A dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és a Kőszegi Várszínház közös produkciója.
A Pitymalló Kesely prezentálja:
Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba
Vízkereszti Gritti, avagy a bőrre menő játék
Víg farsangi atrocitás
Budán járunk, 1532 farsangján, öt és fél évvel a mohácsi vész után. A szultán támogatásával Alois Gritti, velencei származású kereskedő-kalandor lett Szapolyai János király oldalán Magyarország kormányzója. Néhány esztendős budai tartózkodása alatt nemcsak a város polgárai körében veszítette el népszerűségét, de helyettese, Nádasdy Tamás is ellene fordult. Amikor Grittit végre Konstantinápolyba rendelik, Nádasdy elérkezettnek látja az időt arra, hogy egy farsangi játék (ludus magnus) bemutatásával végképp felszítsa a kormányzó elleni indulatokat.
A mi játékunk az ő játéka létrehozásának és bemutatásának kalandos históriáját meséli el, a merész terv megszületésétől az egyetlen előadás megjósolhatatlan szenzációjáig. Egy költői lelkületű adószedő, egy szende cemende, egy szakácsnőnek öltözött szultán, aki mindemellett írnok és segédszínész, és a többi, vérbő figura csetlés-botlásában voltaképpen a magát festő színház parádézik nagy kedvvel és leleménnyel a kőszegi vár színpadán. A karneváli játék műfajához illően harsány karakterek, rohanó események, látványos fordulatok és a keserédes komikum egyszerre sodorják magukkal és szögezik székéhez a nézőt.
Szapolyai János
idősebb úr, leereszkedően nyájas, a végén deus ex machinaként bukkan fel
Vízkeleti Zsolt
Gritti Alajos
negyvenes, minden hájjal megkent, gátlástalan szerencselovag
Jegercsik Csaba
Nádasdy Tamás
cinikus főnemes, túl a harmincon, törtető és ügyeskedő, hajlamos a köpönyegforgatásra
Ágoston Péter
Pozaka Pál
fiatal, művészként álmodozó, fennkölt és naiv lélek, adóbehajtóként szőrszálhasogatón szabálykövető
Göttinger Pál
Kardos László
deák, játszó – negyvenes, örök vesztes és komikus mellékszereplő, folyton a háttérbe szorul, mindenki kihasználja, ő meg siránkozik
Bede-Fazekas Szabolcs
Bogádi János
deák, Gritti embere – középkorú, száraz bürokrata, fösvény harmincados (vámtisztviselő), mindenben a problémát látja; a nők bálványának hiszi magát
Vízkeleti Zsolt
Ibolyka
húsz körüli, könnyű erkölcsű, gyakorlatias és rámenős, ambiciózus szinte-szűz leány
Alberti Zsófia
Befana Balázsné
élvhajhász vénasszony, amúgy varrónő
Fekete Linda
Jelmeztervező: Cselényi Nóra
Díszlettervező: Kovács-Yvett Alida
Dramaturg: Karácsony Ágnes
Rendező: Őze Áron
 |
| Kattintásra galéria nyílik. |
