Ugrás a fő tartalomra

Most épp ez

Törőcsik Mari összehozta egy estére Alföldi Róbertet és Vidnyánszky Attilát

Törőcsik Mari máig velünk él, kedden például összehozta a Nemzeti Színház korábbi és mostani igazgatóját is egy estére. A közönség több percig állva, némán tisztelgett a Nemzet Színésze előtt. „Hiányzik belőlünk a nagyvonalúság. A felülemelkedés képessége. Boldogító érzés, amikor ezzel mégiscsak találkozik az ember.” Törőcsik Mari mondatait nem véletlenül választotta a rendező, Bérczes László a keddi, a magyar dráma napján megrendezett „Senkié és mindenkié” – Törőcsik Mari-emlékest mottójává, hiszen a mai magyar színházi életből nagyon is hiányzik a nagyvonalúság és a felülemelkedés is. És igaza volt: tényleg boldogító érzés volt megtapasztalni, hogy ha máskor nem is, de egy ilyen megemlékezés erejéig képes ez a végletesen szétszakított szakma valamennyire közösen kiállni valamiért. Konkrétan Törőcsik Mariért. Újra. Legutóbb a 80. születésnapján volt így. Hiszen ő valóban senkié és mindenkié, nemigen sajátíthatja ki semelyik oldal, egész élete és művészete erről szólt. Az est Maár Gyul

A "mezei néző" blog a katlanos Bátorságróbáról


A Katlanon idén volt nulladik nap is, amelyről csak ma hallottam, hogy milyen kellemes volt már az is. sokan szeretnek időben, nyugodtan belerázódni a hangulatba, minél hosszabban itt lenni. Az első nap is kicsit még bemelegítés jellegűnek érződött, kisebb választék volt például a színházi programokban is, a Katlanbusz sem járt.

Ezen az első napon a külön bejegyzésben tárgyalt nagyharsányi Kartonpapa után meglátogattuk a másik fesztiválcentrumot is, Beremendet.

Beremend központjában jelentősen kevesebb ember mozgolódik, mint a főhadiszálláson, Nagyharsányban, de a gyerekeket megcélzó programok többsége mintha ide összpontosulna, a Veled kerek udvarba. Még vissza fogunk jönni később is, pl. Varró Dani leprikónjaira.

Minden nap vannak állandó programok is itt, reggeli torna, esti mese, alkalmas a nagy udvar kézművesfoglalkozásokra is, de mi a megnyitóval szinte egybeeső Színész bátorságpróbára mentünk át azonnal a Kartonpapa után.

Ha akkor jobban bíztunk volna a stoppolásban, akkor még megvárhattuk volna az ünnepséget is, de ehelyett nagyjából tíz perc alatt sikerült az átérés, és még el tudtunk sétálni a strandig is, mire az esemény megkezdődött. Jó üres volt minden már, de valami azt súgja, hogy ez alapvetően egy ilyen nyugis strand lehet nap közben is, és sajnáltam, hogy nem készültünk fürdésre. Még beleférhetett volna egy kis úszás is. Ezt azért írom le, hogy aki jönne egy másik évben, vagy akár holnap, ezzel a lehetőséggel előre kalkuláljon.

A színészek bátorságpróbája az udvaron volt, ahol körbe tett szalmabálákon ültünk, és nagyjából 45 percen át nézhettük az improvizációs gyakorlatokat, amelyeket Elek Ányos vezetésével Herczeg Adrienn, Gerlits Réka, Mészáros Piroska és mellettük az egyetlen legény a gát helyett az udvarban, Göttinger Pál hajtott végre magabiztosan és lazán.

Nem öncélúan – a helyzetgyakorlatok mind a színészléthez kapcsolódtak, rá lehetett ismerni egyes helyzetekre, és annak is szórakoztató volt, akinek volt előzetes tapasztalata és annak is, akinek nem. Elek Ányos szerencsés módon minket is bevont a játékba, és a kísérletei jól sültek el. Módja volt egy nézőnek kipróbálni, milyen az, ha hatni akarnak rá, de nem hagyhatja – ezzel a passzív partner szerepét vette fel. Rezzenéstelenül tűrte, ahogy egymás után a színészek mind megrohanták a legkülönfélébb igényekkel és közlésekkel.

A legelső impróban láttuk őket különféleképpen meghajolni, majd castingon résztvenni, Oscar díjat megköszönni, a tárgyakat eredeti funkciójuktól eltérő módon használni, egymásnak sokféle hátsó gondolattal gratulálni, állapotváltozásokat bemutatni – ennyi fért bele az időbe, azaz ennyi mind belefért.

A gyakorlatok egyrésze a fiamnak a Beugró c. műsort juttatta eszébe, de ez nem vont le abból semmit, hogy nagy élvezettel nézte, és még egy feladatra jelentkezett is.

Ez a program megfelelő lezárása volt a Katlan első napjának.

Az éjszakai koncertek sikerességéről csak hallomásból értesültünk, én pedig sör helyett blogírással ütöttem ki magam az előző bejegyzéssel, a praktikus tudnivalókról...

folyt. köv.

ps. Pál Zsombor katlanfotós képeit használtam fel a Fesztivál fb-oldaláról