Örkény-egypercesben érezzük magunkat, csak már kényelmetlenül hosszú ideje tart

Hamvay Péter

Van, aki a pénzénél maradt, és van, aki egy fillért sem kapott a színházi tao-pénzek megszüntetése után. A minisztériumban meghozott döntések alapján a politika játékszerévé vált a támogatási rendszer: vannak nagy nyertesek, és emelt fővel távozni készülő vesztesek.

Bár az új évad elkezdődött, számos színház nem tudja, mennyit is kap a visszaélések miatt érthető módon, de puccsszerűen megszüntetett tao-bevételek pótlására. Pedig nem lett volna túl nehéz az elosztás, hiszen hosszú hezitálás után a tavalyi tao-felajánlásokkal megegyező, 37,5 milliárdos összeget valóban elkülönítette a kormány erre a célra. A kulturális államtitkárságnak mindössze annyi feladata lett volna, hogy kiszűrje a kifejezetten csalásra alapított vállalkozásokat – ezt egyébként sikeresen meg is tette –, és odaadja a korábban a taóból szerzett támogatást a becsületesen működő színházaknak, táncegyütteseknek, zenekaroknak. A felszabaduló összegből – ami becslések szerint a teljes összeg negyede, vagy akár harmada is – pedig látványos fejlesztéseket indíthatott volna.

A minisztérium azonban nem építette be az eddigi tao-pénzeket a színházak költségvetésébe, de nem volt ínyére az sem, hogy a pénzt pályázati formában ossza szét – talán azért, mert ez esetben világos szabályrendszer alapján kellett volna eljárnia. Ehelyett

alázatos kérvényt írtunk a magasságos minisztériumnak hogy adja vissza azt a pénzt, amire jogosultak voltunk, amire a tárca kegyesen eldönti, hogy megteszi-e

– fogalmazott az egyik színházvezető. A döntést pedig nem szakmai, inkább politikai alkuk motiválják.

A budapesti színházak – Tarlós István választási kampányának részeként – megkapták a tavalyi összeget, sőt összesen félmilliárddal többet is, a vidéki kőszínházak szintén nagyjából a pénzüknél vannak. Kivéve az ellenzéki vezetésű Szeged teátrumát. A gyengén muzsikáló, de jó haverok által vezetett műhelyek esetében a hiányzó jegyárbevételt a tao-alapból pótolták ki, így a Nemzeti Színház vagy a Pesti Magyar Színház ötszörösét kapta annak a pénznek, amely a korábbi jegyeladásai alapján megillette volna. Más – jellemzően közéleti kérdésekkel is bátrán foglalkozó – teátrumok viszont kevesebbet vagy semmit sem kaptak.

A HVG összesítése szerint a rendelkezésre álló pénz alig több mint feléről, 20,3 milliárd forintról született eddig döntés. S ha a tárca ígérete szerint lesznek is további tematikus pályázatok – a zenekarok támogatási pályázata augusztus végén jelent meg –, nagy a valószínűsége, hogy a 37,5 milliárdos összeg papíron marad, s a jövő évi költségvetésbe csak ez a 20 milliárd körüli forrás kerül be.

Kísérletezésre nincs pénz

A tao-pótlás legnagyobb vesztesei a függetlenek és a tisztességesen működő magánszínházak. A Jurányi Házat is működtető, mintegy tíz független teátrum jegybevételeit kezelő ernyőszervezet, a FÜGE Produkció például eddig még egyetlen fillért sem látott az igényelt 270 millió forintból. Helyette viszont kapott vizsgálatot az Állami Számvevőszéktől. A kért dokumentumokat a múlt héten adta le, s ismerve az ÁSZ lassan őrlő malmait, pozitív eredmény esetén is legjobb esetben év vége lesz, mire a tárcánál eldöntik, kap-e a FÜGE, s ha igen, mennyi tao-kompenzációt.


Rozgonyi-Kulcsár Viktória igazgató szerint a bizonytalanság a leginkább idegőrlő, hiszen nekik már a jövő évi szerződéseket kellene megkötniük. Ráadásul ha a Jurányi Házat ütik, az a független szcéna nagy részének is fáj, hiszen legalább harminc kisebb-nagyobb társulat számára kínál próba- és játszóhelyet. Évente tíz saját és legalább ennyi befogadott bemutatója van, illetve négyszáznál több előadást tartanak a Jurányi utcai egykori iskolaépületben. Az igazgató szerint decemberig képesek az eddigi terveiknek megfelelően működni, ami annak köszönhető, hogy a tao megszüntetése óta tovább húzták a nadrágszíjat. Ám a hároméves bérleti szerződésük lejárta után nem valószínű, hogy tao-pénzek nélkül az eddigi struktúrában tovább tudnának működni.

Lehet, hogy jobb emelt fővel távozni!

– mondja keserűen Orlai Tibor, az Orlai Produkció tulajdonosa, aki a bizonytalanság miatt (a FÜGE tagjaként ők sem kaptak még hírt a tao-pótlásról) egyelőre az új évadot sem hirdette meg. „Megtehetnénk, hogy visszamegyünk a kezdetekhez, amikor évente egy-két bulvárdarabot mutattunk be.” De úgy érzi, „mára igényes repertoárt építettünk fel, és nem akarjuk kihajítani mindazt, amit az elmúlt évtizedben elértünk, és visszalépni a kezdő mezőbe”.

A társulat számos díjat nyert például Gogol Egy őrült naplója című előadásával, de nem riadt vissza a kényelmetlen társadalmi problémákat – a családon belüli erőszakot, a melegség elfogadását, a holokauszt emlékezetét – feszegető daraboktól sem. A nézők egyelőre nem sokat látnak a változásokból, hiszen a nyári bemutatók most érkeznek állandó játszóhelyükre, a Belvárosi Színházba, és folynak a korábban leszervezett októberi premier próbái is.

Sokkal inkább hallatják a hangjukat a tao kivezetésének melléktermékeként szintén „levadászandó” Átrium színház vezetői, akiknek a 218 millió forintos támogatás helyett mindössze 50 millió forintot ítélt meg a tárca. Kénytelenek voltak elbocsátani a teljes stábot, „amivel a színházi műhely megszűnt” – mondja Ugrai István produkciós vezető. A közönségük hűséges maradt, telt házzal mennek az előadások, az idén két ízben is 10-15 százalékkal megemelt jegyárak ellenére.

A meghirdetett gyűjtésből is befolyt 15 millió forint, mégsem tudnak új bemutatót tartani az idén. Pedig korábban sem szűkölködtek a kreatív eszközökben: befektetőket vontak be egy-egy produkció létrehozásába, legutóbbi bemutatójuk, a Fehér nyuszi, vörös nyuszi című darab pedig egyetlen színész rögtönzésére épül, így nem kell próba, díszlet és jelmez sem. Ugrai szerint ha nem áll helyre a támogatásuk, illetve nem sikerül szponzori, mecénási pénzhez jutni, és nem tudnak új bemutatókkal előrukkolni, akkor „a színház múzeummá válik, ami maga a halál”.

A Centrál Színház tulajdonosa, Puskás Tamás is így gondolja, épp azért – tartalékainak köszönhetően – nem vesz vissza a bemutatók számából. „Nem értem, miért nem sorolt az önkormányzat a budapesti teátrumok közé bennünket is (azok megkapták a taóból kiesett pénzüket), hiszen kiemelt színház vagyunk, közhasznúsági szerződésünk van, és 170 ezres közönséget szolgálunk ki.” A Centrál a tavalyi jegyárbevétele alapján igényelhető 550 millió forint helyett csupán 200 milliót kapott.

Puskás, aki két éve vásárolta meg a fővárostól a színházat üzemeltető céget, abban bízik, hogy az önkormányzati teátrumok és a Centrál finanszírozása közötti igazságtalan különbség csökkenni fog. Ők is takarékoskodnak, elsősorban a fellépti díjakat csökkentették, illetve sokakat kiszerveztek a stábból, és áremelésre is rákényszerültek. „Arra ügyeltünk, hogy azokat a munkatársakat, akik 250 ezer forint nettó alatt keresnek, ne érintsék a megszorítások” – mondja az igazgató-rendező.

Utolsó szalmaszál

Egyetlen reményt az nyújt a megkárosított színházaknak, hogy a Fekete Péter vezette államtitkárság tematikus pályázatokat ígér. Az első 2,5 milliárd forintos keretösszegre kiírt pályázat már le is zárult. A benne szereplő 22 téma között számos progresszív található, így a független színházak támogatása, romaprogramok, hátrányos helyzetű gyerekek és fogyatékosok színházi élményhez juttatását támogató projektekre lehetett pénzt kapni.

A hó végéig újabb négy témára – egyebek mellett határon túli turnékra – lehet pályázni (a keretösszeg itt már csak 450 millió forint), ám ezek nem sokat segítenek azokon a teátrumokon, amelyeknek az alapfinanszírozása hiányzik. „Nehéz is olyan pályázatra jelentkezni, amit »a jelen valóságra a humor és a szépség könnyed eszközeivel reflektáló« előadásokra írtak ki, anélkül hogy ne tűnnénk cinikusnak” – mondja Ugrai, hozzátéve:

Örkény-egypercesben érezzük magunkat, csak már kényelmetlenül hosszú ideje tart.

A tárca által alkalmazott módszer arra mindenképp alkalmas, hogy a színházakat a kézből etetés módszerével rövid pórázon tartsák, a hitegetéssel pedig lehalkítsák a méltatlankodók hangját. Hiszen azt nem lehet tudni, milyen pályázatok, és mekkora keretösszeggel jönnek még, ahogy azt sem, hogy a tao-pótlás jelenlegi szisztémáját átmeneti vagy tartós megoldásnak szánja-e a kulturális kormányzat.

forrás: https://hvg.hu


600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bencs villa bisb bivaly-szuflé bob herceg börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház caminus castel felice castel felice vizsga centrál cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó due dunapart dunaújváros egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email english erkel erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom europa cantat ezek mennek fellegek fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge gianni schicchi gödöllő grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok láthatatlan állomás leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe mágnás miska magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság manhattan short manna margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő miskolc mojo momentán monodráma fesztivál most fesztivál mozart-kommandó mozgófénykép mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé nemzeti filharmonikusok nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália pécs pécsi egyetem pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik projekter rádió radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szfe színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren tengeren (nyíregyháza) térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed