A Csoportterápia is megtette a magáét Kőszegen

Ölbei Lívia

Boldog nyári évadot zárt a Kőszegi Várszínház: nem lehet panasz a kínálatra, az érdeklődésre – sőt összében-egészében az időjárásra sem. Pócza Zoltánt, a várszínház igazgatóját kérdeztük.

A negyedik koprodukciós saját előadás, A Cinóber hadművelet bemutatójával zárult a szezon a Kőszegi Várszínházban. Pócza Zoltán igazgató boldog és elégedett: a számok és a visszajelzések azt mutatják, hogy a – tegyük hozzá megint: összeszokott és professzionális – várszínházi csapat jól tette a dolgát. Pedig úgy hirdették meg és úgy indították el az évadot, hogy a pályázati források még nem álltak rendelkezésükre, csak – időközben beváltott – ígéretek voltak. A szerződések az első körben az évek során megalapozott bizalom alapján, szóban, kézfogással köttettek meg. Működött a színházi összefogás. Ez pedig azt is jelzi, hogy a várszínház jó úton jár, amikor a különféle partnerségekben keresi és találja meg létezésének alapját és motorját. Nem mellékes az sem, hogy a várszínház „kipróbált” partnerei valamennyien magas minőséget képviselnek, a várszínház nem vásárol és nem árul zsákbamacskát.

Pócza Zoltán hangsúlyozza: a potenciális vendégelőadások feltérképezése, a válogatás az idén is Gelencsér Ildikót dicséri, ő az a „szakács”, aki a kínálatból összeállítja a lehető legjobb, legváltozatosabb „nyári menüt”. Bizonyos értelemben azonban zsákbamacskának számít éppen a saját várszínházi bemutató: Mészáros Tibor rendezőként most debütált Kőszegen, bár azt tudni lehetett, hogy jó viszonyban van a zenés műfajjal. Az eredményekből leszűrhető, hogy nemcsak a rendező személye volt jó választás, hanem a kortárs musical is. A váltókat tavaly állította át a várszínház, amikor a fiatalos, „interaktív” Hajmeresztőt vitte színre, saját bemutatóként, a nagyszínpadon. Ezen az úton haladva esett a választás most a hatszereplős Csoportterápiára, amely nézőszámban-bevételben túlszárnyalta a szintén sikeres 2018-as szériát. Nemcsak a szerepeket sikerült jól kiosztani (ami szintén nem kis feladat), hanem a sztori is több rétegű élményt kínált.

A szokás szerint szívügynek tekintett három koprodukciós bemutatóval különösképpen magasra tette a lécet a várszínház:
– A Mesebolt Bábszínházzal színre vitt Jeles András-előadás, A boldog herceg versenyben van a kritikusok díjáért, ez önmagáért beszél. Gergye Krisztián újabb nagyszerű kőszegi bemutatóján a közönség mentett meg minket az esőnaptól; köszönet érte. Szeretnénk a Levitációt jövőre visszahozni. A celli Soltis Lajos Színházzal közös premierünk, A Cinóber hadművelet pedig szépen zárta a szezont: Nagy Péter István izgalmas, lendületes előadást rendezett. Úgyhogy bár izgalmakban nem volt hiány, most már kimondhatom: jó évadot zártunk, boldogok vagyunk.