Interjú Tóth Barnabással

Miután tavaly Susotázs című filmje az Oscar-shortlistre került, Tóth Barnabás most Amerika egyik legexkluzívabb fesztiválján, az Oscar-díj előszobájának számító Telluride Fesztiválon vett részt Akik maradtak című nagyjátékfilmjével. A filmről és az amerikai élményeiről kérdeztük.

Ha azt mondod, egy amerikai fesztiválon voltál, ahol például Meryl Streep is minden évben ott van, elég távoli és izgalmas világot képzelünk. Mesélj egy picit a Telluride Fesztiválról, milyen érzés volt a „kulisszák mögött” lenni?

Minden értelemben földöntúli élmény volt. 3000 méter magasan voltunk, az Isten háta mögött egy amerikai kisvárosban Lindával, a feleségemmel kettesben. Nemcsak az Akik maradtak stábját, de az országot is mi képviseltük, és ehhez méltóan is bántak velünk.

A fesztivál oIyan, mint egy sztárszafari (bár idén épp Meryl nem volt ott). Számunkra abszolút ego-trip volt. Nagyon fontos és nagyon nagy rendezőnek érezhettem magam. A filmbemutatón túl volt díszvacsora, fogadások, barbecue outdoor brunch, minden, amit el tudsz képzelni. Linda is és én is nagyon előtérbe voltunk tolva, sütkéreztünk a szeretetben, megbecsülésben...

Azon gondolkodtunk, hogy - ha egyáltalán elhisszük, hogy tényleg ott voltunk -, hogy lehet majd elmesélni, hogy milyen volt ez a fesztivál. 

Linda végül úgy fogalmazta meg, hogy olyan, mint a kapolcsi Momentán Udvar tízszer! A természetközeliség, nyugalom, csend (relatív csend...), ki-bejáró szandálos emberek. Az az érzésed egyfolytában, hogy bárkit bármikor megszólíthatsz, beszélgethetsz, de közben a színpadon is vagy: kerekasztal beszélgetéseken, Q&A (kérdezz-felelek) eseményeken, filmvetítéseken. Sör is van, szendvics is van, minden második sarkon coffeeshop. 

Ha azt mondom, spirituális élmény, az enyhe kifejezés.

Milyen ebből visszatérni a magyar valóságba?

Tudatmódosult állapot. Egyrészt még tart a jetlag. Plusz a geofizikai eltolódást is érzem, mégiscsak 3000 méteren voltunk. A szálláson minden ágy mellett volt egy oxigénpalack, ha esetleg szükséged lenne rá.

Ezek mellett a hazaindulásunk reggelén jelentették be, hogy Magyarország Oscar-jelöltje ez a film lesz. Nyolc napja vagyok itthon és jelenleg is kb. 140 megválaszolatlan levelem van, és amíg megválaszolok 10-et, jön másik 15, a telefonom folyamatosan csörög, és Messengeren már az olyan üzenetek is jönnek, hogy „Miért nem válaszolsz? Vigyázz, így kezdődik, így veszted el a barátaidat.” 

Két hét múlva országszerte bemutatják a filmet, ez szintén rengeteg promóciót jelent, ami persze öröm! De mindezek miatt nincs is időm feleszmélni. Mániákus naplóíró vagyok, de még egy sort nem írtam Telluride-ról.

Ha visszanézel, akkor hogy látod, volt benned szándék, hogy olyan filmtémát találj, ami Amerikában népszerű lehet, vagy egész más volt a motivációd? 

Nem a témát találtam meg, hanem a regényt. A film F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című művének hű adaptációja, csak az utolsó ⅓-a és a végkifejlet tér el a könyvtől szellemiségében és konkrét történesek szintjén is. Engem megfogott ez a történet, ezért akartam belőle filmet készíteni. Miután a Filmalap nem támogatta, az MTVA-nál - ahol előnyben részesítik általában a történelmi témákat - adtunk be pályázatot, és nyertünk támogatást. 

Amerikával kapcsolatban: nem exportra terveztem a filmet, nem nekik és nem is oda. De amikor esztétikai kérdésekben kellett döntenem, például képi világról, castingról, filmszerkezetről, inkább a saját magam által kedvelt Hollywood-jellegű filmekhez hasonló mellett döntöttem. Nem a kelet-európai eltávolító gesztusokat alkalmaztam, hanem érzelmesebb, melegebb, közönségbarátabb filmre törekedtem.

Mielőtt kijutott volna a film a tengerentúlra, több európai fesztiválra is elküldtétek (pl. Berlin, Cannes), de nem válogatták be a fesztiválprogramba. Mit gondolsz, miért Amerikában lett ilyen sikere, és nem Európában? Az esztétikája vagy a háború utáni tematikája lehet az ok?

Is-is. Nyilván benne van, hogy az ő filmnyelvükhöz közelebb áll, és ezért könnyebb dekódolniuk a dolgokat.

A témát illetően pedig azt látom, hogy kiemelkedő az amerikai értelmiség körében az érdeklődés a világháborúról, a kommunista diktatúráról és a holokausztról szóló filmek iránt. Valószínűleg amiatt, hogy a második generációs emberek nagy részének ebből a régióból, Németországból, a visegrádi országokból stb. jöttek a felmenői. Legtöbbjük menekülő ember volt, akár konkrétan veszélyben volt az életük, akár gazdasági okokból mentek el. Sokan magasan kvalifikált emberek voltak, a gyerekeik vagy unokáik pedig most művelt rendezők, filmesztéták, forgatókönyvírók, producerek stb. Tehát valószínűleg ezért is érzékenyek a téma iránt, mert ezáltal jobban megértik a felmenőik múltját, származási helyét.

Egyszer azt nyilatkoztad, hogy itthon kvázi hülyének néznek, amiért sok mindent csinálsz egyszerre. Most is épp több terv/film/ötlet a tarsolyban van vagy most az Akik maradtakra koncentrálsz?

Februárig elsősorban az Akik maradtakról fog szólni az életem. Nagyon sok fesztiválmeghívás van már most, Japántól Kanadáig, Koreától Jeruzsálemig. Ezek nagy részére megyek promóciós kötelezettségből, és persze kíváncsiságból, hedonizmusból is. Ezen kívül az amerikai promóciós körút is előttem áll, kint is bemutatják a filmet moziban, úgyhogy valószínűleg ugyanannyit leszek külföldön, mint itthon.

Az Oscar-lehetőség is ott van, ehhez is kell promózni a filmet, Los Angelesbe is megyek majd többször. Decemberben lesz szűkítés, amikor 10 filmet választanak ki, ebbe a körbe került be tavaly a rövidfilmes kategóriában a Susotázs. Aztán januárban 5-öt választanak a shortlistből, ez egy óriási előrelépés lenne. Csodás lenne, hogyha idén a Rendezők Viadala Oscar-gálára Amerikából jelentkezhetnék be élőben, dehát ez még egy nagyon hosszú út addig…

És mikor láthatnak a nézők a Momentán színpadán?

Momentán szempontjából vendégművész-státuszom lesz ebben az évadban, februárig biztos. A bizalom és a türelem megvan a társulat részéről, de tavaszig most még nem látok el. Egyébként a türelmen túl itt is szeretném megköszönni a Momentánnak, mert sokan sokféleképp együtt dolgoztak velem az Akik maradtak során: Pirisi Laci szerezte a zenéjét, Linda társrendező volt, Várady Zsuzsi dramaturgként segített, Elek Ányos és Laci a táncórán szereplőként is megjelennek. 

A színpadon pedig annyi biztos, hogy szeptemberben két előadásban is játszom: a Fröccsben 26-án, a Rendezők Viadalában 29-én.


600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bencs villa bisb bivaly-szuflé bob herceg börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház caminus castel felice castel felice vizsga centrál cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó due dunapart dunaújváros egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email english erkel erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom europa cantat ezek mennek fellegek fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge gianni schicchi gödöllő grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok láthatatlan állomás leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe mágnás miska magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság manhattan short manna margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő miskolc mojo momentán monodráma fesztivál most fesztivál mozart-kommandó mozgófénykép mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé nemzeti filharmonikusok nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália pécs pécsi egyetem pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik projekter rádió radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szfe színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren tengeren (nyíregyháza) térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed