A hősszerelmes gőzmedve

A tárgymutatóban: , , ,
Az Operaház 15/16-os évadához kapcsolódó, a nyár eleji Shakespeare 400+ Fesztivál keretein belül volt látható Ermanno Wolf-Ferrari híres operája, a Sly. A steampunkos kreatívval rendelkező darabot május 27-én, péntek este nézhettük meg az Erkel Színházban.

A Szegedi Nemzeti Színház vendégelőadása két alkalommal volt látható az Erkel Színház színpadán, Göttinger Pál rendezésében. Librettója Shakespeare egy korai komédiájának, a Makrancos hölgynek az átirata, ám a darab kezdeti derűs hangvétele végül tragédiába fordul át.


Az az iszákos Ravasz Kristóf

Az opera az 1920-as években játszódik, a világháborút követő válság idején – Londonban.

A történet főszereplője a címadó Christopher Sly, aki költő, művész és a Falcon kocsma szíve-lelke is egy személyben. Anekdotáival és verseivel szórakoztatja az éppen aktuális esti közönségét – érkezését mindig izgatottan várják (főként barátja, John Plake, a színész – akit az esteken Cseh Antal formált meg). A „szerelmes – párját kereső medve” bravúros tenor szerepét László Boldizsár hozta az előadások alkalmával, aki kiválóan alakította Sly karakterének kettősét: egyszerre volt vidám, élettel teli kalandor, bohóc és szomorú, szeretetre vágyó, magányos férfi.

Ki az a Sly? Egy gazember. Egy költő. Egy iszákos. Egy művész. Egy reménytelen alak. Egy zseni. Kocsmai énekes, zsonglőr, utazó árus. Verseket farag, de bármit is csinál, csak egy nyomorult marad. Egy kétségbeesett kocsmai énekes.

Az opera cselekményének központjában Sly megtréfálása áll. Egyik este barátja, John Plake, több ivócimborájával együtt kiásott a Falcon kocsma egyik rejtett zugából több liter Kanári bort. A jó vendégeknek több sem kellett, Sly megérkezését követően őrült italozásba kezdtek, tánccal és énekkel egybekötve. A közönség soraiban ült ekkor Westmoreland gróf is, aki annyira szórakoztatónak találta főszereplőnket, hogy célul tűzte ki – az időközben ájulásig ivott – Mókamester megviccelését: a várába viteti, felöltözteti főúri ruhába, és elhiteti vele, hogy ő maga a Gróf. S a bonyodalmak csak ekkor kezdődnek…

Sly – Történet az alvóról, akit felébresztettek

Már a darab alcímében is visszaköszön Shakespeare által oly sokszor alkalmazott álom-motívum, melynek értelmezése több síkon is lehetséges:

1. A természeti népek archaikus mítoszaiban az álom magát a valóságot jelképezi, de sokszor magasabb rendű az ébrenlétnél is.

2. Az ébrenléttel, a létezéssel szemben az álom a halál szimbóluma is lehet.

Mindkét jelentése értelmezhető az opera keretein belül, hisz Sly a fizikai ébredését követően sokáig – egészen haláláig – nem tudta eldönteni, hogy mi a valóság, s mi az álom. Az értelem és szív játszott vele kegyetlen tréfát, hisz bizonytalanságát Westmoreland gróf Dolly alakjával (és állítólagos szerelmével) próbálta elhessegetni. Ám a játszott szerelem végül valódi érzésekké, vonzalommá mélyült, amiből az ébredés viszonthalálosan nehéz…

Budapesten 1931. január 31-én mutatták be először a Sly-t, Szemere Árpád rendezésében, Oláh Gusztáv díszletében és jelmezeivel, Laurisin Lajossal a címszerepben, ám hét előadás után egészen mostanáig eltűnt a repertoárról. 85 év után látható újra a mű, felturbósított – ma trendinek számító –, steampunkos díszlettel és jelmezekkel, amelyek a viktoriánus kori Angliát idézik meg. Látszik, hogy mind a rendezés, mind a megvalósítás arra törekedett, hogy a fiatalokat is behívja az Erkel Színház nézőterére, hogy közösen izgulhassunk Slyért, a hősszerelmes gőzmedvéért.




Ezeken az oldalakon nincsenek saját írások. Az itt megjelenő cikkek az internetről és más forrásokból összegyűlő anyagok. A forrást a bejegyzések végén lehet megtalálni.












Képek

Men of the Docks