JOG ÉS IGAZSÁG

A Delila-ügyről

Most éppen a Delila nyíregyházi előadásáról szóló kritikát kellene írnom. Helyette jelenik meg ez a cikk – hogy nagyon rossz csere, az tuti. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.

Egy szerző jogörökösének joga, hogy betiltson egy előadást. Ez nem egy összetett mondat első fele, nem folytatódik de-vel, ha-val, ámbárral, semmivel. Joga és kész. Nem kell indokolni sem.

A Molnár-darab nyíregyházi előadásának betiltása kapcsán föllángolt vitában a föntebb említett jogi status quo mellett előkerült az elméleti aspektus is, a könnyedebb diskurzusokban pedig az a képlékeny kontextus, amely magába foglalja a színházművészet (és általában a művészet) nehezen definiálható és még nehezebben kodifikálható természetét. Tekinthetnénk persze messzebbről a problémára, fölelevenítve egy nyári amerikai polémiát, amelyben egy Lynn Goldsmith nevű fotós perli az Andy Warhol Alapítványt, amiért Prince-ről, a muzsikusról készített képét Warhol még 1984-ben fölhasználta egy alkotásában, vagy térben-időben közelebb jőve beszélhetnénk a Bartók-örökös és Horváth Csaba konfliktusáról, vagy arról, hogy József Attila Szabad ötletek jegyzéke című írása is tiltva volt pár évtizedig, és Weöres Sándor jogörökösei is letiltották az internetről a költő műveit.

De ha a lényegről akarnánk beszélni, akkor nem a jogról beszélnénk. Hanem arról, hogy az író által örökül hagyott „valami” vajon micsoda? A műveiből származó üzleti haszon, vagyis egy bankszámlaszám? Vagy a művek maguk? A megítélés, az értelmezés, az esztétikai tartomány? A felhasználás módjának meghatározása? Vagy a felhasználás, interpretáció, rendezés minőségének – „a művek eredeti szelleméhez méltó” megvalósításának – megítélése, elbírálása?

Ha Max Brod teljesíti Kafka utolsó utasítását, és eléget mindent, ami az író után maradt, akkor ma szegényebbek lennénk a teljes A kastéllyal, az Amerikával, de még A perből is csak egy első változatot ismernénk. Kafka művei, amint papírra kerültek, már a világ kultúrkincsének részeivé váltak, megsemmisítésükre egyetlen embernek lett volna erkölcsi joga: Kafkának magának. Lásd Thomas Mann esetét, aki bizony úgy elégetett mindent, amit el akart titkolni az utókor elől, mint a huzat.

Molnár Ferenc Liliom című drámáját nagyon ritkán játsszák manapság úgy, ahogy a szerző megírta. És nemcsak parányi szövegváltoztatás esett a darabon, hanem alapvető dramaturgiai átszerkesztés, vadonatúj értelmezés – mondhatnám életmentésnek is, legalábbis a darab szempontjából. Mert lehetséges, hogy 110 évvel ezelőtt még be lehetett adni a közönségnek, hogy ez a durva, brutális, nőverő „lizsé-huszár” a purgatóriumban megbánja bűneit, és ugyan visszajőve a földre ismét kezet emel a családjára, ámde akkor ez a nyílt színen, a zárójelenetben megbocsáttatik neki – de ma már olyan hamis és nyálas mese így az egész, hogy Molnár hálás lehetne Babarczy Lászlónak, aki egy 1983-as kaposvári rendezésében megcserélte a jelenetek sorrendjét, és ezt a mennyországos lázálmot a haldokló Liliom víziójaként vitte színre. Sprődebb lett az egész – Molnár sprődben nemigen utazott –, és ma már ez a változat kanonizálódott. Remélem, tudnak erről a jogörökösök is.

Ahogy nyilván arról is, hogy a Tatabányán bemutatott Üvegcipő – Czukor Balázs nagyszerű rendezésében jó sok remek színészi alakítás zsúfolódik – ugyancsak alapos átszabáson ment keresztül: az első felvonás végén Irma lefekszik az ágyra az ebéd utáni sziesztájára leheveredő Sipos mellé, és föl sem ébred a harmadik felvonás végéig; magyarul: a Molnár által egy Grimm-meséből írott darab (!) rózsaszín története itt csak álom marad, egy szegény kis cselédlány álma; nincs kiküzdött házasság, beteljesült szerelem, édes happy ending.

A Delilát ritkán tűzik műsorra a színházak – több évtizedes pályafutásom alatt egyetlenegyszer láttam -, és ennek biztos van oka. A nyíregyházi színház most Mohácsi Jánost kérte föl a darab megrendezésére – alighanem tudván tudva, hogy alapos átdolgozás lesz a vége. A bemutatóra megkapták a jogörökösök előzetes engedélyét, majd a nyári előbemutató után a kifogáslistát is. Csúnya szavak is bekerültek a szövegbe, egy új szál is keletkezett, vagyis Molnár Ferenc szövegén kétségkívül „csorba” esett. Az írók, pontosabban az átírók, Mohácsi István és Mohácsi János a jogörökösök engedélyének reményében kihúzták a kifogásolt elemeket, de a szeptember eleji bemutatót a jogörökösöket képviselő Hofra Ügynökség végül mégsem engedélyezte (bár nem a színháznál, hanem a fenntartó önkormányzatnál tiltotta le a produkciót, nyilván nem ügyvédi csalafintaságból, hanem mintegy véletlenül vagy tájékozatlanságból).

Hagyjuk most a könnyhullatást a befektetett munka és közönség csalódása felett (bár aki nem fényévekre van a színháztól, az tudja, mennyire nem mellékes ez sem, sőt), nézzük a Hofra által végül csak kiadott közlemény egy részét: „minden, a szerzőt és a művek eredeti szellemiségét tiszteletben tartó előadást engedélyezünk”. Ki képes megítélni, hogy egy produkció hű-e, méltó-e az író szellemiségéhez? Egyáltalán: mi az író szellemisége? Pláne: ki mondja meg, mi a mű „eredeti szellemisége” és mi méltó hozzá?

A fenti kérdésekre ugyanaz a válasz. A jogörökös nincs birtokában a szerző szellemiségének, nem indokolt az afölött való őrködése. Egészen kivételes esetektől eltekintve, amikhez nem kell szakértelem, csak józan ész és moralitás: ez pedig a mű aljas célokra való felhasználása. A szerző méltósága ugyanis a műveiben rejlik, a művek szellemiségét pedig csak a recepció és az értelmezés hívhatja elő. Ami – mint tudjuk – sokféle lehet, és akár messzire távolodhat a szerző vélelmezett intenciójától. De annak megítélésére, hogy valamely, bármely interpretáció, rendezés, tolmácsolás mennyire hűséges és méltó a szerzőhöz, illetve ahhoz a bizonyos megfoghatatlan „eredeti szellemiséghez”, a jogörökös nem illetékesebb, mint bármely alkotó vagy befogadó. Őrködnie tehát nem egy általa vélelmezett szellemiségen, csak a bankszámlán kell. Hetven évig.

A jogöröklés kívánatos működési formája egyrészről a megfelelő anyagi juttatás, másrészről az önmérséklet. Önmérsékletet kellene tanúsítani, mert ha jog szerint saját tulajdonról van is szó, a művészet, a „szellemiség” mégiscsak köztulajdon. Már a szerző életében is, hát még utána.
Vagyis Molnár Ferenc jogörököseinek törvényileg joguk van ahhoz, amit most tettek, morálisan nincsen. Másképp: joguk van – igazuk nincsen.

Szerző: Csáki Judit


600 kilométer 100 guinness (4) a csemegepultos naplója (211) a gyáva (1) a gyermek és a varázslat (3) a haramiák (32) a hülyéje (19) a kék hajú lány (2) a kéz (48) a kis kéményseprő (2) a köpeny (29) alapítvány a magyar színházakért (3) alba regia szimfonikus zenekar (7) aldi női futógála (1) aNNa (28) anyám éhesnek tűnik (3) aradi kamaraszínház (3) aranytíz (4) archívum (2) arden (1) az elvarázsolt disznó (12) az ember tragédiája (1) baal (1) babel sound (1) baja (1) balatonboglár (2) balatonfüred (2) balfácánt vacsorára (25) bálna (2) bárka (258) bencs villa (1) bisb (1) bivaly-szuflé (54) bob herceg (34) börtönrádió (2) bsi (1) budaörs (5) budapest improv show (9) budapesti kamaraszínház (1) budapesti vonósok (10) budoár kiállítás (1) busz-színház (11) caminus (70) castel felice (34) castel felice vizsga (5) centrál (3) club70 (1) cosí fan tutte (45) cupido és a halál (30) cv (1) családi játszmák (59) családi ünnep (3) cseh tamás (4) csíkszerda (55) csoportterápia (17) csukás-díj (10) dankó rádió (1) danubia zenekar (1) debreceni tavaszi fesztivál (1) delila (2) deszka fesztivál (19) díjak elismerések (1) don juan (3) dráma kortárs színházi találkozó (6) drámaíró verseny (1) due (1) dunapart (6) dunaújváros (1) egri tavaszi fesztivál (1) egy kiállítás rémei (1) éhség (8) élnek mint a disznók (13) előadásszámok (1) email (1) english (20) erkel (2) erkel színház (62) ernani (4) érzékenyítő fesztivál (1) esztergom (1) europa cantat (7) ezek mennek (43) fellegek (14) fiatal írók (1) fidelio színházi est (3) finito (16) firkin (237) fogság (1) francia sanzonest (2) friss hús (2) furnitur (49) füge (121) gianni schicchi (26) gödöllő (1) grisnik petra (2) gusztinak megjött az esze (1) gyerekstúdió (1) gyilkosok (1) gyógyír északi szélre (84) győr (5) gyulai várszínház (5) hajmeresztő (27) halál hotel (24) halastó (116) hangoló (1) harminchárom változat haydn-koponyára (92) háromszögek (25) hatok csoport (1) hatszín teátrum (31) hazug (1) hét domb fesztivál (2) hetedik alabárdos (1) hetedik mennyország (15) hírek (3) hírszerzők (1) hogy szeret a másik (3) hol (4) hoppart (1) hrabal-vurstli (14) humorfesztivál (6) így tanultam meg vezetni (1) imprójam (1) imprómaraton (3) in medias brass (1) in memoriam cseh tamás (4) interjú (70) jak (2) jászberény (6) jegyek (1) jó kérdés (8) junior príma (4) jurányi (52) kaposvár (135) katona (73) képek (275) kibelátó (13) kicsi szívem kávéba pottyant (1) kisfaludy színházi fesztivál (1) kisvárda (8) kmtg (1) kolozsvár (32) koma (38) komárom (5) komédium (1) kortárs drámafesztivál (15) kórusok éjszakája (50) kőszeg (51) kritika (422) kritikusdíj-átadó (15) kuk (3) kultkikötő (4) kultúrfürdő (26) kurátorok (9) láthatatlan állomás (4) leenane szépe (29) leonardo (1) lev&te (2) limerick-bajnokság (7) líra és epika (38) london (1) love and money (73) love and money vizsga (9) macskadémon (32) madách színház (4) madame poe (7) mágnás miska (13) magyar rádió (14) magyar színház (137) magyar színházi társaság (3) manhattan short (5) manna (101) margó irodalmi fesztivál (7) más olvasnivaló (3) menház színpad (27) merlin (4) mikor (3) mindenütt jó (34) mindenütt nő (1) miskolc (1) mojo (51) momentán (109) monodráma fesztivál (9) most fesztivál (6) mozart-kommandó (2) mozgófénykép (43) mu (5) múzeumok éjszakája (1) művészetek palotája (13) művészetek völgye (21) nagykanizsa (1) naptár (1) nefelé (2) nemzeti filharmonikusok (7) nézőművészeti kft (46) nézőpont színház (9) nofilter (3) nyílt nap (4) nyíregyháza (302) nyolc nő (25) óbudai társaskör (28) operabeavató (104) operaház (71) operajátszóház (10) operamacera (7) operettszínház (33) orlai (437) othello gyulaházán (41) ők (2) ördögkatlan (230) örkény (1) örkény vurstli (5) pájinkás jános (1) pannonhalma (2) papp jános (1) párkák (43) patália (2) pécs (9) pécsi egyetem (2) pesti barokk (84) pesti magyar színiakadémia (16) petőfi irodalmi múzeum (1) placcc (30) pokol (10) portré (1) postart (1) poszt (63) poznan (1) pozsonyi piknik (4) projekter (1) rádió (1) radnóti (44) remény (10) rendezők viadala (2) rév fülöp (34) rögvest (20) russian indie film fesztival (1) shots festival (1) sinaia (1) sly (52) snowman (6) soharóza (82) sokszemközt (1) somló cirqsz (7) song-óra (1) sopron (1) stockholm (2) susotázs (115) szabadesés (37) szeged (87) székely-könyv (2) szemes fesztivál (2) szent imre (1) szentendrei teátrum (3) szép heléna (21) szfe (10) színházak éjszakája (28) színházi törvény (1) szívem szeret (4) szkéné (29) szombathely (27) szöveg (4) szputnyik hajózási társaság (25) táblázat (1) tárgymutató (1) tartalom (2) tatabánya (43) telefondoktor (156) temesvár (46) tengeren 2008 (101) tengeren 2019 (43) térkép (1) terminál workhouse (3) teszt (16) thália (52) the irish coffee (39) thealter (15) tilos rádió (3) tivoli (3) tóbiás és az angyal (30) trefort színjátszó fesztivál (1) váci dunakanyar színház (1) vágánybenéző (11) van egy határ (27) városmajor (6) vaskakas (1) vera (1) vidéki színházak fesztiválja (12) vidor fesztivál (79) vigadó (2) visszaszámláló (1) volt egyszer egy ndk (3) vonalhúzás (34) zalaegerszegi kvártélyház (16) zeneakadémia (1) zichy major (1) zsolnay negyed (3)