Ugrás a fő tartalomra

Most épp ez

Irodalom Éjszakája 2021

BELGIUM (VALLÓNIA – BRÜSSZEL) | ANTOINE WAUTERS | Nézz a lábad elé Fordította: Bíró Péter Antoine Wauters (*1981) Francia nyelvű belga író, forgatókönyvíró, az utóbbi évek belga irodalmának egyik izgalmas felfedezettje. Nos mères (Anyáink) című első regénye (2014) széles körben feltűnő sikert aratott. A 2018-ban megjelent Pense aux pierres sous tes pas (Nézz a lábad elé) lelkes fogadtatásban részesült és bejutott a Prix Décembre döntőjébe, valamint elnyerte a Második regény díjat. Nézz a lábad elé! Egy egymást követő diktátorok által modernizálni próbált ismeretlen nevű országban járunk, ahol a szüleik farmján, a pusztaság kellős közepén él egy ikerpár. Marcio a földeken dolgozik kemény, erőszakos apjukkal, Léonora pedig anyjuknak segít a háztartásban. Alig tizenkét évesek, szinte elválaszthatatlanok, és a játékaik gyakran tiltott területre tévednek. Egy este, amikor az istállóban heverészve egyre bizalmasabb testi közelségbe kerülnek, felbukkan az apjuk, és rájön, hogy igaz, amit régó

Egyszer volt Kőszegen észak-ír előadás – jövőre több látszik a brexitből is

Most hatványozottan igaz, hogy a színház természeténél fogva: volt-nincs. A Kőszegi Várszínház idei nagybemutatóját mindössze egy alkalommal, vasárnap este láthatta a közönség. A szériát a jövő évben pótolják. Ez is járványkövetkezmény: a veszélyhelyzetnek vége, de Az Öreghíd alatt című képzeletbeli ír előadás alkalmi társulatát nem lehet tovább egyben tartani.

Dacos vidámsággal szólítja meg a nézőket a várszínház stábja, az örökös szlogen elejére „odaérezzük” a toldást, hogy „csak azért is”. Csak azért is színre viszi a nyarat a Kőszegi Várszínház.

Az idei nagybemutató ráadásul: ősbemutató. Hiszen a harmadik szezonra visszahívott színész-rendező, Göttinger Pál ezúttal szerzőként is jelen van: ő jegyzi Az Öreghíd alatt című „képzeletbeli” ír darabot, amelynek szerepeit a jórészt szintén visszajáró színészekre írta. Ullmann Mónika, Némedi Árpád, Kálid Artúr, Grisnik Petra, Göttinger PÁl, Zrokán Anna, Bálint Ádám, Epres Attila, Ecsedi Erzsébet – jó kis névsor.

És mi kell mindenekelőtt egy kortárs ír darabhoz? Az isten háta mögött összezárt kis közösség, a maguk apró-cseprő – egyúttal eget verő – konfliktusaival, sérelmeivel. Tehát adva van egy kis falu kis kocsmája az ír – észak-ír határon. Itt tanyázik a falu apraja-nagyja. Hallgatják a híreket a brexitről (kortárs problémák!), ami kettévághatja a falut, aggódnak, beszélgetnek, isznak. Néha dalra fakadnak; zene: Némedi Árpád, Sebesi Tamás, a dalszövegek szerzője Máthé Zsolt. Ebbe az idillbe csap bele a Chiara hurrikán, plusz a vihar elől menekülve fiatal pár esik be a fogadóba. A lányról rövid úton kiderül, hogy a helyi maffia főnökasszonyának lánya, aki titkos szerelmével épp szökni készül.

És bár maszkot viselni a várszínházban nem kell, azért a színpadot látva mindig élnünk kell a gyanúperrel, hogy egynémely illető nem az, aminek látszik. Ha Molnár Ferenc arra tett fogadást a Játék a kastélyban megírása után, hogy amint elhangzik a „citrom”, mindig fölnevet a közönség, Göttinger Pál arra fogadhatott volna, hogy az „ismerem-szeretem” fordulat hozza meg a rugóra járó nevetést: ő maga kapta meg ezt a robbanószerkezetet: a pap szerepében.

A tündöklően fiatal Grisnik Petra az öreg (de nem vén!) Pötyi nénit játssza. Izgatottan vártuk, hogy amikor énekel, átvált-e legalább egyszer a saját hangjára. Átváltott – és potyogni kezdtek a csillagok.. Amikor pedig Ecsedi Erzsébet a maffiavezér asszony szerepében elsiratja épp megtalált, (megint) halottnak hitt régi szerelmét, az olyan, mint egy fantasztikus, karcos Brecht-song: benne a mindenség.

Nem is baj, hogy jövőre tolódott a várszínházi széria: arra talán kiderül, hogy mi lesz valójában a megszavazott brexittel. Göttinger Pál ad néhány tippet.

Ölbei Lívia