Zsoldos Anikó, a láthatatlan támasz

A színházi produkciók nézők által észrevétlen, mégis kulcsfontosságú szereplője a súgó, aki olykor a legextrémebb helyszínekről segíti a szövegükben elakadó színművészeket. Zsoldos Anikó nézetei szerint egy jó súgó legfőbb ismérvei a kiváló pszicholó­giai, ritmus- és nyelvérzék, az operatagozatnál azonban némi látnoki képesség sem árt.

Diplomázása után kellékesként alkalmazták Zsoldos Anikót a Szegedi Nemzeti Színházban 2005-ben. Nem sokkal később azonban új pozíciót ajánlottak számára: két éven keresztül prózai súgóként tevékenykedett, és immár több mint egy évtizede az operatagozat súgója. Hivatá­sában mindenekelőtt a zenei sokszínűséget, az újabb és újabb kihívásokat, valamint azt az ér­­zést szereti a legjobban, hogy a színművészeknek támaszt nyújtva estéről estére együtt hozzák létre a csodát.

Megelőzi a bajt


Más-más módszerekkel dolgozik egy prózai és egy opera tagozatos súgó. Előbbi ugyanis mindenekelőtt akkor súg, mi­­kor a színész elakad a szöveg­ben. Ehhez mindenekelőtt ki­váló pszichológiai érzékkel kell rendelkeznie. Egy operasúgónak azonban ezen túl némi látnoki képesség sem árt, ugyanis nem utólag biztosít támaszt, ha­­­nem előmondja a szöveget az énekesek számára.

– Nagyon kell figyelni a ze­­nére, mert egy-két ütéssel hamarabb kell felhoznom a művészeknek a szöveget, mi­­előtt belépnének. Előre kell tudnom, ki mikor fog elakadni – magyarázta, majd hozzátette: munkáját segíti, hogy a szegedi teátrumban komoly követelmény a pontos szövegtudás. Így közreműködésére legnagyobb részben a próbák során van szükség, amelyeken szivárványszínű súgói példányával az ölében vesz részt. Kottájában ugyanis a jobb át­láthatóság okán a különböző szereplők különböző színt kapnak: a tenorhoz a kék, a szopránhoz a rózsaszín tartozik.

Torony és raktér


Előadások alatt a legideálisabb hely számára a súgólyuk. A szín­­pad közepén elhelyezkedő mélyedés, a közönség számára szinte észrevétlen domborulattal a színtéren, ahonnan a művészek kiválóan látják és hallják. Előnyei ellenére azonban ritkán alkalmazzák, mert megtöri a te­ret, nem szeretik a díszlettervezők és rendezők. Legtöbb esetben a színpad oldaláról a takarásból, vagy a díszletek mögül érkezik a suttogás. Akadnak azonban extrém helyzetek is.

– A kalózkaland című darabban például a színpad közepén álló világítótoronyban ültem. Mögöttem játszottak a művészek, így semmit nem láttam. Mikor igényelték a segítségemet, a falon kopogtattak.

Amikor Puccini Triptichonjából ját­szottuk A köpenyt, akkor egy gyönyörű szép díszlethajó rakteréből súgtam, tavaly pedig a Bolondokháza vígoperában az egyik ápolt voltam a színpadon. Súgás közben néha rángatóznom kellett – emlékezett vissza nevetve. Oroszul is kipróbálná magát.

Nyelvi kavalkád


Egy operasúgó számára komoly előnyt jelenthet a jó nyelvérzék, hiszen az esetek zömében nem anyanyelvén súg.

– Az olasz és a német operák soha nem okoztak problémát, mert mindkét nyelvet tanultam. A francia ellenben kihívás volt – közölte Zsoldos Anikó, aki színekkel tarkított kottájában nem ritkán fonetikus írásmóddal rög­­zíti a szöveg helyes kiejtését. Elárulta, nagy álma, hogy oroszul is kipróbálhassa magát.

– Jó pár évvel ezelőtt az Anyegin opera kapcsán belekóstolhattam a cirill betűkbe, nagyon élveztem. Remélem, egyszer lesz lehetőségem oroszul súgni, kíváncsian és lelkesen várnám a kihívást – mondta.

Megosztás: