Ugrás a fő tartalomra

Most épp ez

5 + SOK PROGRAM AZ ÖRDÖGKATLAN FESZTIVÁLRÓL, AMIT VÉTEK LENNE KIHAGYNI!

Aki sok éve olvas minket, és érdeklődik a kulturális csemegék iránt, az már biztosan tudja, hogy az Ördögkatlan Fesztivál jóval több, mint egy sima kulturális eseménysorozat – festői szépségű tájakon. Aki pedig egyszer már belekóstolt a „katlanos” életérzésbe, függővé válik tőle. Az utolsó koncert utáni első pillanatban visszafelé számolja a napokat, és az év további részében ez élteti, erre vágyik, ez ad neki erőt ahhoz, hogy elhiggye: a világunk, az országunk, az életünk akár olyan is lehet, mint amit az Ördögkatlan Fesztivál ad nekünk. Hogy milyen ez az élet? Both Gabi elmeséli. – Ez az a fesztivál, ami akkor is van, ha nincs Amióta létezik a WMN, azóta minden évben írtam róla, tavaly is, pedig akkor nem is volt Ördögkatlan. Elmaradt a vírus miatt. Nem vagyok babonás, de az épp a 13. lett volna volt. Minket, akik régóta járunk oda boldognak lenni, mindez nem tántorított el attól, hogy a saját kis magánkatlanunkat megrendezzük. Olvassátok el ITT , milyen volt. (Aki nem olvassa el, a

„A lókolbászok akarták így”

szerző: Harka Éva

Meg a Göttinger Pál rendező és az egész estét előadó Ötvös András is így akarta többek között, mármint úgy, hogy Gerlóczy Márton azonos című regényéből egy olyan darabot hozzanak össze, ami igazi

unikum.

A főhős egy olyan, az „úgysem történik semmi"-t megunó író, aki két dolgot határoz el: hogy egyedülálló és hogy csemegepultos lesz. Már ebből borítékolható, hogy írni és nőzni fog. A darab egyetlen, raklapokból összeállított miniforgószínpadon játszódik, a monológ ebben, ez előtt és körül zajlott: így lett a csempesorból hol a bolt hátsó bejárata, hol egy fürdőszobarészlet. A rendhagyó színpad mellett a tárgyanimáció volt, amiről előzetesen is sokat olvastam az előadásról, és bevallom, igazán szkeptikus voltam látva a kolbászokat, rúdnyi felvágottakat, libákat, füzérben lógó paprikákat és fokhagymákat, szeletelőgépet, hogy

mi sül ki ebből.

Hát jó. Merthogy a hajlott végű virsliből tényleg lógó orrú lány lett, a felmosófából hepciáskodó úrinő, a szatyorból böfögő alkoholista - a szexjelenetekhez (amiből kicsit kevesebb volt ugyan, mint a regényben) használt szemléltető eszközök „anatómiai" pontosságán pedig vinnyogva nevetett az előttem ülő lány. Én meg teljesen meghatódtam attól, mennyire egyszerűen lehet a teljes érzelmi azonosulást, empátiát, odafigyelést és kedvességet egyszerűen úgy kifejezni, hogy valaki felvesz egy kardigánt. A

megelevenített kolozsvárik

a vásárok megannyi szereplőjét visszaidézték - ahogy ki is mondatott: „a piac az élet". A vicces karakterrajzok igazi, felszabadult egyszemélyes show-vá alakították a darabot, ahol a kortárs író szavaival (sőt, azokon túl egy-két rögtönzéssel is) szórakoztatta és nyűgözte le Ötvös András a termet megtöltő sokaságot. És el is gondolkodtatta. A „levágok egy darabot. A

kés hegyére szúrom

és átnyújtom neki." Nem csak a csemegepultban kapható dolgokból, de - ahogy mondani szokták - a nagy büdös életből is adott egy kis ízelítőt.

Bár a darab télen zárul, és a Zsolnay Negyedben meleg kabátokkal telt meg a ruhatár, az előadás mégis a nyarat, és idei Ördögkatlan fesztivál szellemét idézte meg. A nézők egy része vagy akkor látta már, vagy akkor éppen lemaradt a darabról, és a faluturisták is ott ültek az első sorban.