Éljen május! Éljen a színház és a film... De melyik inkább?

A kérdés: Mit szeretsz (jobban), és miért: Színház- vagy Filmrendezők Viadala?

A válaszok:

Pirisi László:
Mindkettőt másért szeretem. A Filmrendezőkben a zene egy folyamatosan jelenlévő eleme a történetmesélésnek, miközben állandó stiláris hátteret ad a jeleneteknek. A Színházrendezőkben a zene pontszerűen jelenik meg, ritkábban, de hangsúlyosan támogatja a műfaji sajátosságok bemutatását. A valóságban persze mindkét esetben elsősorban a műhöz írsz zenét és nem a műfajához. A mi előadásainkban azért más minden, mert mi stílusjátékot játszunk. De a folyamatosság és pontszerűség kontrasztja nagyjából helytálló.

Lisztes Linda:
Mindkettőben azt szeretem, amikor látom a partner szemében a csillanást, hogy érti, mire megy ki a játék, és beindul a hülyeségcunami, ami kiteljesíti a jelenetet, a stílust és a mondanivalót. Illetve amikor mindez összekapcsolódik a közönséggel.
Ez mondjuk egy RögvEsthez képest azért más, mert itt a műfaj karikatúra rajzolásról is szól. Hogy arra jövünk rá, hogy ez a nagyon ismerős most mitől lesz az, és mégis a mienk, mitől lesz játék. Ezeket a pillanatokat szeretem mindkettő előadásban.

Penke Bence:
Én a Filmrendezők Viadalát szeretem. És azt szeretem benne, hogy sokszor nemlétező, vagy akár csak szubkultúrák körében népszerű műfajokban írunk egy mozit a nézőkkel közösen. A filmes technikák és trükkök improszínpadon alkalmazása mindig izgi játék, ahogy az is, ahogyan korokon és kontinensen át estéről-estére próbáljuk megfogni egy - illetve négy - filmes műfaj igazi esszenciáját. És általában sikerül is :)

Várady Zsuzsi:
Nehéz, mert mindkettőért odavagyok. Én ezt tanultam: filmet és színházat. A Színházrendezők most új és nagy kedvenc, a műveltségünket és a stiláris érzékünket lehet benne megmutatni, elmélyülni a műfajokban, és közben megszülethet mondjuk egy kortárs angol dráma, egy Ibsen-szerű jelenet, egy-egy valódi színházi pillanat, a varázslat.
A Filmrendezők Viadalában azt szeretem, ahogy kellékek, díszlet, minden nélkül teremtünk filmes világokat, csak mi és a zene, és mégis: nemcsak a mi fejünkben születik meg az adott pillanatban egy western vagy egy francia művészfilm, hanem a nézők fejében is, ők is ott vannak a "filmben".
És persze azt, ahogy mindkettőben igazi csapatmunka folyik: közösen létrehozunk valamit, ez nagyon izgalmas, feltöltő és felemelő.

Májusban még mindkettő előadásra van lehetőségetek csatlakozni:
Filmrendezők Viadala: május 6. szombat 19:00
Színházrendezők Viadala: május 19. péntek 19:00