Skót pimaszság és zene kompromisszumok nélkül – Hey, June! a Müpában

Idén júniusban már kilencedszer váltják egymást a magyar könnyűzene élcsapatai a Művészetek Palotája színpadain. Így lassan tényleg szlogenné válhat a mondat: Ha június, akkor Hey, June! A program nemcsak a különböző stílusok – rock, ír zene, improvizációs jazz metállal és funkyval – kavalkádját ígéri, de néhány koncertbe színház is lesz csempészve, hogy kiderüljön, mennyire jól megfér a balett a kelta dallamokkal, vagy Óz, a nagy varázsló története a keményebb hangzásvilággal.

A Hey, June!-t június 7-én az Anna & the Barbies nyitja egy különleges koncerttel Óz, a csodák csodája címmel. A zenekar énekesnője, Pásztor Anna már több mint öt éve dédelgeti magában az ötletet, hogy Dorothy történetéből rockszínpadi átiratot készítsen, ugyanis remek párhuzamot talált saját otthonkeresése és zenei világokban való bolyongásai valamint az Óz, a nagy varázsló és a megtett út fontosságára való rámutatás között. Persze nem hagyományos értelemben vett rockmusicalt állítanak színpadra, hanem egy olyan akusztikus hangszerelésű műsort, amely interaktívan kapcsolódik a zenészek mögötti kivetítőhöz, ahol egy – a zenekar tagjaival előzetesen leforgatott – Óz-film lesz látható. Ráadásul néhány vendégművész is feltűnik a vásznon és a színpadon: északi boszorkányként Szalóki Ági, nyugati boszorkányként Frenk, Ózként pedig Hobó.

Magyarország egyik legtehetségesebbnek tartott dzsesszdobosa, Borlai Gergő már egy ideje Barcelonában él, és Európa-szerte építi karrierjét, idén már turnézott Portugáliában, nemrégiben pedig Marseille-ben a La Bag Fesztiválon lépett fel. Június 12-én viszont újra Budapesten láthatjuk a European Mantra koncertjén. A mára már szakmai körökben is kultikusnak számító csapatot, 2001-ben alapította Borlai Gergő, aki már akkor az ország legkeresettebb session dobosa volt, száznál is több lemezen közreműködött, de szeretett volna egy formációt, amelyben kifejezheti saját zenei gondolatait. Úgy is mondhatnánk: kompromisszumok nélkül zenélhet. Így lehet, hogy ez a hangzás nem ismer korlátokat. Jól megfér benne a blues, a metál és a popos elemek, mindez egy fúziós dzsesszes alapba ágyazva. Borlai Gergő dobjátéka mellé Lukács Peta gitáros, Nagy Lajos zongorista és Papesch Péter basszusgitáros virtuozitása társul. És bár a European Mantra lemezei is remekül szólnak, mégis élőben van igazán elképesztő hatása a zenekarnak, hiszen az a fajta különleges összjáték és egymásra figyelés, ami a tagok között van, a közönség szeme láttára bontakozhat ki igazán.

Őket június 17-én a féktelenül vidám ír zenét játszó Firkin követi. A csapatot 2008 nyarán Péter János fuvolás alapította. Koncertjeiken saját szerzeményeik mellett klasszikus dalok feldolgozásait – Whiskey in the Jar, Wild Rover – is játszanak. A cél, hogy a kelta-ír zenei kultúrát a rock, a pop, a punk és természetesen a magyar népzene hagyományaival is erősítsék. A Müpába most egy különleges projekttel érkeznek. A Jumpin'John egy bukolikus kelta játék Robert Burns nyomán. A történet egy skót kikötőben, Marcsa korcsmájában kezdődik, hogy aztán egy igazi skót-felföldi románc bontakozzon ki egy skót pásztorfiú és egy ír szépség között. Ám a lányt megölik, ezért a fiú vándorbotot ragad, kikötőben matrózok között duhajkodik, kocsmai verekedésbe keveredik, lányoknak csapja a szelet, pikáns történetek esnek meg vele, ám végül újra rátalál a szerelem. Csalódás, egymásra találás és természetesen happy and, ahogy Burns leírta, vagy leírhatta volna. És hogy kik segítik ebben a barangolásban a Firkint? Négy énekes - Bonyár Judit, Fehér Nóra, Göttinger Pál és Marthy Barna -, a Pécsi Balett táncosai, Pásztor Dániel skótdudás és Turáni Csongor hegedűs.

A Hey, Junet!-t június 18-án az utóbbi évek egyik legmeghatározóbb hazai könnyűzenei együttese, a 30Y koncertje zárja a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. A kilenc évessé cseperedett zenekar idén pihenőt tart és csak Szentimentálé műsorát játssza, így a fiúk a Müpába is ráérősebb dalokkal, kibontott képekben elmesélt történetekkel érkeznek, amelyekben összemosódik a határ a kitalált és a megtörtént között. A zenei történések nemcsak azzal válnak sokkal erőteljesebbé, hogy a 30Y ezekre az estékre tizenhét fősre bővül, hanem azzal is, hogy egy vizuális játék is kíséri a muzsikát. A Müpában a vetítés ráadásul újraértelmezi a Szentimentálé addigi előadásait, folytonosan átrendezve a záró koncert terét.

forrás: http://index.hu/
Megosztás: