Ugrás a fő tartalomra

Most épp ez

Premierek az Ördögkatlanon!

Ezen a nyáron számos színházi bemutató lesz az Ördögkatlan színházi tereiben. Protekciósan kiemelünk két Ördögkatlan Produkciót: augusztus 5-én az Amfiteátrumban először látjuk-halljuk a Másnap című koncert-színházat, melyben Cseh Tamás és Csengey Dénes 1986-ban írt dalait tisztogatja meg, énekli el Beck Zoli és Szűcs Krisztián. Stefan Zweig Sakknovella című kisregényéből írt Fekete-fehér címmel vadonatúj monodrámát Légrádi Gergely – ezt augusztus 7-én játssza az Ördögkatlan mindenese, többek között remek színésze, Göttinger Pál. Az előadást Ujj Mészáros Károly rendezte. És premierrel jelentkezik az „Orlai-művek” is: augusztus 4-én Nem baj, majd megértem címmel a Bodor Johanna önéletrajzi regényéből készült előadás látható a Mokos Pincészet színpadán, rendező: Szikszai Rémusz. Először láthatják a nézők a Tar Sándor írásaiból készült A mi utcánk című produkciót is Köles Ferenccel a főszerepben – ennek hivatalos bemutatója majd ősszel történik meg a Pécsi Nemzeti Színházban. És per

Grisnik Petra: „Azzal nyugtattam magam, hogy én ezzel bevonulok a színháztörténetbe”

Bár nem hivatalos, hanem zártkörű volt a Grecsó Krisztián Vera című, Libri-közönségdíjas regényéből készült előadás kőszegi bemutatója, de – kis újságírói túlzással – amint ez megtörtént, azonnal elindulhatott az idei szabadtéri évad. Grisnik Petrával beszélgettünk a próbafolyamatról, az adaptáció kihívásairól, a szinte színháztörténeti premier különlegességéről, és mivel ez mind egybeesett a koronavírus-járvánnyal, a karantén alatt olvasott könyvekről is ejtettünk szót.




– Úgy fogalmaztál a premier előtt: „Majdnem bármi lehetséges, mert az ünnep a szívemben van.” Mi valósult meg ebből a bármiből, és hányan láthatták?

– A stábon kívül összesen három ember volt a nézőtéren: Grecsó Krisztián, akinek nagyon örültem, hogy eljött, Gergye Krisztián, aki bár kőszegi, de teljesen meglepetésvendégnek számított, illetve nagyon jólesett, hogy Básthy Béla, a város polgármestere is megnézte az előadást. Az első két sorban ült ez a rendkívül szűk körű közönség, és elképesztő érzés volt, hogy végre van, akivel kapcsolatba léphetek, de mivel többkamerás felvétel is készült, nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne csak nekik játsszak. Nagyon érdekes volt ezt átélni, de addigra már felvérteztem magam, hogy nem ezen múlik, és ha mi úgy döntünk ez a premier, akkor ez a premier. Iszonyú vicces állat a színész, erre kellett rájönnöm: az előző estét, a tulajdonképpeni főpróbát szétizgultam, és elkövettem az összes olyan hibát, amit el kell követni, a bemutatón pedig minden klappolt. Ezt az élményt biztosan nem fogom elfelejteni addig, amíg élek. Persze, sokkal jobb, ha ismerős és vadidegen, egymásra és a színpadra figyelő emberek ülnek a teltházas nézőtéren, de azt is csodálatos volt felfedezni, hogy a színháznak tényleg semmi nem áll útjába.

A TELJES CIKK A PAPAGENO OLDALÁN OLVASHATÓ: https://papageno.hu/