Tabudöntés családi körben

Az egyik legnagyobb hazai társulatot hagyta ott két éve, azóta szabadúszóként dolgozik, napi sorozatban szerepel. Most az Orlai Produkcióval játszmázik. Réti Adrienn színésznővel beszélgettünk.

– A színlap azt írja a Családi játszmákról: intellektuális komédia. Mit takar ez a meghatározás?

– A darab címe többértelmű, a szereplők egymással játszanak, játszmáznak. Ugyanakkor a játékszabályokba csak a nézőt avatjuk be: folyamatosan kapják az információmorzsákat, amelyekből megtudhatják, mit miért tesz a szereplő, milyen szabályok alapján játszik. Leül? Hazudik. Gyógyszert vesz be? Nyugtatja magát. És így tovább.

– Két éve hagyta ott a Vígszínházat, azóta szabadúszóként kevesebb színházi darabot vállal. Mégis szinte azonnal igent mondott. Ilyen meggyőző Orlai Tibor?

– Tudatosan vállalok az utóbbi két évben kevesebb bemutatót. Ez esetben Tibor személye és a darab is meggyőző volt. Fontosnak tartom ezt az előadást. Bár komédia, nem ígér habkönnyű szórakozást. A darab olyan alapvető játszmáinkra mutat rá, amelyeket talán már észre sem veszünk – játszunk a munkahelyünkön, a családunkban, a párkapcsolatunkban. Régi feszültségeket fojtunk el, sérelmeket kendőzünk kényszeres mosollyal, megfelelési kényszerrel. Nem jellemző, hogy kidumálnánk magunkból ezeket a feszültségeket, még a legjobb családokban is találni tabu témát. Inkább nem beszélünk a konfliktusainkról, jobb a békesség alapon. A darab azonban felveti a kérdést: megéri a hallgatás, vagy jobb, ha borítunk? Képesek vagyunk együtt élni az igazságainkkal, vagy inkább hazudunk tovább – önmagunknak is?

– Az idei évadban nemcsak színésznőként, de drámapedagógusként is kipróbálhatta magát. Milyen tapasztalatokat szerzett?

– Rettentő izgalmas feladat volt, hatalmas kihívás. Mikor megtudtam, hogy a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ ösztöndíjasa lettem, olyan boldog voltam, mint amikor felvettek a főiskolára. Nagyon régóta szerettem volna ezzel foglalkozni. A Messiások című előadást idén ötször játszottuk, melyekre fiatal, 15-17 éves nézőket vártunk. A darab jövőre sem kerül le a műsorról, kíváncsi vagyok, hogyan fejlődik tovább. Új feladatként meg kellett tanulnom, hogyan nyissak a néző felé szó szerint is: a legfeszültebb pillanatban vonni be partnerként a fiatalokat a darabba. Akik szerencsére egyre több hasonló, interaktív színházi élményben részesülnek és egyre nyitottabbak is. Nagyon érdekes tapasztalat – színésznek és nézőnek egyaránt. Hálás vagyok, hogy a részese lehettem.

Megjelent a 2017. július 15.-i lapszámban
Megosztás: