Egyedül a virslikkel - A csemegepultos naplója, Orlai–Jurányi

Egyszer tökéletesen berendezett csemegepult, máskor lakás vagy autó, több esetben kocsma. Aprólékosan kidolgozott, ötletes díszlet. A helyszín átalakításait a színész izmos karja végzi. Aki miatt bábszínházban is érezhetjük magunkat. A húsok túlmutatnak önmagukon, életre kelnek, a sonkarúd egyszer géppuska, máskor újságírónő, illetve annak egyes testrészei.

Egy randinál pedig a piaci vásárláshoz elengedhetetlen szatyrok a nő ruhájának pántjaivá válnak. A Gerlóczy Márton A csemegepultos naplója című regényéből írt másfél órás monodrámában Ötvös András több személyt alakít és folyamatosan beszél. Vagy kiabál, fut, szeret, gyűlöl, sír, röhög, piál, agyal, elemez. És dönt.

A szalámirudak, kolbászok, virslik világában otthonosan mozgó Ötvös András fizimiskája – bikanyaka, robusztus testalkata, erőteljes, öblös hangja és széles gesztusa – jól illik egy csemegepultoshoz, aki korábbi, érzékeny, szorongó, empatikus írói mivoltát cserélte átmenetileg piaci eladóra. Isten állatkertjének nagyságát ekként tapasztalja: a tipikus vevők között pedig akár magukra is ismerhetünk. Ötvös csemegepultosként zseniálisan küzd a vásárlókkal, a hazugságaikkal és saját magával. Ám záráskor csak a csemegepult redőnyét húzza le végleg, tovább tud lépni az életében – s erényeként az előadásnak –, mindennemű erőltetett tanulság levonása nélkül.


MEGKÉRDEZTÜK…
…a csemegepultos Ötvös Andrást


– Ha azt mondja, hogy vegetáriánus, megemelem a kalapomat.
– Igen, úgy még pikánsabb lenne, de a leghatározottabban nem vagyok az. Sőt az egyik előadásra kiváló disznótorossal „gyúrtam”, cseresznyepaprikával, kenyérrel.
– Felkészüléskor eljárt a piacra, eltanulni a csemegések mindennapjait?
– Nem egy profi csemegepultost kellett alakítanom, egy felnőtt bábelőadás ez, úgyhogy inkább a gyerekszobában kellett elmélyülni. Nem esett nehezemre, mert gyűjtöm a matchboxokat, ezért könnyen jött a hangutánzás is.
– Utóbbinak köszönhető a szerep?
– Meg annak, hogy Göttinger Pál rendezővel együtt végeztünk az egyetemen, dolgoztunk is már együtt. Orlai Tibor producerrel együtt kértek fel, s találták ki, hogy monodráma legyen. Schneider Jankó felelt a tárgyanimációért, Lőkös Ildikó dramaturggal kitalálták a szereplőket, én pedig hoztam rá variációkat.
– Mi volt a próbafolyamatban a legnehezebb?
– Hogy nyáron csináltuk, kb. másfélkét hónap alatt. És mivel egyedül vagyok, nincs „segítség”, nagyon jól kellett tudni a 42 oldalas szöveget, magoltam a BKV-n és otthon is. Izgultam, mert eddig még nem kellett tárgyat animálnom, ösztönből csináltam. Másfél óra alatt egy kétszer kétméteres kockában vagyok, az volt a koncepció, hogy legyen vicces, de ahogy halad előre a darab, meg is szorongasson és meg is lepjen.
– Gerlóczy Márton szerint a könyvét a „húskészítményekről és nőkről” írta. Hogy véli ön?
– Nem normálisak az emberek, ezt Gerlóczy nagyon pontosan látja, és egy piac remek gyűjtőhely, hihetetlen emberanyag fordul ott meg. Ezen kívül a szerző mindenkivel, magával is ironikus, ami szintén közel áll hozzám.

Megosztás: