“EZ EGY ÁLDÁSOS IDŐSZAK IS EGYBEN” – INTERJÚ NAGY DÁNIEL VIKTORRAL

A járvány idejére a Jurányi Latte is átalakul. A következő hetek interjúalanyai ugyanazokra a kérdésekre válaszolnak, mint például hogy mi hiányzik számukra a legjobban a kényszerszünet előttről, mire jut végre idő a négy fal között, de olvasni- és néznivalót is ajánlanak nekünk. Ezúttal Nagy Dániel Viktor színész válaszolt.

– Hogy vagy? Hogy telnek a napjaid?

Jól érzem magam. Persze nem mindig, de szerencsére vannak munkáim, elfoglaltságaim, tudok itthonról dolgozni. Az elmúlt két hétben folyamatosan egy zenés irodalmi összeállításra készültem, a Keresztúri esték programsorozat egyik előadója voltam a hétvégén. Szombaton pedig egy zenészeknek kiírt pályázatnak köszönhetően az A38 hajón lépünk fel a Wigama Lekko nevű zenekarommal, amit majd az MTVA közvetít. A Deszka Fesztivál minden évben megtartja a Nyílt Fórumot, ezt most online rendezték meg, és Zoom-on csináltunk felolvasószínházat. Tehát vannak apró feladatok, amikkel tudok foglalkozni, ezért nem érzem azt, hogy elviselhetetlen ez a rám szakadt idő. Természetesen, amikor ezek az elfoglaltságok nincsenek, a színész nagyon könnyen tudja magát haszontalannak érezni, ami az egyik legpusztítóbb és leginkább depresszióba taszajtó érzés. De ahogy olvastam Mácsai Pál nyilatkozatát, rájöttem, hogy ez nem is annyira alkati kérdés, inkább szakmai sajátosság. Az elmélyülésből és a visszajelzésekből eredeztetjük a hasznosságunk érzését, és mivel most elfoglalom magam, jól vagyok.

– Mi hiányzik az életedből jelenleg a legjobban?

Lehet, hogy furcsa, amit most mondok, de alapvetően nem hiányzik a színpad. Ez egyébként elég ijesztő, de miután néhány kollégával beszéltem erről, kiderült, hogy nem vagyok ezzel egyedül, és megnyugodtam, hogy nem arról van szó, hogy rossz pályát választottam… A színpadon levés nem hiányzik. Az viszont, hogy a kreatív energiáimat valamibe bele tudjam fektetni, az úgy kell, mint egy falat kenyér… Ha nem lenne feladatom, az pusztító lenne. Mivel az alkotói folyamatok nem szűntek meg számomra a karanténban sem, ezért nem érzem annyira a hiányát a színháznak. Szóval a kérdésedre válaszolva nem hiányzik különösebben semmi, de az nagyon fontos, hogy tudjak mivel foglalkozni. 

– Hogyan él tovább számodra a színház a kényszerszünet alatt?

Azáltal él tovább a színház, hogy az alkotói attitűd nem szűnt meg. A Hogy szeret a másik próbafolyamatát abba kellett hagynunk márciusban, de a jövő évadot ezzel a produkcióval szeretnénk nyitni, tehát a nyáron dolgozni fogunk rajta valószínűleg. Mindemellett a Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda koprodukcióját, a Hamis Hang című kétszereplős előadást, úgy tűnik, a tervezett időben, tehát május végén, de legkésőbb júniusban elkezdjük próbálni Ujj Mészáros Károly rendezővel és Vasvári Csabával, természetesen az előírások betartása mellett. 

– Milyen szép élményt tudsz kiemelni az elmúlt időszakból?

Az idegszálak kisimulását. A sok sajnálatos dolog mellett, ez egy áldásos időszak is egyben, mert a kényszerű leállásban megtapasztalhatunk valamiféle nyugalmat. A szabadúszó színészek életében gyakran előfordul ugyan, hogy nincs előadás, nincs próbafolyamat, és napokig otthon ül az ember, de mindig ott van vele az a FOMO-érzés, fear of missing out, a félelem attól, hogy lemaradok valamiről. Ahelyett, hogy azokban a napokban az ember kipihenné magát, rátör a szorongás, hogy mindenki más dolgozik biztosan, csak ő nem. Most viszont, amikor senki sem dolgozhat, nem szorongok azon, hogy miért van szabadidőm. 

– Öröm az ürömben: mi az, amire végre most van időd?

Leginkább az olvasást meg a sportot tudom kiemelni. Nem kényszerű feladatok lettek, amiket be kell szuszakolni egy-egy estébe vagy délutánba, hanem akkor csinálom, amikor van kedvem, és ami még fontosabb, akkor hagyom abba, amikor kedvem tartja. Nincsenek elérendő, teljesítendő dolgok. Jó, hogy ezt a fajta szabadságot megtapasztalhatom a karantén egyik hozományaként. 

– Milyen könyvet, filmet, sorozatot, online programot ajánlanál az olvasóknak?

Tóth Krisztina Párducpompa című novelláskötetét szeretném ajánlani, illetve a Stephen King regényéből készült sorozatot, A kívülálló-t, valamint a Netflixen elérhető Locke and Key – Kulcs a zárját című sorozatot és a 30 leszek című spanyol vígjátékot.

– Miben változtatnál az életeden az elmúlt hetek tanulságaként, ha vége lesz a karanténnak?

Nem rajtam múlik. Az én szakmámban az ember ki van szolgáltatva annak, hogy milyen helyzetek alakulnak körülötte. Amikor visszatérünk a rendes kerékvágásba, ugyanabban a mókuskerékben leszünk, mint eddig. Nem hiszem, hogy megtörténhet, hogy az ember a több szabadidő kedvéért kevesebb munkát vállal. Ez nem opció. Ezért ki is kell élveznünk a kényszerű pihenőt, amíg lehet. 

forrás: https://szinhaz.online