Ugrás a fő tartalomra

MOST ÉPP EZ

Az Index írja a Fekete-fehérről

Göttinger Pál magával játszik, és a néző nyer Stefan Zweig utolsó művéből, a világsikerű Sakknovellából Légrádi Gergely írta meg a Fekete-fehér című színpadi adaptációt, amelyet Ujj Mészáros Károly állított színpadra, a darab összes szerepét pedig Göttinger Pál játssza. Kifejezetten csípős hidegben hagyom el a B32 Galéria és Kultúrteret, mégsem fázom. A jóleső színházi katarzisélmény, amely ritkábban születik meg, mint ahányszor igényelné az ember, hazáig fűt és gondolatban még mindig mellettem van. Pont ezért nehéz úgy beszélni az előadásról, hogy egy óvatlan mondattal ne adjunk mattot a jövőbeli nézők színházi élményének. LÉGRÁDI GERGELY ÍRT SZÍNPADI ADAPTÁCIÓT STEFAN ZWEIG UTOLSÓ MŰVÉBŐL, A SAKKNOVELLÁBÓL, AMELYET UJJ MÉSZÁROS KÁROLY RENDEZETT, GÖTTINGER PÁL PEDIG ELJÁTSSZA. HÁROM REMEK ALKOTÓ – MOST SEM OKOZTAK CSALÓDÁST. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az előadás végén a vasnál is erősebb, nagyjából szűnni nem akaró acéltaps tört fel a nézőtéren. A darabban több karakter k

E-mailek színpadi szélben az E78-ban

Daniel Glattauer osztrák író művéből készült az Óbudai Társaskör és az Orlai Produkciós Iroda közös előadása, a Gyógyír északi szélre címmel, amit február 25-én játszanak a Zsolnay Kulturális Negyed E78-as színházában. Ebből az alkalomból beszélgettünk Fullajtár Andreával és Őze Áronnal.
A 2010-ben, Göttinger Pál rendezésében bemutatott sikerdarab kétszereplős: Fullajtár Andrea és Őze Áron játsszák. A kiindulási helyzet ez: Emmi Rothner e-mailben szeretné lemondani a Like magazin előfizetését, de félreüt egy betűt, és levele véletlenül Leo Leikénél köt ki. Így veszi kezdetét a különleges levélváltás.

De halljuk, mint gondolkodik az előadásról és a két főhős.
– Az e-mail kapcsolat egy kortünet – mondta Őze Áron. – Olyasmi, ami korábban nem létezett, de mára nagyon jellemző. A darabban az a nagyon izgalmas egy színész számára, hogy miképp lehet életté varázsolni azt, ami duplán is írásos műfaj: az e-mailt és a leírt irodalmi szöveget. Fullajtár Andreával együtt vagyunk a színpadon, mégis külön-külön, mert a két szereplő sosem látja egymást, élik a saját életüket, amiknek mégis egyre inkább része lesz a másik. 

– Hadd kérdezzem meg, volt-e efféle tapasztalata?
– Nem, nem volt még e-mail kapcsolatom. Természetesen használok drótpostát, ám nem vagyok egy író típusú ember. Jobban bízom a szavakban és az eleven találkozásokban.

– Akkor honnan lehetett leginkább felépíteni a szerepet?
– Ó, hát éltem én egyedül… A főhős is magányos férfi. Szóval tudom, hogyan működik egy ilyen ember, miképp lesz önfenntartó, mire vágyik, mire nem. Egyébként azt gondolom, hogy Glattauer könyve és a darab is azért tud ennyire sikeres lenni, mert az emberek olyanok, olyanok vagyunk, hogy szeretünk bekukucskálni mások lakásába, életébe.

Fullajtár Andrea – nem nagy csoda – hasonlóan vélekedik a darabról:
– Az internetes ismerkedés olyan műfaj, ami nagyon sok mindent elbír. Lehet benne hazudni, elbújni, megváltoztatni az igazi arcunkat. Az előadásban is ez történik – eleinte. Szebbet mondunk magunkról, mint a valóság. Csakhogy az érzelmek megjelenésével együtt egyre inkább felszínre kerül az igazság is.

Az Őze Áronnak is feltett kérdésre, miszerint élt-e már át ilyen kapcsolatot, a szerepformálásért Columbina-díjat nyert színésznő így felelt:
– Nem, én sem ismerkedtem így sosem. Ami viszont érdekes, hogy az előadások után szinte mindig megvárnak bennünket emberek, akik arról számolnak be, hogy az ő esetükben is pont így történt az egymásra találás. Tehát kétségtelen, ha valami mai témájú mű, akkor ez biztosan az!