Egy kislány élete a ’80-as évekbeli Magyarországon – Ajánló a Vera című előadáshoz
Gőgh Brigitta
Grecsó Krisztián Vera című könyve a nagy kedvenceim közé tartozik, így mikor tudomást szereztem arról, hogy a Kőszegi Várszínház elhozza Budapestre a regényből készült előadást, szinte azonnal meg is vettem a jegyem, mert tudtam, hogy ez tényleg kihagyhatatlan alkalom arra, hogy ne csak könyv formájában, hanem a színpadon is megismerhessem a történetet. Az író az eddigi legszemélyesebb könyvének tartja a Verát: elmondása szerint a főhőst a saját személyiségéből építette fel, benne is ott van a szeretetéhség, a túlteljesítés, valamint a hajlam a szorongásra. A regény színpadi változatát Grisnik Petra írta, valamint ő maga játssza is a darabot. Az előadást Göttinger Pál rendezte, díszlettervezője Trifusz Péter, aki nemrég Vas megyei Prima-díjat nyert.
A kis játszóhelyek, így a Thália Színház Arizóna Stúdiója is lehetőséget ad arra, hogy a közönséget és a színészeket a szó szoros és átvitt értelmében is közel hozza egymáshoz. Arra, hogy kevés eszközzel (akár csak pár kellékkel) olyan mágikus atmoszférát teremtsenek az alkotók, melyben a közönség is részét képezi az előadásnak.
A történet főszereplője egy kislány a ’80-as évek Magyarországán, aki folyton figyel és tanul. Tanulja a világot, aminek a megértése bármikor nagy feladat lenne, de ebben az évtizedben különösen az. Tanulja a többi gyereket is, hogy miben olyan, és miben más, mint azok. Tanulja a felnőtteket, akikkel egyre inkább úgy érzi, hogy nem stimmel valami. És ahogy elmerül a sok kis részletben, szépen lassan világossá válik számára: a körülötte lévők nem mondanak igazat. Nem úgy van semmi, sem a felnőttekkel, sem a fiúkkal, sem a tanárokkal, sem az apjával, az anyjával, a sosem látott nagyszüleivel, mint ahogy gondolta. És mialatt először lesz életében szerelmes, először csalódik másokban, először rúgja szét a biztonságot, amiben addig kisgyerek volt – azalatt arra is először döbben rá életében, hogy akikben a legjobban bízik, azok hazudnak neki.
Az előadás 75 perces, ebből adódóan nem annyira részletes, mint a könyv, de a főbb események mentén haladva így is érthető a történet, akár olvastuk a regényt, akár nem. A díszlet – mondhatni – meglehetősen egyszerű: egy mozgatható pad – erre épül az egész történet. Meg Grisnik Petrára, aki csodálatosan kalauzolja végig a nézőket a történeten. Jómagam elég kritikus vagyok a monodrámákat illetően, de ez az előadás minden szempontból elnyerte a tetszésem. Ha egyetlen dolgot kellene kiemelnem az egész produkcióból az Grisnik lehengerlő játéka lenne: tűpontosan ugyanazt a karaktert hozza, amit Grecsó a könyvében leírt. Vera egyszerre gyerek, fiatal felnőtt, kérdéseket kereső kamasz, lázadó gyermek és a saját útját sem találó vándor. Ez az előadás a maga egyszerűségében és letisztultságában fantasztikus. Göttinger Pál, a rendező is pontosan erre törekszik: a lecsupaszított valóság olyan fajta megjelenítésére, amikor a színész, ha nem is szó szoros értelmében, de mezítelenül áll a színpadon, mindenét odaadva a nézőnek.
Az előadást mindenképpen ajánlom azoknak, akik kedvelik a monodrámákat, Grisnik Petra pályafutásának egyik legjobb alakítását nyújtja benne. De ajánlom a szerző olvasótáborának is, hiszen hatalmas élmény látni, ahogy a könyvben leírtak szó szerint életre kelnek. A Vera igazi elmélyülés egy fiatal lány lelkivilágában, ahol semmi nem az, aminek látszik.
forrás: https://deszkavizio.hu