Klasszikus és kortárs opera közös színpadon

Két különböző korszak, hangulat, stílus és látványvilág elevenedik meg a Szegedi Nemzeti Színház következő bemutatója során.

Egy este alatt egy klasszikus és egy kortárs operát is megtekinthet a közönség pénteken a Kisszínházban. Henry Purcell Dido és Aeneas, valamint Tom Johnson Négyhangú operáját Göttinger Pál állította színpadra. A premier kapcsán kedden közönségtalálkozót szerveztek a Reök-palotában, ahol a rendező mellett Dinyés Dániel zenei igazgatóval, karmesterrel, a szereplők közül pedig Horák Renátával és Szélpál Szilveszterrel találkozhattak a színházbarátok.
Purcell barokk klasszikusa alapvetően egy férfi és egy nő szerelmi történetét, tragédiáját meséli el boszorkányokkal, különféle égi és földi csapásokkal spékelve.

A rendező elmondta, a mű statikus képekkel operál, így a látványvilág kapja a fő hangsúlyt az előadásban. Természetesen a szenvedéllyel telített, gyönyörű barokk muzsika mellett.

Szélpál Szilveszter ízelítőt is adott a Négyhangú operából, amely produkcióban a Bariton szerepét alakítja. 

Ezzel szemben Tom Johnson kortárs zeneszerző műve korántsem egy történetet mesél el, sokkal inkább tekinthető egy operaparódiának.

Mindössze négy hanggal operál és azt fedi fel, hogy mire gondolhatnak az operaénekesek fellépés közben. – Ez egy igazi, vérbő komédia. Semmi másról nem szól, mint az énekesek belső monológjairól, miközben énekelnek, ami rendkívül szórakoztató tud lenni – mondta Dinyés Dániel. A szopránt alakító Horák Renáta hozzátette, a darab éppen amiatt nehéz, egyben roppant izgalmas számára, mert csak négy hanggal játszik, de azokat rengetegféleképpen variálja.
– Óriási koncentrációt igényel, mégis nagy szabadságot ad a színészeknek – közölte.