Zsoldos Anikó, a láthatatlan támasz
A színházi produkciók nézők által észrevétlen, mégis kulcsfontosságú szereplője a súgó, aki olykor a legextrémebb helyszínekről segíti a szövegükben elakadó színművészeket. Zsoldos Anikó nézetei szerint egy jó súgó legfőbb ismérvei a kiváló pszichológiai, ritmus- és nyelvérzék, az operatagozatnál azonban némi látnoki képesség sem árt.
Diplomázása után kellékesként alkalmazták Zsoldos Anikót a Szegedi Nemzeti Színházban 2005-ben. Nem sokkal később azonban új pozíciót ajánlottak számára: két éven keresztül prózai súgóként tevékenykedett, és immár több mint egy évtizede az operatagozat súgója. Hivatásában mindenekelőtt a zenei sokszínűséget, az újabb és újabb kihívásokat, valamint azt az érzést szereti a legjobban, hogy a színművészeknek támaszt nyújtva estéről estére együtt hozzák létre a csodát.
Megelőzi a bajt
Más-más módszerekkel dolgozik egy prózai és egy opera tagozatos súgó. Előbbi ugyanis mindenekelőtt akkor súg, mikor a színész elakad a szövegben. Ehhez mindenekelőtt kiváló pszichológiai érzékkel kell rendelkeznie. Egy operasúgónak azonban ezen túl némi látnoki képesség sem árt, ugyanis nem utólag biztosít támaszt, hanem előmondja a szöveget az énekesek számára.
– Nagyon kell figyelni a zenére, mert egy-két ütéssel hamarabb kell felhoznom a művészeknek a szöveget, mielőtt belépnének. Előre kell tudnom, ki mikor fog elakadni – magyarázta, majd hozzátette: munkáját segíti, hogy a szegedi teátrumban komoly követelmény a pontos szövegtudás. Így közreműködésére legnagyobb részben a próbák során van szükség, amelyeken szivárványszínű súgói példányával az ölében vesz részt. Kottájában ugyanis a jobb átláthatóság okán a különböző szereplők különböző színt kapnak: a tenorhoz a kék, a szopránhoz a rózsaszín tartozik.
Torony és raktér
Előadások alatt a legideálisabb hely számára a súgólyuk. A színpad közepén elhelyezkedő mélyedés, a közönség számára szinte észrevétlen domborulattal a színtéren, ahonnan a művészek kiválóan látják és hallják. Előnyei ellenére azonban ritkán alkalmazzák, mert megtöri a teret, nem szeretik a díszlettervezők és rendezők. Legtöbb esetben a színpad oldaláról a takarásból, vagy a díszletek mögül érkezik a suttogás. Akadnak azonban extrém helyzetek is.
– A kalózkaland című darabban például a színpad közepén álló világítótoronyban ültem. Mögöttem játszottak a művészek, így semmit nem láttam. Mikor igényelték a segítségemet, a falon kopogtattak.
Amikor Puccini Triptichonjából játszottuk A köpenyt, akkor egy gyönyörű szép díszlethajó rakteréből súgtam, tavaly pedig a Bolondokháza vígoperában az egyik ápolt voltam a színpadon. Súgás közben néha rángatóznom kellett – emlékezett vissza nevetve. Oroszul is kipróbálná magát.
Nyelvi kavalkád
Egy operasúgó számára komoly előnyt jelenthet a jó nyelvérzék, hiszen az esetek zömében nem anyanyelvén súg.
– Az olasz és a német operák soha nem okoztak problémát, mert mindkét nyelvet tanultam. A francia ellenben kihívás volt – közölte Zsoldos Anikó, aki színekkel tarkított kottájában nem ritkán fonetikus írásmóddal rögzíti a szöveg helyes kiejtését. Elárulta, nagy álma, hogy oroszul is kipróbálhassa magát.
– Jó pár évvel ezelőtt az Anyegin opera kapcsán belekóstolhattam a cirill betűkbe, nagyon élveztem. Remélem, egyszer lesz lehetőségem oroszul súgni, kíváncsian és lelkesen várnám a kihívást – mondta.