Ugrás a fő tartalomra

Most épp ez

Premierek az Ördögkatlanon!

Ezen a nyáron számos színházi bemutató lesz az Ördögkatlan színházi tereiben. Protekciósan kiemelünk két Ördögkatlan Produkciót: augusztus 5-én az Amfiteátrumban először látjuk-halljuk a Másnap című koncert-színházat, melyben Cseh Tamás és Csengey Dénes 1986-ban írt dalait tisztogatja meg, énekli el Beck Zoli és Szűcs Krisztián. Stefan Zweig Sakknovella című kisregényéből írt Fekete-fehér címmel vadonatúj monodrámát Légrádi Gergely – ezt augusztus 7-én játssza az Ördögkatlan mindenese, többek között remek színésze, Göttinger Pál. Az előadást Ujj Mészáros Károly rendezte. És premierrel jelentkezik az „Orlai-művek” is: augusztus 4-én Nem baj, majd megértem címmel a Bodor Johanna önéletrajzi regényéből készült előadás látható a Mokos Pincészet színpadán, rendező: Szikszai Rémusz. Először láthatják a nézők a Tar Sándor írásaiból készült A mi utcánk című produkciót is Köles Ferenccel a főszerepben – ennek hivatalos bemutatója majd ősszel történik meg a Pécsi Nemzeti Színházban. És per

Benedek Miklós: „Én egy volt színművész vagyok”

A színész azt mondta, elfelejti a szakmáját, hiszen másfél éve nem beszélt a színpadon.

„Egyszerűen ránk zárták az ajtót és van, aki jobban, van, aki sokkal rosszabbul viseli. Én nem viselem rosszul, csak egyszerűen elfelejtem a szakmámat, másfél éve nem beszéltem a színpadon” – mondta Benedek Miklós a Retro Rádió Abaházi Presszó című műsorában. A színész most más dolgokkal foglalja el magát, de úgy érzi, a pandémia az ismeretlenbe küldte.

Benedek Miklós már a pandémia előtt visszamondta minden szerepét, amikor az olimpiai bajnok vízilabdás fia beteg lett, hogy minél több időt tölthessen vele. Benedek Tibor tavaly nyáron halt meg, ezután a gyász miatti szomorúságot nem bírta volna édesapja elviselni a színpadon.

Most már azért a visszatérésen is gondolkodik. „Nem használom a szerszámot, ami az enyém, nem használom a fejemet egy évig, és elfelejtek dolgokat. A szakmai kérdés érdekel ebben, hogy mikor, majd nem is tudom, mikor, színpadra lépek vagy lépünk, hogy nem fogok félni vagy nem fogok megijedni attól a helyzettől, hogy száz, kétszáz vagy háromszáz embernek el kell adnom magam valamivel, hogy az érdekes legyen. Hogy egyáltalán érdekes-e az, amit csinálunk” – idézi a félelmeit a Blikk.

forrás: https://hvg.hu/