A Napsugár fiú

Alföldi Róbert először dicsérte, majd elküldte Benedek Miklós Jászai Mari-díjas, kiváló művészt a Nemzeti Színháztól

Arisztokratikus megjelenés, polgári ízlés, halk irónia és a színház mérhetetlen szeretete – jellemezhetnénk röviden a ma már szabadúszóként dolgozó Benedek Miklóst, aki a Vígszínházban, a Madáchban és az Orlai produkcióval játszik, Kecskeméten a MESEautót, a Tháliában a Bombaüzletet, a Katona József Színházban pedig a Szép Ernő műveiből készült összeállítást rendezi. A Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művésszel arról is beszélgettünk: miért, hogyan küldte el Alföldi Róbert a Nemzeti Színházból, és hogy kivel szeret együtt hallgatni. A kabaré klasszikus műfaját új darabokban is megelevenítő, kiváló színművésszel A nagy négyes című előadáson találkozhatunk a Klauzál Házban, február 22-én.

– Alföldi Róbert színigazgató 2009-ben minden indoklás nélkül küldte el önt a Nemzeti Színháztól. Megkérdezte tőle, miért kell távoznia?

– Nem kérdeztem semmit, köszöntem és eljöttem. Ahol nem szeretnek engem, ott nem is akarok lenni. Alföldi kezdetben azt mondta, örül, hogy velem dolgozhat. Dicsérte színészi alakításaimat, egy-egy előadás (például Az ötödik pecsét, a Warrenné mestersége) után gratulált, ennek ellenére semelyik rendezésében nem játszottam az együtt töltött egy év alatt. Gondolom, nem illettem bele az elképzelésébe. Soha nem beszélgettünk, mégis azt hitte, hogy nekem nem felel meg az ő művészete. Tényleg volt, ami nem tetszett, mégis rossz döntésnek tartom, hogy nem maradhat a Nemzeti élén. Tehetséges ember, aki XXI. századi színházat csinál, ennyi idő azonban kevés a teljes kibontakozásra.

– Megviselte a „válás”?

– Abban az értelemben igen, hogy a kezdetektől a Nemzeti Színház része voltam. Több mint negyven éve állok színpadon és ebből a régi Nemzetiben tizennégy évet, az újban hat évet töltöttem, vagyis húsz éve voltam a színház tagja. Az épület létrejöttéhez is hozzájárultam, hiszen én szerveztem Gobbi Hilda 70. születésnapjára a jutalomjátékot a Katona József Színházban. Ennek teljes bevételét átadtuk a művésznőnek, aki azonnal felajánlotta az összeget az új Nemzeti Színház alapkőletételére. 
Másrészt szerencsésnek érzem magam, mert rengeteg lehetőséget kaptam a távozásom után. Még abban az évben Haydnt alakítottam Esterházy Harminchárom változat Haydn-koponyára című drámájában, a Bárka Színházban, Göttinger Pál rendezésében. A Vígszínházba Marton László rendező hívott, hogy játsszam el Turai szerepét a Játék a kastélyban című Molnár Ferenc-darabban, amely azóta is nagy sikerrel megy.

– A Madách Színházban tavaly decemberben bemutatott bohózatban Gálvölgyi Jánossal alkotnak párost. Álltak már együtt színpadon?

– Még nem, de A Napsugár fiúkat már próbálni is nagyszerű volt Jánossal. Két különböző típus vagyunk, így nagyon jól összejött a két ellentétes karakter. Isteni érzés, hogy a nézők nagyon jól szórakoznak az előadáson. Ez Szirtes Tamás rendező érdeme is.

– Gálffi László rendezésében, A nagy négyesben Vári Éván és Molnár Piroskán kívül barátjával, Szacsvay Lászlóval is együtt játszik. Ez sokszor előfordult az elmúlt negyven évben?

– „Szacsival” együtt kezdtünk a Nemzeti Színházban, majd folytattuk a Katona József Színházban. Többek között tíz évig együtt voltunk a Hippolyt a lakájban, tíz évig a Budapest Orfeum című zenés darabban és sokszor rendeztem is őt. Nagyon jó barátok vagyunk. Szeretünk együtt hallgatni. Ülünk egymás mellett, iszogatunk és nem sokat beszélünk. Egymásra nézünk és tudjuk, melyikünk mit gondol.

– Édesapja a kabaré senkivel össze nem hasonlítható komikusa volt, nagyobbik fia, Tibor azonban nem követte a családi hagyományt: három olimpiai aranyérem után a magyar férfi-vízilabdaválogatott szövetségi kapitánya. Ki lép a nagypapa és az ön nyomdokaiba?

– Kisebbik fiam, Albert szociológusként végzett, de rendezőasszisztensként dolgozik. Nagyon szereti a színházat, de elsősorban nem a színészet vonzza, inkább az írás érdekli. Együtt írtuk a MESEautó és a Bombaüzlet forgatókönyvét. Az utóbbit a klasszikus műfaj kortárs darabjának szánjuk. A kabaré műfaja szerintem – ugyanúgy, mint a cirkusz vagy az operett – haldoklik. Ezért úgy gondoltuk, hogy a múlt század első feléből felelevenítjük azokat a tréfákat, amelyek saját korukban óriási sikert arattak. A fiatal rendezők nem szeretik a polgári világot, a kabarét, de számomra ez is színház.

Tamás Angéla

Megosztás: