Mi köze a trójai háborúnak a lúdjátékhoz?

2013.02.16 00:01


Mire jó igazából a görögdinnye? Kinek a kezében van a Spártai Nemzeti Bank, és mihez kezd vele? Miért sötétben jó összeesküvést szőni? Mi a lúdjáték és ki a legjobb játékos? Ki villant állandóan sarkat?
A válaszokat a kaposvári Csiky Gergely Színház Szép Heléna című előadása rejti.

Mindannyian azt gondoljuk, hogy tudjuk a trójai háború kitörésének okát, azonban a színház jelenleg is játszott Offenbach operettjéből kiderül, hogy ez nem így van. A szereplők ismertek: megelevenedik Agamemnón, Menelaósz, Akhilleusz, Parisz, na meg minden férfi vágya, Szép Heléna is. Szerepet kap még Kalkhasz, a főpap, valamint Ajax I-II, és Oresztész.

A darab sötétben kezdődik és rögtön egy összeesküvésben találjuk magunkat. Kiderül, hogy a jelenlevő görög királyok sérelmezik, hogy Menelaosz kezében van minden pénz, emellett pedig még remek lúdjátékos is. Senki sem tudja, hogyan nyer folyton. Ezért összeállnak a pénzügyi teljhatalom ellen.

Ha nem derült volna eddig ki számunkra, bizony nehéz az összeesküvők élete. Tervet kell készíteni, nem árt akár többet is (B és C lehetőséget is). A szerencse sem elhanyagolható tényező, arról nem is beszélve, hogy teljes titokban kell tartani mindent. Erre pedig a legjobb megoldás, ha a Mitoszban, a kor újságjában, különféle ellentétes híreket közlünk a valóságról. Végül az sem baj, ha van egy kis sütnivalónk, ami jelen esetben csak Kalkhaszról mondható el.

Az mindenképpen segíthet, ha egy olyan hős, nemzeti kincs, a nők bálványa tart velünk, mind Akhilleusz. Ő azonban folyton sarkat villant, nem az eszéről híres, állandóan panaszkodik valamint verekszik. Ha azonban az egyik csetepatéban egy pásztort tesz rövid időre ártalmatlanná, akiről később kiderül, hogy ő Parisz, a trójai herceg, akkor minden gond megoldódik.

Már ha nem ebben az operettben vagy összeesküvő. Mert ha igen, akkor számodraa bonyodalmak csak most kezdődnek.

A színészeken látszik, élvezik a szerepüket. Kolonits Kláráról könnyen elhisszük, hogy ő Szép Heléna, a friss igazolás, Hüse Csaba is jól mutat Pariszként, megvan a karaktere a szerephez. Fándly Csaba pedig jól hozza Akhilleusz karakterét, aki merőben más, mint ahogyan elképzeljük a hőst: állandóan panaszkodik, még többször pózol, néha nyegle, és sütnivalója sincs sok.

Nyári Szilvia által alakított Oresztészt viszont nehéz megszeretni. Ez azonban nem a színésznő hibája, hanem a szerepé. Offenbach ezt a karaktert eredetileg is egy színésznőre szabta, ami a mai világban elég furcsán hat. Nem tudjuk hova tenni a furcsa mozgást, ami sokáig kísérteni fog minket. Az énekhang itt is remek, a művésznő hozza a tőle megszokott minőséget.

A jól megírt és eljátszott szerepeken kívül még miért érdemes beülni a nézőtérre? A megszokott operett műfajjal ellentétben itt nincsenek jól megjegyezhető dallamok, nem fakadnak állandóan dalra, és csak az igazán szükséges esetben zendül fel a zene. A zenekar jól játszik, sokszor megmozdul a lábunk.

Ami mégis különlegessé teszi Offenbach darabját, az a fanyar humor. Aki szereti a Monty Pythont, illetve van egy csepp humorérzéke, nem fog csalódni. Az is előfordulhat, hogy könnyeket fog majd ejteni nevetés közben. Szabó Borbálát külön dicséret illeti, amiért naprakésszé tette a szöveget, sok aktualitást fellelhetünk, ezek azonban nem mennek az előadás rovására.
Az előadás nem túl hosszú, a díszlet pedig csak jelzésértékű, de ez egyáltalán nem zavaró. A Somogy Táncegyüttes és a Vikár Béla Vegyeskórus tagjai pedig nagyszerűen beépülnek a szereplők közé.

Ajánlom mindazoknak, akik nem várnak egy operettől túl sokat, egy jót akarnak kacagni, kikapcsolódnának és el akarják felejteni a mindennapok taposómalmát. Ez a darab mindennemű ilyen elvárásnak megfelel. Ami azonban fontos, humorérzék nélkül ne üljünk be. Na meg persze egy csipet cinikusság sem árt.

Megosztás: