JOG ÉS IGAZSÁG

A Delila-ügyről

Most éppen a Delila nyíregyházi előadásáról szóló kritikát kellene írnom. Helyette jelenik meg ez a cikk – hogy nagyon rossz csere, az tuti. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.

Egy szerző jogörökösének joga, hogy betiltson egy előadást. Ez nem egy összetett mondat első fele, nem folytatódik de-vel, ha-val, ámbárral, semmivel. Joga és kész. Nem kell indokolni sem.

A Molnár-darab nyíregyházi előadásának betiltása kapcsán föllángolt vitában a föntebb említett jogi status quo mellett előkerült az elméleti aspektus is, a könnyedebb diskurzusokban pedig az a képlékeny kontextus, amely magába foglalja a színházművészet (és általában a művészet) nehezen definiálható és még nehezebben kodifikálható természetét. Tekinthetnénk persze messzebbről a problémára, fölelevenítve egy nyári amerikai polémiát, amelyben egy Lynn Goldsmith nevű fotós perli az Andy Warhol Alapítványt, amiért Prince-ről, a muzsikusról készített képét Warhol még 1984-ben fölhasználta egy alkotásában, vagy térben-időben közelebb jőve beszélhetnénk a Bartók-örökös és Horváth Csaba konfliktusáról, vagy arról, hogy József Attila Szabad ötletek jegyzéke című írása is tiltva volt pár évtizedig, és Weöres Sándor jogörökösei is letiltották az internetről a költő műveit.

De ha a lényegről akarnánk beszélni, akkor nem a jogról beszélnénk. Hanem arról, hogy az író által örökül hagyott „valami” vajon micsoda? A műveiből származó üzleti haszon, vagyis egy bankszámlaszám? Vagy a művek maguk? A megítélés, az értelmezés, az esztétikai tartomány? A felhasználás módjának meghatározása? Vagy a felhasználás, interpretáció, rendezés minőségének – „a művek eredeti szelleméhez méltó” megvalósításának – megítélése, elbírálása?

Ha Max Brod teljesíti Kafka utolsó utasítását, és eléget mindent, ami az író után maradt, akkor ma szegényebbek lennénk a teljes A kastéllyal, az Amerikával, de még A perből is csak egy első változatot ismernénk. Kafka művei, amint papírra kerültek, már a világ kultúrkincsének részeivé váltak, megsemmisítésükre egyetlen embernek lett volna erkölcsi joga: Kafkának magának. Lásd Thomas Mann esetét, aki bizony úgy elégetett mindent, amit el akart titkolni az utókor elől, mint a huzat.

Molnár Ferenc Liliom című drámáját nagyon ritkán játsszák manapság úgy, ahogy a szerző megírta. És nemcsak parányi szövegváltoztatás esett a darabon, hanem alapvető dramaturgiai átszerkesztés, vadonatúj értelmezés – mondhatnám életmentésnek is, legalábbis a darab szempontjából. Mert lehetséges, hogy 110 évvel ezelőtt még be lehetett adni a közönségnek, hogy ez a durva, brutális, nőverő „lizsé-huszár” a purgatóriumban megbánja bűneit, és ugyan visszajőve a földre ismét kezet emel a családjára, ámde akkor ez a nyílt színen, a zárójelenetben megbocsáttatik neki – de ma már olyan hamis és nyálas mese így az egész, hogy Molnár hálás lehetne Babarczy Lászlónak, aki egy 1983-as kaposvári rendezésében megcserélte a jelenetek sorrendjét, és ezt a mennyországos lázálmot a haldokló Liliom víziójaként vitte színre. Sprődebb lett az egész – Molnár sprődben nemigen utazott –, és ma már ez a változat kanonizálódott. Remélem, tudnak erről a jogörökösök is.

Ahogy nyilván arról is, hogy a Tatabányán bemutatott Üvegcipő – Czukor Balázs nagyszerű rendezésében jó sok remek színészi alakítás zsúfolódik – ugyancsak alapos átszabáson ment keresztül: az első felvonás végén Irma lefekszik az ágyra az ebéd utáni sziesztájára leheveredő Sipos mellé, és föl sem ébred a harmadik felvonás végéig; magyarul: a Molnár által egy Grimm-meséből írott darab (!) rózsaszín története itt csak álom marad, egy szegény kis cselédlány álma; nincs kiküzdött házasság, beteljesült szerelem, édes happy ending.

A Delilát ritkán tűzik műsorra a színházak – több évtizedes pályafutásom alatt egyetlenegyszer láttam -, és ennek biztos van oka. A nyíregyházi színház most Mohácsi Jánost kérte föl a darab megrendezésére – alighanem tudván tudva, hogy alapos átdolgozás lesz a vége. A bemutatóra megkapták a jogörökösök előzetes engedélyét, majd a nyári előbemutató után a kifogáslistát is. Csúnya szavak is bekerültek a szövegbe, egy új szál is keletkezett, vagyis Molnár Ferenc szövegén kétségkívül „csorba” esett. Az írók, pontosabban az átírók, Mohácsi István és Mohácsi János a jogörökösök engedélyének reményében kihúzták a kifogásolt elemeket, de a szeptember eleji bemutatót a jogörökösöket képviselő Hofra Ügynökség végül mégsem engedélyezte (bár nem a színháznál, hanem a fenntartó önkormányzatnál tiltotta le a produkciót, nyilván nem ügyvédi csalafintaságból, hanem mintegy véletlenül vagy tájékozatlanságból).

Hagyjuk most a könnyhullatást a befektetett munka és közönség csalódása felett (bár aki nem fényévekre van a színháztól, az tudja, mennyire nem mellékes ez sem, sőt), nézzük a Hofra által végül csak kiadott közlemény egy részét: „minden, a szerzőt és a művek eredeti szellemiségét tiszteletben tartó előadást engedélyezünk”. Ki képes megítélni, hogy egy produkció hű-e, méltó-e az író szellemiségéhez? Egyáltalán: mi az író szellemisége? Pláne: ki mondja meg, mi a mű „eredeti szellemisége” és mi méltó hozzá?

A fenti kérdésekre ugyanaz a válasz. A jogörökös nincs birtokában a szerző szellemiségének, nem indokolt az afölött való őrködése. Egészen kivételes esetektől eltekintve, amikhez nem kell szakértelem, csak józan ész és moralitás: ez pedig a mű aljas célokra való felhasználása. A szerző méltósága ugyanis a műveiben rejlik, a művek szellemiségét pedig csak a recepció és az értelmezés hívhatja elő. Ami – mint tudjuk – sokféle lehet, és akár messzire távolodhat a szerző vélelmezett intenciójától. De annak megítélésére, hogy valamely, bármely interpretáció, rendezés, tolmácsolás mennyire hűséges és méltó a szerzőhöz, illetve ahhoz a bizonyos megfoghatatlan „eredeti szellemiséghez”, a jogörökös nem illetékesebb, mint bármely alkotó vagy befogadó. Őrködnie tehát nem egy általa vélelmezett szellemiségen, csak a bankszámlán kell. Hetven évig.

A jogöröklés kívánatos működési formája egyrészről a megfelelő anyagi juttatás, másrészről az önmérséklet. Önmérsékletet kellene tanúsítani, mert ha jog szerint saját tulajdonról van is szó, a művészet, a „szellemiség” mégiscsak köztulajdon. Már a szerző életében is, hát még utána.
Vagyis Molnár Ferenc jogörököseinek törvényileg joguk van ahhoz, amit most tettek, morálisan nincsen. Másképp: joguk van – igazuk nincsen.

Szerző: Csáki Judit


600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bencs villa bisb bivaly-szuflé bob herceg börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház caminus castel felice castel felice vizsga centrál cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó due dunapart dunaújváros egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email english erkel erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom europa cantat ezek mennek fellegek fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge gianni schicchi gödöllő grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok láthatatlan állomás leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe mágnás miska magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság manhattan short manna margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő miskolc mojo momentán monodráma fesztivál most fesztivál mozart-kommandó mozgófénykép mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé nemzeti filharmonikusok nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália pécs pécsi egyetem pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik projekter rádió radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szfe színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren tengeren (nyíregyháza) térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed