A mezei néző blog a Csemegepultosról

A nyár folyamán (2014. július 10.) volt a bemutatója az előadásnak. Minthogy addig nem olvastam Gerlóczy Márton könyvét, gondoltam, most már napok kérdése az egész, várok. Azóta is várok, de már nem soká: kedden megnéztem a Jurányiban Ötvös Andrást, Göttinger Pál rendezésében.

Az előadás színlapja nem tüntet fel díszlettervezőt, valószínűleg a rendező lehet az. Jó ez a négy oldalú, könnyen szerelhető fémvázas doboz, amely tetszés szerint elforgatható. A bábszínházi díszletekre emlékeztet. Az egész előadás stílusában is közelebb áll a bábelőadásokhoz. Ötvös András a csemegepultos szerepén kívül még számtalan más nő és férfi megszemélyesítője. Ebben a leghétköznapibb tárgyak vannak a segítségére: konzervek, virslik és szalámirudak, felmosórongy és partvis. Élőek lesznek a jelenetek és a figurák. El tudjuk képzelni egy csemegepultos hétköznapjait. Attól lesz az előadás élő valóban izgalmas, mert nem egyetlen szerepet játszik el, hanem emberi viszonyokat ábrázol a művész. 

A történet kiindulópontja valószínűleg fikció: egy író elhatározza, hogy kilép saját életének színfalai közül "az életbe" és csemegepultos lesz. Egy évig tart a kaland, ezt látjuk kilencven percbe sűrítve. A Vásárcsarnok világát, ahol valóban zajlik az élet és a vevők személyében a magyar társadalom tipikus karakterei jelennek meg. A gyanakodó nyugdíjasoktól a kispénzű nénin át a top-menedzserig tart a választék. Náluk valamivel több villanásnyi alkalommal látjuk a boltvezető Jolikát, a szomszéd lányt és annak kissé eszelős nagyanyját, illetőleg az író-csemegepultos futó kapcsolatai is megjelennek: a hegedűtanár, az újságírónő és társaik. Nem mondhatni, hogy túl biztató a kép, amit Gerlóczy írása alapján elénk tár Ötvös András, de a szituációkba csempészett humor által csak kibírhatóvá válik. Éppen úgy, ahogy ez az életben is történik. És a jelenetek igazságtartalmán kívül ez a jól adagolt humor a siker titka. Megtalálja a színész az egyensúlyt a komoly és a paródiaszerű jelenetek között. Csak nagyon kevés ponton éreztem azt, hogy ismétlésekbe bonyolódik és a dranaturgnak (Lőkös Ildikó) még ezt-azt ki kellett volna húznia. Leköt minket az előadás, szórakoztat, de aki szeretné, az el is gondolkodhat a látottakon. Én mindenestre újabb megerősítést kaptam ahhoz, hogy most már gyorsan elolvassam a könyvet is.

A Jurányiban novembertől a nagyteremben látható az előadás, több alkalommal is (nov.3., 7, 8, 27). Érdemes időben jegyet venni...

Megosztás: