Bemutattuk a Színházrendezők Viadalát

Ármány, szerelem, dráma és rengeteg nevetés. Február 18-án mutattuk be új előadásunkat, amelyben egy magyar történelmi musical, egy Ibsen stílusú családi dráma, egy Shakespeare-t idéző királydráma, valamint egy vérbeli kortárs angol versenyeztek.

A Színházrendezők Viadala előadáson bármi megtörténhet, ami egy színházi próbán megtörténik. A színész elfelejti a szöveget, a rendező újra meg újra elmondatja a monológot vagy épp különös ötletekkel dobja fel az előadást. Megszületnek pillanatok, összeérnek jelenetek, jobbnál jobb színdarabok kelnek életre. Az előadás során négy színházrendező próbál egy-egy darabot. Minden improvizált, semmi nincs előre megírva, de természetesen a társulati tagok az előadás előtt felkészülnek a szerzőkből, stílusokból, hogy hitelesen tudjanak megszólalni, játszani, rögtönözni. És természetesen – ahogy sok más előadásunk során is – a nézők ötletei teszik egyedivé az estét.

A Momentán új előadásának bemutatóján négy teljesen rögtönzött színdarab egy-egy jelenetét láthatta a közönség, majd szavazhatott, melyik három folytatódjon, a háromból kettő maradt, a kettőből pedig a végén egynek került színpadra végső nagyjelenete is.

Kiskovács Attila, az előadás ötletgazdája nagyon szoros versenyben nyert Ibsen stílusú családi drámájával, Ulrike és Lars Berg tragikus történetével, ahol a csalárd asszony a jól menő kőolajfinomítónál dolgozó férje előtt sötét titkokat rejtett…

A további három színdarab is tartogatott fordulatokat: a történelmi musicalben kiderült, hogy Petőfi Táncsicsért egy cipőfelsőrész-készítő segítségével ment a börtönbe ‘48-ban. A nézők ötletei alapján mintegy áthallásként a mai korra is, a musicalnyitány refrénje: “Drága a kenyér Pest-Budán”.

A Shakespeare-i királydrámában volt ármány, szerelem, bosszú, átok, jóslat és cselszövés. A kortárs brit drámában Lisztes Linda a közönség soraiból szólította a “véletlenül ott ülő” táncos koreográfusokat (akik erősen emlékeztettek két gyerekre :)) Így a darab táncjelenetei a reggeli kenyérkenésre hajaztak, kortárs drámához méltóan.

Úgy érzed semmi köze a fotóknak a sztorikhoz? Nem véletlen: a fotók a február 13-i főpróbán készültek (köszönet érte Csobay Bencének),, az impró viszont olyan műfaj, hogy nincs két ugyanolyan este, így a bemutatón teljesen mást játszottunk. A legközelebbi előadáson is egész más fog történni, mint eddig bármikor. Várunk szeretettel március 31-én is!