„AHOGY A NÖVENDÉKEK FIGYELNEK, AZ JELENTI AZ ELISMERÉST”
Mindig tudta magáról, hogy egyszer tanítani fog, csak ennek formájáról nem volt elképzelése. Aztán négy esztendővel ezelőtt mesterkurzusra hívták, majd a Zeneakadémiától is érkezett felkérés ...
Szépen ível felfelé a karrierje, rengeteg a felkérése a világ számos pontjáról. Hogyan lehet egy aktív pálya mellett időt szakítani a tanításra is?
– Nem lehetetlen, csak jól be kell osztani az időt. S úgy vélem, az embernek nemcsak akkor kell a tanítás felé fordulnia, ha már befejezte a karrierjét, vagy ha már nem dolgozik annyit. Éppen az a jó, hogy mindaz, amit megtapasztalok, átélek aktív művészként, rögtön tovább tudom adni a növendékeknek, akik között akad, aki alig fiatalabb mint én… Épp ezért baráti közegre törekszem, arra, hogy tegezzenek, az, hogy ‘Mesternő’-ként tekintsenek rám, nagyon távol áll tőlem. Hiszen így is megadják a maximális tiszteletet, ahogyan figyelnek, számomra az jelenti az elismerést. Nagy öröm, hogy amikor elkezdtem tanítani a Zeneakadémián, a második félévben nőtt a jelentkezők száma, és sokszor olyanok is bejöttek az óráimra, akik nem is vették fel a tárgyamat. Ebből azt szűrtem le, jó az, amit csinálok. Törekszem is arra, hogy egyre jobb legyek. S érdekes, mindig tudtam magamról, hogy egyszer majd tanítani fogok, csak a hogyanját nem tudtam elképzelni. Van olyan művész, aki ezt teljesen elutasítja, de azt éreztem, bennem megvan a pedagógiai ösztön, s bár nincs végzettségem, ahogy nekikezdtem, egyre jobban beleástam magam ebbe a területbe is.
Hogyan jött az ötlet, hogy ne csak elvállalja a felkéréseket, hanem saját mesterkurzust is életre hívjon?
– Ebben egy egész kis csapat vesz részt, akikkel nagyon hasonlóan gondolkodunk, s fontosnak tartottam, hogy együtt döntsük el, milyen legyen az arculat, kik és hogyan vegyenek részt az oktatásban. Hiánypótló foglalkozásokat szervezzünk. Azt láttam ugyanis, hogy nincs mentális képzés, nem készítik fel a növendékeket lelkileg, pszichésen is arra, ami a valóságban vár rájuk. Szerteágazóbbnak kell lennie az oktatásnak. Ahogy meg kell tanulni ezen a pályán számlát adni, vállalkozást működtetni, a saját marketinggel is foglalkozni, ugyanolyan lényegesek a lelki dolgok, a stressztűrés vagy az, hogy időben sajátítsák el a megfelelő gyakorlási technikákat. Míg sokan a New York-i Juilliardon négy nyelven is gyakorolják a kiejtést, a deklamációt, és így már tökéletes kiejtéssel kezdik meg az operapróbákat, addig ez itthon még nagyon hiányzik. Nekem például nagy hiátust jelentetett a pályám elején, hogy nem tudtam, hogyan kell jól gyakorolni… Ennek is el kell sajátítani a megfelelő metódusát. Arról nem is beszélve, hogy mivel nem operaszakon végeztem, így belezuhantam a színpadi létbe, s a pódiumon eleinte teljesen el voltam veszve. Azt, hogy legyen egy saját szervezésű kurzus, tavaly augusztusban találtam ki, s akkor verbuváltam hozzá a társakat. Mikó Zsófia a csoporttársam volt, ő szintén szoprán, s vele az iskola befejezése után is tartottam a kapcsolatot. Más utat járt be, mint én, de kezdettől egészen kezdőkkel akart foglalkozni, tanít jelenleg is, és kiváló növendékei vannak. Felhívtam az ötlettel, mert tudtam, olyan pedagógusszemélyiség, hogy szeretném, csatlakozzon a kurzus tanáraihoz. Azt ugyanis már a legelején felmértem, fontos, hogy olyan társaim legyenek, akik kiegészítik a hiányosságaimat, hiszen nem vagyok ‘superwoman’ nem értek mindenhez, ráadásul néha annyira beszippantanak a felkéréseim, hogy nem is jut időm semmi másra. Zsófi volt az első, aki csatlakozott, s mellette még Debrecenből Szilágyi Szilviát hívtam, aki bár szintén énekes, rendkívül gyakorlatias ember, s a motorjává vált az ötlet megvalósításának. Czine Orsolya grafikus, a közösségi média szakembere az, aki részese a négyesünknek, mi vagyunk azok, akik mindennel foglalkozunk a kurzus kapcsán. S mivel gödöllői vagyok, így az ottani zeneiskolát hívtam fel először, hogy augusztus végén biztosítanának-e helyet nekünk, ezt pedig örömmel megtették. Mindehhez persze anyagi forrás is kell, így pályáztunk az MMA-nál, és a tőlük kapott támogatás, valamint a Kamara Akadémia Egyesület segítségével rendezhetjük meg a kurzust. Nem akartunk túlzásba esni első alkalommal, ezért terveztünk csak öt napot, amiről hamar kiderült, nem fér bele minden, amit szeretnénk, de ha jól sikerül, akkor a folytatásban, jövőre már kitoljuk a napok számát.
A kurzus augusztus 22-én kezdődik. Mik lesznek a témák, s kik jönnek még tanítani?
– Nagy örömünkre Kolonits Klára és Kovácsházi István is elvállalta a felkérést, azonosulni tudtak az ötletünkkel. Én XVII-XVIII. századi zenét fogok tanítani, Mikó Zsófia a legfiatalabbakkal, Deliné Soós Ágnes pedig a konzis növendékekkel foglalkozik. Lesz emellett Alexander-technika Kákay Katalinnal, Göttinger Pál a színpadi játék rejtelmeibe avatja be a jelentkezőket. Korrepetitorként Virág Emese, Baja Mónika, Jászberényi Lilian és Tóka Ágoston kíséri a növendékeket. A hangsúly az intenzitáson lesz, hiszen egy ilyen ötnapos kurzus hatalmas löketet tud adni az új évadhoz mindenkinek. Összesen 24 helyre lehetett jelentkezni, s bár ez az első kurzusunk, már néhány hét alatt betelt az összes. A komplexitás állítjuk a középpontba, mert azt látom, sokszor az dönt el egy pályát, hogy valaki képes-e ilyen típusú gondolkodásra. Számos alkalommal előfordul, hogy valaki nagyon tehetséges, de az éneklésben nem tud tudatos szintre kerülni. Akad, akinél az a gond, hogy nem tanul meg sosem gyakorolni. Sok hang ment tönkre emiatt, ami nagy kár, mert szükség van az utánpótlásra.
Egy korábbi beszélgetésünkben említette, Ön is a mai napig tanácsot kér pályatárstól, tanártól, ha elakad.
– A főtárgy tanáromnál, Pászthy Júliánál nagyon jó kezekben voltam a Zeneakadémián, a mai napig szívesen segít nekem, ahogy Kolonits Klára is, amikor nem boldogulok. Mindig örömmel beszélgetek énektechnikáról idősebb, tapasztaltabb kollégákkal. Magam is nagyon megszenvedtem a jó technikáért, de mind a mai napig felveszem minden gyakorlásomat, s ezeket elemzem. Érdekes, hogy először 2015-ben adtam énektechnikai tanácsot, amikor egy ismerős elhívott az általa tartott kurzusra. S bár nem én voltam a tanár, ráadásul Mimi áriáját sem énekeltem sosem, már a növendék produkciója közben, ösztönösen azon forgott az agyam, mit kellene mondanom neki, hogy jobbá váljon az előadása, és ezt meg is tettem. Aztán jött a váci kurzus, s azonnal élveztem a növendékekkel folytatott munkát, rögtön flow-állapotba kerültem. Nagyon sokféle hang és személyiség esetében kellett segítenem a blokkok bontogatásában, a belső feszültségek csökkentésében. Persze, egy óra nem elég, de el lehet indítani a megfelelő irányba a fiatal énekest. Néhány nap alatt lehet segíteni különböző skálákkal, azzal, hogy elmondom, a megfelelő formáláshoz milyen érzetekre gondoljon. Az is jó a tanítás során, hogy nekem ugyancsak nagyon precízen meg kell fogalmaznom, hogy mit szeretnék. Most még, ha szavakba önteni nem is tudok mindent, akkor megmutatom. S azt tapasztaltam, az őszinteség e téren is rengeteget segít.
Önnek is változik a hangja…
– Elengedhetetlen e téren a folyamatos fejlődés, a folytonos gyakorlás, edzés, akár a sportolóknál. Nemrég lett egy új énektanárom, egy amerikai tenor, akihez az egyik legjobb barátom küldött el. S bár én elég bizalmatlan vagyok, ráadásul az első énekóráinkat még online tartottuk, de ő olyan jó dolgokat mondott nekem rögtön, hogy már ezután az első óra után szárnyakat kaptam. Ekkor elmondta azt is, milyen típusúnak tartja a hangomat. Más úton jártam addig, sokkal könnyedebben énekeltem, mint kellett volna, bár már akkor is éreztem, hogy a Così fan tuttéból nem Despina a szerepem - amit korábban énekeltem -, hanem Fiordiligi… Így most új repertoárt építek. Ezt jelzi, hogy már a Don Giovanniban is Donna Annára kaptam felkérést.
Gondolom, ennek az új pályaívnek a része a Mitridate, Pontus királya című Mozart-operában Sifare szerepe is…
– Igen, ahogy a Fischer Ádám vezényelte Orfeóban Euridice. Az utóbbi hónapokban nagy sikere volt Händel-lemezturnénknak is Philippe Jarousskyval, minden helyszínen szétszedték a házat, úgy ünnepeltek, hogy popsztárnak éreztem magam. Izgalmas feladat Cleopatra, amelyet Händel Giulio Cesare-jában alakíthattam Montpellier-ben, egy rendhagyó rendezésben. Egyiptom királynője hús-vér asszony, akárcsak Poppea, s különleges énekelnivaló. Szerepeltem nyáron a spolettói BFZ fesztiválon és a hallei Händel-sorozaton, valamint az Europa Galanté-val a Müpában és Krakkóban is koncertezhettem. Már készülök az őszi újdonságokra is, hiszen Poulenc A karmeliták című operájában Constance leszek Rómában. Sok volt a fellépés, s jól esett júliustól a pihenés, ami egészen a gödöllői mesterkurzusig tartott. Új energiákkal kezdek majd neki, és izgatottan várom, mennyire sikerül azt a komplex zene- és énekszemléletet átadni, amelyet az évek során elsajátítottam és magamévá tettem.
forrás: https://www.theater.hu/