Vera már itt van a várszínházban

Göttinger Pál rendező úgy hangolja a próbafolyamatot, mint egy filmes munkát


Próbálni már lehet (szabad), de hogy bemutató mikor lesz, még nem tudni. A Kőszegi Várszínház mindenesetre a Vera-próbákkal megkezdte a szezont – és ha valaminek, akkor ennek nagyon örülhetünk. Grecsó Krisztián friss Libri-közönségdíjas regényéből monodráma készül a lovagteremben Grisnik Petra előadásában, Trifusz Péter díszletében, Göttinger Pál rendezésében.

A művészet és a megszokás különben sem fér meg egymással – mondja Göttinger Pál ezen a kicsit szeles, de azért szép (mert a kőszegi vár­udvaron mindig az) májusi reggelen. A megjegyzésben azért megbújik némi irónia: a koronvírus-járvány miatti veszélyhelyzetben elrendelt tilalmak oldásának megkezdésével is túl sok még a bizonytalanság. A színházi próbák zöld utat kaptak – de hogy a készülő előadások mikor kerülhetnek a közönség elé, még nem tudni. Ráadásul a kőszínházi évad és a nyári szezon a normál üzemmódban élesen elválik egymástól – az egyik véget ér, kezdődhet a másik –, most azonban ebben a tekintetben is némi torlódás keletkezhet.

De beszéljünk arról, ami van – ami tudható. A várszínházi irodákban teljes a nagyüzem. Pócza Zoltán igazgató azt mondja, nincs ebben semmi különös, teszik a dolgukat – amit ebben a pillanatban lehet: „Mindenki örül, ha dolgozhat.”

Gelencsér Ildikó, a várszínház művészeti titkára most is megállás nélkül szervez, mindenre (tényleg mindenre) gondja van. Például arra is, hogy milyen ollóra lesz szükség – ha egyáltalán szükség lesz persze – a Vera-előadásban. (Aki olvasta a könyvet, tudja, hogy miért kapja föl a 11 éves Vera abban a bizonyos pillanatban az ollót; aki nem olvasta, még pótolhatja – és remélhetőleg mielőbb közönség elé kerülhet a Vera-bemutató is.)

A vele készült interjúnkban Grisnik Petra elmondta: ő maga szerkesztette a szövegkönyvet a Grecsó-regényből, a karanténhelyzetben otthon egyedül próbált. Most Kőszegen lépett be a képbe Göttinger Pál, aki azt mondja, a monodráma a karanténhelyzettől függetlenül speciális színházi műfaj: bármely rendezőtől speciális hozzáállást kíván. A monodráma nem hatásos, ha nem válik egészen az előadó sajátjává, vagyis a rendezőnek ilyenkor alapvetően visszavonulót kell fújnia, szolgáltatóként kell működnie, bizonyos praktikus döntések terhét levennie a színész válláról. Másfelől meg a külső szemre éppen azért van nagy szükség, mert a színész, ha jól csinálja – ráadásul ő maga jegyzi a színpadi átiratot –, valósággal „belegyógyul” a szerep, a monodráma világába. Ebből fakadóan viszont alkalomadtán nem számol azzal, hogy „az egyszeri néző” (aki többnyire egyszer találkozik egy előadással) bizonyos pontokon mit és hogyan ért meg, mit és hogyan dekódol ennek a világnak a viszonyrendszeréből. A rendszeresen előforduló „házastársi közös munka” most, hogy mono­dráma készül, mindehhez azért is különleges, mert „nem lehet a kollégák mögé menekülni, ha konfliktus van”: szemtől szemben kell megoldani.

Göttinger Pál azt mondja, igyekszik úgy hangolni fejben a próbafolyamatot, mint egy filmes munkát:
– Most konzervet gyártunk, később fogjuk kibontogatni. Ha nagyjátékfilm készül, csak sokkal később látszik az eredmény.

A „Göttinger-korszak” három éve kezdődött a Kőszegi Várszínházban, az idei – természetesen zenés – nagybemutatónak pedig nemcsak rendezője, hanem szerzője is Göttinger Pál. Ő maga azt mondja: számára Kőszeg nem megvalósuló művészeti program, hanem ajándék. Azt tartja, hogy a színházban az előadás csak következmény: az együtt töltött minőségi idő a legfontosabb (ha az megvan, működik az előadás is). A színház kizárólag együtt lehet jó: „összebújnak emberek, azt csinálják, amihez kedvük van, ennél nincs felszabadítóbb”. Annak meg, mint mondja, országos legendája van, hogy a Kőszegi Várszínház – „az egész kőszegi vircsaft” – mindenestül milyen különlegesen jó terep a közös nyári munkára.

És máris megkezdődik a délelőtti Vera-próba a lovagteremben.

Ölbei Lívia

FACEBOOK TWITTER TUMBLR PINTEREST

Browse Categories