Kevésbé ismert, de szívet tépő Verdi-operát rendez Göttinger Pál a nagyszínházban

Giuseppe Verdi A kalóz című operáját tűzi műsorra áprilisban a Szegedi Nemzeti Színház. Az operatársulatnak az évadban ez lesz a második nagyszínházi bemutatója. Eredetileg Verdi Falstaffjának bemutatóját hirdette meg a színház, amit nem sokkal a műsorhirdetés után módosítottak Verdinek erre a kevéssé ismert, 1848-ban bemutatott operájára. A produkció próbái kedden délelőtt kezdődtek.

A darabválasztást Dinyés Dániel zenei vezető azzal indokolta, hogy Verdinek ezt a művét a szegedi operatagozat minden külső segítség nélkül, önállóan is képes kiállítani.

– Ezzel a művel megmutathatja a társulat, hol tart most az operajátszás Szegeden. A mű zenéje, amely sokak számára még ismeretlen, egyszerre vérbő és férfias. Igazi lendületes szegedi operát lehet belőle csinálni.

A kalóz Verdi egyik háromfelvonásos operája, amelyik abban az időszakában született, amikor megbízásoknak, szerződéseknek eleget téve nyolc év alatt tizenhárom operát kellett írnia. Több művön dolgozott egyszerre, mindig éppen azt elővéve, amelyikkel előbb kellett elkészülnie.

Barnák László főigazgató a próba kezdete előtt arról mesélt, hogy Magyarországon eddig csak koncertírozott változatban mutatták be az operát. A kalóz először 2013. április 25-én a Müpában hangzott el Magyarországon a Nemzeti Filharmonikusok és a Művészetek Palotája közös produkciójában, így a szegedi tekinthető a hazai színpadi ősbemutatónak.

A darab rendezője Göttinger Pál kicsit aggasztónak találta, mi lehet az oka annak, hogy eddig nem játszották ezt a művet a hazai színházak?

– Először arra gondoltam, mi van, ha méltán nem játsszák? Kicsit kutakodtam utána és kiderült, alaptalan volt a gyanakvásom, Verdi darabjának zenéje meglepően szórakoztató és nagyszerű szerepek vannak benne.
A kalóz szövegkönyvét Byron The corsair című epikus költeménye alapján az a Francesco Maria Piave írta, akinek a zeneszerző többek között az Ernani, az Attila és a Macbeth librettóját is köszönhette.

Az ősbemutatót 1848. február 25-én a trieszti Teatro Grandéban tartották, de az opera akkor hatalmasat bukott.

A XIX. század elején játszódó cselekmény főszereplője Corrado, a kalózok vezére, aki úgy érzi, nincs reménye arra, hogy visszatérjen a tisztességes és boldog életbe.

A Seid török pasa ellen intézett támadás során megsajnálja a pasa rabszolganőit, és kimenti őket az égő háremből. Ekkor azonban ő maga is fogságba esik és halálra ítélik, de Gulnara, a pasa kedvenc rabnője, aki szerelmes Corradóba, kiszabadítja, és leszúrja gyűlölt urát.

Corrado azonban hű marad menyasszonyához, Medorához, aki azonban mérget ivott, amikor a kalózok a török kalandból kapitányuk nélkül tértek vissza. Miután Corrado visszatér kalózai közé, értesül menyasszonya haláláról, és elkeseredésében a tengerbe veti magát.

– Gondoskodott a szerző arról, hogy széttépje a szívünket. Ennek az operának a szereplői mind olyanok, akik egytől egyig rossz helyen vannak az életben. Ezért mindenki a velejéig boldogtalan, mert mindenkit szétszakít a belső feszültség. Azért is izgalmas lehet, mert ma is olyan korban élünk, amikor szinte senki sincs a helyén – mondta a rendező, Göttinger Pál, aki a Bohémélet, a Négyhangú opera, a Dido és Aeneas, Gianni Schicchi és A köpeny után néhány éven belül már a hatodik operát állítja színpadra Szegeden.

A kalózban az énekkar mellett szinte a teljes operatagozat – Tötös Roland, Máthé Beáta, Kónya Krisztina, Szélpál Szilveszter, Ferenczy Orsolya, Taletovics Milán, Réti Attila, Bónus Gábor és Mozetić Adrián – részt vesz.

A darab jelmezeit Cselényi Nóra, díszletei Tóth Kázmér álmodta színpadra.

A három felvonásos operát két részben, olasz nyelven mutatják be április 14-én a nagyszínházban.