„RENDKÍVÜL HÁLÁS VAGYOK A BIZALOMÉRT, AMIT KAPOK”

Ágoston Péterrel, a Rév Fülöp főszereplőjével Kmety-Molnár Györgyi beszélgetett.

Ágoston Péter az idei évadban szerződött a Magyar Színház társulatához. A fiatal, tehetséges színész az évad első bemutatójában rögtön főszerepet játszik, hiszen ő lesz Rév Fülöp, a Balatóniában éldegélő kisfiú, akiből egyszer csak fegyverhordozó, majd hős lesz. A szerepről, a színházról, valamint a terveiről beszélgettünk.

A Balatonról mi jut először eszedbe?

Éveken keresztül Balatonszemesen nyaraltunk a szüleimmel egy szakszervezeti üdülőben. Ezek gyerekkorom legszebb hetei voltak. Most is élénken él bennem egy, egyébként nem túl vidám mondat, amely a szomszéd asztalnál hangzott el ebéd közben: „Egész évben azért gürcölök, hogy te jól érzed magad egy hétig.” Szerettem, hogy ezeken a nyaralásokon mindig volt egy csapat, ami összeverődött egy-egy turnus alkalmával, s szerettem az iszapvárakat, amiket ha nem építettünk, akkor csöpögtettünk. Ez a „különleges” egy hét mindig augusztus első hete volt, s amikor jöttünk haza, valahogy az volt az érzésem, hogy ezzel az egy héttel véget is ért a nyár.

A Balatonhoz köthető a családom második születésnapja – mi így emlékszünk erre. Három éves voltam. Az északi partra tartottunk nyaralni, amikor egy tengelytörés miatt kettő és fél bukfencet vettetünk az autópályát elválasztó sövényes sávban. Édesapám kidobott minket az autóból, mert attól félt, hogy felrobban, pedig csak a 100 Folk Celsius Bukfenc című lemeze sistergett a magnóban. Senki sem sérült meg, ami kész csoda.

Egy friss felfedezés is eszembe ötlik a Balatonról, amellyel most, hogy kutyám lett, szembesültem; a kutyás embereknek nincs megoldva a balatoni nyaralásuk. Kutyát ugyanis nem lehet úsztatni sehol. Közel ötven éve Balatongyörökön a tehéncsordákat hűsítették a vízben, ma már a kutya higiéniátlannak számít. Ennyit változtunk volna?

Az idei évadtól szerződtél a Magyar Színházba, de nem először lépsz színpadra a társulattal.

Ez nagyon érdekes helyzet. Egy mondattal hamarabb tudtam meg azt, hogy a Vadregény – Into the Woods-ban játszani fogok a színházban, minthogy társulati tag leszek. Elég jó telefonbeszélgetés volt. Nagyszerű dolog, hogy nem egy évadnyitó ülésen érkezem egy „idegen” társulatba, hanem már korábban, egy közös munka során ismerkedünk meg. Évadvégi munkamenetbe csöppentem bele. Ilyenkor már nagyon fáradt és érzékeny állapotban van egy társulat. Ennek ellenére a Vadregény próbái alatt egy-két nap elteltével azt érzetem, mintha már itt lennék régóta. Pályakezdőként nagyon nehéz feladat kiállni egy társulat elé az első próbádon, hogy „jó, akkor most a te jeleneted próbáljuk”. Ekkor hajlamos vagyok robbanó üzemmód helyett szemlélődővé válni. Itt azonban erre nem volt idő. Csinálni kellett.

Hogy érezted magad a Vadregényben?

Az elmúlt két évben a főiskolai vizsgákat is beleértve mindig komoly témájú, kissé depresszív hangulatú előadásokban játszottam. Így dobta a gép. Nem mintha mindez rosszulesett volna, de elkezdtem vágyni arra, hogy egy könnyed műfajban akár egy kicsit „bohóckodhassak” is. A Vadregény valóra váltotta ezt a vágyam.

Az idei évad első bemutatója Jeney Zoltán Rév Fülöp című regényének színpadi adaptációja, amelynek címszerepét játszod. Mit vársz ettől az évadtól?

Rendkívül hálás vagyok a bizalomért, amit kapok. Azt látom ugyanis, hogy a fiatal, végzett színészek java része szerepek tekintetében nem kap kellő bizalmat. Többször beszélgettem elismert, idősebb színészekkel büfékben. Sorra azt mesélik, hogy mi közel sem kapunk akkora lehetőségeket, mint kaptak ők egykor. Persze akkor még voltak tévéjátékok, bővelkedtek a szinkronok és a rádiójátékok. Most már szinte „csak” a színház képes arra, hogy igazán nagy feladatokat adjon, amik nem csupán a bemutatkozáshoz, hanem a szakma valódi elsajátításához nélkülözhetetlenek. Ahogy régen, s talán egy-két vidéki színházban még most is így tesznek, be kell dobni a fiatal színészeket a mélyvízbe. Nem fognak megfulladni, hisz öt év főiskola van mögöttük. Az úszást csak vízben lehet megtanulni, nem pedig a medence mögötti placcon. Azonnal úszni kell, azonnal. Engem a Magyar Színház úsztatni fog rendesen, aminek én csak hálás lehetek.

Rév Fülöp és te miben hasonlítotok egymásra?

Ha csak azt mondom, hogy a regény első felét a Balaton, második felét az Adriai-tenger, harmadik felét a Duna partján, heverészve olvastam, akkor ez önmagáért beszél. Egyébként Rév Fülöp is a mély vizet kívánó fiatalember. Egyszer édesapám mondta, hogy egyik pillanatról a másikra lettem felnőtt. Úgy érezte, mintha rövid időn belül, talán egy-két nap alatt átkattantak volna a fejemben a dolgok. Ezt éreztem én is a főhőssel kapcsolatban, amikor a regényt olvastam. Fülöpnek egyszer csak önbizalma, kitartása és céljai lesznek. Ha viszont ezeket a célokat nem önerőből éri el, akkor az neki nem számít eredménynek – na, talán ez erősen közös vonásunk.

Mit tervezel így a pálya elején az elkövetkezendő 10 évre?

Annyira fiatal vagyok, hogy erre a kérdésre csak annyit tudok mondani; mindent! Ebben az évadban lesz szerencsém a nagyszínpadon, a Sinkovits Imre Színpadon és a vasfüggöny mögötti játéktérben is játszani. Fontos nekem, hogy különböző tereket próbálhatok ki, ahol máshogy kell a partnerrel létezni, máshogy kell beszélni, mozogni. A második próbaperiódusom szabad, örülnék, ha tudnék valahol dolgozni ekkor is. Nagyon szeretném, s talán most ez is sikerül, hogy úgy érezzem magam: túlterhelt vagyok. Szeretném kipróbálni, milyen is az, amikor minden nap játszom, s meg kell érezzem, hogy miként osztom be az energiáimat. Egyelőre csak ezen az éven tudok gondolkozni, az utána jövő kilencről még nem is nagyon szeretnék.

forrás: magyarszinhaz.hu


Megosztás: