Bartóktól, Törőcsik Mari legkedvesebb zeneszerzőitől játszott egy-egy tételt. Mert ide mindenki elköszönni érkezett. Jordán Tamás is, aki egy anekdotával idézte fel a bolondozásaikat, felelevenítve egyik utolsó találkozásukat. „Azt szeretném, ha Mari így maradna meg az emlékezetemben, ilyen bolondosnak” – mondta a színész.

Alföldi Róbert évek óta nem lépett be a Nemzeti Színház ajtaján, de Törőcsik Mariért most mégis megtette. Sötét színpadon mondta el Pilinszky négysorosát, majd néma főhajtással távozott.

Színpadra lépett a művésznő legkedvesebb kellékese, Pista is, aki a kaposvári Naphosszat a fákon próbaidőszakában Mari mindenese és bizalmasa volt. Néhány naplórészletéből egy kicsit a néző is beleláthatott a kulisszák mögötti világba, sőt még az ehető palacsintakalap készítésének rejtelmeibe is, ami a rendező, Anatolij Vasziljev kérésének kreatív megoldása volt.

A legendás Moszkvai Színház rendezője maga is tiszteletét tette az emlékesten, mesélve arról az időszakról, amikor Törőcsik Mari „feltámadt”. A művésznő 2008-ban kómába esett, a direktor pedig azon kevesek közé tartozott, akik bemehettek hozzá.

Vasziljev egy szerep ígéretével hozta vissza őt az életbe.

Törőcsik Mari 80. születésnapján ösztöndíjat alapítottak a legtehetségesebbnek tartott 25 év alatt színészhallgatók számára. Minden évben legfeljebb ketten nyerhetik el a Törőcsik Mari Ösztöndíjat, Rozs Tamás vezetésével a díjazottak is színpadra léptek.

Mint ahogyan a jövő nemzedéke is képviseltette magát. Igaz, már csak hangban, de a Nemzeti Színház „Iluskája” átlépett Tündérországba, a fiatalok pedig betöltötték a teret, a fotel körül járva el végső táncukat. A mozdulataikban egyszerre volt jelen a fájdalom és a hiány, ugyanakkor felszabadítóan is hatott. „A jövő itt van, de emlékezünk rád” – üzenték némán.

Az emlékezés első virágát Vidnyánszky Attila helyezte el a karfán a társulat kíséretében. A szék végül lassan eltűnt, helyét egy gyertya vette át.

Végül nem maradt más, csak a sötétség és a teret bevilágító gyertyaláng.

A közönség néma felállással búcsúzott és lehajtott fejjel hagyta el a nézőteret.