Ugrás a fő tartalomra

Most épp ez

Irodalom Éjszakája 2021

BELGIUM (VALLÓNIA – BRÜSSZEL) | ANTOINE WAUTERS | Nézz a lábad elé Fordította: Bíró Péter Antoine Wauters (*1981) Francia nyelvű belga író, forgatókönyvíró, az utóbbi évek belga irodalmának egyik izgalmas felfedezettje. Nos mères (Anyáink) című első regénye (2014) széles körben feltűnő sikert aratott. A 2018-ban megjelent Pense aux pierres sous tes pas (Nézz a lábad elé) lelkes fogadtatásban részesült és bejutott a Prix Décembre döntőjébe, valamint elnyerte a Második regény díjat. Nézz a lábad elé! Egy egymást követő diktátorok által modernizálni próbált ismeretlen nevű országban járunk, ahol a szüleik farmján, a pusztaság kellős közepén él egy ikerpár. Marcio a földeken dolgozik kemény, erőszakos apjukkal, Léonora pedig anyjuknak segít a háztartásban. Alig tizenkét évesek, szinte elválaszthatatlanok, és a játékaik gyakran tiltott területre tévednek. Egy este, amikor az istállóban heverészve egyre bizalmasabb testi közelségbe kerülnek, felbukkan az apjuk, és rájön, hogy igaz, amit régó

A jóban is találunk hibát

A szakmai beszélgetések listáján a temesvári Furnitur című előadás következik. Bár az előadás zseniális, a beszélgetésen mégis felmerül benne néhány apró hiba. Az előadás nehézkesen indul, mivel túl sok időt hagy a nézőnek a bekapcsolódáshoz. Ezen kívül, még sokak számára érthetetlen a 665-dik szám. Oké, értjük, hogy 666 az ördög száma, és hogy a főszereplő férfi felnőtt gyermeke a 666-dik vásárló, de mégis érzünk valami hiányosságot ezzel kapcsolatban.

A színészi játék elképesztően jó volt. Ezt bizonyítja, az anyós karaktere. Belső információként megtudtuk, hogy az anyós karaktere nincs egészen megírva, ami egyáltalán nem vevődik észre az előadásban, ez pedig Éder Enikő játékának köszönhető.
Felmerült néhány technikai gond (hang és világítás), amely részben a stáb, részben pedig a tér hibájának lehet felróni.
Az előadás nyelve, de a szöveg is úgy van megalkotva, hogy parodizálja a musicalt, bár a közönség ezt nem parodizálásnak veszi. Hangosan tapsolnak az elénekelt, eltáncolt dalok után. Nem a nevetéstől, hanem a meghatottságtól lesz könnyes a szemük.

A beszélgetésen még az előadás utolsó momentumaként szereplő tükörjátékot próbáltuk megfejteni, amely egyesek számára túl szájbarágós, mások számára viszont nagyon jó befejezésnek bizonyul.
Én mégis úgy gondolom, hogy néha az embereknek kell egy szájbarágós előadásvég, ahhoz, hogy szembenézzenek a saját életükkel. Mivel minden ember más tulajdonsággal rendelkezik, találkozunk olyanokkal, akik szeretnek elgondolkodni, de olyan is akad, aki nem. Ha tükröt mutatunk nekik, akaratuk ellenére viszonyítják az előadást saját életükhöz. Szerintem ez a cél. 

Hover Annamária