Ugrás a fő tartalomra

Most épp ez

Irodalom Éjszakája 2021

BELGIUM (VALLÓNIA – BRÜSSZEL) | ANTOINE WAUTERS | Nézz a lábad elé Fordította: Bíró Péter Antoine Wauters (*1981) Francia nyelvű belga író, forgatókönyvíró, az utóbbi évek belga irodalmának egyik izgalmas felfedezettje. Nos mères (Anyáink) című első regénye (2014) széles körben feltűnő sikert aratott. A 2018-ban megjelent Pense aux pierres sous tes pas (Nézz a lábad elé) lelkes fogadtatásban részesült és bejutott a Prix Décembre döntőjébe, valamint elnyerte a Második regény díjat. Nézz a lábad elé! Egy egymást követő diktátorok által modernizálni próbált ismeretlen nevű országban járunk, ahol a szüleik farmján, a pusztaság kellős közepén él egy ikerpár. Marcio a földeken dolgozik kemény, erőszakos apjukkal, Léonora pedig anyjuknak segít a háztartásban. Alig tizenkét évesek, szinte elválaszthatatlanok, és a játékaik gyakran tiltott területre tévednek. Egy este, amikor az istállóban heverészve egyre bizalmasabb testi közelségbe kerülnek, felbukkan az apjuk, és rájön, hogy igaz, amit régó

Dallal támadnak a szívre és az agyra, ha kinyit majd a színház: kisoperákat próbál Göttinger Pál

Az egyik szívre, a másik az agyra támad! – mondta Göttinger Pál rendező arról a két kisoperáról, amiket ma kezdtek el próbálni. A két mű születése között háromszáz év telt el, Szegeden azonban egy estén láthatják majd a nézők, ha elvonul járvány és újra megnyílhatnak a színházak a nézők előtt.

Különös házasságnak is nevezhetnénk, hogy egy háromszáz évvel ezelőtt íródott szerelmi történetet bemutató operát és egy kortárs, humorban bővelkedő zenei kísérletet egyetlen estére párosítanak össze.

A Dido és Aeneas, a XVII. században alkotó angol mester, Henry Purcell főműve, egyben a barokk opera egyik legszebb gyöngyszeme.

Az 1689-ben született operában a trójai háború után Aeneas és emberei elmenekülnek az elpusztított városból és hosszú hányattatás után Karthágóba kerülnek, ahol a hős és a királynő, Dido egymásba szeret. Gonosz alvilági hatalmak azonban összeesküvést szőnek ellenük, egyikük – Merkur képében – utasítja Aeneast, hogy hajózzon Itáliába. A hős ezt szomorúan veszi tudomásul, de elhagyja Karthágót, Dido pedig szerelmi bánatában végez magával.
– Sűrű darab, nagy témák lapulnak ennek az operának a mélyén – mondta a rendező a gyönyörű és tragikus szerelmi történetről.

Egészen már érzékszervünket, az agyunkat és a nevetőizmainkat támadja majd az operaest másik darabja, az 1970-es években született, egyfelvonásos stílusbravúr, a Négyhangú opera.

Az idén 81 éves kortárs amerikai szerző, Tom Johnson alig ötven perces kisoperájának szereplői az énekes társadalom közismert figuráinak karikatúrái.

Ellenállhatatlan humorral kalauzol minket a színfalak mögé, összekacsintva velünk az énekesek esendőségein. Megmutatja az egyébként nem látható és hallható helyzeteket, rivalizálásokat, örök konfliktusokat, harcot a közönség kegyeiért. Mindezt négy hangon, négy szereplővel.Göttinger Pál autonóm alkotótársakat szeretne látni a darab felépítésekor 
Göttinger Pál és alkotótársai – többek között Dinyés Dániel zenei vezető – nem sok időt kapott a mű színpadra állítására. A megszokott hathetes próbaidőszak helyett, mindössze három hét alatt kell majd a két kisoperát színpadra állítaniuk.

Barnák László főigazgató a nyilvánosnak induló olvasópróba elején kiemelte, az operatársulatra is súlyosan ránehezedik a járvány. Az új évad minden előre tervezett nagyszabású operabemutatójáról le kellett mondani a járvány miatt, így került képbe a két kisopera a megváltozott műsortervben.
– Nézőket ugyan most nem fogadhatunk, és előadásokat sem tarthatunk, de nagyon fontos, hogy ennek ellenére ne álljon le a művészi munka a színházban. Mindhárom tagozat gőzerővel próbálja az új produkciókat, így, ha eljön a nyitás ideje, azonnal be tudjuk mutatni az új előadásainkat – mondta a főigazgató, majd hozzá tette, maximális biztonság mellett zajlanak a próbák.

Dinyés Dániel zeneigazgató arról, hogy miért került egy estére a térben és időben látszólag egymástól nagyon távoli két kisopera azt mondta, ez a két darab nagyon jól bemutatja az opera több évszázados útját, óriási a különbség közöttük, de mindkettő mégis csak opera.

Göttinger Pál arról is szólt az énekeseknek, hogy nagyon autonóm alkotótársakra számít a rövid próbafolyamat során.

– A Purcell művet konzervatív hozzáállással közelítjük meg, a Tom Johnson operánál pedig lemerülünk a legaljára, felhozzuk az iszapot és belekenjük a nézők arcába.

A szokatlanul rövid, háromhetes próbafolyamat végén, december 22-én a bemutató helyett egy házi főpróbával szeretnék majd lezárni a boldog operacsinálást. És bíznak benne, hogy a jövő év elején minél hamarabb a közönségnek is be tudják mutatni ezt a két egymástól nagyon távoli, de egy estére mégis összeillesztett művet.

– Kezdődik egy háromhetes tábor, aminek a végén nem jönnek értetek – hívta végül munkára az énekeset Göttinger, utalva arra, hogy egyelőre senki sem tudja megmondani, mikor mutathatják majd be az új operaprodukciót.

rag

(fotók: Szabó Luca)