KICSIT MÖGÉ KELL LÁTNOD MINDENNEK - INTERJÚ KIRJÁK RÓBERTTEL

Kirják Róbert az elején gazdasági igazgató volt a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színháznál, most meg már el se tudnák nélküle képzelni a teátrum működését. Igazgatóként átlát A-tól Z-ig mindent, és ehhez bizony kellettek azok a bizonyos lépcsőfokok is. Hiába adtunk neki egy különálló évadot képzeletben, semmit se csinálna másképp. Ilyen az, amikor már valakinek ennyire csak a közönség jár a fejében.

Már gyerekként is érdekelt a kultúra, és sokat jártál színházba. Akkor végig futott az agyadon, mi is lehet a függöny mögött?
Akkor még nem gondolkoztam ilyeneken, hogy mi folyhat a kulisszák mögött. A színház szeretete már korán kialakult bennem, amit a szüleimnek köszönhetek. Általános és középiskolában is volt bérletem, és jártam folyamatosan a darabokra, de hogy egyszer én ott dolgozhatok a függöny mögött, az soha meg se fordult a fejemben. Gyerekként tényleg csak annyi volt bennem, hogy ez egy klassz dolog, és tetszik amit csinálnak.

Rád nagy hatással volt, hogy a szüleid színházrajongók voltak, de mi a helyzet a mostani generációval? Eljárnak maguktól is színházba, kezdik megszeretni a varázsát a mai technikai-világ mellett?

Az itthoni viszonyokhoz képest Nyíregyháza kuriózum, az általános és középiskolások nagyon sokan járnak színházba, és Magyarországon ez a szám valóban kimagasló. Általános iskolás bérletesből van majdnem 11 ezer gyerek, és a városi középiskolákból is szinte mindegyik képviselteti magát. Ezt már szép utánpótlásnak lehet tekinteni, de amit nagyon nehéz mérni, hogy ha befejezte a középiskolát, akkor milyen arányban lesz rendszeres színházlátogató. Mindig igyekszem olyan évadban gondolkodni, és olyan előadásokat kiválasztani, ami a fiatalabb generációnak is szól. Mivel a bérletszámunk folyamatosan emelkedik, szerintem jó úton járunk.

És úgy, hogy nem is nagyon kellett ezt erőltetni.
Persze, felesleges bármit is erőltetni. Belső indíttatás miatt térjen vissza a néző, és a pozitív emlékek miatt.

Mert láttunk már gyakran olyat, hogy az iskolás beül, de abszolút nem érdekli a darab, és végig a telefonját nyomkodja.
Újkeletű probléma ez. Mi is próbáljuk elkerülni, hogy megtörténjen. Mindig megkérjük a nézőket, hogy kapcsolják ki a telefonokat. Ha mégis előkerül a mobil, akkor a közelben ülők rá szoktak szólni az illetőre, hogy ez illetlenség. Nem olyan rég történt, hogy Szabó Kimmel Tamás leállította az előadást, mert egy néző a telefonját nyomkodta, és finoman megkérte, hogy ezt ne tegye. (Tamás a Száll a kakukk fészkére című darabban játszott. Először egy megszólaló mobil miatt, majd másodjára több fénylő telefon miatt akadt ki a közönségre, mert zavarták a koncentrációban. Vastapsot kapott érte. – Toronicza)

Sokat beszélnek erről, hogy mi a helyesebb? Persze a többség azon van, hogy a színész ne lépjen ki a szerepéből, és inkább a közönség tegyen valamit, ha ilyen van.
Igen, de van, amikor ez nem segít. Én azt is megértem, amikor egy színész elveszíti a türelmét.

Hihetetlen, de ismerek több olyan embert, akit közgazdász diplomával bekebelezett a művészélet. Ez számodra is egy érdekes kaland volt.
Eredetileg gazdasági igazgató voltam itt, majdnem 14 évig. Pénzügyi-számviteli iskolát és közgáz egyetemet végeztem, tehát ez az utazás teljesen másképp indult az elején. Viszont a színházban a pénzügyi feladataim mellett foglalkoznom kellett a technikával, munkaügyi és jogi dolgokkal, majd a 2016-os igazgatói kinevezésem után a művészeti oldalát is teljesen át kellett látnom a teátrumnak. Soha nem gondoltam volna, hogy ez egyszer meg fog történni.

Gondolom előnyösebb volt úgy kezdeni színházigazgatóként, hogy előbb a gazdasági oldalát ismerted meg profin ennek a világnak.

Maximálisan! Rengeteg időm volt megfigyelni, mi hogyan zajlik, mik azok a folyamatok, amik gazdaságilag és minden szempontból optimalizálhatóak. Ha csak simán belecsöppenek a színház világába, akkor teljesen reménytelen vállalkozás lett volna sikeresen üzemeltetni. Így hatalmas tapasztalattal, valamint a környezet és a kollégák ismeretével óriási előnnyel indultam. Ha tapasztalat nélkül kerültem volna erre a posztra, akkor valószínűleg kudarccal végződött volna a történet.
Akkor a te példád jó lehet arra, hogyan ne bukjon el egy színházigazgató, és ne csak a darabok minőségével foglalkozzon, hanem a többi dologgal is ismerkedjen meg picit.
Akkor lehet igazán sikeresen menedzselni egy színházat, ha az ember mögé tud látni mindennek, és itt nem csak a gazdasági oldaláról beszélek. Tényleg mindenhez kell egy kicsit érteni, még a műszaki dolgokhoz is. Minél jobban átlátod az apró részleteket, annál jobb döntéseket tudsz hozni. 

A teljes interjút elolvashatják a promotions.hu -n.

forrás: http://www.moriczszinhaz.hu/
Megosztás: