Ezeken az oldalakon nincsenek saját írások.
A forrásokat az egyes bejegyzések
végén lehet megtalálni.


EZ TÖBB, MINT A BÁRKA ELVESZTÉSÉNEK TÖRTÉNETE

“Vidovszky György: Benne van mindnyájunk megalkuvása, ahogy hagyjuk, hogy számunkra fontos dolgok elvesszenek"

Vidovszky György, a jobb sorsra érdemes Bárka Színház produkciós vezetője és rendezője, miután elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámapedagógiai szakát, az Országos Diákszínjátszó Egyesület elnöke volt, majd évekig a Bárkában rendezett (ahova 2004-ben olyan neves vajdasági művészek szerződtek, mint Nagypál Gábor, Szorcsik Kriszta, Mezei Kinga színművészek, valamint Gyarmati Kata dramaturg, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának jelenlegi igazgatója), de dolgozott a Kolibri Színházban is. Az Újvidéki Színházban néhány éve Ingmar Bergman Fanny és Alexander című darabját vitte színre. A Bárka Színház emlékét most egy olyan, általa rendezett előadás, a Majdnem 20 élteti tovább, amely szeptember 10-től a budapesti Átrium repertoárjára kerül.
A magyar fővárosban a Margit körúton lévő, összművészeti központnak is beillő, az idén ősztől új koncepcióval és vezetőséggel induló befogadószínház elsősorban a formabontóbb rendezők és alkotók produkcióinak biztosít állandó játszóhelyet. Átrium profilja kettős: szórakoztató, mainstream előadás, képzőművészeti esemény, koncertszínház éppúgy található a repertoárján, mint alternatív előadás.

● Miért szeret fiatalokkal dolgozni?
– Önző módon rengeteget tanulok tőlük. Nem mintha idősektől nem lehetne, de engem az az energia, amit fiatalok társaságában kapok, éltet, felvillanyoz. A fiatalokkal való munka nem tudatos döntés volt az életemben, egyszerűen ilyen helyzetek adódtak, és én újra és újra ezt tapasztaltam; ebben érzem a legjobban magam, és talán ebben tudok én is a legtöbbet adni magamból. Tanárként is, rendezőként is.

● Ön drámatanárként is dolgozott. Nem kedvelem túlzottan ezt a kifejezést, de van „módszere” a színészneveléshez?
– Minden drámatanárnak, rendezőnek van valamilyen „módszere”, még akkor is, ha ez nem mindig tudatos. Fontos viszont, hogy én drámatanárként és rendezőként nem színészeket nevelek. Az járulékos dolog, ami vagy megtörténik a munka során vagy sem. Drámatanárként azt tartottam szem előtt, hogy az élettel – vagy annak bizonyos részleteivel – ismerkedjünk meg, élethelyzeteket vizsgáljunk, megtanuljuk kifejezni magunkat, megérteni a saját viselkedésünket bizonyos szituációkban, figyeljünk egymásra, empátiát fejlesszünk. És azoknál a tanítványoknál, akikben erősen ott lappangott a színész, arra törekedtem, hogy segítsem, amennyire tudom, hogy közelebb kerüljön a „szakmához”.

● Mesélne a 2012-es újvidéki rendezéséről, a Fanny és Alexanderről?
– Meghatározó élmény volt számomra sok szempontból, de azt hiszem, a társulatban nem hagytam maradandó nyomot, nem hívtak vissza azóta. Több minden jut most eszembe: például a dramaturgiai munka Gyarmati Katával, akivel hónapokon át együtt készítettük az előadás szövegét. Rendkívüli a látásmódja, és nagyon pontos, kifinomult a színházi érzéke. Öröm vele dolgozni. Eszembe jut szegény Dukász Péter is, aki, sajnos, már nincs köztünk. Na, ő egy olyan „fiatal” volt, aki persze korát tekintve jóval idősebb volt nálam, de a gondolkodásában ott vibrált a fiatalkori önmaga. Minden irracionalitásával és bátorságával együtt. Sokat tanultam tőle. És persze eszembe jut az a csapatmunka, ahogy a társulat dolgozott. Tanítani való pontossággal és alázattal csinálták a dolgukat, segítették egymást.

● Tasnádi Istvánnal évek óta együtt dolgoznak. Melyik volt az első közös munkájuk?
– Még a Bárka húsz évvel ezelőtti alapítása körül ismerkedtünk meg, de akkor még nem munkatársként. Ő már neves drámaíró volt, én meg egy lelkes drámatanár. Aztán 2010-ben a Kolibri Színház felkért egy olyan ifjúsági előadás megrendezésére, ami valós életanyagból táplálkozik. Ekkor vettem a bátorságot, hogy megkeressem Tasnádit, aki a Krétakör széthullása miatt éppen „szabad” volt, és akiről tudtam, hogy szeret és tud akár egy újsághírből is igazi darabot írni. Nagyon hamar egymásra hangolódtunk. Az első közös munkánk a Cyber Cyrano volt, ami azóta folyamatosan megy a Kolibri műsorán, közben több nyelvre lefordítottak, Németországban rendszeresen játsszák.

● Az Ön rendezéseiben, mint például a Legyek urában is, gyakori a bezártság, az összezártság motívuma. A Majdnem 20 alaptémája is hasonló, hiszen a darab cselekménye a bezárásra ítélt Bárka Színházban zajlik, a próbák pedig egy faluban, Nagyharsányban folytak, ami egyfajta elzárkózásként is értelmezhető. Tudatos ez?
– Tudatosnak nem mondanám, de annyi hasonlóság valóban van a két helyzet között, hogy a Legyek ura próbáit is egy mindentől elzárt helyen, egy amolyan ráhangoló táborban kezdtük annak idején. Egészen más kiszakadva a hétköznapokból, szabad időbeosztásban próbálni, elmélyülni az anyagban, esténként nagy vitákat folytatni róla, és másnap is csak ezzel foglalkozni. Így készült a Majdnem 20 is. Mindnyájunk számára euforikus élmény volt, ahogy nyolc nap alatt, minden görcsösség nélkül – persze kemény munkával – létrehoztunk egy darabot és egy előadást. Erre szokták mondani misztikusan, hogy „megszületett a mű a kezünk között”, kikívánkozott belőlünk. Csak miután elkészült, akkor tudtuk elkezdeni értelmezni (jórészt a közönségből érkező visszajelzések mentén), hogy miről is csináltunk előadást. Ugyanis ez több, mint a Bárka elvesztésének története, az csak a szomorú apropója a darabnak, ebben valahogy ott van mindnyájunk megalkuvása, ahogy hagyjuk, hogy számunkra fontos dolgok elvesszenek. Ahogy észrevétlenül beállunk a sorba.

● Meg lehet változtatni egy ember jellemét, „ki lehet képezni” valamire?
– Persze. A politika évszázadok óta ezt a gyengeségünket használja ki.

● Furcsa, hogy manapság minden utópiának tűnik, vagy annak van kikiáltva, ami megoldást kínál a kultúrharcokra vagy a tarthatatlan élethelyzetekre. Ez mitől van?
– Talán mert kilátástalannak, elérhetetlennek tűnik. Miközben annyi jó, más példa is van. Szerencsés vagyok, mert az életem egy részét a családom miatt Írországban töltöm, ami nagyon távol van Magyarországtól. Nem csak földrajzilag. Gondolkodásában, társadalmilag és persze gazdaságilag is. Onnan nézve sokkal átlátszóbb, pitiánerebb és felháborítóbb egy csomó minden, ami ma Magyarországon történik. Félreértés ne essék: Írország messze nem tökéletes, ott is rengeteg probléma van. Csak talán más szinten kezelik őket, kevésbé veszik hülyére az embereket.

● Az East Balkán olyan erős előadás volt, hogy hat év után is emlékszem szinte minden jelenetére. A budapesti West Balkán szórakozóhelyen történt tragédia mindmáig feldolgozhatatlan és úgy vélem, azóta sem lett könnyebb a kamaszok és a szüleik dolga. Tizenhárom évesek lesznek öngyilkosok a Facebookon élő adásban, Kék Bálnát játszanak. Ebből rendezne előadást?
– Eszembe jutott már. Csak akkor, amikor egy új előadás témáját keressük, amikor azon gondolkozunk, hogy miről lenne fontos beszélni a fiataloknak, nem „elég” egy szörnyű eset vagy jelenség, hanem mindig az a fontos, ami mögötte van, az emberben. Ami azoknak is érdekes és fontos, gondolatébresztő lehet, akik mondjuk nem hallottak a Kék Bálnáról. Így volt ez annak idején a West Balkánban történt tragédiával is. Tasnádival hónapokig rágtuk, hogy vajon mi az, amit el lehet, el szabad mondani ebből anélkül, hogy kegyeletet sértsünk. A téma feldolgozásakor készített interjúkból, improvizációkból egy olyan világ tárult elénk, amiről korábban fogalmunk sem volt. El sem tudtuk képzelni, mi zajlik valójában „bulizás” címen a városban, mi az, amibe a West Balkán tragédia ágyazódik. Végül úgy döntöttünk, erről az őrületről csinálunk előadást, ítélkezés nélkül, hiteles forrásból merítve: fiatalokkal fiataloknak.


TÁMOGATÁS, SZOLIDARITÁS

Köszönjük, ha a karantén-időkben megcsappant színházasdinkat akár csak havi jelképes, 1-2 eurós felajánlással támogatod. A befolyt összegek segítenek abban, hogy színészek, rendezők, fesztiválszervezők maradhassunk. A támogatói feliratkozáshoz kattints ide!

TÁRGYMUTATÓ

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bencs villa bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália patreon pécs pécsi egyetem pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szfe színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed