Klasszikusokkal a jelenről
Műfaji sokszínűség jellemzi a tatabányai Jászai Mari Színház 2025/2026-os évadát, amelyben a kortárs drámák mellett hangsúlyos szerepet kapnak a klasszikusok is. Guelmino Sándorral, aki két előadást is rendez a következő szezonban, a bemutatókról, a fiatal rendezőgeneráció gondolkodásmódjáról és női sorsokról is beszélgettünk.
A Jászai Mari Színház kiemelten fontosnak tartja a kortárs drámák színrevitelét, az új évad bemutatói most mégis nagyrészt klasszikusok. Miért gondolták úgy, hogy ezúttal régebbi történetekhez nyúlnak vissza?
G. S.: A repertoárunkat elnézve elsőre valóban atipikus jelenségnek tűnhet ennyi klasszikust színre vinni, mivel a műsorunk fókuszában általában kortárs művek állnak. A közönségünk is nagyon szereti ezeket az előadásokat, hiszen úgy érezhetik, hogy hozzájuk szólnak, róluk mesélnek. Mi törekszünk is rá, hogy olyan darabokat válasszunk, amelyek nem pusztán szórakoztatnak, hanem mondanivalójuk van, és reflektálnak a jelenre. A klasszikusokon keresztül is ezt az irányt szeretnénk követni, illetve szakmailag is izgalmas kihívás, hogy hogyan tudunk a máról beszélni ezeken a történeteken keresztül, esetleg új értelmezést és formát adni nekik. Klasszikus műveket játszani egyfajta kultúrmisszió is.
A klasszikusok mellett a jövő évadban jelen lesznek a modern darabok is. Mi alapján került be a premierek sorába a Főfőnök?
G. S.: Olyan vígjátékot kerestünk, amely túlmutat a puszta szórakoztatáson. Lars von Trier egyetlen vígjátéka – Göttinger Pál rendezésében – egyébként kicsit párhuzamba állítható a tavaly bemutatott Gloriával is, amely szintén egy munkahelyi történet, csak jóval komorabb és keserűbb hangvételű.
Visszatérve a klasszikusokhoz: nemcsak a tapasztalt rendezők, a fiatalok is előszeretettel nyúlnak hozzájuk. Jó példa erre Hegymegi Máté, aki a Bűn és bűnhődéssel mutatkozik be Tatabányán. Az új rendezőgeneráció hogyan közelít ezekhez a művekhez?
G. S.: Azt hiszem, sokkal bátrabban, mint ahogyan mi tettük. Minket még úgy tanítottak, hogy a szövegből kiindulva építkezzünk, nálunk az írott mű mondanivalójából, pszichológiájából következik a forma, ők kísérletezőbb, játékosabb formavilágot használnak. Máté rendezése emellett azért lesz izgalmas, mert a fizikai színház felől érkezve kreálja a képeket, ezáltal nem egy unalmas, poros Dosztojevszkij-adaptációt lát majd a néző, hanem egy mozgalmas és dinamikus történetet.
A Bűn és bűnhődés a többi bemutatóhoz hasonlóan illeszkedik az évad hívószavához, a „bűn”-höz. Ez a tematikusság kötöttséget is jelent?
G. S.: Nem jelent, ugyanis ez nem úgy zajlik, hogy egy hívószó köré keresünk darabokat, hanem összegyűjtjük azokat a drámákat, amik jelenleg a leginkább foglalkoztatnak bennünket, illetve a társulat szempontjából izgalmas kihívásnak tűnnek, és a favoritok alapján alakul ki a vezérfonal. A Bűn és bűnhődés egy ilyen fix pont volt az évadtervben, amelyből logikusan következett a téma. Szerencsére számos olyan darab van a drámairodalomban, ami kapcsolódik hozzá.
Ilyen lesz a Hedda Gabler is a Kamaraszínházban. Rendezőként mi foglalkoztatja Hedda történetében?
G. S.: Amikor Crespo Rodrigóval elkezdtük vezetni a színházat, az egyik első bemutatóként megrendeztem Ibsen Nóráját. Már akkor felvetettük, hogy valamikor műsorra kellene tűzni a Hedda Gablert is, ami köztudottan a Nóra ellenpárja. Amellett, hogy egy rendkívül összetett, izgalmas figuráról van szó, nagyon érdekel, hogy ez a történet a mában miről szól: Hedda a lehetőségeket kutatja egy férfiak által dominált világban, és míg Nóra ki tud törni a házasságából, neki nincs bátorsága kilépni egy olyan helyzetből, ami boldogtalanná teszi őt. Ezért a rombolás útját választja, és feléget maga körül mindent.
A másik tatabányai rendezése, a Liliom is felfűzhető erre a gondolatmenetre. Molnár Ferenc műve a mai napig rendkívül népszerű, miért lehet ennyire fontos a nézők számára?
G. S.: Ez egy nagy szerelmi történet, amin nevetni is lehet, meghatódni is – melyik néző ne szeretné ezt a kombinációt? Ugyanakkor nem véletlenül külvárosi legenda a darab alcíme: egyes részei elemelődnek a valóságtól. A szerkezetéből és a problémafelvetéséből következően is izgalmas alapanyag egy alkotó számára: ki-ki a saját ízlése és fantáziája szerint alakíthatja ki a verzióját. Egyben biztos vagyok: olyan érvényes olvasatot szeretnék készíteni, amiből nem párolom ki a romantikát, nem „molnártalanítom” Molnárt.
A Jászai Mari Színház kiemelten fontosnak tartja a kortárs drámák színrevitelét, az új évad bemutatói most mégis nagyrészt klasszikusok. Miért gondolták úgy, hogy ezúttal régebbi történetekhez nyúlnak vissza?
G. S.: A repertoárunkat elnézve elsőre valóban atipikus jelenségnek tűnhet ennyi klasszikust színre vinni, mivel a műsorunk fókuszában általában kortárs művek állnak. A közönségünk is nagyon szereti ezeket az előadásokat, hiszen úgy érezhetik, hogy hozzájuk szólnak, róluk mesélnek. Mi törekszünk is rá, hogy olyan darabokat válasszunk, amelyek nem pusztán szórakoztatnak, hanem mondanivalójuk van, és reflektálnak a jelenre. A klasszikusokon keresztül is ezt az irányt szeretnénk követni, illetve szakmailag is izgalmas kihívás, hogy hogyan tudunk a máról beszélni ezeken a történeteken keresztül, esetleg új értelmezést és formát adni nekik. Klasszikus műveket játszani egyfajta kultúrmisszió is.
A klasszikusok mellett a jövő évadban jelen lesznek a modern darabok is. Mi alapján került be a premierek sorába a Főfőnök?
G. S.: Olyan vígjátékot kerestünk, amely túlmutat a puszta szórakoztatáson. Lars von Trier egyetlen vígjátéka – Göttinger Pál rendezésében – egyébként kicsit párhuzamba állítható a tavaly bemutatott Gloriával is, amely szintén egy munkahelyi történet, csak jóval komorabb és keserűbb hangvételű.
Visszatérve a klasszikusokhoz: nemcsak a tapasztalt rendezők, a fiatalok is előszeretettel nyúlnak hozzájuk. Jó példa erre Hegymegi Máté, aki a Bűn és bűnhődéssel mutatkozik be Tatabányán. Az új rendezőgeneráció hogyan közelít ezekhez a művekhez?
G. S.: Azt hiszem, sokkal bátrabban, mint ahogyan mi tettük. Minket még úgy tanítottak, hogy a szövegből kiindulva építkezzünk, nálunk az írott mű mondanivalójából, pszichológiájából következik a forma, ők kísérletezőbb, játékosabb formavilágot használnak. Máté rendezése emellett azért lesz izgalmas, mert a fizikai színház felől érkezve kreálja a képeket, ezáltal nem egy unalmas, poros Dosztojevszkij-adaptációt lát majd a néző, hanem egy mozgalmas és dinamikus történetet.
A Bűn és bűnhődés a többi bemutatóhoz hasonlóan illeszkedik az évad hívószavához, a „bűn”-höz. Ez a tematikusság kötöttséget is jelent?
G. S.: Nem jelent, ugyanis ez nem úgy zajlik, hogy egy hívószó köré keresünk darabokat, hanem összegyűjtjük azokat a drámákat, amik jelenleg a leginkább foglalkoztatnak bennünket, illetve a társulat szempontjából izgalmas kihívásnak tűnnek, és a favoritok alapján alakul ki a vezérfonal. A Bűn és bűnhődés egy ilyen fix pont volt az évadtervben, amelyből logikusan következett a téma. Szerencsére számos olyan darab van a drámairodalomban, ami kapcsolódik hozzá.
Ilyen lesz a Hedda Gabler is a Kamaraszínházban. Rendezőként mi foglalkoztatja Hedda történetében?
G. S.: Amikor Crespo Rodrigóval elkezdtük vezetni a színházat, az egyik első bemutatóként megrendeztem Ibsen Nóráját. Már akkor felvetettük, hogy valamikor műsorra kellene tűzni a Hedda Gablert is, ami köztudottan a Nóra ellenpárja. Amellett, hogy egy rendkívül összetett, izgalmas figuráról van szó, nagyon érdekel, hogy ez a történet a mában miről szól: Hedda a lehetőségeket kutatja egy férfiak által dominált világban, és míg Nóra ki tud törni a házasságából, neki nincs bátorsága kilépni egy olyan helyzetből, ami boldogtalanná teszi őt. Ezért a rombolás útját választja, és feléget maga körül mindent.
A másik tatabányai rendezése, a Liliom is felfűzhető erre a gondolatmenetre. Molnár Ferenc műve a mai napig rendkívül népszerű, miért lehet ennyire fontos a nézők számára?
G. S.: Ez egy nagy szerelmi történet, amin nevetni is lehet, meghatódni is – melyik néző ne szeretné ezt a kombinációt? Ugyanakkor nem véletlenül külvárosi legenda a darab alcíme: egyes részei elemelődnek a valóságtól. A szerkezetéből és a problémafelvetéséből következően is izgalmas alapanyag egy alkotó számára: ki-ki a saját ízlése és fantáziája szerint alakíthatja ki a verzióját. Egyben biztos vagyok: olyan érvényes olvasatot szeretnék készíteni, amiből nem párolom ki a romantikát, nem „molnártalanítom” Molnárt.
forrás: https://www.pm.hu