Proics Lilla: Pénz, minta-szerelem - Kisvárdai Lapok

Pénz, minta-szerelem

Dennis Kelly: Love and Money Székelyudvarhelyi Nézőpont Színház

Csak egy laptop világít a színpadon, egy férfi mellkasára vetül a fény.Öltönyös férfi az e-mailjeiből olvas fel: egy nővel folytatottlevelezésének részleteit halljuk. Lassan építkezik anyálasanközhelyesen riszáló párbeszéd – a nézőtéren a visszafojtottdühtől néma csend van.

Alaptop fénye egy nappali divatosan steril fehér terét sejteti. Ugyanittlesz a későbbiekben iroda, bár, sebészeti váró a kiegészítőkkel –székek, bárpult stb. A tér azért stilizált, hogy takarékos legyen. Alevelezésből kiderül, hogy a férfinak nem volt türelme kivárni amaréknyi Xanax hatását, amivel a felesége véget akart vetni azéletének. Tevőlegesen a halálba segítette. Az ezután kezdődőtörténetben a szereplők napjaink középosztályának típusfiguráit,típusproblémáit mesélik el vagy mondják a nézők arcába. Látunk fiatallányt, aki nem veszi észre, mi vár rá, ambiciózus munkaerőt, hinni mársemmiben nem tudó kiégett, korosodót: én is voltam fiatal, olyan volt, mint a szerelem, jó, hogy elmúlt. Pontosgenerációs tikk a permanens fogyasztás a kávéautomatából.Visszafordíthatatlanul tragikus annak a sorsa, aki nem tud ebben avilágban élni.

A színdarab egy szövegopera. Nyitánnyal,nagyáriákkal, duettekkel és szólamokkal. A nyitány kissé vontatott, deutólag belátjuk, a mű így hat élettani pontossággal. A duettekben aszöveget a tökéletes zenei összhangra törekedve mondják a szereplők. Azösszes szólam felcsendül, amikor a nézőtérre szólnak ki az önfelmentőmenedzserszöveggel. A mezzoszopránnak van egy kis áriája, szép duettje– a kórházi váróban; és a végén a mindent feloldó gyönyörű nagyária –amiről azonban tudjuk, hogy csak illúzió.

Bartsch Kata átütőbájjal mondja el szöveg-nagyáriáját. A szerelemről beszél, a jövőről.Ebbe úgy keveri a tudománynépszerűsítő modern csillagászatot, agravitációt, hogy azzal is a szerelemről beszél – a szöveg szellemesenironizált. Ki gondolt ezalatt arra a tragédiára, amit pedig tudtunk?

Az előadás jeleneteit barokk operarészletek tagolják. Göttinger Pál,a rendező nem bízott a darab félreérthetetlen zeneiségében, pedigérezte – az előadás minden mozzanata erről tanúskodik. Egyetlenáriarészlet is tényleges zenei élményt adott volna a szövegről – érti aszerelemről szóló mesét, ugye, az is, aki egyszer sem volt szerelmes. Aszereplők, Magyari Tekla, Tamás Kinga, Elek Ányos, Kroó Ádám, Viola Gábor tudják a feladatukat, igyekezettel játszanak.

Szerkezeteszerint a darab horror. A végét látnunk kellett az elején, hogy ezzel atudással nézhessük a majdnem lineáris történetet, amelysztorizgatásszerűen ugrál – mint amikor az életünkből egyre többetmesélünk valakinek. Az elején tehát megtudjuk a történet végét, hogy agonosz – a pénz relációjában élő ember, szintetikusabban: a pénz – mára következő áldozata után csorgatja a nyálát. Mi pedig választhatunk,mit szeretnénk játszani: áldozatot vagy gonoszt.