„Nem tudok lehajtott fejjel elmenni ügyek mellett” – interjú Nagy Viktorral
2024. május 12. - Malik Andrea
2017 óta a Thália Színház társulatának tagja, két éve pedig művészeti vezetője. Az ebben az időszakban elvégzett munkáról, a teátrum célkitűzéseiről és a következő évad terveiről beszélgettünk Nagy Viktorral.
2022 óta vagy a Thália Színház művészeti vezetője, hogy érintett annak idején a felkérés?
Nem készültem erre a feladatra, de az nem titok, hogy mindig is érdekelt a színház működése. Szeretek reggel korán bejönni és beszélgetni a takarító nénivel, aki látott egy előadást, mert ő is ugyanúgy a színház része, mint a színész vagy aki a díszletet építi, a gazdasági osztály, és még sorolhatnám. Gábor (Kálomista Gábor, a Thália Színház ügyvezető igazgatója – A szerk.) ezt érezhette meg rajtam, mert az ő fejéből pattant ki az ötlet. Én először azt mondtam neki, hogy nem biztos, hogy jó ötlet egy színjátszót kiemelni a csapatból és felkérni művészeti vezetőnek. Egy napig gondolkodott ezen, aztán újra leültünk és azt mondta, hogy csak ebben a felállásban tudja elképzelni, és szeretné, hogy elvállaljam. Én pedig természetesen igent mondtam.
Óriási kihívás ez, nagyon más, mint egy olyan pici céget vezetni, mint a Kultkikötő (Nagy Viktor a Kultkikötő alapító igazgatója – A szerk), hiszen itt közel százan vagyunk. Az újonnan létrejövő produkciók költségvetéséért is én felelek, így gazdasági szempontból is helyt kell álljak. Én valahogy úgy vagyok behuzalozva, hogy nem tudok lehajtott fejjel elmenni ügyek mellett, ha valami van, akkor én abba beleállok. Ezért van az, hogy sokszor bejönnek olyan kollégák is, akiknek nem feltétlen a művészeti vezető a főnükük, de velem akarják az ügyes-bajos dolgaikat megvitatni. Ez jó, segít abban, hogy egyben lássam a folyamatokat, ne vesszek el a részletekben.
Jól érzed magad ebben?
Alapvetően igen, de néha azt érzem, hogy egy hullámvasúton ülök. Szeretem a feladataimat, de annyira sok dologgal kell foglalkozni, annyi embert kell meghallgatni, hogy vannak pillanatok, amikor a lelkem eltelítődik, és olyankor néha sírni tudnék.
Amióta művészeti vezető lettél, elindult a társulat szerkezetén belül egy változás. Jól érzékelem?
12 évvel ezelőtt ezt a színházat Kálomista Gábor és Bereményi Géza indították el, már akkor saját társulatban gondolkodva. Ezt szeretném én továbbfejleszteni. Az igényes szórakoztatást tűztük ki célunkká, amihez elengedhetetlen, hogy olyan nagyszerű színészek csatlakozzanak hozzánk, mint Görög László, Czakó Juli, a frissen ide szerződött Sóvári-Fehér Anna és Katona Péter Dániel, akiknek köszönhetően az itt játszók is új inspirációt kapnak.
Az Egyetemről úgy jövünk ki, hogy keressük azokat a nagy szerepeket, ahol a lelkünkkel bíbelődhetünk – a Tháliában ennek egyébként a Télikert a terepe –, ám a szakmát azt gondolom most már, hogy a nagyszínpadi produkciókban lehet igazán megtanulni. Ha estéről estére Oscart, Alul semmit vagy Orient Expresszt kell játszani, amelyek látszólag ugyan bulvár ügyek, könnyű szövetű darabok, ám mégis igénylik, hogy az ember mögéjük tegye a színészet gazdag eszköztárát, és ha ez sikerül, akkor nyert ügyünk van! Ehhez pedig a lehető legjobb színészekre van szükség.
Túl vagytok most már az utolsó bemutatótokon, milyennek értékeled ezt az évadot?
Négy nagyszínpadi premierünk volt, a Nőt vagy életet!, az Egy a ráadás, a Beckham és a Nyakamon a nászmenet, illetve két bemutatót tartottunk a Télikertben, a Szajrét és a Hisztériát. Azt gondolom, hogy nagyon nehéz, de jó évadot tudhatunk magunk mögött. Olyan ügyekbe fogtunk bele, mint a Beckham, ami nem ígért könnyű sikert, de mertünk kockáztatni és megpróbálkoztunk vele. Ez a színház sajátossága, hogy nem mindig sikerül jól minden vállalás, ettől a darabtól most sajnos el kell búcsúznunk, nem találtuk meg a közönségét.
Azt gondolom, hogy sokat tanultunk ebből is. Hamvai Kornél irodalmi tanácsadónkkal, Kelemen József főrendezővel és Bendi Balázs dramaturggal azon vagyunk, hogy előre készüljünk. Az a terv, hogy novemberre összerakjuk a következő évadot is, mivel két-három évre szeretnék előre gondolkodni, hogy mindig legyen mihez nyúlnunk. És ezt nem csak a darabokra értem! Például most nyáron, Német Tibor műszaki vezetőnk csodálatos gondolata alapján, legyártunk egy komplett díszletet, és szeptembertől már abban fogunk próbálni. Nem az lesz, hogy megérkezik a főpróbahéten, hanem eleve abban áll majd össze az előadás. Annyi változó van az életben, amivel nem lehet számolni, hogy meg kell próbálnunk előre gondolkodni, és azt érzem, hogy elindultunk ezen az úton, a társulattal közösen, mert a kollégákban is megfogalmazódott az igény erre. Ezt mindenképpen sikernek élem meg, és nagyon büszke vagyok rá!
Mit terveztek a következő évadra?
Szeptember 27-én mutatjuk be Budapesten a Madám Bizsut, ezzel indul az évad. Ez egy nagyon különleges darab, egy képzeletbeli dokumentumjáték. Nem tudunk semmit a címszereplőről, de mi azt találtuk ki Göttinger Pállal (a darab írója és rendezője – A szerk.), hogy a 20-as, 30-as években az Arizona mulatóban ült a bora mellett és szemlélte az akkori világot. Molnár Piroska játssza majd, aki a valóságban is pont ilyen, ugyanis amikor nincs dolga, akkor a színpadi takarásban vagy a büfében figyeli a fiatalokat, néha reflektálva egy-egy dologra. Ami izgalmas még az előadásban, hogy Dinyés Dánielt kértük fel, hogy élőben kísérje majd a dalokat, szóval mindent elkövetünk, amit csak lehet, hogy megidézzük a korszak miliőjét.
Az első nagyszínpadi bemutatónk A hülyéje lesz, amit Kelemen József rendez, és ez az az előadás, amit már díszletben fogunk az elejétől kezdve próbálni. A fiataloké lesz benne a terep, itt fog debütálni például Katona Péter Dániel, egyből egy főszerepben. Aztán decemberben jön majd a Romantikus komédia, ami a férfi-női kapcsolatokra fog fókuszálni, Szervét Tibor rendezi és Zayzon Zsolt és Sóvári-Fehér Anna játssza a két főszerepet benne. Februárban tartjuk az utolsó nagyszínpadi bemutatót, ez A miniszter félrelép lesz, amelyhez Tasnádi Csaba érkezik majd a társulathoz. Itt az a feladatunk, hogy a mindenki által ismert történetet egy kicsit megfrissítsük, ehhez készült el Hamvai Kornél új fordítása, és Görög László és Vida Péter kettőse is szinte garancia a különleges élményre!
Novemberben a Télikertben a Nézőművészeti Főiskolával készítünk egy közös előadást, Örkénytől a Tótékat, amelyben Mucsi Zoltán is játszani fog és Kovács Lehel állítja színpadra. Zayzon Zsolt rendez is majd a következő évadban, George F. Walker Bűnözőzsenik című fekete komédiája ősbemutató lesz a Télikertben. Dürrenmatt A csendestárs című darabjához Szikszai Rémuszt kértük fel rendezőnek, mert ez egy nagyon nehéz darab, szükség van hozzá egy erős vízióra.
Kőszínházak ritkán szoktak koprodukcióban előadásokat létrehozni.
Valóban nem jellemző. Az a szakmai gondolat volt mögötte, hogy szerintem egy társulatnak jót tesz, ha néha vendégművészeken keresztül találkozik olyan színházi kultúrával is, amely eltér a sajátjától. Nem úgy működnek, mint mi, nem úgy próbálnak, ahogy mi, és ezzel picit kizökkentjük magunkat a saját komfortzónánkból.
Nyáron sem pihentek, pár napja került ki a Nyárikert programja.
Igen, visszatérünk Salföldre ebben az évben is. Ez egy 300 fős kamarajátszóhely, ahol a Télikert legjobb előadásait fogjuk majd játszani, mint például a Killer Joe-t, a Szajrét, de menni fog a Nőt vagy életet is, ezeken felül pedig a társulat színművészeinek önálló estjei és gyermekelőadásai is helyet kaptak a műsorban. Meghívtuk a kaposvári Csiky Gergely Színház és a Nemzeti Színház néhány előadását is, és készülünk koncertekkel is. Ebben az évben kétszer annyi programmal várjuk majd a nézőket, mint tavaly.
Lesz lehetőséged pihenni?
Nekem általában úgy alakul az életem, hogy június végén véget ér a kőszínházi évad és rögtön elkezdődik a nyári színházi időszak, szóval nem sok. Ki kell találnom, hogy mikor lesz az a 2-3 nap, amikor elmegyek kéktúrázni, ilyenkor egyedül rovom a hegyeket meg a völgyeket. És igyekszem minél többet a kislányommal és a szeretteimmel lenni, hogy visszatöltsenek amennyire csak lehet.
2022 óta vagy a Thália Színház művészeti vezetője, hogy érintett annak idején a felkérés?
Nem készültem erre a feladatra, de az nem titok, hogy mindig is érdekelt a színház működése. Szeretek reggel korán bejönni és beszélgetni a takarító nénivel, aki látott egy előadást, mert ő is ugyanúgy a színház része, mint a színész vagy aki a díszletet építi, a gazdasági osztály, és még sorolhatnám. Gábor (Kálomista Gábor, a Thália Színház ügyvezető igazgatója – A szerk.) ezt érezhette meg rajtam, mert az ő fejéből pattant ki az ötlet. Én először azt mondtam neki, hogy nem biztos, hogy jó ötlet egy színjátszót kiemelni a csapatból és felkérni művészeti vezetőnek. Egy napig gondolkodott ezen, aztán újra leültünk és azt mondta, hogy csak ebben a felállásban tudja elképzelni, és szeretné, hogy elvállaljam. Én pedig természetesen igent mondtam.
Óriási kihívás ez, nagyon más, mint egy olyan pici céget vezetni, mint a Kultkikötő (Nagy Viktor a Kultkikötő alapító igazgatója – A szerk), hiszen itt közel százan vagyunk. Az újonnan létrejövő produkciók költségvetéséért is én felelek, így gazdasági szempontból is helyt kell álljak. Én valahogy úgy vagyok behuzalozva, hogy nem tudok lehajtott fejjel elmenni ügyek mellett, ha valami van, akkor én abba beleállok. Ezért van az, hogy sokszor bejönnek olyan kollégák is, akiknek nem feltétlen a művészeti vezető a főnükük, de velem akarják az ügyes-bajos dolgaikat megvitatni. Ez jó, segít abban, hogy egyben lássam a folyamatokat, ne vesszek el a részletekben.
Jól érzed magad ebben?
Alapvetően igen, de néha azt érzem, hogy egy hullámvasúton ülök. Szeretem a feladataimat, de annyira sok dologgal kell foglalkozni, annyi embert kell meghallgatni, hogy vannak pillanatok, amikor a lelkem eltelítődik, és olyankor néha sírni tudnék.
Amióta művészeti vezető lettél, elindult a társulat szerkezetén belül egy változás. Jól érzékelem?
12 évvel ezelőtt ezt a színházat Kálomista Gábor és Bereményi Géza indították el, már akkor saját társulatban gondolkodva. Ezt szeretném én továbbfejleszteni. Az igényes szórakoztatást tűztük ki célunkká, amihez elengedhetetlen, hogy olyan nagyszerű színészek csatlakozzanak hozzánk, mint Görög László, Czakó Juli, a frissen ide szerződött Sóvári-Fehér Anna és Katona Péter Dániel, akiknek köszönhetően az itt játszók is új inspirációt kapnak.
Az Egyetemről úgy jövünk ki, hogy keressük azokat a nagy szerepeket, ahol a lelkünkkel bíbelődhetünk – a Tháliában ennek egyébként a Télikert a terepe –, ám a szakmát azt gondolom most már, hogy a nagyszínpadi produkciókban lehet igazán megtanulni. Ha estéről estére Oscart, Alul semmit vagy Orient Expresszt kell játszani, amelyek látszólag ugyan bulvár ügyek, könnyű szövetű darabok, ám mégis igénylik, hogy az ember mögéjük tegye a színészet gazdag eszköztárát, és ha ez sikerül, akkor nyert ügyünk van! Ehhez pedig a lehető legjobb színészekre van szükség.
Túl vagytok most már az utolsó bemutatótokon, milyennek értékeled ezt az évadot?
Négy nagyszínpadi premierünk volt, a Nőt vagy életet!, az Egy a ráadás, a Beckham és a Nyakamon a nászmenet, illetve két bemutatót tartottunk a Télikertben, a Szajrét és a Hisztériát. Azt gondolom, hogy nagyon nehéz, de jó évadot tudhatunk magunk mögött. Olyan ügyekbe fogtunk bele, mint a Beckham, ami nem ígért könnyű sikert, de mertünk kockáztatni és megpróbálkoztunk vele. Ez a színház sajátossága, hogy nem mindig sikerül jól minden vállalás, ettől a darabtól most sajnos el kell búcsúznunk, nem találtuk meg a közönségét.
Azt gondolom, hogy sokat tanultunk ebből is. Hamvai Kornél irodalmi tanácsadónkkal, Kelemen József főrendezővel és Bendi Balázs dramaturggal azon vagyunk, hogy előre készüljünk. Az a terv, hogy novemberre összerakjuk a következő évadot is, mivel két-három évre szeretnék előre gondolkodni, hogy mindig legyen mihez nyúlnunk. És ezt nem csak a darabokra értem! Például most nyáron, Német Tibor műszaki vezetőnk csodálatos gondolata alapján, legyártunk egy komplett díszletet, és szeptembertől már abban fogunk próbálni. Nem az lesz, hogy megérkezik a főpróbahéten, hanem eleve abban áll majd össze az előadás. Annyi változó van az életben, amivel nem lehet számolni, hogy meg kell próbálnunk előre gondolkodni, és azt érzem, hogy elindultunk ezen az úton, a társulattal közösen, mert a kollégákban is megfogalmazódott az igény erre. Ezt mindenképpen sikernek élem meg, és nagyon büszke vagyok rá!
Mit terveztek a következő évadra?
Szeptember 27-én mutatjuk be Budapesten a Madám Bizsut, ezzel indul az évad. Ez egy nagyon különleges darab, egy képzeletbeli dokumentumjáték. Nem tudunk semmit a címszereplőről, de mi azt találtuk ki Göttinger Pállal (a darab írója és rendezője – A szerk.), hogy a 20-as, 30-as években az Arizona mulatóban ült a bora mellett és szemlélte az akkori világot. Molnár Piroska játssza majd, aki a valóságban is pont ilyen, ugyanis amikor nincs dolga, akkor a színpadi takarásban vagy a büfében figyeli a fiatalokat, néha reflektálva egy-egy dologra. Ami izgalmas még az előadásban, hogy Dinyés Dánielt kértük fel, hogy élőben kísérje majd a dalokat, szóval mindent elkövetünk, amit csak lehet, hogy megidézzük a korszak miliőjét.
Az első nagyszínpadi bemutatónk A hülyéje lesz, amit Kelemen József rendez, és ez az az előadás, amit már díszletben fogunk az elejétől kezdve próbálni. A fiataloké lesz benne a terep, itt fog debütálni például Katona Péter Dániel, egyből egy főszerepben. Aztán decemberben jön majd a Romantikus komédia, ami a férfi-női kapcsolatokra fog fókuszálni, Szervét Tibor rendezi és Zayzon Zsolt és Sóvári-Fehér Anna játssza a két főszerepet benne. Februárban tartjuk az utolsó nagyszínpadi bemutatót, ez A miniszter félrelép lesz, amelyhez Tasnádi Csaba érkezik majd a társulathoz. Itt az a feladatunk, hogy a mindenki által ismert történetet egy kicsit megfrissítsük, ehhez készült el Hamvai Kornél új fordítása, és Görög László és Vida Péter kettőse is szinte garancia a különleges élményre!
Novemberben a Télikertben a Nézőművészeti Főiskolával készítünk egy közös előadást, Örkénytől a Tótékat, amelyben Mucsi Zoltán is játszani fog és Kovács Lehel állítja színpadra. Zayzon Zsolt rendez is majd a következő évadban, George F. Walker Bűnözőzsenik című fekete komédiája ősbemutató lesz a Télikertben. Dürrenmatt A csendestárs című darabjához Szikszai Rémuszt kértük fel rendezőnek, mert ez egy nagyon nehéz darab, szükség van hozzá egy erős vízióra.
Kőszínházak ritkán szoktak koprodukcióban előadásokat létrehozni.
Valóban nem jellemző. Az a szakmai gondolat volt mögötte, hogy szerintem egy társulatnak jót tesz, ha néha vendégművészeken keresztül találkozik olyan színházi kultúrával is, amely eltér a sajátjától. Nem úgy működnek, mint mi, nem úgy próbálnak, ahogy mi, és ezzel picit kizökkentjük magunkat a saját komfortzónánkból.
Nyáron sem pihentek, pár napja került ki a Nyárikert programja.
Igen, visszatérünk Salföldre ebben az évben is. Ez egy 300 fős kamarajátszóhely, ahol a Télikert legjobb előadásait fogjuk majd játszani, mint például a Killer Joe-t, a Szajrét, de menni fog a Nőt vagy életet is, ezeken felül pedig a társulat színművészeinek önálló estjei és gyermekelőadásai is helyet kaptak a műsorban. Meghívtuk a kaposvári Csiky Gergely Színház és a Nemzeti Színház néhány előadását is, és készülünk koncertekkel is. Ebben az évben kétszer annyi programmal várjuk majd a nézőket, mint tavaly.
Lesz lehetőséged pihenni?
Nekem általában úgy alakul az életem, hogy június végén véget ér a kőszínházi évad és rögtön elkezdődik a nyári színházi időszak, szóval nem sok. Ki kell találnom, hogy mikor lesz az a 2-3 nap, amikor elmegyek kéktúrázni, ilyenkor egyedül rovom a hegyeket meg a völgyeket. És igyekszem minél többet a kislányommal és a szeretteimmel lenni, hogy visszatöltsenek amennyire csak lehet.
forrás: https://deszkavizio.hu