Ugrás a fő tartalomra

Most épp ez

KEDDEN ELSTARTOL A 14. ÖRDÖGKATLAN FESZTIVÁL

A tizennegyedik Ördögkatlan Fesztivál augusztus 3-án kezdődik! Pécstől délre, a legjobb magyar borok vidékén, három kicsi faluban (Nagyharsány, Beremend, Villánykövesd), a Szoborparkban és a Vylyan és a Mokos Pincészet tereiben. Baranya legnagyobb összművészeti fesztiválja augusztus 3 és 7. között 600 programnak és produkciónak ad otthont. A teljes műsor itt található.(külső hivatkozás) Premierek a Katlanban Ezen a nyáron számos színházi bemutató lesz az Ördögkatlan(külső hivatkozás) színházi tereiben. Protekciósan kiemelünk két Ördögkatlan Produkciót: augusztus 5-én az Amfiteátrumban először látjuk-halljuk a Másnap című koncert-színházat, melyben Cseh Tamás és Csengey Dénes 1986-ban írt dalait tisztogatja meg, énekli el Beck Zoli és Szűcs Krisztián. Stefan Zweig Sakknovella című kisregényéből írt Fekete-fehér címmel vadonatúj monodrámát Légrádi Gergely – ezt augusztus 7-én játssza az Ördögkatlan mindenese, többek között remek színésze, Göttinger Pál. Az előadást Ujj Mészáros Károly r

„KÉT VÁLÁS ÉS EGY MÉHNYAKRÁKMŰTÉT UTÁN MEGTANULTAM ÖRÜLNI ÉS ÉLVEZNI AZ ÉLETET” – INTERJÚ EGRI MÁRTÁVAL

Drámai, szende, komika, szubrett – Egri Mártát tényleg lehetetlen beskatulyázni. Pályája során jó néhányszor kényszerült továbblépésre úgy, hogy sehol sem várta új szerződés. Volt, hogy a csendet is meg kellett tapasztalnia, mégis mindig talpra állt, a legkülönbözőbb szerepekben varázsolva el a közönséget. Munkakedve töretlen, kiáll a #FreeSZFE mozgalom mellett. Szeret jókat, de egészségesen enni, és rendszeresen sportol, hogy „beleférjen a jelmezeibe”. Mezei M. Katalin írása Egri Márta színésznőről.

Színészek vették körül gyerekként

Híres színészcsaládból jön: édesapja Egri István, édesanyja Náray Teri, húga Egri Kati. A Roosevelt téri Gresham-palotában volt a lakásuk, Turay Ida színésznő és Gertler Viktor rendező – az ő nevéhez fűződik többek között Az arany ember filmváltozata – szomszédságában.

Hat-hét éves lehetett, amikor Viktor Rozov Felnőnek a gyerekek című darabjában látta Bodrogi Gyulát, aki egyébként Náray fiát játszotta. Bodrogi felmosóronggyal a fején jelent meg a színpadon, majd így szólt: „Jó estét kívánok, kedves közönségünk, most jöttem az Északi-sarkról, jeget aszaltam.” E nem mindennapi antré hatására fogalmazódott meg benne először, hogy ő is színész lesz.

Ez az elhatározása pedig csak tovább erősödött a gimnáziumi színjátszó szakkörben, ahol Lídia néni jóvoltából olyan karaktereket ölthetett magára, mint a Liliomfi Kamilla kisasszonya.

A buktatók ezután jöttek

Elsőre felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, Vámos László osztályába került – ám a nagy nehézségek csak ezután jöttek, ahogyan az „színészgyerekeknél” általában lenni szokott.

Hiszen mindegy, hogy ki az apuka-anyuka, a színpadon mindenkinek magának kell boldogulnia – sőt tapasztalatai szerint az úgynevezett „protekció” ezen a pályán kimondottan hátrány:

„Másoknál is erősebben kellett bizonyítanunk, hogy nem a szüleink révén kerültünk be a főiskolára, és saját jogon érjük el az eredményeinket.”

„Nagyobb terhet szerettem volna a vállamra”

Diploma után rögtön a Vígszínházba került. Főszerepet azonban csak két-három évente osztottak rá – különösen közel állt a szívéhez Molnár Ferenc Liliomában Marika vagy Füst Milán A lázadójában Olga –, így tizennégy év után távozott.

„Nagyobb terhet szerettem volna a vállamra, hogy fejlődhessek, és erre vidéken több lehetőség volt.

Két nagyon színvonalas műhely volt akkoriban az országban: a kaposvári Csiky Gergely Színház és a szolnoki Szigligeti Színház. Utóbbihoz sikerült leszerződni.”

Szolnokon sok és sokféle feladata volt. Itt kapta meg élete első zenés szerepét, a Csárdáskirálynő Szilviáját – mondhatni, mély vízbe dobták –, de volt aztán például Roxie Hart is a Chicagóban.

Ruszt József és a Kamara

Szolnokról az azóta sajnos megszűnt Budapesti Kamaraszínházba vezetett az útja, ahol akkoriban Ruszt József volt a főrendező.

„Sok jó rendezővel dolgoztam, de Ruszt Józseftől tanultam a legtöbbet. Olyan darabokban játszottam, mint Marlowe II. Edward angol királya, Strindberg Haláltánca vagy Shakespeare Othellója. Életem egyik legcsodálatosabb időszaka volt.”

Az első önálló produkciója egy Karády-est volt, Tudok egy dalt címmel. A régi sanzonok révén, amelyek Almási-Tóth András rendező megfogalmazásában „a soha-be-nem-teljesülés és a folyamatos próbálkozás drámái”, a férfi-nő kapcsolat különböző állomásait mutatta be. Mint a Színház.online-nak mesélte, a Kamarában töltött hat év abban is segített, hogy ne féljen egymaga kiállni a színpadra:

„A közönség ott szó szerint karnyújtásnyi távolságra ült tőlem, vagyis ezt az intimitást nem csupán megszoktam, de egyenesen megszerettem. Rájöttem, hogy ilyen közelségben sokkal személyesebb a kapcsolatom a nézőkkel, ami erőt és nyugalmat is ad.”

A Kamara után az Új Színház következett, majd ismét a szolnoki színház társulatának lett tagja.

Amikor fel kell állni

Egri Márta alkalmazkodó ember benyomását kelti. A nagyobb szerepeit előre megtanulja, mert így szabadabbnak érzi magát a próbákon, mint a példánnyal a kezében. Előtte persze mindig beszél a rendezővel: „Ki vagyok, hová megyek, mit akarok?”

Ha azonban úgy érzi, hogy már nincs szükség rá, nem tud hová fejlődni, nincsenek olyan szerepei, amelyek révén meglepetést tud okozni a saját maga számára is – az ő szavaival élve, „kifújt a dolog” –, minden további nélkül feláll. Egyik ilyen esetben sem várta sehol szerződés – sőt.

A második szolnoki etap után, immár végleg visszatérve Budapestre, a szabadúszás mélységeit is meg kellett élnie. A kilincselés, ajánlkozás sohasem volt kenyere, mégis kénytelen volt – nem kis erőfeszítés árán – felhívni magára a figyelmet. Előfordult, hogy kötött bizonyos fokú kompromisszumot, de „gagyit” a legnagyobb nehézségek között sem vállalt.

Három évébe telt, mire visszadolgozta magát a fővárosi színi világba. Egyre inkább megtalálták a méltó feladatok, mint a Büszkeség és balítéletben a Karinthy Színházban vagy a Sírpiknikben és az Amadeusban a Belvárosi Színházban.

Alapító tag

Hat évvel ezelőtt Crespo Rodrigo, a tatabányai Jászai Mari Színház és Népház igazgatója kereste meg: lenne-e a teátrum első önálló társulatának alapító tagja?

„Rodrigóval távolról ismertük egymást. Nagyon jólesett az a bizalom, amivel ő és Guelmino Sándor rendező megajándékozott – emlékezik vissza. – A fiatal társulat mostanra összekovácsolódott, és erőssé vált. A színháznak nagyon jó a műsorpolitikája, mindig akad olyan érdekes, izgalmas feladat, amitől szeretek színész lenni.

Nagyon jó a tatabányai közönség is: szinte folyamatosan telt ház van a nagyszínpadon, ami pedig nem kevés helyet jelent – fantasztikus, hogy ennyire szeretik az előadásainkat.”

Testvérpárt játszottak a húgával

S hogy mik ezek az érdekes, izgalmas feladatok? Például Mamóka szerepe Presser Gábor–Sztevanovity Dusán félig mese-félig musicelében, A padlásban. Az első esküdt Reginald Rose Tizenkét dühös emberében. A múlttal szembenézni nem akaró Elizabeth Law Andrew Bovell négygenerációs, több idősíkon futó, egyfajta családállításként is felfogható drámájában, a Ha elállt az esőben.

A kripliben – Martin McDonagh drámája Varró Dániel fordításában – a húgával, Egri Katival testvérpárt alakítottak. Ritkán fordul elő, hogy valahol együtt láthatók, mivel mindketten a maguk útját járják, már csak azért is, hogy ne keverjék össze őket – amire annak ellenére is akadt már példa, hogy teljesen más karakterű színészek. Vannak azonban produkciók, amelyek kedvéért kivételt tesznek – az említett A kripli mellett ilyen volt Stephen King Dolorese. Vagy – hogy a szinkronból is hozzunk egy példát – a Silkwoodban Meryl Streepet Egri Márta, Chert pedig Egri Kati szólaltatta meg.

Mikve és Szutyok

Hadar Galron Mikvéjében Sosana volt, a fürdőfelügyelő, akinek hatalmas a szíve, ám szinte a végletekig ragaszkodik a nőket legalábbis háttérbe szorító vallási konvenciókhoz, mígnem a történet egy bizonyos pontján képes átértékelni mindazt, ami szerint addig élt.

(Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, mégis meg kell jegyeznem, hogy a streamelt előadást a rendelkezésre álló bő két napon belül háromszor néztem meg – és a harmadik után sem éreztem azt, hogy elég lenne.)

Két szerepe – Nevelőnő, Etuska – is van Pintér Béla társadalmi problémákat feszegető darabjában, a Szutyokban, ami egyfajta görbe tükröt tart a mindenkori közönségnek.

(Itt ismét muszáj egy személyes kitérőt tennem: még épp el tudtam csípni a második hullám előtti utolsó eladást, és saját bőrömön tapasztalhattam meg, hogy milyen nézőként „ide-oda dőlni”. Hol szívből nevettem, hol sírni lett volna kedvem, helyenként már-már hajlottam volna tudomásul venni bizonyos előítéleteket, hogy a következő pillanatban mélységesen elszégyelljem magam emiatt.)

A Sötétben Látó Tündér és Kalauz Jutka

Mindeközben volt két egyszemélyes darabja is. Bagossy László „mesebeszéde”, A Sötétben Látó Tündér – amelyben egyébként bábozott is – legalább annyira szólt felnőtteknek, mint gyerekeknek, hiszen a félelmeinktől megszabadulni, bátornak lenni, legfőképpen pedig szeretni tanít.

Egri Márta ezt az előadást édesanyjának ajánlotta, aki neki és a húgának is a legjobb barátnője volt.

A Kalauz Jutka című zenés estjén – ami akár rendhagyó történelemóraként is felfogható – a közönség „az ötvenes évek szűrt levegőjébe” szippanthatott bele. A főhősnő, azaz Kalauz Jutka egy átlagos napján olyan új dolgokat tud meg, mint hogy ki rejtegetett cukrot, lehet-e hazánkban mandarint termeszteni, hová és miért tűnik el néhány ismerőse. Mégsem szomorú, sőt továbbra is önfeledten énekel – persze hogy is lehetne másképp egy, a tragédiákat hurráoptimizmussal palástolni iparkodó korban.

Egy nagyszerű találkozás: Hárman a padon

Mindeközben Budapesten játszik, már amikor nincs vírushelyzet persze. Mostanában egy igazi kuriózum van kilátásban a Hatszín Teátrumban.

„Ez Aldo Nicolaitól a Hárman a padon, aminek az ősbemutatója a Pesti Színházban volt Bulla Elmával, Bilicsi Tivadarral és Páger Antallal – most pedig Benedek Miklóssal és Gálvölgyi Jánossal adjuk majd elő.

Benedek Miklóssal már dolgoztunk együtt, Gálvölgyi Jánossal viszont, akivel évfolyamtársak voltunk a főiskolán, még nem. Nagyszerű találkozás ez! A próba sajnos szünetel a járvány harmadik hulláma miatt. Rettenetesen nagy kár lenne, ha ezt az előadást »megenné« a vírus – nem is akarok erre gondolni.”

Kiáll a színművészetisek mellett

Szívén viseli egykori iskolája, és persze annak hallgatóinak a sorsát. Ősszel együtt tiltakozott velük a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítása ellen – csatlakozott az SZFE-től az Országházig húzódó élőlánchoz, őrt állt az épületnél, és továbbra is biztosítja támogatásáról a #FreeSZFE Egyesületet, amely egy politikától független alkotóműhely megteremtését tűzte ki célul.

„Olyan okosan, higgadtan, szerethető módon harcolnak ezek a fiatal emberek magukért, egymásért, az intézményért, és legfőként a múltunkért és a jövőnkért. Példaértékű, amit tesznek. Drukkolok, hogy sikerüljön helyet találniuk, és azt üzenem nekik, hogy hajrá, csinálják, tartsanak ki.”

Lányai, Fruzsina és Luca

Két felnőtt lánya van. Székhelyi Fruzsina jógaoktató és gyógymasszőr, maga is két kislány anyukája.

Kis-Kovács Luca narrátor, sokat szinkronizál, valamint a Városmajori Szabadtéri Színpad kommunikációs menedzsere. Több formációban is énekel, legutóbb például az Anima Sound Systemmel dolgozott együtt. Tehetsége van az íráshoz is, blogot vezet, és vannak saját dalai is.

Egészségesen hedonista

És hogy hogyan telik ez a karanténos időszak?

„Az első hullámban még jól is esett a pihenni, főzőcskézni, nagyokat sétálni a kutyámmal. Most is ezt csinálom – de azért már sok. Nagyon hiányzik a teniszezés és az úszás, ami tulajdonképpen egy létforma. Most, hogy már jobb az idő, újra elkezdtem biciklizni is.”

Mint mondja: „Bele kell férnie” a jelmezeibe, ezért a rendszeres sport mellett az étkezésére is odafigyel, ám korántsem önsanyargató módon. Kevés szénhidrátot és rengeteg zöldséget eszik, és bár kisebb elhajlások akadnak időnként, „zabálás” – ahogy ő fogalmaz – nincs.

„Hedonista vagyok, a különleges ételeket is szeretem, de sikerélmény számomra, ha egy régi magyar ételt egészségesen tudok megfőzni, például a paprikás csirkét nem szalonna zsírján, hanem olívaolajon készítem el, és sokféle fűszert használok. Fontos, hogy ebéd után ne azt érezzem, kő van a gyomromban.”

A jövőt firtató kérdésre így válaszol: „Két válás, egy méhnyakrákműtét után megtanultam örülni és élvezni az életet. Szeretnék még utazni, például sétálni a Kärntner Strassén, kávét inni a Hawelkában és Sacher-tortát enni a Gerstner cukrászdában.”

Mezei M. Katalin

Forrás: https://wmn.hu/