7 plusz 7 (2014. november 3-9.)

7 ajánlat hétfőtől hétfőig, a hét 7 napjára, 7 vagy több pontot kapott előadásokból. A 7 óra 7 jövő heti ajánlója a hét utolsó napján, este 7 óra 7 perckor.

Hétfő (november 3.): Hamupipőke

Vidovszky György nem (csak) a Hamupipőkét meséli el, hanem egyrészt mesél a családi hierarchia problematikájáról, igazságosságról és igazságtalanságról, másrészt – és ez a fontosabb ezúttal – színházat olvasni tanít. Azt próbálja jelezni pedagógusnak és gyereknek, hogy az ő fantáziájuk része a játéknak, hogy a tárgyak mögé az ember viszi a lényeget, és ezzel, harmadrészt, valami nagyon fontos emberi alapvetést is képvisel. (Ugrai István) A teljes kritika itt olvasható.

Az előadás hétfőn Budapesten, a Marczibányi téren vendégszerepel.

Kedd (november 4.): A borbély

Amolyan régi vágású hajvágó ő, egy másik korból, aminek már tényleg csak utolsó nyomai sejlenek fel nagy néha. Minden mozdulata, rezzenése innen jön, és bármily távoli is ez, a személyessége konkrétan, közvetlen közelről tapintható Bán János játékában. (Nyulassy Attila) A teljes kritika itt olvasható.

Vigyázat, ha nem szeretné tudni, hogy végződik a történet, a kritika végét se olvassa el előre! És ha nincs jegye, akkor is benézhet a borbélyüzletbe és az előadásba a Kossuth utca 18. kirakatán keresztül.

Szerda (november 5.): Oresztész

Nem a korábbi tett súlyán könnyít a rendezés: a tettesek, a tett megítélői és a tett közege válik komikussá – szép lassan, fokozatosan. (…) A mindvégig tragikus térbe folyamatosan szivárog a megúszásra játszó kisstíl: az ügyeskedés, a hárítás, a kifelé kacsingatás. A dráma végül nem a színpadon lévő erők között, hanem a színpad és a nézőtér közé feszül. Úgy kell döntenünk – mert ugye kell! -, hogy nincsen jó döntés. (Török Ákos) A teljes kritika itttalálható.

Csütörtök (november 6.): Tóték

Ebben az Örkény-olvasatban totálisra nő a groteszk. Béres Attilának nincs szüksége hatvan év elteltével az aktualizálásra, mert minden tökéletesen elevenen hat. Hiszen ha körbenézünk, rengeteg Tótot, Mariskát, Ágicát és legfőképp megszámlálhatatlan sok dobozt látunk. (Csatádi Gábor) A teljes kritika itt olvasható.

Péntek (november 7.): János király

Sodróan szórakoztató előadás, ahol egy pillanatig sincs erőltetve semmiféle hatalom- és társadalomkritika, de a kidolgozott poénok sokszor mégis élesen találóak. A hatalom által lenézett népet sincs okunk sajnálni. Nincs állásfoglalás, egy hatalmas színjáték van – hiszen azt nézünk, hatalmas óvodásokat a homokozóban, amint minél nagyobb várat próbálnak építeni –, aminek ad hoc jellege, természetes abszurditása látszólag annyira hihetetlen, hogy kénytelenek vagyunk észrevenni a mögöttük húzódó érdekeket. Akad belőlük bőséggel. (Nyulassy Attila) A teljes kritika itt olvasható.

Szombat (november 8.): A csemegepultos naplója

Ötvös Andrásnak talán kéttucatnyinál is több karaktert kell megelevenítenie a főszereplőn kívül, miközben mozgatja és folyton átrendezi a forgószínpadot, idefut, odarohan, árut pakol, pultot felcsap, láncot teker, pultot lehajt. Fizikai teljesítménynek sem akármi ez az egy és negyed óra a Jurányi gyorsan felforrósodó kamaratermében. És főleg nem akármi, hogy eközben a főszereplőt és a többiekhez való viszonyát is kristálytisztán odateszi elénk. Hogy milyen ez a Márczy Lajos? Hát nem egy leányálom. (Turbuly Lilla) A teljes kritika itt olvasható.


Kovács Krisztián Christopherje tökéletesen és teljesen érzékletes, egy az egybeni tükröztetése egy autista „karakternek”. A nüanszaiban is tűpontos játéka megkérdőjelezhetetlenné teszi a figurája hitelességét. Zseniális! Mert minden egyes mozzanatában ott van az a „sajátvilágúság”, ami az autizmus maga, minden negatív előjeltől mentesen. (Csatádi Gábor) A teljes kritika itt olvasható.

forrás: http://7ora7.hu/