Ez más tészta

Momentán + Soharóza

Az improvizációs formákra mint egy massza gyúrására gondolok. Lehet ez a tészta hang vagy szó, azt mindig megduzzasztják, elvékonyítják-kinyújtják és végül gombócokba vagy más formába gyúrva tálalják. Mindezt persze mulattatóan. Vagy a hangok szituációba nem illősége, az elvárásaink megszegése miatt nevetünk, vagy pont az ellenkezője okán: mert annyira távoli a dolog, de mégis annyira passzol a helyzetbe. Nyilván, a sokat hallott szófordulatok kiforgatása is vigadalmat okoz.

A Katlanon vagyunk, így közös kincsként (úgymond lisztként) adódik Palkonya, Kisharsány, Nagyharsááány, (♪ötszázért eladó négy sorszááám♪), valamint a katlanbuszozás élményei és egyéb közismert fesztiválozós epizódok. Mivel minden az interakciókra épül, Göttinger Pali vezényletével felváltva vetjük vigyázó szemeinket a Soharóza improvizációs kórusra, a Momentán improvizációs társulat tagjaira, a két csoport összjátékára, továbbá ötleteléskor a közönségben ülő társainkra.

Jelenetről jelenetre sziporkáznak egysorosokkal, amiket nehéz krónikába foglalni, mert kiragadva már nem ugyanazt jelentik azoknak, akik nem voltak ott. Inkább azt mesélem el, hogy próbáltam figyelni előadás közben, mégis miben különböznek a profik a többi Katlanlakótól. Pl. Momentánékból mintha „folyékonyabban dőlne a hülyeség”. Elképesztő gyorsasággal gyúrják a szavakat, hozzák a helyzeteket, s állnak elő szórakoztató fordulatokkal. A „rozik” szintén fantasztikusan figyelnek egymásra, jó érzékkel illesztik össze a különböző hangokat, s így kellemes harmóniákat, a szöveget hűen aláfestő neszeket és a szituációt feldobó hanghatásokat csalnak elő torkukból. Egy nyári élményekből álló kórussal melegítünk be, amit aztán nemzeti dohányboltos, párterapeutás és katlanbuszos „megtörténhetett volna” helyzetek követnek.

Gyors és pörgős az esemény (előadás? workshop? vagy mi is ez?), nagy élvezettel fogyasztunk minden újabb ötletet. Jó nézni, ami a színpadon történik, többen szívesen be is ugranának. Na majd otthon, a spontaneitás máskor is gyönyörködtet.

Pétervári Judit

forrás: http://www.ordogkatlan.hu/