Ugrás a fő tartalomra

Most épp ez

Törőcsik Mari összehozta egy estére Alföldi Róbertet és Vidnyánszky Attilát

Törőcsik Mari máig velünk él, kedden például összehozta a Nemzeti Színház korábbi és mostani igazgatóját is egy estére. A közönség több percig állva, némán tisztelgett a Nemzet Színésze előtt. „Hiányzik belőlünk a nagyvonalúság. A felülemelkedés képessége. Boldogító érzés, amikor ezzel mégiscsak találkozik az ember.” Törőcsik Mari mondatait nem véletlenül választotta a rendező, Bérczes László a keddi, a magyar dráma napján megrendezett „Senkié és mindenkié” – Törőcsik Mari-emlékest mottójává, hiszen a mai magyar színházi életből nagyon is hiányzik a nagyvonalúság és a felülemelkedés is. És igaza volt: tényleg boldogító érzés volt megtapasztalni, hogy ha máskor nem is, de egy ilyen megemlékezés erejéig képes ez a végletesen szétszakított szakma valamennyire közösen kiállni valamiért. Konkrétan Törőcsik Mariért. Újra. Legutóbb a 80. születésnapján volt így. Hiszen ő valóban senkié és mindenkié, nemigen sajátíthatja ki semelyik oldal, egész élete és művészete erről szólt. Az est Maár Gyul

Az Ördög Katlanja és ama tartalmának apraja-nagyja – folkszubjektív fesztivál beszámoló

Visszatért az Ördögkatlan, és még sohasem hiányzott ennyire. A Katlan kollektív kommunájának rurális sajtómunkatársaként a nagyharsányi templom mögött felverve sátramat indultam újtára az ördög vidékének pusztáiba, hogy hírt adjak az ország egyik legsokoldalúbb fesztiváljáról.

In medias res vagy deus ex machina? Mezítlábas pogó a zárónap katartikus csúcsának számító Afterligetes Wombo koncerten. Eredmény: kifordult szaru (népiesen) avagy a jobb nagylábujj köröm derékszögű hajlása. Ez a Pécsi Napilap munkatársának Katlan-vallomása.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyharsányi vigadalom. Mesébe illő mulatságának, program diverzitásának hírö hetedhét holdon, sőt megyén túl is ismört volt. Az ország minden szegletéből rajzottak oda minden féle népek: döbreceniek, pestiek, veszprémiek, de még a távoli Nemesrempehollós derék ifjai is felkarolták a hamuban sült pogácsát, a pálinkás demizsont, no meg a leglengébb szőtt, lobogó ujjú vászon ingeiket, hogy a térséget reprezentálva ujjongjanak az Ördög szántotta hegy lábánál elterülő családias kis községben. Újdondászként (újságíró) küldetésem nemes egyszerűséggel az volt, hogy autentikusan bemutassam a vigadalom program-palettáját, unikális változatosságát, és azt a vibráló atomszférát, amelyhez szegény szavakat nehéz előhívni. Ezt az 5 napos nomád metamorfózist érezni kell: beszívni a vidéki zsongást, verejtékezni az Ördög Katlanjának száraz forróságától, érezni az aszfalt érdességét, a fű puhaságát, a hangyák apró lábainak menetelését a mezítelen lábon. A város fogalma megszűnik létezni, marad a falanszterhez hasonló eszményi közösség képe a túlidealizáltság mindenféle gyanúja nélkül! Az igazi katlanozó levedli csinovnyik köpenyét, marad a pőre ember, a boldog rurális hős.

Az üst tartalma

Családdal, kisgyermekekkel, két- és négylábúakkal, szerelemben, haragban, mindenféle létállapotban vidéki kikapcsolódás az immáron 14. alkalommal megrendezett, 4 falut és mikrohelyszínek armadáját felsorakoztató Ördögkatlan fesztivál. A programok mind jellegükben, mind mennyiségükben kielégítik mindenféle korosztály igényeit a kisgyermekekől kezdve egészen az aggastyánokig. A Narancsliget barátságos kis udvarában a Nini mesék várták minden nap kalandos történetekkel az kislegényeket és leányokat. Ugyanitt tombolt a nép drMáriás, a posz-posztmodern punk társadalomsebész zsenialitásának egyik lenyomatára, a Tudósok elnevezésű zenekar audiális agymenésére. A minőségi trashnek köszönhetően a saját bőrünkön tapasztalhattuk meg, hogy még ma is él az avantgárd. Nem mellesleg a Doktor Úr frappáns politikai és magyar közéleti valóságának reflexióinak festészeti manifesztációit is megtekinthettük a Cseh Tamás Szobában. De ugyanitt merülhettünk alá a Middlemist Red pszichedelikus atmoszférájának rock bugyraiba, ők idén vesztették el a Katlan-szüzességüket.

A teljes átszellemüléshez Both Miklós Udvara után kellett kutatni. A Petőfi Színpad irányába vezető út bal árokparti oldalán rejtőzik az ukrán-magyar kulturális frigyből született gazdag néprajzi, történelmi, ceremonális programok kaptára. Itt a tradicionális ukrán gasztronómiától, ukrán-magyar lakodalmon át, táncházig belekóstolhatunk a mindkettő nemzet szokásainak színes tárházába.

Az Offlájn Rezervátum szórt mikrohullámot, rádióhullámot, vezetéket és internetet mellőző szuverén, hermetikusan elkülönített birodalma az idei Katlan rejtett gyöngyszeme volt, amely egy Ghibli Stúdió animátorának keze alól kiszökött, borostyánnal benőtt gyönyörű tornyos épület varázslatos belsőkertjében volt fellelhető. A performansz jellegű foglalkozások kiragadtak a hétköznapi monotonitásból, remélhetően jövőre is a repertoár része lesz.

Az Árokpart Bár és Petőfi Nagyszínpad regénk estéinek végállomásai voltak. Olyan formációk fordultak meg ezen színpadokon, mint a mémkutya tagokból álló Doggos, az Esti Kornél Lázár tesói, maga Kosztolányi hősi az Esti Kornél, a sötétben ragyogó Kiscsillag, a nyelvbotlást okozó 30Y, lábakat rongyosra táncoltató Besh’o’Drom, a Marylin Monroe-nak új alteregót biztosító Péterfy Bori & Love Band, az egyszerű igazságok és bölcseletek krónikása, a Galaxisok, a szesznél nagyobb mámort okozó Kubalibre és még sokan mások, a lista egészen Beremendig húzódna. Örömkönnyek, szeretet-energiák és egy igazi közösséghez való tartozás, a csoportkohézió asztrálhullámai lengétk körbe a zárónapon a Focipályát, ahol felszólaltak a Katlan-szülők, Kiss Móni és Bérczes László: végre újra együtt, ölelünk Benneteket, öleljük egymást. Összehozták, összehoztuk, ehhez mindannyian kellettünk.

5 nappalon és 5 éjszakán át tartott a dínom-dánom, a Katlan brancsa pedig ismét összeverődött, hogy a felgyorsult világ zaját maga mögött hagyva egy teljesen más rezgésű és fordulatszámú pörgésben vegyen részt a festői Szársomlyó ölelésében.

És mindaddig boldogan térünk ide vissza, ameddig az Ördög katlanjának tartalmát valaki ki nem issza.. Ha már azt a hegyet felszántani nem sikerült néki, legalább ezt az egyveleget kavargassa az idők végezetéig!

Vége.

lockkerdee