Ezeken az oldalakon nincsenek saját írások.
A forrásokat az egyes bejegyzések
végén lehet megtalálni.


Tiszta létezés

A folyamatos önvizsgálat, a saját magában, valamint az adott helyzetben való kételkedés jellemzi Pál András munkáját. A Magyar Színház művésze a következő évadtól a Radnóti Színházban folytatja, ahol reményei szerint meg tudja teremteni azt a fajta „tiszta létezést”, amely Pécsett és a Magyar Színházban megadatott neki. A fiatal színészt nyáron új darabban láthatja a közönség: a Hippolyt, avagy a nagypolgári villa mellé jár az ezüst kiskanál című előadást az Orlai Produkció közreműködésével július 4-én mutatják be a Belvárosi Színházban.

Az első kaposvári színészosztályként már hallgató korotokban fokozott figyelem irányult felétek. Milyen volt így tanulni?

Kaposváron semmi más feladatunk nem volt, mint dolgozni. Tanáraink többsége akkor kezdte az oktatást, és volt egy olyan fajta kommunikáció közöttünk, mellyel kölcsönösen segítettük egymás munkáját. A fokozott, kívülről felénk irányuló figyelem pedig nagyon jót tett, kontrollt adott. Kihívásként éltük meg, mely mindig jobb és jobb teljesítményre ösztönzött. A kaposvári szellemiség egy méltán híres jelenség, mely nagyon jófajta ízlést ültetett belénk. Részemről büszke vagyok rá, hogy ennek az iskolának tagja lehettem.

Több vidéki városban is játszottál, mielőtt a budapesti Magyar Színház tagja lettél. Van szellemiségbeli, értékrendbeli különbség a vidéki és a fővárosi színházat, színjátszást illetően?

Az iskola befejezése után meghatározó élmény volt a Pécsi Nemzeti Színházban töltött idő. Sok vidéki városban éltem már a munkám miatt, de Pécs egyszerűen elképesztő. Már csak a tekintetben is, hogy élő diskurzus, kapcsolat létezik a különböző művészeti ágak, a művészek és a közönség között. Az előadások után lehetőség van az eszmecserére, akár a közértben is. Éppen emiatt, vidéken mindig tudta az ember, hogy ki felé közöl, és ez nagyon jó érzés volt. Ezzel szemben Pesten többfelé oszlik a figyelem és valamiféle távolság is érzékelhető a közönség és a színészek között.

Egyszer nyilatkoztad, hogy minden próbaidőszakban van két hét, amikor nem tudsz próbálni, csak birkózol magaddal, a kételyeiddel. Tenki Réka nemrég azt mondta nekem, a mai napig nem tudja, hogy ez a szakma neki való-e. A fiatalabb színészkorosztályra általában jellemző a belső bizonytalanság? Miért van ez?

Nem tudom, hogy ez generációs ügy-e. Bennem igazság szerint Kaposvár óta tombolnak ezek az érzések, abból kifolyólag is, hogy a folyamatos önvizsgálat, a saját magunkban, valamint az adott helyzetben való kételkedés iskolai példázatnak számított, mellyel azt akarták belénk plántálni, hogy mindig törekedjünk arra, hogy minél több oldalról közelítsünk meg egy helyzetet. Hogy megtanuljuk, sosem létezik csupán egy jó megoldás, hanem számos lehetőség, eszköz, amelyek közül válogatni lehet – ezek eléréséhez azonban nyitottnak és bátornak kell lenni. Ugyanakkor, nyilván ez alkati kérdés, magánemberként is kétkedő vagyok, gátlásos és gyakran paranoiás.

Ezt nem lehet valamennyire levetkőzni az évek során?

Nem tudom. Több kollégám van, akit hasonló dolgokkal „áldott meg” az ég; sokat beszélgettem velük erről a helyzetről, és arra jutottam, hogy ez nagyrészt alkati ügy, ami az idő előrehaladtával egyre nagyobb teret tud nyerni. Rettenetes, gyakran elviselhetetlen érzés, ugyanakkor nagyon remélem, hogy a kételkedés, a vívódások visznek előre, és, hogy lényegében jó dolgokat szülnek majd.

Nemrég volt egy ősbemutatód: a Néro, a véres költő című darabban játszottad a bölcs tanító, Seneca szerepét a Magyar Színházban. Hogyan készültél a szerepre?

Kosztolányi Dezső Néró, a véres költő című regénye alapján a színpadi átiratot Réczei Tamás készítette. Nagyon nehéz próbafolyamat van mögöttünk, sok helyzetet mi színészek oldottunk meg a darabban. Az viszont fantasztikus érzés volt, hogy egy olyan csapat állt össze, melynek tagjai szeretik egymást, odafigyelnek a másikra és képesek támaszként viselkedni, a nehéz helyzetekben egy emberként kiállni. A társulat tagjai lelkiismeretesen teszik a dolgukat és nagyon megnyugtató, hogy mindenki tudja, nem kell gátlásosnak lenni a másik előtt.

A 2011/2012-es év elég kemény volt a Magyar Színház számára: leépítések, tetemes adósságállomány, melyet mára ugyan sikerült ledolgozni. Hogy éltétek meg ezt az időszakot?

Összerántott minket, igazi csapattá, családdá kovácsolt. Alapvetően itt nagyon jó emberek vannak, akik a kezdetektől fogva őszintén viszonyultak hozzám, így én is könnyen hozzá tudtam adni a társulat munkájához. Egymás miatt is jobbak vagyunk. A következő évadtól a színházban rendez majd Göttinger Pál is; az ő jöveteléhez nagy reményeket fűz a társulat. Ezt az időszakot én már nem töltöm velük, a Radnóti Színházban folytatom ugyanis a munkát, ahol többek közt olyan rendezőkkel dolgozom majd együtt, mint Moha (Mohácsi János – a szerk.), Valló Péter, valamint Bálint András. Elképesztő társulat és szellemiség van ott; nagyon kíváncsi vagyok, hogy azt a fajta tiszta létezést, amely segített, hogy csak a játékra kelljen koncentrálnom, és amelyet Pécsett és a Magyar Színházban éreztem, meg tudom-e élni, meg tudom-e teremteni egy új helyen is. Mindenesetre szeretnék sokat fejlődni, tanulni a Radnótiban.

Hogyan éled meg a változást? Nem félsz az új helyzetektől?

Dehogynem! Szinte rettegek tőlük. Teljesen meg vagyok zavarodva ilyenkor, magamba fordulok és emiatt mindenki azt gondolja, hogy nagyképű, pökhendi vagyok – belül viszont ott van kis András rettegése. Mindeközben nagyon kíváncsi is vagyok, hogyan tudok beilleszkedni egy új közegbe.

Az következő évad kezdetéig azonban a közönség egy új, független produkcióban láthat: az Orlai Produkciós Iroda közreműködésében a Mohácsi testvérek által színpadra álmodott Hippolyt, avagy a nagypolgári villa mellé jár az ezüst kiskanál című darabot július 4-én mutatják be a Belvárosi Színházban. Orlai Tiborral nem ez az első közös munkátok…

Először a Francia rúdugrás kapcsán dolgoztam együtt Tiborral, aki akkor elárulta, hogy már többször nézegetett engem színházban. A következő közös munkánk a Jadviga párnája volt, mely hosszú huzavonát követően került az Új Színházból a Belvárosiba. Furcsa, mert sokszor elgondolkodom rajta, hogy milyen lehetett volna benne Zsolt (a két éve balesetben elhunyt Huszár Zsolt, aki a férfi főszerepet játszotta volna – a szerk.). Sokszor neki játszom. Jelenleg azonban a Hippolytra készülünk, melyet a Mohácsi testvérek rendeznek az eredeti Zágon István féle darab átirata nyomán. Én Terka udvarlóját játszom majd. Sosem volt szerepálom vagy egy olyan hely, ahol feltétlenül játszani akarnék. Szeretem magam jól érezni, szeretek dolgozni, és nagyon fontos, hogy emberi viszonyaim alakulhassanak ki a munka folyamán – ez az Orlaival való együttműködés során mindig megadatott.


TÁMOGATÁS, SZOLIDARITÁS

Köszönjük, ha a karantén-időkben megcsappant színházasdinkat akár csak havi jelképes, 1-2 eurós felajánlással támogatod. A befolyt összegek segítenek abban, hogy színészek, rendezők, fesztiválszervezők maradhassunk. A támogatói feliratkozáshoz kattints ide!

TÁRGYMUTATÓ

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bencs villa bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália patreon pécs pécsi egyetem pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szfe színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed